Orvosi Hetilap, 1896. december (40. évfolyam, 49-52. szám)

1896-12-06 / 49. szám

698 ORVOSI HETILAP 1896. 49. sz. processus condyloideus tönkrement, mily nagyszerűen mozgat­ják állkapcsukat, König állkapocs-zárnál sikerre vezetőnek csak az izü­let resecálását tartja. S két esetben, midőn resectiót végzett, a merevség megszűnt, s az ízület mozgékonysága tartósnak bizonyult. Hozzávetőleg megemlítjük még, hogy az archidegágak nem igen sérülnek és az arteria maxillaris interna megsértését is jól el lehet kerülni; hasonlókép az arteria temporalis területét. A m. pterygoideus átvágásával az eset­leges genysü­lyedés is meg lesz akadályozva. König a műtétet a következőképen végzi. A tökéletes aseptikus területen a járomív alsó szélének magasságában körülbelül 3 cm. hosszú a csontig hatoló metszést ejt a lágyrészeken keresztül vigyázva a halántéki ütőérre, a­melyet hátra a fül felé von. Ezen víz­szintes metszésre körülbelül 2 cm. hosszú függőleges metszést vezet. A járomívről, az ízületről raspatoriummal lefejti az oda­tapadó összes lágyrészeket s így szabaddá téve az ízületet, annak nyaki részét fűrészszel vagy vésővel szeli ketté, a le­vésett darabot csontfogóval eltávolítja és a m. pterygoideus rostjait átvágja. A véséskor nagy vigyázatra van szükség, nehogy az izületi árok mélységében a koponya alapja meg­­nyittassék. Ezt úgy kerüli ki, hogy a vésőt több helyen alkal­mazza s apró ütésekkel vés. Azon esetben, midőn a processus coronoideust is el kell távolítani, a vízszintes metszést 1—2 cm­-rel meghosszabbítja a középvonal felé. Végre dilatátorral tágítja a szájat, draint és kötést alkalmaz. A már 1872-ben alkalmazott Roff­if-methodus úgyszólván teljesen megegyezik a König-félével. Bottini is a járomív alsó szélén körülbelül 3 cm. hosszú metszést ejt a lágyrészeken át, lehetőleg kimérve a temporális ütőeret; ezen metszés közepéből körülbelül 2 cm. hosszú függélyes irányú metszést vezet lefelé, kimérve az arczideg ágait. A járomívről és az izületi nyujtványról raspa­toriummal lefejti az odatapadó lágyrészeket és vésővel távo­lítja el a processus condyloideust. Ha a processus coronoideust is szükséges eltávolítani, úgy a vízszintes metszést mellfelé meghosszabbítja. Banke úgy módosítja a Bottini-König-féle el­járást, hogy a 2 cm. hosszú függélyes irányú bőrmetszést mint feleslegest mellőzi. Szerinte így a visszamaradt heg kevésbbé feltűnő, az arczidegágak kevesebb valószínűséggel sérülnek. Küster a lágyrészeken más irányú metszéseket ejt s König eljárásában a következőket kifogásolja: A lágyrészeken ejtett seb igen mély, az áttekintés mégis csak kis területre szorítkozik ; az izületi fejecs csak részben s csak kis darabkák­ban távolítható el; az art. maxillaris internából könnyen támadnak vérzések; az arczideg ágai szintén könnyen veszélyeztetnek. Ezért Küster következőképen operál. Az áll­kapocs szöglet előtt 1­5—2 cm.-nyire kezdi a metszést és fel­felé párhuzamosan az állkapocs felhágó ágával vezeti azt 2 cm.-nyi hosszúságban. A csonthártyát átmetszi és azt lefejti a felhágó ág külső és belső oldalán, ezáltal le lesz emelve az arteria maxillaris interna, az arteria és a nervus infra­­maxillaris. A jól láthatóvá vált processus condyloideust véső­vel vési le. Ha ez nem elegendő a zár megoldására, akkor a processus coronoideust is eltávolítja. Küster azt állítja, hogy ezen módon végezve a műtétet: 1. könnyebben áttekinthető nagyobb területet nyer; 2. nagyobb csontot képes egyszerre eltávolítani; 3. a n. facialis fontos felső ágai nem sérülnek, legfeljebb a kevésbbé fontos alsó ágak, de kis vigyázat­tal ezek is elkerülhetők; 4. a visszamaradt heg kevésbbé feltűnő. A sebészek, a­kik azóta közöltek eseteket, mint Berg­mann, Nason, Cabot, Kummer, La Denta, csak csekély és lényegtelen módosításokkal végezték a műtétet, sigy hogy ezekről részletesebben megemlékezni feleslegesnek tartjuk Az 1894-diki berlini sebészi congressus alkalmával Stelferich, a recidivák elkerülése végett, az átvésett csontfelületek közé a temporális izomzat bizonyos darabjának interponálását javasolta. Ugyancsak 1894-ben Rochet 3 eset kapcsán, a két részre szelt rágó izomzat belső felét ajánlotta a trapezoidszerűleg átvésett csontfelületek közé helyezni, a mely közbeékelt rostokat azután néhány varrattal rögzíti a belső pterygoid izomzathoz. (Archiv prov. de Chir. T. V. p. 125.) A kórodán műtett esetünk következő: K. Erzsébet, 22 éves, g.-kath., hajadon cseléd 10 esztendővel ezelőtt a padlásról leesett, a mikor állkapcsának bal fele összetört. A sérülés után állkapcsát egy hónapig még mozgathatta, de az állkapocs működése fokozatosan korlátoltabbá vált s a törvégek összenövése és a hibás állás folytán száját képtelen volt többé fölnyitni. Táplálkozás czéljából úgy felül mint alul két-két metszőfogát művileg eltávolíttatta. A korodára felvételekor az alsó állkapocs bal testének alsó éle az angulustól mellfelé 3 cm, távolságban szöglettörést mutat annyiban, hogy a szárak a nevezett helyen találkozván, egy aláfelé nyitott tompa­szögletet képeznek. A felső és az alsó két-két középső metszőfog hiányzik. A jobb szájtornáczban az anatómiai viszonyok teljesen normá­lisak, a bal szájtornácz azonban az első praemolaris fognál végződik E helynek megfelelőleg a pofa nyálkahártyája ugyanis összefolyik az íny­­nyákhártyájával és egy hátrafelé zárt tasakot képez, mely mögött az alsó és a felső állkapocs összenövéséből származott és a szájüreget bal oldalról záró merev csontos fal tapintható ki. A mechanikai akadály megszüntetése képezte az operatio czél­­ját. A bal pofa egész vastagságában egy a bal szájzúgnál kezdődő és vízszintesen a fül felé húzódó körülbelül 8 cm. hosszú metszéssel fel­­hasíttatott. Közvetlenül az összenövés előtt az alsó állkapocs testéről kivü­l és belül a lágyrészek és a fedő csonthártya leemeltetvén, a neve­zett helyen az alsó állkapocs teste függélyes irányban vésővel át lett vágva és hogy az alsó állkapocs átvésett szárai újólag össze ne nőhesse­nek, a lateralis végből körülbelül 0,5 cm.-nyi darab vésővel resecál­­tatott. Az átvésett csontfelü­letek közé pedig jodoform gazecsík helyez­tetett. A pofa nyakhártyája catgut­, a bőr selyem szűcsvarrattal lett egyesítve. A beteg óránként 3°/6-os bőrsavoldattal öblíti a száját és ék alakú méretezett parafadugóval tágítja a száját. Azonfelül a fog­sorokat naponta szétfeszítettük száj tágító­val. Az operatióra következő 3-dik napon a jodoformgazet kivettük és az állkapocs szárai közé sterilgazet vezettünk, a­melyet naponta megújítottunk. A 8-dik napon megindult a metszfelü­leteken a callusképződés, miáltal az éles metsz­­felületek legömbölyíttettek. A 10-dik napon a nyakhártya lassanként ráhúzódott a callussal fedett csontvégekre. A 6-dik hét végén a steril­­gazecsík bevezetését elhagyták, mert a csontfelü­letek nyálkahártyá­val borítottak voltak. Végül megemlítendő, hogy a beteg közvetlen a csontos fal átvésése után képes volt fogsorait­­ 5 cm.-nyire eltávolítani, a­mely körülmény lehetővé tette az ujjal való behatolást a szájüregbe. Ekkor tapintás útján sikerült megállapítani, hogy az alsó és felső állkapocs fogmeder nyújtványai baloldalt egy csúcsával a szájüregbe néző hegyes szög alatt egymáshoz hajoltak, a szög nyílása pedig kívülről csontos callus által volt kitöltve. A fogmeder nyújtványok ezen kóros állásának megfelelőleg a még megmaradt felső első molaris fog állása is rézsútos, rágó felülete a szájüreg felé, lingualis felülete pedig a szájfenék felé néz, annak jeléül, hogy a sérülés alkalmával a fogmedrek letörettek s a fogakkal egyetem­ben a szájüreg felé nyomattak. Betegünk, ki az átvésés pillanatában csak 0,5 cm.-nyire nyitotta száját, ma már 2 cm.-nyire képes ajkait egymás­tól eltávolítani. Csontos összeforradástól tartanunk nem kell, miután a csontfelü­letek nyálkahártyával vannak bevonva. A véső ezen esetben is előnyösebbnek bizonyult a lánczsű­rész használatánál, miután a lágyrészek inkább kiméh­ettek, alkalmazása biztosabb és a műtét gyorsabban folyhat le. Közlemény Kézmárszky Tivadar tanár I. szülő- és nőbeteg-klinikáj­ából. Placenta praevia 46 esete. Közli Platzer Sándor dr. (Vége.) A magzatok közül halott volt 25 (beleszámítva a macerál­­takat, egy perforáltat s a bármi egyéb okból elhaltakat is). Az intézetből való kibocsátás előtt még meghalt 9, tehát összesen: 34 , 72'34°/0­ A szülés után elhaltak e nagy száma is csak ifjabb érv a mellett, hogy ne kisértsük meg a magzat életének megmentését ott, hol az az anya életének veszélyez­tetésével jár. A magzatok életi s érettségi viszonyait az alábbi táblázat tünteti fel: Magzat Érett . . . Kora . . . Éretlen. . . Mily nagy befolyással van a magzatoknak mortalitására a lepény tapadása, mutatják az alábbi számok: Placenta praevia centr.-nál: 9 magzat közül 7 halott , 77­ 7%. Élő 11 2 Halott 6 10 3 Szülés után elhalt 1 6 2 Maceráti 1 2 3 Összesen 19 20 8 Összesen : 13 199 6­47

Next