Orvosi Hetilap, 1894. február (38. évfolyam, 5-8. szám)

1894-02-04 / 5. szám

52 ORVOSI HETILAP nél alkalmazott ambuláns féstkötéseknél, csupán a bokák felett nem volt szükséges a kötést oly szorosan a csontok contourjaihoz simítani, mint töréseknél. A betegek e kötések­kel azonnal jártak és végtagjukra reá tudtak nehezkedni a nélkül, hogy ez nekik fájt volna, s azóta is járnak a köté­sekben. Ily esetekben tehát szintén jó hasznát fogjuk venni a fentebb leírt sínes csizmának, a­mely itt talán még annyival inkább van helyén, miután ily esetekben nem 5—6 hétig, hanem többnyirre hosszú ideig van reá szükség.­­ * * Még megemlítem, hogy a leírt sínes csizmát Neumann H. műszerész és Lechner J. czipész készítették. Ára körülbelül 55—40 frt. Közlemény a k. m. tud. egyetem I. szül. és nő­­gyógyászati intézetéből. Különböző táplálások befolyása a gyermekágyasok anyag­forgalmára. Blaw Sándor szig. orvostól. (Folytatása.) A­mi a vizelet mennyiségét illeti, az adatokat az össze­gyűjtött vizelet naponként kétszeri mérésével szereztük be, azonban itt a különböző étrendeknél valamely lényeges külön­bözet nem volt constatálható. Megkívánjuk azonban jegyezni, hogy a vizelet mennyiségét a gyermekágyban átlag sem szaporodottnak, sem mint mások állítják, általában fogyottnak mondani nem lehet. Naponta végzett méréseim szerint az ese­tek valamivel nagyobb részénél tényleg kevesebb vizelet találta­tott, azonban egy tekintélyes résznél meg határozottan a rendes­nél több vizelet választatott ki, mely utóbbi esetekben mindig kisebb nagyobb lábvizenyő volt jelen. Ezek szerint oly gyermek­­ágyasoknál, hol nem volt a terhesség alatt nagyobb fokú láb­vizenyő, a vizelet fogyottnak, a hol pedig volt, szaporodottnak tűnt ki, mit az elsőknél a szülés alatti vérvesztés és a tartó­­sabb gyermekágyi izzadás, az utóbbiaknál az ezen vesztessége­­ket felülmúló vizenyőnek a szülés utáni felszívódása kellően magyaráz. Hogy ez tényleg így van, mutatja azon körülmény is, mely szerint azok, kiknél nagy lábvizenyő­s bő vizelés volt látható, egyszersmind a gyermekágy végén feltűnően nagyobb súlyveszteséget is mutattak, pl. egy esetben 138 kgm.-ot. Ehhez hasonló esetet ír le Wienckl, hol egy iker­terhesség utáni gyermekágynál nagy anasarca eltűnése közt 13­­1 kgm. volt a súlyvesztesség. A vizeletben kiválasztott hugyanynak mennyiségét meg­határozni, mi igen körülményes eljárás, gyakorlati szempont­ból feleslegesnek látszott, mert annak bármely diaetánál való szaporodottsága vagy csökkenése a gyermekágyasra valamelyes előnyt nem mutathat, de még a nitrogéntartalmú tápanyagok­nak (hús-, tojásdiaeta) a huggang szaporodására való befolyá­sát Wienckl, Lohenstein, Bert és mások egyetértőleg ki­mutatták. A vegyes és különösen a tej diaetánál a vizelet fajsúlya túlnyomóan 1014, kevésnél 1018 és még kevesebbnél 1021—1028 volt; a tojás-, hús- és hús-vegyes diaetáknál pedig túlnyomóan 1031 és a kisebb felénél az eseteknek sem szállott 1024— 1018 alá. A­mi a vizelet fehérnye-tartalmát illeti, Möricke azt szülő­nőknél, különösen primipáráknál és nehéz szülések alkalmával az esetek 37%-ában találta, mely fehérnye azonban szerinte a gyermekágyban csakhamar eltűnik. Becquerel a gyermekágyasok vizeletében előforduló kis mennyiségű fehérjét a lochia jelenlétének tudja be. Részünkről az észlelt gyermekágyasok vizelete vizsgálat ózdijából a kellő cautelák betartása mellett minden esetben csapolás által szereztetett be, s így arra a lochia jelenléte zavarólag nem hathatott. Az ily tiszta vizeletnél minden eset­ben a légenysav és a főzési próbát alkalmaztuk, melyekkel az esetek csekély számánál (körülbelül 6—8 °­ C) voltunk képesek fehérnyét a vizeletben kimutatni. A gyermekágyasok vizeletében leggyakoribb idegen alkotó­rész a czukor. Ney szülés előtt és alatt 24 nőnél 4 esetben talált a vizeletben ezukrot; ugyanő 148 gyermekágyas közt 115-nél (77%) talált ezukrot a vizeletben, mit az emlőkben pangó tejből a véredényekbe bejutó tejezukornak a vizelet útján való kiválasztásával magyaráz. Sm­ety szerint ugyanezen okból különösen a gyermek­­ágy 2—3-dik napján jelenik meg, mikor a tejelválasztás erősebben indul meg és az újszülött még kevesebbet szopik ; ő megkísértette szoptató kutyáktól kölykeiket elvonni, mire a czukor vizeletükben rendesen megjelent. Hempel a czukor mennyiségét átlag 0­ 5%-ra teszi; olyanoknál pedig, kik épen nem szoptattak, a gyermekágyban 1­ 6%-ra is felszáll. Hofmeier megvizsgálta ezen czukrot és azt találta, hogy kristályalak, alvadási hőfok, összeállás, optikai tulajdonság, reductio képessége stb. mind arra mutat, hogy ez tejezukor s azért e tünetet „lactosuriá“-nak ajánlja nevezni. Vizsgálataimnál a Heller-Moore és Trommer-féle próbá­kat alkalmaztam, melyekkel a 2—3-dik naptól kezdve minden esetben képes voltam a vizeletben czukrot kimutatni, s ott is, a­hol az első napon épen nem, vagy csak nyomokban volt jelen, a 2­3-dik napon nyilván a tej bővebb elválasztásával lépést tartva mindig, illetőleg az előbbinél nagyob­­ mennyiség­ben volt jelen, hogy azután csaknem az egész gyermekágy tartama alatt állandó vizeletalkatrésznek maradjon meg. Ezek után áttérek a gyermekágyasok azon anyagforgalmi viszonyainak tárgyalására, melyek egyik-másik diaetánál való kedvező alakulása az illetékre határozott előnynyel jár. 1. A nemi szervek visszafejlődése. A nemi szervek visszafejlődésének megítélésénél mint legfontosabbat és aránylag pontosan ellenőrizhetőt az uterust vettük tekintetbe és pedig fundusának a symphysishez való közeledési fokát és a külső, valamint belső méhszáj állapotát a gyermekágy végén. Próbálták a méh involutiójának meghatározására idő­közönként sondával mérni a méhfenék távolát a külső méh­szájtól, azonban e talán pontosabb, de a fertőzést illetőleg mindenesetre veszélyes beavatkozást meg sem kísértettük. E helyett más módszert alkalmaztunk és pedig a méh fundusa a hasfalon át kitapintatott és az így megjelölt pontnak távola a symphysistől leméretett. Ezen mérések szerint a nyolcza­­dik nap végéig a méhfenék a symphysistől átlag 4—8 cm.-nyíre fejlődött vissza s ezek közt az esetek nagyobb részénél 5—­3 cm.-nyíre, csak kevésnél maradt 8 cm­-re vissza. Össze­hasonlítva a különféle diaetáknál talált adatokat, azokban egyikre nézve sem volt valamely lényegesebb különbözet constatálható, mindenütt ugyanazon átlagos és megközelítőleg ugyanazon részleges számokat nyertük, azért ez adatok táblá­zatos kimutatását mellőzhetőnek tartottuk. A méh visszafejlődésének megítéléséül a méhszáj állapota a 9-dik gyermekágyi napon is felvétetett. Ennek vizsgálására mint rendesen a bimanualis módszer lett alkalmazva. Úgy itt, mint a következő leírásoknál az egyes diaetáknál összeállított táblázatokat térszűke miatt elhagyom és csakis az összehason­lító táblázatokra szorítkozom annál is inkább, mert közlésük a dolgozatot még egyszer oly bosszúra nyújtaná, másrészt ki­hagyásuk az áttekintést nem igen zavarja. Összehasonlító táblázat a külső és belső méhszáj vissza­fejlődéséhez. Bőven ujjnyi külső és ujjnyi belső méhszáj Ujjnyi külső és ujj hegynyi belső méhszáj Szűkén ujjnyi külső és el n. érd. belső méhszáj Vegyes diaét,­ _ 67-8% 32-2°/„ Tejdiaeta ... 64-3°/0 28-6 °b­ 7T°/0 Tojásdiaeta ... 48-2 "/„ 39T°/„ 12-7% Húsdiaeta ____ 5­7% 41-4°/0 6­9 °/„ Dúsvegyes diaeta 55-5 % 33-3% 11-17* 1894. 5. sz.

Next