Orvosi Hetilap, 1892. június (36. évfolyam, 23-26. szám)
1892-06-05 / 23. szám
1892. 23. sz. ORVOSI HETILAP úgy hogy a tüdőnek e helyen való odatapadása ekkor is nyilvánult. A szívcsúcslökést a bimbóvonalon kívül, a IV. bordaközben jól ki lehetett tapintani, valamint a szívlüktetés is a viszonyokhoz mérten elég erős volt. A szívtompulat a rekesz magas állásának megfelelőleg magasabban kezdődött, jobb határát megállapítani nem lehetett, a szomszédos mellhártyaizzadmány miatt. Ezen aránylag jó szívműködéssel a legélesebb ellentétben állott a fonalszerű, gyakran érezhetetlen tüérlökés, a végtagok roppant hidegsége és nem kevésbé feltűnő volt, hogy a légzésnek suffocatorius menete mellett a nyalii visszerek testeknek nem mutatkoztak, ami nyilvánosan ellene szólott a tüdők összenyomatása felvételének. A szívhangok tiszták, az aorta hangjai roppant gyengék, a tüdőütér hangjai észrevehetőleg erősebbeknek találtattak, a hónaljhőmérsék 8 órakor este 39° volt, azontúl a beteg rendkívül súlyos állapota miatt, hőmérés nem történt. Az időközben használt szeszes italok, aetherbefecskendezések, a viszonyokat legfeljebb pillanatokra változtatták meg; az egész roham uralkodó jellemvonását az ütérrendszer megtelésének fennakadása adta meg. Az első pillanatokban természetesen ismét az alsó üres érnek szögletbe törésére kellett gondolni; engemez azonban megkapólag emlékeztetett a jelenet azon általam két ízben szemlélt esetre, amelyekben mellhártya-izzadmányban szenvedő betegek mozgás közben egyszerre összeroskadtak és suffocatorius tünetek között vérkeringési collapsus közben gyorsan meghaltak s a midőn a bonczolat a halálnak okát egy visszérrögnek a tüdőüzér főágába való behajtásában és a tüdő vérkeringésének fennakadásában mutatta ki. Ezen esetek egyikét az „Orvosi Hetilap“ hasábjain leírtam volt; ami azonban ezen felvétellel kevésbé látszott összeegyeztethetőnek, az a bal szív működésének aránylag erős volta, a jobb szív túlnyomó pulsatiójának hiánya, valamint a cyanosisnak ekkor még teljes hiánya volt. Ezen viszonyoknak gyors áttekintése után csak abban lehetett megállapodnunk, hogy a kétségbeejtő állapot tényezői közül egy áll hatalmunkban és ez a mellhártya-izzadmány, amelynek megkevesbítése a tüdők és a szívnek functióját könnyíthetné. A mellkas-csapolás annyiban nehézséggel járt, hogy a beteg az izzadmány oldalán feküdt; ezen fekvését megváltoztatni többé képes nem volt és felültetése az literes vérkeringés roppant sülyedése miatt nem látszott tanácsosnak. Ezen fekvő helyzetben vitetett véghez Puky magántanár úr által a csapolás és mintegy 800 cm3 izzadmány ürítethetett ki. Az ilérlökés azonban nem emelkedett, a légzés valamivel könnyebb lett, de csak rövid időre. Nemsokára a cyanosis első jelei mutatkoztak az ujjvégeken, az eszmélet kezdett zavart lenni, időnkint távolabbról is hallható nedves és mind bőségesebbé váló szörtyzörejek léptek fel, a kiköpés mind hiányosabbá lett, a cyanosis azonban csak lassan fejlődött előre, reggel 4-5 óra közben a beteg már egészen eszméletlen volt, a tüdővizenyő jelei egyre erősebben kezdtek előtérbe lépni, fokonként a torkolati visszerek kiduzzadtak és 11 órakor délelőtt a halál bekövetkezett. Meg akarom még említeni, hogy eközben a beteget néhány órára elhagytam, 9 órakor reggel visszatérve, háziorvosától hallottam, hogy ezen idő alatt rövid időre egy szívzörej lépett fel, amely szívburok-dörzszörejnek felelt meg, amely azonban megjelenésemkor már elenyészett. Tapasztalataim szerint ez nem azon kép, amely alatt mellhártya-izzadmányban szenvedő betegek halála bekövetkezni szokott, eltekintve attól, hogy az izzadmány tömege különben sem volt olyan nagy, hogy magában véve a halál okául tekinthető lett volna. Mindkét collapsusszerű rohamnak jellege sokban megegyezik, csakhogy az elsőé kevésbé emelkedett ki, minthogy a punctio után a fenyegető tünetek elhárultak. A másodiknál a csapolás többé nem mutatott hatást és ezért ennek a menetéből lehet a roham okára és a betegség végződésének módozatára következtetni. Hogy az egyszerűn szívgyengeség lett volna, nem fogadható el, az egész idő alatt az élet utolsó órájáig a szívizom tevékenysége jól kitapintható volt, még a collapsus alatt is, ellenben az literek nem teltek meg. Ezzel szemben a szinte egyszerre beállott, roppant nagyfokú dyspnoe és a tüdővizenyő jelei a kis vérkör túltelésére mutattak. A vérkeringés ilyen zavarának oka nem lehetett az alsó üres ér megszűkítése vagy elzárása, sem a tüdőüzér embolizálása. Ha az első, május 3-diki rohamnál a májnak hirtelen létrejött megnagyobbodása ilyen felvételt támogatni látszott, a másodiknál még ezen támasz is hiányzott, hasonlóképen hiányzottak a visszeres vérkeringés akadályának egyéb jelei is mindaddig, míg az élettevékenységek egyáltalában a végkimerülés sokáig nem sülyedtek. A tünemények összegének leginkább megfelel a bal visszeres vagy literes szájadéknak fibrin alvadék általi hirtelen elzárása, vagy szűkítése, amelyek, amint a kórboncztanból ismeretes, vagy mint gömbszerű szabad vegetatiók, vagy mint ú. n. kocsányos szívhabarcsok a szívben képződnek és alkalmilag, néha egy pillanat alatt, úgy helyezkednek el a megfelelő szájadékok elé, hogy a vér áramlását kis vagy nagy mértékben, vagy teljesen megakadályozzák. Ezenfelül az ütérlökés roppant csekélysége alig lett volna megfejthető, ha csak a felső üres érben folyó vér is az üterekbe még behajtathatott volna. Ha a tüdőütér embolisatiója olyan jelentékeny vérkeringési fennakadást hoz létre, amely az élet fenntartásával nem egyezik, akkor még gyorsan kitágul a jobb gyomrács és hasonlóképen gyorsan fejlődik a jobb pitvarnak és mögötte a visszereknek túltelése, megfelelő cyanosissal. Máskép áll a dolog sok tekintetben, ha a vérkeringési akadály a bal szív szájadékain fejlődik ki. Az üterekbe természetesen akkor is kevés vér hajtathatik, de a vérfelhalmozódás elsősorban a bal gyomrács és a jobb szívfél között, tehát a tüdőben jön létre, a környi visszereknek megtelése, valamint a cyanosis pedig csak későbben másodsorban fejlődik ki, különösen olyan betegnél, aki hosszas szenvedés által már különben is vérszegénynyé van téve. Ilyen felvételből értelmezhetővé válik, hogy daczára az ütérrendszer igen hiányos megtelésének, a bal szív összehúzódása jól kitapintható, valamint az is, hogy daczára a lázas hőfoknak, a végtagok meghidegülnek. És végre értelmezhetővé válik, hogy ezen collapsus roham alatt a mellhártya savótartalma — nyilvánosan a tüdő és a tüdő mellhártya rohamosan növekedő vérbősége következtében átizzadás által jelentékenyen megszaporodik. Azon classikus kórkép, melyet Ziemssen egy általa észlelt eset kapcsán a bal visszeres szájadéknak tekealakú szabad rög általi rögtönös elzáródásáról az 1890-diki bécsi orvosi congresusson nyújtott, szembeötlőleg hasonlít a Baross minister halálát megelőzött roham képéhez, csakhogy a Ziemssen esetében a bal viszeres szájadéknak szűkülete állott fenn, valamint azon más, összesen 6 esetben, mely eddig az orvosi irodalomban közöltetett. Ebben az esetben azonban a bal visszeres szájadék szűkülete teljes biztonsággal kizárható volt és azért azt kell hinnem, hogy kocsányos polypus forgott fenn, a mely a bal pitvar vagy gyomrácsban képződött és a bal szív egyik szájadéka elébe helyezkedés által idézte elő a tüneteket és a beteg halálának legközelebbi okát szolgáltatta. Hüvely- és méhelőesések. Ákontz Károly dró, egyet, szülészeti tanársegédtől Kolozsvárt. (Vége.) IV. K. S.-né, 30 éves, földmíves neje. Először 13 év előtt szült; ez alkalommal emlő- és méhbaj miatt 8 hétig feküdt, második szülése is nehéz volt. Egy év óta nagyobb teher emelésekor teste reszket, vizeletét nem tarthatja, s úgy érzi, hogy „testébe valami leereszkedik“. 1891. szeptember 8-dikán hátulsó hüvelyfal diónyira a szeméremrésben látható, erőlködéskor mindkét hüvelyfal tojásnyira is kinyomul. Méhfenék rendes magasságban, de hátrább, hüvelyes része a fornixokkal mélyebben van, méh 8 cm. hosszú. Régi gát- és hüvelyrepedés. Kórisme : Frol. par. vag. post. et ant., Elongatio colli supravag. min. grad., ruptura permn. invet. II. grad. Az operatiót szeptember 10-dikén végeztem. A megnyúlt méhnyakból mintegy másfél centiméternyit vágtam le, s a sebet sodronynyal varrtam. A mellső hüvelyfalból 5 cm. magas és széles ovált praeparáltam le; ezt a sebet juniperuscatgutel rétegenkint egyesítettem. Most azután Hegar-csipesz segélyével a hátulsó hüvelyfalból a col. rug. post.-tól jobbra 41,, cm. magas, 3 és cm- széles rész 276