Orvosi Hetilap, 1892. június (36. évfolyam, 23-26. szám)

1892-06-05 / 23. szám

275 ORVOSI HETILAP 1892. 23. sz. közben az izzadmány oly rohamosan gyarapodott, hogy most már a mellkas mellső részén is jelentékeny magasságban volt kimutatható. A vizsgálatnál igen szokatlan viszonyokat talál­tam. A tompulat tényleg elül a III. bordáig terjedt fel a jobb oldalon. A szívcsúcslökés ismét a bimbóvonalon kívül feküdt, valamivel mélyebben mint előbb, az V. borda alsó szélé­nél, de viszont hátul a tompulat alig emelkedett feljebb, mint előbb volt. A két tompulati terület között a hónalj táján tenyérnyi szélességben a tüdő léghangját lehetett kikopogtatni egészen a VI. bordáig, úgy hogy a tüdőnek e helyen fennálló odatapadására kellett következtetnünk. A légzés szaporábbnak és jelentékenyen megnehezítettnek mutatkozott; légzési zörejek elül a tompulat felett alig voltak hallhatók, hátul hangos, mély, hörgi légzést lehetett hallani, a­mely a hónaljvonalra is el­vezetett. A hőmérséklet csak kevéssé emelkedett, a 39 fokot egy napon sem érte el, ellenben az ütérlökés 100—104 között váltakozott. A viszonyoknak ilyen alakulása nehezen volt értelmez­hető. Feltűnőnek kellett találni, hogy minden nagyobb fájda­lom és jelentékenyebb hőemelkedés nélkül az izzadmány 24 óra alatt ennyire növekedjék. Azon gyanúmat fejeztem ki ez alkalommal, hogy a mellkas mellső fala alatt levő izzadmány — legalább legnagyobb részében — nem ekkor támadt, hanem valószínűleg már előbb létezett a tüdőlébenyek k­özött eltákolva (interlobularis izzadmány) és az összetapadások szétválasztása után előrefolyt. Körülbelül ugyanezen állapotot találtam május 3-dikán is, csakhogy az izzadmány úgy elül, mint hátul egy bordával magasabbra emelkedett. E napon délután 6 órakor azon üzenettel lepettem meg, hogy a betegnél a katastropha beállásának veszélye forog fenn és megjelenésem rögtön kívántatik. Odaérve, a beteget félülő helyzetben, halálsápadtan, jég után kapkodva találtam, végtagjai hullahidegségűek voltak, testét hideg verejték borí­totta, az ütérlökés fonalszerű, sőt kimaradozó volt, a hónalj hőmérséke 37 °2°-ra szállott le. Ezen collapsusszerű állapot igen rövid idő alatt rohamosan jött létre. Magyarázatul nem szolgálhatott a mellhártya-izzadmány tömege, mely elég nagy volt ugyan, de reggeltől számbavehetően nem gyarapodott; a szív verése sem volt gyengébb mint reggel, sőt az ütérlökés nyomorult voltával szemben erősnek volt mondható. Ezen látszólag ellentétes jelenségeket leginkább megfejthetőknek véltem azon felvétel által, hogy a mellhártya-izzadmány által okozott szívkihelyezés — esetleg talán még valamely test­mozgás hozzájárultával — az alsó üres visszeret a rekesz nyi­lasán át való haladásánál szögletbe törte és ezen felvétellel összhang­zásban látszott az is lenni, hogy a máj érezhetően megnagyobbodottnak mutatkozott a reggeli lelethez képest, az alsó végtagoknak pedig kisfekés vizenyője állott be. A tüdők felett baljóslatúan gyarapodó nedves szörtyzörejek jelentek meg mint a tüdővizenyő jelei, a­melyek a megérkezésemig adagolt senega-forrázattól egyáltalában nem csökkentek, bor, cognac, liquor corui cervi succinatus az ütérlökésre alig gyakorolt észrevehető hatást, kissé bővebb kiköpés mutatkozott, miután azonban 1/2 óra elteltével az arctcyanosis jelei kezdtek jelent­kezni s az erőhanyatlás a végző fokok felé közeledett, nem lehetett habozni az egyetlen biztosan teljesíthető javalatnak, a mellkas-csapolásnak kivitelével. Ezen javalat betöltésének esélyére már néhány naptól el voltunk készülve, azért a Giculafoy-féle szivattyút felszerelve készen tartottam, most oly rohamosan közeledett az állapot a végzetes kimenet felé, hogy minden előfordulható időveszteség kikerülése végett magam ültem kocsira és útközben Puky magán­tanár urat felkeresve, a műszert a beteghez szállítottam. Fél óra alatt minden elkészítve volt arra, hogy az izzadmánynak savós vagy genyes volta szerint a műtét végrehajtathassák. A beteghez Klempa dr. úrral bemenvén, kinyilatkoztattuk, miszerint a mellkas­­csapolás szükségessé vált. Meglepetésünkre a beteg beleegye­zését határozottan megtagadta s csak midőn minden kételyt ki­zárólag kinyilatkoztattak előtte, hogy hosszú habozásra nincs idő és elhatározására egy fél óráig várni kész vagyok, akkor és csakis ezen félóra elteltével szánta magát reá a beteg. Ekkor azonban már olyan állapotban találtuk, a­melyben csak azon erős meggyőződés, hogy ez az egyetlen módja a küszöbön álló végzetes kimenet elhárításának, határoztatott el bennünket a műtét kivitelére. A légzés a legnagyobb megerőltetéssel ment végbe, az ütérlökést csak itt-ott lehetett érezni, a beteg arc­a elkékült, teste fürdött a hideg verejtékben. Az izzadmány sajátos eloszlása folytán a próbaszúrás a lapocz- és gerincz­­vonal között ejtetett meg. A fecskendő tartalma savós rostonyás izzadmányra mutatott; a most Puky magántanár úr által végbe­vitt csapolással mintegy 1 liter izzadmány lett kiszivat­tyúzva. A kopogtatás kimutatta, hogy a tompulat elül az V. borda, hátul a VII. bordáig szállott le, a légzés szabadabb, az ütér­lökés ismét érezhetővé vált és egynéhány további óra múlva, a­mely közben a beteg b­eát és levest vett magához, meg­nyugtató állapotban lehetett őt elhagynom. A következő nap, május 4-dike, valóban sokat ígérőn alakult. A betegnek egész nap nem volt láza, a légzés leszállóit 24-re 1 perez alatt, a cyanosis teljesen elmúlt, az ütérlökés érezhető és rhytmikus lett, bár szapora, 94—100 egy perez alatt, a szívcsúcslökés ismét a bimbóvonalon belül volt érez­hető, a betegnek közérzete megfelelően javult. Este azonban­ ismét csekély láz állott be és az ezután következő napokon a betegség azon egyhangú lefolyást vette, melyet az izzadmánytermelő mellhártyaláb többnyire venni szokott, naponkinti csekély hőemelkedések mutatkoztak, a­melyek rendesen a déli órákban állottak be és hol 38'2, hol 38'6— 38*7 fokra szállottak, éjjel pedig a normális hőmérsékig hanyatlottak ; az izzadmány csekély ingadozásokat mutatott, a beteg étrendé­tejből és néhány lágy tojásból állott, emésztési zavarokról nem panaszkodott, a vizelet napi mennyisége 1800— 1900 cm3-t tett ki, fehérnyét nem tartalmazott; a közérzet tűrhető, sőt időnként kellemes volt, az álom aránylag jó, de mindezen viszonyokkal szemben állandó nyugtalanságban tartott bennünket az aránytalanul erőltetett légzés és az ütérrendszer csekély teltsége, az Utérlökések­­száma rendesen a 90-t, sőt néha a 100 at is meghaladta. Új tünet gyanánt valamivel gyakoribb köhögés lépett fel és a bal tüdő felett elég számos szörtyzörejeket lehetett hallani. A kórfolyamat ezen szakaszá­ban a betegnél részint h­inni magában, részint digitális­ porral egyesítve adatott, az utóbbinak napi adagja 6—10 cgm.-ig emeltetett; külső nedves borogatások, jódfesteny, egy ízben hólyaghúzó tapasz lettek alkalmazva. A szeszes italok közül legszívesebben vette a beteg a cognac-ot és kevés tokaji bort. Május 8-dikán reggel egy aránylag jól töltött láztalan éj után a beteg annyira idültnek érezte magát, hogy vágya volt ágyát a mellette álló másikkal felcserélni, ez azonban külön­böző mellékes körülményeknél fogva délelőtt elmaradt. Délben ismét hőemelkedés állott be és este 6 órakor 39 fokig emel­kedett. A beteg házi­orvosa, Klempa dr. úr, este 6 óra tájban látogatta meg és az ő jelenlétében történt meg az ágy meg­­cserélése és miután rendes fekvési helye rendezve lett, a beteg ismét ebbe kívánt visszamenni, a­mi egy lelépéssel és átü­léssel történt meg. Ezen mozdulat közben egyszerre fuladás érzete vette elő, az arcza elsápadt, izzadni kezdett és a beteg csak nagy nehezen volt képes ágyába átmenni. A jelenet, a­mely most beállott, ismétlődése volt a május 3-dikán lefolyottnak, csakhogy a collapsus sokkal gyorsabban és még magasabb fokban fejlő­dött ki. Két különböző kocsi küldetett egymásután értem, azon­ban a városban látogatásokkal lévén elfoglalva, csak este 9 órakor lettem megtalálva. A kép, a­melyet odaérkezésemnél találtam, egyike volt azoknak, a­melyek a gyakorlati orvosi pályán eltörölhetetlen benyomást tesznek reánk. A beteget ülő helyzetben találtam, falsápadtan, tágult lázákkal, jéghideg vég­tagokkal és hideg verejtéktől elborítva. A légzés a legnagyobb fokban erőltetett volt. Szükségesnek tartom a betegvizsgálat részleteit felsorolni, minthogy ezek szolgálnak azon következ­tetés alapjául, a­melyet a beteg halálának megfejtésére levon­hatni vélek. A mellhártya izzadmány reggeltől határozottan növekedett­nek mutatkozott. A tompulat elül a második bordaközig, hátul az ötödikig terjedt fel; a hónalj vonalban a kopogtatási hang kétségtelenül kevésbé éles volt mint azelőtt, de a tompulat lényegesen különbözött a mellső és hátsó tompulat intensitásától.

Next