Orvosi Hetilap, 1896. szeptember (40. évfolyam, 36-39. szám)

1896-09-06 / 36. szám

1896. 36. sz. ORVOSI HETILAP Az influenza befolyása a női szervezetre. Irta: Engel Gábor dr., kolozsvári egyet. rk. tanár, az orsz. kórház igazgatója. (Vége.) A h­avi vérzésnél beálló zavarok korántsem bírnak oly pathologikus jelentőséggel, mint azok, melyeket terhesség jelenléte mellett tapasztalhatunk. Általánosan tudjuk, hogy a heveny fertőző bántal­mak a terhességet kedvezőtlenül be­folyásolják, különösen azok, melyeknél a betegség kórhatánya által a nyákhártyák vannak inkább megtámadva, vagy le­folyásukban hosszas lázakkal vannak összekötve. Az 1889/90. évi nagy és a két utóbbi kisebb járvány­ról nyert tapasztalataink arról győztek meg, hogy az influenza terhes nőknél egy komoly és a terhességre nézve káros jelentőségű fertőző bántalom. Annyi vetélést, koraszülést, megzavart rendes idejű szülést egy betegség következtében sem észleltünk, daczára annak, hogy lefolyása rövid és alig néhány napig tartó lázzal jár és a könnyebb lefolyású esetek után is úgy bekövetkeznek zavarok, mint a súlyosabb alakoknál. Vetélést leggyakrabban az első három hónap alatt lát­tam ; lehet, hogy a már kifejlődött lepény több ellenállási képességgel bír a szervezetet megtámadott körfolyamattal szemben. A lefolyás kevésbbé heves, mint a nem befolyásolt vetélésnél és néha hosszasan elhúzódó; a vérzés aránylag csekély és a méh összehúzódások nem oly fájdalmasak, ellen­ben az egész méh tapintásra érzékenyebb. Láttam oly esete­ket, melyekben a méh összehúzódások fájdalmassága elenyésző csekély volt. A koraszülések gyenge vérzéssel kezdődnek, a fájdalmak néha görcsös jelleggel bírnak. A terhesség végén történő meg­betegedés a szülés megindítását szokta eredményezni. Vetélésnél a pete többnyire egészben távozik, a magzat­víz véres, a magzat elég friss állapotban található, a burkok azonban könnyen szakadnak, a lepény szintén, sőt összeállása majdnem népszerű, szétmálló. Kora és rendes idejű szülések­nél e felpuhultságot nem találtam, valószínűleg, mivel a beteg­séget azonnal követi a szülés, míg a vetélés néha hetek múl­tán következik be. Három esetet észleltem, melyekben a méhszáj — a terhesség vége felé — csaknem két harántujjnyira tágult s daczára ennek a szülés nem következett be és a terhesség rendes végét elérte. Vérzés ezen esetekben nem mutatkozott. A rendes idejű szüléseknél, melyeket láttam, a méh összehúzódások renyhék és aránylag fájdalmasabbak voltak, maga a szülés hosszasabbra nyúló. Hasonló észleleteket közöl Amann a müncheni kőrodáról. Az Ángyán által gyűjtött adatok szerint 3745 terhes nőnél 45 esetben (192) koraszülés és 223 esetben (5­9) el­vetélés következett be. Ezen számok valódiságában nem kétkedem, azonban tapasztalataim után ítélve úgy hiszem, hogy az esetek sokkal nagyobb százalékában történik különösen elvetélés, mely azonban nagy részben elkerüli a megfigyelést és csak nagyobb veszély esetén jut kezelés alá. A gyermekágyas állapot nem mentesít az influenza ellen. Amann közli, hogy 102 gyermekágyas nő közül 64 (62­2) állotta ki a betegséget. Azoknál, kik előzetesen már átestek a bajon, a recidiva gyenge volt. A méh visszafejlődése a lázas állapot alatt szünetel, a gyermekágyi váladék bővebb és bűzös lesz, néha kisebb vérzések jelentkeznek, a tej­elválasztás meg csökken. Az első napokban fellépő influenza oly tünetekkel jár, hogy gyermek­ágyi láz kórképét mutathatja és csakis a járvány jelenlétének tudata őrizhet meg a téves kórisme megállapításától. Az anyával egyidejűleg a csecsemő is megkaphatja a betegséget és Combyr szerint valószínű, hogy a tej közvetí­tésével történik az átvitel. Egy három hónapos szoptató nőnél az influenza alatt a méh megduzzadt és érzékeny lett, vérzés azonban nem jelent­kezett. Két nőnél a tej­elválasztás oly csökkenést szenvedett, hogy a szoptatás nem volt folytatható. Az influenza egész kórképéből és az azt kísérő tünetek­ből nem tudjuk megfejteni azon befolyást, mely a nemzőszer­vek élettani működésének megzavarásában nyilvánul. A beteg­ség rövid ideig tart, a lázak — bár magasak — szintén csak néhány napra terjednek, úgy az ideges mint a gastrikus tünetek részben a lázas állapotból eredhetnek. Gondolhatunk arra, hogy talán a betegség következtében a vér minősége megváltozik vagy vasomotorikus idegbefolyásokra a vér­edények átjárhatóbbak lesznek és ez okozza a nyákhártya vérzéseket, de helyesebb úton járunk, ha felveszszük, hogy a szervezet nyákhártyáinak hurutja a betegség speciális mikro­­organismusa által keletkezik és tartatik fenn ; más szóval a betegség mérge főleg a nyákhártyák élettani működésének megzavarásában fejti ki hatását. Csak ezen feltevéssel tudjuk megmagyarázni azon rendetlenségeket, melyeket a bántalom úgy a nem terhes, mint a terhes nőknél előidéz. A nyakhártya duzzadása, vér­bősége túlságos elválasztást, edényrepedést és így vérzést okoz; terhesség esetén ezek elég okok a vetélés vagy kora­szülés megindítására. A légzőszervek megbetegedésével járó köhögés — mint azt Ángyán feltételezi — nem vezet szükségképen pete­­leválásra, ezt tüdőhurut, tüdőlábnak és főleg tüdővésznek terhes­séggel együttes jelenlétében is tapasztalhatjuk, legfeljebb a pete eltávozására hathat elősegítőleg, mint pl. a halsajtó önkén­telen működése. Nagy járványok, nagy háborúk a népesség statistikailag kimutatható csökkenésével járnak, részint a magasabb halá­lozási arány miatt, részint a szülések kereskedő száma által. Az 1889/90-diki járványról ez szintén kimutatható. A halálozási adatoktól eltekintve, hiszen az influenza nem szerepel mint halál ok, csak mint más halált okozó beteg­ség megelőzője és közleményem e bántalomnak csak a női szervezetre való befolyására terjed ki, a szülések számának csökkenéséről akarok megemlékezni azon adatok alapján, melyek rendelkezésemre állanak. Bloch A.­ statistikailag kimutatja, hogy Francziaország­­ban 1890-ben a szülések feltűnően megkevesbedtek, i. i. 42.500 szüléssel kevesebb volt mint 1889-ben és ezt csakis az influenza befolyásának tulajdonítja. A járvány az egész országra kiterjedt és a népesség csaknem 3/4 része szenvedett miatta. Minden vidéken csökkent a szülések száma, még a Bretagneban is, mely része az országnak a születések nagy számáról ismeretes. A szülések apadása feltűnő mértékben szeptember és október hónapokra esik, melyekben a dec­ember és január havi fogamzási eredményeknek kellett volna nap­világot látniok és mely hónapokban az influenza uralkodott. Ilyen fokú csökkenés nagy fontossággal bír épen Franczia­­országban, melynek lakossága a legutóbbi évszázadban alig 50°­ó­kat szaporodott, míg Angolország ugyanezen idő alatt négyszeresét, Oroszország háromszorosát érte el. Németországra nézve Sperling2 szolgáltat adatokat. 1890-ben az egész birodalomban csökkent a szülések száma, a különbség az egész évre számítva 0­ 38 pro °/00-t tett ki, a­mi 18,780 szülés elmaradásának felel meg. Az év szeptember és október hónapjaiban a születési arányszám csak 32‘2°/00, míg 1889-ben 35'8. Érdekes, hogy 1890. deczemberben az arányszám 40'4°/oo-r­ e emelkedett, mely a németországi viszo­nyok között a legmagasabb arányszámnak tekinthető, hol átlag 36'1 a rendesnek tartott szaporodási arányszám. Ez emelkedés azon hónapban történt fogamzások eredménye, mely már influenzamentes volt. A hazai viszonyok megismerése végett a járványos 1890. évet megelőző és követő három év, tehát 6 év alatt történt szülésekből egy átlagos számot vettem fel és ehhez 1 Rev. mens. d. mai. de l’enf. 1890. p. 145. 1 Semaine med. 11. 1891. 2 Deutsche med. Wochenschr. Nr. 15. 1892. 429

Next