Orvosi Hetilap, 1892. március (36. évfolyam, 10-13. szám)

1892-03-06 / 10. szám

113 ORVOSI HETILAP 1892. 10. sz. chinolin, terpentin, aetherikus olajok, camphor­a, naphthalin, jodoform és jodol, flores sulphur­, aqua calcis,papayotin, trypsin. Löffler 1891-ben az imént elősorolt gyógyszerek nagy részét kísérleti vizsgálódás tárgyává tette, a­mennyiben meg­vizsgálta az egyes szerek hatását megalvadt vérsavó-keveré­­ken fejlődött bacillus-coloniákra, s vizsgálatai alapján különö­sen kiemelt hatás tekintetében a carlolt, sublimatot s hydrar­gyrum cyanatumot. Löffler, természetesen tisztán laboratóriumi kísérletei alapján, mindezek szerint a következő gyógyeljárást hozza javaslatba a torok diphtheria helyi kezelésénél: Ajánlja torok öblítések végzését 1—2 óránként igen gyenge sublimat­­oldattal V. hydrarg. cyanatummal (sublimat 1:10,000—15,000, hydrarg. cyanat. 1:8000—10,000); ajánlja e mellett 3—4 órai időközökben torok­öblítések végzését a bacillus-coloniát megölő oldatokkal, így erősebb sublimat-oldattal (1:1000) vagy 3%-os cárból-oldattal, mely egyszersmind 30% alkoholt tartalmaz; ezen toroköblítés helyettesíthető volna nézete szerint ecsetelésekkel, s az ecsetelésre alkohol és terpentin egyenlő mennyiségben való keverékét ajánlja 2% carbol-tartalommal; mindezen eljárásokon kívül, súlyosabb jellegű diphtheriánál, időnként ecseteléseket óhajt végeztetni 5%-os carbollal, vagy 2% brom- illetőleg 2% chlor-oldattal. A Löffler által kísérleti alapon ajánlott helyi kezelést legelőször, tudtommal, Strabing tanár Greifswahlban kísérlette meg érvényesítni a gyakorlatban s kis számú kísérletei, melyek­ről a „Deutsche medic. Wochenschrift“-ban ad számot, azt bizonyítják, hogy a Löffler által ajánlott kezelési mód tényleg jó hatású, a­mit különben Strabing vizsgálatai előtt is jól tud­tunk, mert hisz a cárból és sublimat, valamint a hydrargyrum cyanatum a diphtheria helyi kezelésénél már rég óta alkal­maztatnak. Nem bocsátkozom ezen alkalommal a Löffler által aján­lott helyi gyógymód kritikai részletezésébe, csak felemlítem, hogy Strabing maga is elővigyázatra inti az olvasót különösen a cárból alkalmazását illetőleg és hangsúlyozza, hogy carboluria fellépte, valamint a legkisebb fokú toxikus albuminuria a cárból azonnal való elhagyását teszi szükségessé. Hogy a Löffler által kísérleti alapon ajánlott tagadhatatlanul igen erélyes local kezelési mód a praxisban be fog-e válni, úgy mint azt Löffler reménye, a közeljövő meg fogja mutatni. Henoch tanár „ Vorlesungen über Kinderkrankheiten“ czímű munkájának legújabb (1892) kiadásában a cárból és sublimat ily erélyes alkalmazásától sem vár különösebb eredményt. De ha Löffler kezelési módjától nem is látnánk feltűnőbb gyógy­hatású az ő buvárlataiból okvetetten le kell hogy vonjuk azon tanulságot, hogy a diphtheria beható helyi kezelése még a leg­enyhébb diphtheriái megbetegedéseknél is nemcsak hogy teljesen indokolt, hanem szükséges is. Hogy a helyi kezelésnél a mész víz, melyet Küchenmeister 1869-ben vezetett be a diphtheria gyógykezelésébe, mint ál­­hártyát leválasztó illetőleg oldó szer a gyakorlatban még min­dig erősen tartja magát, azt csak röviden óhajtom itt felemlíteni. * * * A belső kezeléssel a fentebb felállított 3-dik gyógyjavalat­­nak kellene megfelelnünk, be kell azonban vallanunk, hogy ezen indicatióval szemben eddig megbízható gyógyeljárással nem rendelkezünk. Behring és Kitasato-nak 1890-ben a „ Koch­­időszak“ alatt megjelent czikke azon reménységet keltette fel bennünk, hogy a diphtheria toxalbuminját a szervezetben ártalmatlanná bírjuk tenni, ezen reménységünk azonban a „Koch­­mámor“ szi­ntével fájdalom csakhamar elenyészett. Löffler a belső kezelésre nézve propositiót nem tesz; azon gyógyszerek, melyeknek belső adagolása diphtheriánál az utóbbi évtizedben ajánlatba hozatott, manapság is empyrikus alapon alkalmaztatnak, s így midőn a diphtheria harmadik gyógyjavalatának akarunk megfelelni, orvosi ténykedésünk ismét csak ingatag alapra jut. Mindazon szerzők, kik a diphtheria kezelésével behatóan foglalkoznak, egyformán hangsúlyozzák az alkoholikáknak bő adagolását. Alkoholikák be­nyújtása nemcsak a septikus esetek­nél szükséges, a­hol a kimerülés veszélye közvetlen fenyeget, hanem indokolt enyhe diphtheriás megbetegedéseknél is, hogy kellő időben ellensúlyozhassuk az esetleg teljesen váratlanul fellépő szívgyengeséget. Diphtheriás betegek a tapasztalat szerint általában nagy adag alkoholt megbíznak, így egy négy éves beteg elfogyaszthat 24 óra alatt 200 gm. erősebb bort és 30—60 gm. cognacot, sőt Jacobi szerint egy 3 éves diphtheriás beteg kár nélkül kaphat 24 óra lefolyása alatt napokon keresztül 100—150 gm. cognacot. Természetes, hogy míg súlyos septikus eseteknél az alkoholikákat bőven és merészen fogjuk adagolni, addig enyhébb megbetegedéseknél az alkoholnak kisebb mennyi­ségben való adagolására szorítkozunk. Jól mondja erre vonat­kozólag Sanné:­­„Plus Vinfection est prononcée, plus il fant insister sur les composés alcoholiques“. A belsőleg alkalmazott gyógyszerek között a legelterjedteb­ben használt gyógyító szer ma is a chlorsavas káli, melyet 1856-ban Isambert kísérlett meg először a diphtheria gyógy­kezelésénél s a­vaschlorid, melynek intern alkalmazását Jacobi a 60 as években hozta volt ajánlatba. Kétségtelen, hogy utóbbi időben azon bizalom, melylyel a chlorsavas kali iránt oly hosszú ideig viseltettünk, jelentékenyen megcsökkent; nem tekintjük a kali chlorikumot többé specificum­­nak, sőt, tekintetbe véve a közlött mérgezési eseteket, óva­tosabbak is vagyunk intern alkalmazásánál, de azért mégis folyton használjuk, mert jobbal helyettesítni nem igen bírjuk. Körülbelül úgy vagyunk mindnyájan a chlorsavas halival, mint Jacobi, ki a Gerhardt-féle munkában a diphtheria gyógykezelésé­nek tárgyalásánál elismerésre méltó őszinteséggel mondja a következőket: „Ich kann es nicht behaupten, dass ich mich auf diese Mittel (chlorsaur. Kali u. Nation) als auf Heilmittel in Fällen von Diphtherie irgendi­­e verlasse, und doch wende ich sie fast in jedem Falle an“. A ferr. sesquichlor. intern. adagolásának értékére nézve röviden legyen szabad csak azt felemlítenem, hogy Jacobi a sesquichlor. therapiát a 60-as évektől fogva a mai napig folyton követte, mely körülmény, tekintetbe véve Jacobi általánosan elismert kitűnő hírnevét, mindenesetre kell hogy bizalmat gerjeszszen bennünk a gyógyszer alkalmazása iránt. A többi gyógyszerek, melyeknek belső adagolása az utóbbi évtizedekben a diphtheria kezelésénél ajánlatba hozatott, ma­napság már alig alkalmaztatnak (a higanykészítményektől itt teljesen eltekintek). A Trideau által annak idején csalhatatlan hatásúnak declarált cubebát és copaiva-balzsamot, mint diphtheria­­ellenes szert ma már alig ismerjük s a Bosse által 1880-ban, egy véletlen adagolás alapján ajánlott terpentint, melylyel különösen a stuttgarti „ Olga“ gyermekkórházban létettek nagyobb számú kísérletek, jelenleg már csak itt-ott látjuk internt alkal­mazni. A higanykészítmények belső adagolása, így a calomel, sublimat, higanycyanid és protojoduratum hydrarg. intern alkal­mazása diphtheriánál különösen a laryngealis szövődmény fel­lépte alkalmával vétetik használatba, midőn is a mercur nyúj­tása által a légutak nyakhártyáján képződött rostonyás izzad­­mány leválasztását illetőleg elfolyósítását czélozzuk. E helyen kívánom röviden felemlíteni, hogy Baginsky Berlinben két esetben megkísértette a diphtheria-bacillus anyag­csere-termékének alkalmazását tonsillaris befecskendések alakjá­ban. A Zel­ffer-bacillus négy hétig bouillonban tenyésztetet, az­után Chamberland-filteren átszüretett. Miután a szürlézett folya­dék tökéletesen sterilnek találtatott, vízfürdőn 40° C. mellett lassan besűríttetett s a maradék 50% glycerinnel kezeltetett.. Az így nyert folyadék kinézésre, színére, szagára s vegyi tulajdonságaira nézve tökéletesen hasonlított a Koch-féle tuber­­culinhoz, s házi nyulakra s egerekre tökéletesen ártalmatlannak találtatott. A folyadékból B. két septikus diphtheriában szenvedő gyermeknek O'OO1—0'002 gm.-ot fecskendezett a mandolák nyákhártyája alá, mindkét beteg azonban, daczára az injectiók­­nak rövid idő múlva elhalt. :*•. $ * Mindezek után áttérek előadásom második részére, t. i. a torok diphtheriát complicáló avagy önállólag fellépő laryng­­crouposa gyógykezelésének mai állására.

Next