Orvosi Hetilap, 1893. február (37. évfolyam, 6-9. szám)

1893-02-05 / 6. szám

66 ORVOSI HETILAP 1893. 6. sz. A­mit a klinikusok csak elvétve jeleztek, azt a mai kórboncztani búvárok már biztosan állítják, hogy a fertőzési lépnagyobbodás nem csupán vérbőségen, hanem sejtjeinek és gerendázatának duzzadásán s amazoknak újképződésén, szapo­rodásán is alapszik, mely jelenségek egyenesen gyuladási folyamatnak számíthatók be. Első volt Förster, a­ki ezen néze­tet vallotta, utána Ziegler, Orth és különösen Birch-Hirsch­­feld; utóbbi szerint a múlékony lépnagyobbodások inkább vértorlódásnak, az állandóbbak lobos folyamatnak tudandók be. Ezen bár hosszas, de szükséges fejtegetések után, mél­tán igen sajátságos kórodai jelenségnek fog feltűnni a lép viselkedése a cholerában. Ugyanis ezen leghevenyebb fer­tőzési betegségnek tetőpontján, vagyis algid szakában, nem­csak lépnagyobbodás nincs, de még a rendes tompulat is alig mutatható ki, míg ellenben a reactio vagy typhoid szakában, a midőn a kórjellemző súlyos tünetek kétségkívül már véget értek s csak a fertőzések utóbajai a különféle szervekben, ki­­válólag a vesékben, képezik a kórállapot lényegét, mondom, hogy épen akkor mintegy post festum nyilvánul a lép nagyobbodása. A lép ezen viselkedését a cholerával szemközt sehol sem találtam hangsúlyozva mint Botkin­nál, a­ki már 20 év előtt rámutatott ezen viszonyra, de a­ki még azt is állítja — a­mit a kitűnő észlelőnek bátran elhiszek —, hogy egyes ese­tekben a bevezető hasmenés szakában találta a lépnagyobbo­­dást, az algor alatt pedig annak eltűnéséről győződött meg. Még sokkal szembeszökőbb a cholera hatása a lépre, egy legújabb közlemény szerint, azon esetekben, ha hagymázos beteget lep meg a cholera. Batten ugyanis az utolsó hamburgi járványban 3 ily esetet észlelt. Ezeknél a lázas hőmérsék azonnal leszállt 35°-ra s a fennálló lépnagyobbodás eltűnt. Ezen betegek közül az egyik meghalt; a két beteg közül, a­kik a cholerát kiáltották, az egyiknél a cholerával együtt megszűnt a hagymáz is, míg a másiknál 14 nap múlva lát­szólagos jólét után visszatért a láz, s vele együtt a lépdaganat. Ezen értékes adat szerint is kétségtelen, hogy a cholerá­­nak akár a rendes, akár a már nagyobbodott lépre kifejezett összehúzó csökkentő hatása van a fertőzés tetőpontján, a­mi feltűnő kivételt képvisel a heveny fertőzési bajok sorában. De hogy a lép a cholera-infectio irányában is ép oly érzékeny mint a többi fertőzések iránt, hogy továbbá sajátképen hasonló módon mutatja részvétét mint egyéb infectióknál, s hogy végre reactiv duzzadása csak fel van függesztve bizonyos időre bizonyos szokatlan hatány által, bizonyítja azon körülmény, hogy mihelyt az algor megszűnt, a lépnagyobodás már­is ki­mutatható, vagy mint ama hagymáz-esetekben újra kimutat­ható lesz. Már most melyik azon hatány, mely a fertőzési lépduzza­­dást a cholera tetőpontján megakadályozza, vagy a hagymázos lépnagyobbodást egy időre beszünteti? Legközelebb áll azon feltevés, miszerint a rendkívüli nedvveszteség vonja el anyagát azon vértorlódásnak, melyet a fertőzési inger a lépben megindítani készül vagy már megindí­tott, ép úgy , mint a többi véredényeket is kiüríti, ép úgy mint fennálló kóros transludatumot a test üregeiből felemészt. Sőt tovább menvén, még azt is képzelhetjük, hogy ugyancsak a nedvveszteség az, mely az algor alatt a rendes alá csök­kenti le a hőmérséket, és a hagymázos lázat is leveri. Ezen hatás képmása volna azon erélyes lázcsökkentő befolyásnak, melyet tapasztalat szerint nagy bélvérzés gyakorol a hagymá­zos hőfokra, de a lép duzzanatára is. De sőt a cholerás nedv­veszteség még nagyobb hatásúnak bizonyul, mint nagy vér­­veszteség. Mert akárminemű erős vérzés után látunk ugyan halál sápadtságot, az érlökés megszűntét és annak súlyos követ­kezményeit, de nem látjuk azt az összeesett, összeaszott, cyanotikus klilemet, a bőrturgor teljes hiányát, mint a cholera­­betegnél. Miért? Mert ott egyszerűen vérhiány van, mely az edények collapsusát okozza, de itt csak a vérsavó veszett el, s ez által a vérnek oly besűrűsödése jön létre, mely már magá­ban akadályozza annak keringését. Ebből azután következik az algor, a cyanosis és az asphyxia. Mindezáltal azonban a nedvveszteséget magában nem tekinthetjük azon tényezőnek, mely a fertőzéstől követelt lépnagyobbodást gátolja. Ez ellen azon fulmináns esetek szól­nak, a­hol beteg rögtön minden előző béltünet nélkül meg lesz támadva, s jelentékeny nedvveszteség nélkül algorba esik, s a­hol a bélhuzamban sem mutatható ki számba jöhető átizzadás. Ilyen esetek a hamburgi járvány első heteiben napi­renden voltak. De különösen döntő bizonyítéknak tartom azon körülményt, hogy kedvező esetekben azonnal az algor meg­szűntével s a reactio beléptével valódi pozsga fejlődik a beteg­nél, az ütőerek lüktetése bár puha, de magas hullámú, a bőr duzzad, az arca kipirosodik, a lép feldagad. S mindezen álta­lános turgor létrejön, még mielőtt szó lehetne arról, hogy a nedvveszteség táp vagy ital által pótoltatott, miután ezen stádiumban a hányás különösen még makacsul fenn szokott állani. Botkin az egyedüli szerző, a­ki a cholera-lépet nagyobb figyelemre méltatta, a nedvveszteséget megokolás nélkül mellőzi. De hangsúlyozza azt, hogy a cholera alatt az edénymozgató idegek izgatásának jelei vannak előtérben: csekély vagy hiányzó érhullám, mely a szív erős működésével ellentétben áll, a két orsóütőér egyenletlen verése, az arcz és végtagok cyanosisa. S minthogy a lépnek nemcsak edényei, de geren­­dázati izmai is szerző szerint ugyanazon beidegzési befolyás alatt állanak, azért az eredetileg a fertőzési inger által duzzadt vagy duzzadandó lép a betegség haladásával összehúzódik, hogy ennek szüintével, a reactio szakában, felduzzadjon. Az edénymozgató rendszernek ezen erősbödött tónusát, magya­rázandó, Botkin a nedvveszteséget tekintetbe sem veszi, hanem utal azon lehetőségre, miszerint az talán a nehézlégzéstől, vagyis a vér tökéletlen élenyítéséből volna értelmezhető, mely tudvalevőleg izgatja a vasomotorikus központot, így látott nagy fertőzési lépeket, nevezetesen visszaeső láznál, melyek kétoldali tüdőláb hozzájárulása, tehát tökéletlen légzés folytán, szemlátomást kisebbedtek. A szívbetegségek incompensatiója által okozott általános pangás szerinte ép ezen okból nem okoz a lépben pangási duzzadást, a­mely feltűnő jelenség véleményem szerint is csakis ily módon lesz érthetővé. Mert Eichhorst azon véleményét, hogy a máj képezné azon gátat, mely saját pangása által a verőszért és annak gyökereit védi a stasistól, sehogy sem fogadhatom el, ha meggondolom, hogy mindennapi kísérője az incompensatiónak a hasvízkor csakis a hashártya portalis ágai nagyfokú pangásának köszöni létre­jöttét. Mindazáltal Botkin choleránál nem fogadhatja el a dyspnoetikus vért mint az edénygörcs okozóját, mert nagyfokú cyanosist oly betegeknél is észlelt, kik egészen szabadon vet­tek lélegzetet. Ő ezért a cholerás angiospasmust a gyomor és bél hatal­mas ingerléséből származtatja, a­mint az egyéb hasi bántal­­maknál is érvényesül. Kétségtelen szerinte, hogy a gyomorbél­­huzam környi idegeinek izgatása különféle emésztési zavarok­nál, heveny gyomorbélhurutnál, epekőgörcsnél, az edénymozgató központ közvetítése által tonikus összehúzódásba hozza a külön­féle testrészeknek edényeit (hideg végtagok, beesett arcz) s és ily alapon a lép bonyolultabb edényrendszerét is. S ugyanaz legnagyobb fokban történik a cholera algid szakában. Az utolsó hamburgi járvány észleleteire támaszkodva legújabban Klebs szinte az ütőerek összehúzódását, s az abból támadt cyanosist egy sorba állítja az akaratos izmoknak chole­rás görcsével, s azt a betegség jellemző vonásának tartja. A nedvveszteséget határozottan mellőzi mint a cyanosis és algor okát, miután látott eseteket, a­hol ez a legelső tünet volt s magas fokot ért el, mikor még nyoma sem volt, hogy a bőr­ben megfogyott a víztartalom. Tekintetbe veszi, a nélkül hogy Botkinra utalna, a bél izgatottságát is, mely edénygörcsöt idézhetne elő; azonban szerinte ellentmond az állapot hosszú tartama, mely épen azért inkább hüdéses, mint görcsös jellegű. Ő tehát a vasodilatatorok bénulását teszi fel, melynek követ­keztében a vasoconstrictorok túlsúlyra vergődnek, s ezen edényváltozást, melyet ő a cholera hatás első és legfontosabb eredményének tekint, egyenesen az infectio toxikus hatásának tulajdonítja. A különben egész nagy értekezésében a lépről egy­

Next