Orvosi Hetilap, 1892. december (36. évfolyam, 49-52. szám)

1892-12-04 / 49. szám

598 ORVOSI HETILAP 1892. 49. be. asztalt egy vízszintesre állított Zeiss-féle górcső asztalkájához erősítettük, a­mely a Stroboskop lyuksorozata mögé lett el­helyezve. Ugyanezen lyuksorozat arra szolgált, hogy segítségé­vel a szánkógép elsődleges árama időnként szakíttassék (1. közleményünket). Az izom­áram elvezetésére egy physiologikus konyhasó-oldattal beitatott selyempapírcsík szolgált, a­mely a górcső látterének közvetlen közelében érintkezett a vizsgált izomrostokkal, míg a tárgyüreg alól szabadon kilógó vége egy ecset-elektróddal érintkezett. A másik ecset-elektród egy lemeztelenített lábizomra lett helyezve. A két elvezető edényt egy Frey-féle capillar-elektrométerrel kötöttük össze. Az el­vezetés leírt módja arra szolgált, hogy a nyelv változó elektromos potentiálját egy változatlan potentiállal hasonlít­hassuk össze, a­mi a rendesen használt ú. n. hatályos beren­dezés mellett könnyen érthetőleg nem érhető el, ha csak a mesterséges keresztmetszet tökéletesen nem halt el. Az elektro­­méter vízszintes górcsövét szintén a Stroboskop mögé helyeztük, még­pedig oly módon, hogy a stroboskop forgása közben a két górcső oculárja elé egyidejűleg került egy-egy lyuk. A stroboskop forgása közben a szánkagép főáramkörének gyorsan egymásra következő zárása és nyitása folytán a béka­nyelv tetanisáltatott, miközben úgy a békanyelv mint az elektro­­méter higanymeniskusa felől egy-egy stroboskopikus górcsős kép jött létre, a­melyek az ingerlés után ugyanazon pillanat­nak feleltek meg. Az egy kulcs által zárt főáramkört kiegé­szítő stroboskop-contact elmozdításával el volt érhető, hogy a stroboskopikus képek az ingerlés pillanatától számítva külön­böző idő múlva származzanak. A készítmény felmelegedésének meggátlására a világítást szolgáltató gázláng sugarait concentrált timsó-oldaton eresz­tettük át. A kísérlet előkészítése után egyikünk a készítmény góz­csöve, másikunk az elektrométer elé ült és a stroboskop óra­műve megindíttatott, mi­közben az említett kulcs nyitva maradt. Azután a kulcs zárásával rövid időközökben tetanisáló áramokat bocsátottunk át a nyelven, melynek nyugalmi górcsövi képét ilyen módon közvetlenül hasonlíthattuk össze az ingerületi álla­pot bizonyos stádiumának megfelelő képével, míg a másik észlelő az elektrométer higanyoszlopának mozgásait kísérte figyelemmel. Mind a két észlelő egymástól függetlenül vezette kísérleti jegyzőkönyvét, a­melyek csak utólag lettek össze­hasonlítva. A górcsői vizsgálatnál a harántcsíkolatok méretváltozá­sának (az izomrost hossztengelyével párhuzamosan) megállapítá­sára szorítkoztunk, míg a villamos változást ocular-mikrometeren olvastuk le. (Folytatása következik.) Függő kérdések a szülészet- és a nőgyógyá­szatban. Közli: Bäcker József dr., első tanársegéd az egy. I. szül. és nő­gyógyászati kórodán. (Folytatás.) A placenta praevia gyógykezelésénél lényegtelenek az eltérések. A tamponálásra van a fősúly fektetve. A tamponálást azonban egyes korodákon nem végezik csupán jodoform-gaze­­zal (abortusnál sem), hanem a hüvelyboltozatba gyapotgomolyo­­kat raknak, s ezeket rögzítik a hüvelybe tömött jodoform­­gaze-zal. Azt tartják ugyanis, hogy a gaze drainál s e tulajdon­ságát elkerülendők, ha teljes vérzéscsillapítást akarunk el­érni, igen feszesen kell kitömnünk a vaginát, mi a szülőnőre nagyon kellemetlen, holott ha a méhszájra a nedvességet rosszul vezető vattát helyezzük, kevesebb gaze-zal is czélt érünk. E kombinált tömések is benhagyhatók 24—48 óráig, mert a bomlást a külvilággal érintkező tampon megakadá­lyozza. Imitt-amott használják már az egyszerű sterilizált gaze-t is. Hogy azonban a külső vérzés hiánya nem jelenti minden esetben a vérzés megszűntét is, annak érdekes példáját láttam Schauta tanár korodáján. Az eset közölve lesz, s így részletes ismertetésétől tartózkodnom kell, de annyira fontos, hogy érdemesnek tartom a lényeg rövid ismertetését. Szülőnőt hoz­tak a korodára terhessége végén placenta praevia diagnosissal, mert vérzett pár óra óta. A vérzés azonban úgy a szülőnő, mint a környezet bevallása szerint igen jelentéktelen, s placenta szövete nem volt tapintható. Ezen adatokkal nem állott össz­hangzásban a szülőnőn mutatkozó kétségbeejtő anaemia, mely perezről perezre fokozódott, s konyhasó-oldat bőr alá fecsken­dőjét tette szükségessé, mely annyi eredménynyel volt, hogy a pulsus bár számlálhatlan de tapinthatóbbá lett. Tartós javu­lásra azonban nem vezetett, daczára annak, hogy közben a külső vérzés csaknem teljesen megszűnt. Schauta tanár tehát belső vér­zést diagnostizált (a méh rendesnél nagyobb, feszes volt, szív­hangok nem hallhatók) s a mohibundánál bemetszéseket alkal­mazva a 2 ujjnyi méhszájba, perforálta a magzatot. A magzattal távozott a placenta is, s utána részint magától ürült, részint kézzel lett kihozva híg, de főleg aludt vér, mely megmérve, 1900 gm.-ot nyomott. .Műtét után a méh jól összehúzódott, a vérzés teljesen megszűnt, mindazonáltal a szülőnő az anaemia acuta tünetei között kimúlt. Mindenesetre speciális viszonyok okozták jelen esetben a vérzést (t. i. nephritis volt jelen, mint azon 5 —6 esetben is, melyek az irodalomból ismeretesek), de figyelmeztet arra, hogy a méh nem mindig biz oly tónussal még ép pete mellett sem, hogy a befelé való vérzést lehetetlenné tenné. Schauta tanár ez eset óta figyelve e kérdésre, észlelt egy másodikat is. Röviddel szülés előtt a magzat elhal. Meg­születése után kiesik a lepény és vele körülbelül liternyi vér. Az ily eseteket azelőtt úgy fogtuk fel, hogy szülés vagy műtét közben a méh kisebbedése választotta le a lepényt s okozta a vérzést. De ismerve a fentebbi esetet, annak a lehetőségét sem zárhatjuk ki, hogy a lepény idő előtti leválása (a­míg a magzat a méhben van) vezethet a magzat elhalására és jelen­tékeny vérzésre, a­nélkül, hogy az utóbbinak külső jelei mutat­koznának. Azon vérzésekkel szemben, melyek a lepényi időszakban mutatkoznak, meglehetős egyöntetűséggel járnak el a külön­böző kórodák. Alig képezi vita tárgyát a Dührssen-féle méh­­kitömésnek, mint ultimum refugiumnak áldásos volta, mit kevés kivétellel minden szülészeti iskola alkalmaz, de a legtöbben megvonják a prioritás jogát Dührssentől, véleményem szerint jogtalanul. Mert ha igaz is, hogy a méh kitömését vérzések ellen már azelőtt is ajánlotta Vuillet és Fritsch és végezték is endometritisek és abortusok esetén, de Dü­hrssen előtt a szülészetnek általánosan elfogadott dogmája volt, hogy rendes szülés végén a kiürült méh tamponálása műhiba, belső el­vérzésre vezet. Dührssen ezt a dogmát megdöntötte. Kevés azok száma, a­kik hatástalannak mondják az eljárást, igen sokan vannak, a­kik egész jogosan hangsúlyoz­zák, hogy oly rendkívül ritkán szorulnak reá, mint pl. a lepény mesterséges leválasztására. Sok függ mindenesetre a tampon alkalmazásától. Legjobb módszernek ismertem meg azt, mely a hanyattfekvő nőn végezi tükör és egyéb segédeszköz igénybe­vétele nélkül a méh kitömését, oly módon, hogy a­míg az egyik kéz a has felől dörzsöli és letolja a méhet, a másik kéz diónyi-almányi göbökbe fogva a gaze-t ujjal viszi fel a fundusba, s rakja szorosan egymás mellé, az egyik tubaris szájadéktól a másik felé haladva. Mivel atonikus méhet tampo­nálunk, a kéz bevitele nehézségekbe nem ütközik. Ha a méhet jól kitömjük, a hüvely akár tampon nélkül maradhat. Fontos azonban, hogy egyidejűleg secalet is adjunk por os vagy bőr alá, és a tamponált méhet épen úgy meg kell figyelnünk Credo szerint, mint a nem tamponáltat, mert az első negyed-, félórában egyes esetek még mutatnak hajlamot az elernyedésre, s ha ezt észre nem veszszü­k, belső elvérzés támadhat. A Sims­­fekvést mindenesetre hibásnak tartom, mert a vele járó nega­tív hasi­ri nyomás a légembólia lehetőségét bizonyára elősegíti. Az ujjal való tamponálásnak fő előnye, hogy biztosabbak vagyunk, hova helyezzük a tampont, mint eszköz igénybevéte­lénél. Tanulságos a következő eset: egyik külföldi kórodán, később felemlítendő szülészeti műtét után, a lepény távozását a rendes eszközökkel csillapíthatatlan vérzés követte, s ezért mint ultimum remediumot, a méh kitömését jodoform-gaze-zal

Next