Orvosi Hetilap, 1894. október (38. évfolyam, 40-43. szám)

1894-10-07 / 40. szám

Harmincznyolczadik évfolyam. 40. szám. Budapest, 18911. október 7. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Adalék a bélelzáródások elleni véres műtétek esettanához. Közli: Aldor Adolf dr., közkórházi igazgató-főorvos Nagy-Károlyban. Az asepsis kifejlődési okainak felismerésére alapított aseptikus sebkezelés foganatosítása és exact kivitele óta, a hashártyaűrnek megnyitásával járó műtétesek azelőtt nem sejtett kedvező eredményre vezettek. Ezen igazság mellett azonban lehetetlen elzárkóznunk azon bár a posteriori szerzett meggyőződés elől, miszerint a régi, a sepsis aetiologiájának felismerése előtti sebkezeléssel járó félszeg, a gyógyulást gátló, egyenesen ártalmasnak is jelezhető tényezők, például az úgynevezett épen nem szükségelt lábellenes borogatások stb. abbanhagyása, negatív módon nagyban hozzájárultak a jelzett eredmények biztosításához. Ezen momentumokon kívül a haladás áramát nem kis mérvben gyorsította újabban a műtéti technika javítása, tökéletesintése, mely oda törekedett, hogy az asepsis követelményeinek és feltételeinek kivitelét minél tüzetesebben lehetővé tegye, és ép az utóbbinak szárnya és hathatós védsége alatt a technika maga nap-nap után oly javításokat és tökéletesbítéseket nyer, hogy immár a műtétek utáni kedvező lefolyások az idealizmust majdnem megközelítik. Érintett előnyöket érvényesíti legtöbb haszonnal azon korcsoportok sebészete, mely a bélelzáródásokat megszüntető, életmentő, többnyire elodázhatatlan műtéteket eszközli. Ide tartoznak a belső bélelzáródás, az egyszerű és immobil komplikált sérvek, valamint a vélt taxis után még fennálló ilens esetek. Technikai tekintetben ezen műtétek sikerének alapját és fő feltételét az képezi, hogy akár laparatomiával, akár sérvmetszéssel szüntessük meg a bélelzáródás okát, a műtét befejezésével a hashártya és hasüreg tüzetesen be legyen zárva. Hangsúlyozni akarom ezen elv alapján való eljárás értékét a sérvműtéteknél, midőn ez által a vitális indicatio teljesítése mellett, a pontosan összevarrt és összefűzött sérvtömlővel a sérvkaput esetleg ennek szűkítésével teljesen és állandóan bezárhatjuk, szóval a radikális műtétet egyúttal végezhetjük. Midőn e helyen radikális sérvműtétről szólok, nem a Bassini, Macewen, Fabriciusi2 és Buggi-féle, újabb időben felmerült tipikus és szövődményes műtéti modorokra gondolok, amelyek véleményem szerint csupán szabad reponibilis sérveknél alkalmazhatók sikerrel, hanem azon szövődményes esetekre, melyeknél a radikális eljárást csak mint mellékműtétet kombináljuk a főműtéttel. Eseteimnél a következőképen jártam el: Czombsérveknél mindig a tömlőt egész terjedelmében a sérvkapuig többnyire tompán leválasztom és a sérvkapu tág- 1 Felolvastatott a mag}’, orvosok és természetvizsgálók f. évi július hóban tartott vándorgyűlésén. 2 Centralblatt f. Chir. 1894 6. Ueber eine neue Methode der Radicaloperation von .Schenkelhernien. * Sem. mod. 1894. 2. Del metode inguinale nclla cura radicale dell’ernia crurale. ságához képest vagy az egész, vagy a csonkított tömlőt húzom össze csavarmenetű fűzővarrattal és beleerősítem ugyanazon fonállal való öltésekkel a sérvkapuba. Ahol kivihető, a sérvkaput külön varratokkal szűkítem, így jártam el szintén egy lágyéksérvnél egy kryptarchikus férfibetegnél. Férfiak lágyéksérveinél a tömlőt tágságához képest oldalt resecálom és így szűkítve összevarrom, a sérvkaput pedig szárainak egymással való lehető összevarrása által iparkodom szűkíteni és különös gondot fordítok arra, hogy a felhasított tömlőt összefűzetése előtt olyformán összevarrjam, hogy mindenütt a savós hártyafelületek pontosan érintkezzenek, és azon esetekben, amelyekben a gyűrűnek tágítása a sérvmetszővel vált szükségessé, ott a tömlőnek bevarrása előtt a metszés által ejtett, bár kicsi folytonossághiányt is pontosan összevarrjam. Circularis bélresectióval szövődményezett eseteknél a resecált bélyégek egyesítését kétsoros Czerny-féle varrattal eszközlöm. Ilyen két esetem volt. Az egyiknél csomós varratokat alkalmaztam, a másiknál folytonos, azaz szűcsvarratot és tapasztaltam, hogy ezen utóbbi gyorsabb eszközölhetése mellett épen olyan jól egyesít, mint a csomós varrat és általában nem szűkíti jobban, mint ez, a bél lumenét. Egy laparotomia útján megszüntetett bélelzáródási esetnél az elzáródás helye okának gyors feltalálása érdekében Esmarch szerint úgy jártam el, hogy a hasüreg megnyitása után, a legelől fekvő bélkacsát segéd által fixíroztattam, míg először az egyik, azután a másik irányban vizsgáltam át a bélhuzamot és így könnyen és gyorsan ráakadtam az elzáródás helyére. A kiszedett bélkacsok ezen művelet alatt egy készen tartott steril, nedves, meleg gaze-ba burkolva a hasüreg mellett helyeztettek el. Jelzett mozzanatok szemmel tartása és szerintük való eljárás mellett egy év alatt egymásután 6 érdekes esetet volt alkalmam operálni, amelyeknek kortörténeteit egyik praeparatummal illustrálva, a következőkben lesz szerencsénk rövid vonásokban vázolni: 1. eset. Tíz év óta fennálló jobboldali lágyéksérvnek kizáródása, taxis után az ileus tünetek súlyosbodnak; laparotomia útján felszabadíttatik a fovea inguinalis interna mellett a gyűrűszerű szalaggal befűződött bélrészlet, gyógyulás. Özv. Ritli Mátyásné, 38 éves, kálmándi (Szatmárm.) lakos, 10 évvel azelőtt jobb lágyéktáján mogyorónyi, később lúdtojásnyira nagyobbodott visszatolható daganatot vett észre. Gyakran elszenvedett kellemetlenségek daczára orvosi tanácsot nem vett igénybe és sérvkötőt nem viselt. 1892. augusztus 16-dikán emelés közben a sérv kiszorult és 17-dikén kezelő orvosának a taxis sikerült, azonban utána az elzáródási tünetek még súlyosbodtak, úgy hogy midőn én a kezelő orvos társaságában a beteget 18-dikán reggel lakásán megvizsgáltam, belső bélelzáródást constatálhattunk és a hasüreg megnyitásával járó műtét látszott egyedül javultnak, mely czélból a beteg ugyanaznap délután a kórházba szállíttatván, rajta a műtét azonnal végre is hajtatott. Jelen állapot: A középtermetű, erős testalkotású női beteg nagyon lesoványodott, érülése kicsi, 90, hőmérsék 38 ° 2, a has mérsékelten puffadt, nyomásra különösen a symphisis fölött igen érzékeny, daganat azonban ki nem tapintható. A hasnak kopogtatási hangja mindenütt dobos. Jelen van folytonos émelygés, gyakori bélsárszagú hányás, szél- és székrekedés.