Orvosi Hetilap, 1896. szeptember (40. évfolyam, 36-39. szám)
1896-09-06 / 36. szám
428 ORVOSI HETILAP 1896. 36. sz. t Szükséges-e a hüvely desinficiálása, valamint a sonda sterilizálása, egyáltalán a lehető asepsis, s ha igen, keresztülvihető-e ? Mindazon esetekben, amikor a méhűrbe hatolunk be, hacsak vizsgálat czéljából is, mindig azon elvet tartottuk s tartjuk szem előtt, hogy lehetőleg desinficiálva a hüvelyt, annak bacteriumait ne vigyük be a méhűrbe. Hámmal fedett ugyan a méhűr, s így sokak felfogása szerint ez biztosít az infectio ellen, de ki mondhatja meg, melyik méhűrnek ép a hámborítéka, kivált olyan esetekben, amidőn épen villamozásra van szükség, tehát legtöbbször vérzések esetén, de másrészt ki biztosít arról, hogy nagy óvatosság mellett is képes lesz a sonda felvezetésénél az endometrium hámjának kisebb sértését is kikerülni ? Szükséges tehát a desinfectio! Más kérdés kivihető-e ? Nem ringatjuk magunkat abban a hitben, hogy a nálunk használni szokott 1 :2000 sublimat hüvelyöblítés teljesen sterilizálja a hüvelyt, de meggyőződésünk, hogy ezáltal tetemesen csökkentjük az infectio veszélyét s nem tartjuk azt az elvet, hogy mivel valamit tökéletesen nem vihetünk keresztül, inkább semmit ne tegyünk. Mi villamozás előtt mindenkor alkalmaztunk desinficiáló hüvelyöblítést s nem is láttunk egyetlen esetben sem infectiót. Azt hiszem a sondának sterilisatiójáról vita nem lehet. Mi minden esetben keresztül viszszük nemcsak villamozásnál, hanem minden méhűri vizsgálatnál is. Nem steril eszközzel végzett sondázás útján úgyszólván oltásokat végezhetünk a legkülönbözőbb bajokkal nőről nőre. Legegyszerűbb a sondát használat előtt közvetlenül borszesz-lángon kiizzítani. Ki végezhet villamozást? Minden esetre csak az, aki pontos diagnosist tud csinálni ; ez a legelső s legfőbb; ismerje továbbá apparátusát s tudjon észlelni; valamely különös szakképzettséget nem követel. Magának az apparátusnak használatát minden orvos rövid idő alatt megtanulja, különös tanulmányt, a dolírozást stb. illetőleg nem tartunk szükségesnek, egy e szakmában jártas orvos az egyes tüneteket megfigyelései alapján fogja tudni értelmezni s e szerint fogja irányítani teendőit. A villamozást rendesen hetenkint 3-szor végeztük, vagy 3 naponkint, de midőn azt láttuk, hogy a vérzések ellen igen jótékonyan hat, hogy a beteget a villamozás megnyugtatja, nem tartózkodtunk a csaknem mindennapi villamozástól sem, s ilyen esetekben káros hatását nem észleltük; nem vérző nyomoknál, vagy más esetekben is, ahol erős volt a villamozás okozta reactio (nagy görcsök, esetleg reflextünetek), ritkítottuk a villamozást. Az áramot fokozatosan lassan erősítve 5—8—10, sőt 15 perczen át is hagytuk behatni, mindig az egyén szerint választva meg az ülések tartamát. Épen így volt az áram erejének meghatározásával is, ott, ahol nagy volt az érzékenység a villámáram iránt, vagy ahol kisebb áramtól is jó eredményt láttunk, megelégedtünk kisebb erejű árammal is, 40—45 mamp.-ig azonban legalább is felmentünk; nagyobb vérzést adó nagy nyomoknál, avagy ahol az egyén individuális érzékenysége engedte, erősebb áramot alkalmaztunk, így egyes ritkább esetben fokozatosan 250 mamp.-ig is felhaladhattunk minden káros következmény nélkül; sokat tesz a megszokás is, az első üléseknél még alig tud elviselni a beteg 60—70 mamp.-t, az 5—6.-nál már 100 an felül is könnyen tűri; láttuk ugyan ennek ellenkezőjét is, ritkábban. Vérzés csillapítására egy jó középerejű (100—110 mamp.) áram szükséges, kisebb erejű áramoktól hasonló jó hatást nem észleltünk. Másrészt fájdalmasság esetén, ideges tünetek mellett kisebb erejű áramok szereznek nyugalmat. Hányszor kell alkalmaznunk a villamáramot ? Ez rendkívül változó, az esetek, az individuumok szerint: egy metritis chronica, atonia uteni 10—15 villamozás után gyógyul, nagy nyomosnál 30—40 s több ülés szükséges a tünetek enyhítésére avagy időleges gyógyításra, majd később a tünetek kiújulásánál újabb sorozat villamozás szükségessége áll elő. Egy esetünkben az ülések száma a 100-at meghaladta, s éveken át úgyszólván folyton villamos kezelés alatt állott (hetenkint 2-szer), s úgy a vérzéseket tetemesen csökkentette a villamáram, mint különösen az ideges tünetekre folyt be kiváló jó hatással. A legfontosabb s legnehezebb feladat a gyógyítás alá veendő betegek megválasztása, s e téren tévedéseknek van kitéve még a szakember is, hogy csak példát hozzak fel, milyen nehéz, sőt néha lehetetlen egy nyomatosus göböktől ellepett uterus mellett helyet foglaló pyosalpinxot diagnostizálni, az ilyen eset pedig alig volna alkalmas a villamos gyógyításra; de ha ily tévedéseknek ki is vagyunk téve, a későbbi pontos észlelés figyelmeztetni fog a villamozás abbahagyására. Klinikánkon a kísérletezés alatt maga Tauffer tanár választotta ki a kezelés alá kerülő betegeket, s ugyancsak ő ellenőrizte időnkint a villamozás által elért eredményeket. A villamozás rendszerint a klinikán történt és pedig vagy ott fekvő betegeken, avagy több esetben ambulanter bejáró egyéneknél, néhány esetben a beteg lakásán végezhettük. Ambuláns betegeket vagy ott tartottunk az intézetben pár órára lefektetve, vagy gyalog, többször kocsin távozva otthon rendeltük el a 2—3 órai pihenést. Határozottan eredményesebb, sikeresebb volt a villamozás azon betegeknél, akik nem kényszerültek azonnal távozni, hanem ágyukban fekve maradhattak. A villamozás a betegre sok esetben szenvedéssel jár: már az áram tartama alatt a bőr érzékenysége miatt panaszol a beteg, de különösen belsejében érez bizonyos összehúzó égető fájdalmat, majd méhcontractiók lépnek fel, néha igen heves görcsök alakjában, kisugározva olykor a combokra is, ezen görcsök a villamozás után órákon át is fennállanak, némelyeknek 10—12 órán át is, sőt előfordult, hogy közvetlen a villamozás után nem is jelentkeztek, csak 2—3 óra múlva, de oly vehementiával, hogy csillapítókat kellett adnunk. Valószínűleg a pörk okozta görcsök ! Előfordult ájuldozás már kisebb, 40—45 mamp. erejű áram behatása alatt is, különösen vérszegény, elgyengült betegeknél, ugyancsak többször láttunk az erős méhcontractiók fennállása alatt émelygést, hányást reflextünetképen, hasonlóan a szülési adtás alatt fellépni szokott e nemű tünetekhez. A villamozás után a legtöbb betegnél egy bizonyos bágyadtság, fáradtság érzete szokott fellépni, amit 10—12 órai tartama után, különösen nyomásoknál, egy bizonyos megkönnyebbülés, frissesség, jól közérzet vált fel. Mindazon esetekben, ahol a vérzés volt a domináló tünet, az anode-t alkalmaztuk intrauterin s ezt folytattuk myomásnál még a vérzés szünet alatt is, miután gyakran láttuk, hogy a már napok óta nem vérző myomás uterus a kathoddal való villamozásra ismét vérezni kezdett, s a vérzés ily beállítás mellett még erősebb áram behatása alatt sem szűnt, míg az anodenak intrauterin alkalmazására a legtöbb esetben megállóit; szóval a mi tapasztalatunk szerint is határozottan az anodenir vérzéscsillapító hatással. Egy reflexiót kívánok tenni azon ajánlott eljárásra nézve, amidőn a vérzés esetén alkalmazott anodenak bizonyos tartama után kisebb áramerő mellett áramváltoztatást eszközlünk kathodra, azon czélból, hogy a polarisatio teremtette alá oldván a pörk felületét, a sonda kihúzásánál ahhoz ne tapadjon s így pörk-leválást, vérzést ne idézzen elő; ezen eljárás a mi gyakorlatunkban nemcsak czélszerfnek nem bizonyult, de többször káros hatását észleltük, a mennyiben, midőn heves vérzést a nádeval sikerült csillapítanunk, majd az említett eljárás szerint kathodra változtattuk az áramot, igen sokszor ismét heves vérzés állott be; míg, ha az áramváltoztatást elhagytuk volt, e kellemetlen tünet kimaradt; platinsonda különben sem tapad úgy a pörkhöz, hogy a kihúzásnál annak leválását okozná. Kisebb nem vérző myomoknál, exsudatumoknál, dysmennorrhoeánál, fájdalmas nyomási tüneteknél a katbod ot vezettük intrauterin; ilyen beállítás mellett maga a villamozás fájdalmasabb, s az egyének kisebb erejű áramot viselnek el. Utána azonban a fájdalmak (peritonealis érzékenység) csökkennek. Faradikus áramot ez esetekben nem alkalmaztunk. (Folytatása következik.)