Orvosi Hetilap, 1896. szeptember (40. évfolyam, 36-39. szám)
1896-09-06 / 36. szám
1896. 36. sz. ORVOSI HETILAP Az influenza befolyása a női szervezetre. Irta: Engel Gábor dr., kolozsvári egyet. rk. tanár, az orsz. kórház igazgatója. (Vége.) A havi vérzésnél beálló zavarok korántsem bírnak oly pathologikus jelentőséggel, mint azok, melyeket terhesség jelenléte mellett tapasztalhatunk. Általánosan tudjuk, hogy a heveny fertőző bántalmak a terhességet kedvezőtlenül befolyásolják, különösen azok, melyeknél a betegség kórhatánya által a nyákhártyák vannak inkább megtámadva, vagy lefolyásukban hosszas lázakkal vannak összekötve. Az 1889/90. évi nagy és a két utóbbi kisebb járványról nyert tapasztalataink arról győztek meg, hogy az influenza terhes nőknél egy komoly és a terhességre nézve káros jelentőségű fertőző bántalom. Annyi vetélést, koraszülést, megzavart rendes idejű szülést egy betegség következtében sem észleltünk, daczára annak, hogy lefolyása rövid és alig néhány napig tartó lázzal jár és a könnyebb lefolyású esetek után is úgy bekövetkeznek zavarok, mint a súlyosabb alakoknál. Vetélést leggyakrabban az első három hónap alatt láttam ; lehet, hogy a már kifejlődött lepény több ellenállási képességgel bír a szervezetet megtámadott körfolyamattal szemben. A lefolyás kevésbbé heves, mint a nem befolyásolt vetélésnél és néha hosszasan elhúzódó; a vérzés aránylag csekély és a méh összehúzódások nem oly fájdalmasak, ellenben az egész méh tapintásra érzékenyebb. Láttam oly eseteket, melyekben a méh összehúzódások fájdalmassága elenyésző csekély volt. A koraszülések gyenge vérzéssel kezdődnek, a fájdalmak néha görcsös jelleggel bírnak. A terhesség végén történő megbetegedés a szülés megindítását szokta eredményezni. Vetélésnél a pete többnyire egészben távozik, a magzatvíz véres, a magzat elég friss állapotban található, a burkok azonban könnyen szakadnak, a lepény szintén, sőt összeállása majdnem népszerű, szétmálló. Kora és rendes idejű szüléseknél e felpuhultságot nem találtam, valószínűleg, mivel a betegséget azonnal követi a szülés, míg a vetélés néha hetek múltán következik be. Három esetet észleltem, melyekben a méhszáj — a terhesség vége felé — csaknem két harántujjnyira tágult s daczára ennek a szülés nem következett be és a terhesség rendes végét elérte. Vérzés ezen esetekben nem mutatkozott. A rendes idejű szüléseknél, melyeket láttam, a méh összehúzódások renyhék és aránylag fájdalmasabbak voltak, maga a szülés hosszasabbra nyúló. Hasonló észleleteket közöl Amann a müncheni kőrodáról. Az Ángyán által gyűjtött adatok szerint 3745 terhes nőnél 45 esetben (192) koraszülés és 223 esetben (59) elvetélés következett be. Ezen számok valódiságában nem kétkedem, azonban tapasztalataim után ítélve úgy hiszem, hogy az esetek sokkal nagyobb százalékában történik különösen elvetélés, mely azonban nagy részben elkerüli a megfigyelést és csak nagyobb veszély esetén jut kezelés alá. A gyermekágyas állapot nem mentesít az influenza ellen. Amann közli, hogy 102 gyermekágyas nő közül 64 (622) állotta ki a betegséget. Azoknál, kik előzetesen már átestek a bajon, a recidiva gyenge volt. A méh visszafejlődése a lázas állapot alatt szünetel, a gyermekágyi váladék bővebb és bűzös lesz, néha kisebb vérzések jelentkeznek, a tejelválasztás meg csökken. Az első napokban fellépő influenza oly tünetekkel jár, hogy gyermekágyi láz kórképét mutathatja és csakis a járvány jelenlétének tudata őrizhet meg a téves kórisme megállapításától. Az anyával egyidejűleg a csecsemő is megkaphatja a betegséget és Combyr szerint valószínű, hogy a tej közvetítésével történik az átvitel. Egy három hónapos szoptató nőnél az influenza alatt a méh megduzzadt és érzékeny lett, vérzés azonban nem jelentkezett. Két nőnél a tejelválasztás oly csökkenést szenvedett, hogy a szoptatás nem volt folytatható. Az influenza egész kórképéből és az azt kísérő tünetekből nem tudjuk megfejteni azon befolyást, mely a nemzőszervek élettani működésének megzavarásában nyilvánul. A betegség rövid ideig tart, a lázak — bár magasak — szintén csak néhány napra terjednek, úgy az ideges mint a gastrikus tünetek részben a lázas állapotból eredhetnek. Gondolhatunk arra, hogy talán a betegség következtében a vér minősége megváltozik vagy vasomotorikus idegbefolyásokra a véredények átjárhatóbbak lesznek és ez okozza a nyákhártya vérzéseket, de helyesebb úton járunk, ha felveszszük, hogy a szervezet nyákhártyáinak hurutja a betegség speciális mikroorganismusa által keletkezik és tartatik fenn ; más szóval a betegség mérge főleg a nyákhártyák élettani működésének megzavarásában fejti ki hatását. Csak ezen feltevéssel tudjuk megmagyarázni azon rendetlenségeket, melyeket a bántalom úgy a nem terhes, mint a terhes nőknél előidéz. A nyakhártya duzzadása, vérbősége túlságos elválasztást, edényrepedést és így vérzést okoz; terhesség esetén ezek elég okok a vetélés vagy koraszülés megindítására. A légzőszervek megbetegedésével járó köhögés — mint azt Ángyán feltételezi — nem vezet szükségképen peteleválásra, ezt tüdőhurut, tüdőlábnak és főleg tüdővésznek terhességgel együttes jelenlétében is tapasztalhatjuk, legfeljebb a pete eltávozására hathat elősegítőleg, mint pl. a halsajtó önkéntelen működése. Nagy járványok, nagy háborúk a népesség statistikailag kimutatható csökkenésével járnak, részint a magasabb halálozási arány miatt, részint a szülések kereskedő száma által. Az 1889/90-diki járványról ez szintén kimutatható. A halálozási adatoktól eltekintve, hiszen az influenza nem szerepel mint halál ok, csak mint más halált okozó betegség megelőzője és közleményem e bántalomnak csak a női szervezetre való befolyására terjed ki, a szülések számának csökkenéséről akarok megemlékezni azon adatok alapján, melyek rendelkezésemre állanak. Bloch A. statistikailag kimutatja, hogy Francziaországban 1890-ben a szülések feltűnően megkevesbedtek, i. i. 42.500 szüléssel kevesebb volt mint 1889-ben és ezt csakis az influenza befolyásának tulajdonítja. A járvány az egész országra kiterjedt és a népesség csaknem 3/4 része szenvedett miatta. Minden vidéken csökkent a szülések száma, még a Bretagneban is, mely része az országnak a születések nagy számáról ismeretes. A szülések apadása feltűnő mértékben szeptember és október hónapokra esik, melyekben a december és január havi fogamzási eredményeknek kellett volna napvilágot látniok és mely hónapokban az influenza uralkodott. Ilyen fokú csökkenés nagy fontossággal bír épen Francziaországban, melynek lakossága a legutóbbi évszázadban alig 50°ókat szaporodott, míg Angolország ugyanezen idő alatt négyszeresét, Oroszország háromszorosát érte el. Németországra nézve Sperling2 szolgáltat adatokat. 1890-ben az egész birodalomban csökkent a szülések száma, a különbség az egész évre számítva 0 38 pro °/00-t tett ki, ami 18,780 szülés elmaradásának felel meg. Az év szeptember és október hónapjaiban a születési arányszám csak 32‘2°/00, míg 1889-ben 35'8. Érdekes, hogy 1890. deczemberben az arányszám 40'4°/oo-r e emelkedett, mely a németországi viszonyok között a legmagasabb arányszámnak tekinthető, hol átlag 36'1 a rendesnek tartott szaporodási arányszám. Ez emelkedés azon hónapban történt fogamzások eredménye, mely már influenzamentes volt. A hazai viszonyok megismerése végett a járványos 1890. évet megelőző és követő három év, tehát 6 év alatt történt szülésekből egy átlagos számot vettem fel és ehhez 1 Rev. mens. d. mai. de l’enf. 1890. p. 145. 1 Semaine med. 11. 1891. 2 Deutsche med. Wochenschr. Nr. 15. 1892. 429