Orvosi Hetilap, 1897. szeptember (41. évfolyam, 36-39. szám)
1897-09-05 / 36. szám
433 ORVOSI HETILAP 1897. 36. sz. Két esetünkben ment át a betegség lefolyása alatt a constipatio hasmenésbe; mindkét betegünk meghalt; ezen tünet annál inkább látszik figyelmet érdemelni, mert theoretikus szempontból is érthető, hogy ha a kezdeti constipatio az agyalap izgatottságának következménye, úgy a másodlagos fokozott székürülés esetleg hűdési tünet is lehet. Ennek a felvételnek felel meg az is, hogy mindkét betegnél huzamosabb ideig voltak szívgyengeség és rendetlen működés tünetei jelen a diarrhoeák tartama alatt, azelőtt pedig gyérült és arythmikus szívműködés. A meningitis tartama alatt fellépő hasmenést mindig figyelemmel kell kisérnünk s ha az rendetlen szívműködéssel párosul, úgy a kórjóslatot tetemesen súlyosbító körülménynek kell tekintenünk. Összes észlelt eseteink kor szerinti megoszlása és gyógyulási arányuk a következő rövid táblázatban foglalható össze: E táblázatot csak úgy ítélhetjük meg helyesen, ha az elmaradt 5 esetet levonjuk, amikor 23 esetre 6 halálos kimenetel esik; ez elég kedvező százalék volna (25%), de sokkal kedvezőtlenebb már a teljes gyógyulás aránya, amennyiben 23 betegre csak 6 gyógyult esetet számíthatunk. (20-2% gyógyulás.) Azon eseteink közül, kik épen lefolyt meningitis maradványaival keresték fel a kórházat, egyet tartunk megemlítendőnek: 299. J. k. sz. P. Jolán, 22 éves, felvétetett április 2-dikán. Egy hó előtt kanyaró, azóta jellemző meningealis tünetek, igen erős tarkómerevség, nagy nyugtalanság, a gerinczoszlop igen fájdalmas, herpes az ajkakon. Felvételkor a meningitis acut tünetei már visszafejlődőben voltak, de az eszmélet még mindig zavart, a jobbkéz és balláb duzzanata van jelen ; a felvétel okát tulajdonképen a mindkét oldalon fejlődő retinaleválás képezte, mely teljes amaurosisra vezetett; ez volt egyúttal a legszomorubb esetünk, mert a reczegleváláson kívül teljes süketség és intelligentia-zavar maradtak vissza. (Egy esetben (312. sz. K. Béla) meningitis convexitatis után is láttunk ugyancsak mindkét oldali reczegleválást; a bonczolat a kór ismét megerősítette.) Még csak azt tartjuk megemlítendőnek, hogy betegeink legnagyobb része a főváros VIII. és IX. kerületéből került ugyan ki, de egyes utczákat vagy körülirtabb helyeket, mint a fenti sorokban leírt kis endemia góczpontjait nem sikerült kimutatnunk. (Folytatása következik.) Közlemény a Korányi Frigyes ny. r. tanár igazgatása alatt álló kir. tud. egyet. I. belkórodáról. Bárzsing-hüd és hysteriás alapon. Közli: Akler Lajos dr. A beteg, akit Korányi Frigyes tanár úr szíves engedelme folytán szerencsém van a t. orvosegyesületnek bemutatni, ma már gyógyultnak érzi magát s gyógyultnak is mondható, annyiban a mennyiben nyelési képtelensége, mely kizárólagos panaszát képezte, ma már nincs jelen. Hogy ezen körülmény 1 Betegbemutatással előadta a budapesti kir. orvosegyesületnek 1897. február hó 27-dikén tartott ülésén, daczára is bátor vagyok a beteget e helyen bemutatni, annak oka abban van, hogy a kórképnek, mely különben sem tartozik a gyakran észlelhetők közé, jellegét biztosan megállapítani nem volt könnyű s a pontos kórisme felállításának nehézségeit végleg csakis a betegségnek kedvező irányú lefolyása küzdötte le s ez erősítette meg a mindjárt kezdetben felállított kórisménket. Az 51 éves férfibeteg foglalkozására nézve ács, Komáromban született s ugyanott lakik, az I. belgyógyászati kórodéra 1. évi február hó 4-dikén vétette fel magát. Szülei végelgyengülésben haltak el, 3 testvére pedig előtte ismeretlen betegségben. Négy élő gyermeke egészséges. Családjában idegbajnak az előfordulásáról mit sem tud. Húsz éves koráig egészséges volt, akkor penisén — a leírás szerint — lágy fekélyt acquirált, mely hat hét alatt locális kezelésre gyógyult. Higany-készítményeket nem használt és általános tünetek sohasem jelentkeztek. Jelen bajáig teljesen egészségesnek érezte magát, mérsékletes dohányzó volt s még mérsékeltebben élt szeszes italokkal. Négy héttel a korodára való felvétele előtt egy háztetőn való dolgozás közben, onnét 4 méter mélyre esett. Ezen trauma legerősebben fejének jobb parietális tájékát érte. A trauma pillanatában elvesztett eszméletének körülbelül 10 percz múlva bekövetkezett visszanyerésekor orrából kevés vér szivárgott s mérsékelt mérvű pár napig tartó s azóta sohasem ismétlődött tompa fájdalmak léptek fel fejének a traumát elszenvedett tájékán, s háromnégy napig véres csíkokkal feszenyzett köpetet ürített. A traumát csakhamar követőleg be salivatio is lépett a betegnél fel, amit különösen kellemetlenné tett az a jelenség, amit a beteg ugyancsak a trauma elszenvedése után észlelt, hogy a szájában meggyülemlett nyálat ép úgy képtelen lenyelni, mint ahogy teljesen képtelenné vált bárminek evésére vagy ivására. Bármilyen ételt vagy italt garatjának alsó részén megakadni érez, az italok az orrán nem folynak vissza, de a lenyelése semminek sem sikerül, úgy hogy betegségének első két hetében por anum lett táplálva s az utóbbi, felvétele előtti két hét alatt pedig bárzsingclő segélyével vett magához híg tápanyagokat. A mesterséges táplálás daczára is a beteg, betegségének négy heti tartama alatt régi testsúlyának állítólag több mint felét elvesztette. F. évi február hó 4-dikén az I. belgyógyászati kórodára lett felvéve a következő jelen állapottal. Az alacsony termetű, mérsékelten fejlett s rosszul táplált, lesoványodott férfibeteg csontrendszere alaki eltérést nem mutat. Kötés látható nyálkahártyái halványak, bőre halvány fakós-szürke, a rendesnél mindenütt nagyobb redőkbe szedhető, bőralatti kötőszövet zsírszegény, izomzat kis térfogatú, pettyhüdt. Étvágy nagy s csak mesterséges úton elégíthető ki ; a beteg nyelési kísérletei sikertelenek, amennyiben a lenyelni szándékolt falatot a beteg által csak megközelítően meghatározott helyen, „torkának alsó részén“ megakadni érzi s a falatok lenyelésére irányzott minden további kisérlet sikertelen marad; ép így van a beteg a bőven elválasztott nyállal, mely sűrűn s nagyobb mennyiségben meggyűlvén szájában, azt kiköpni kénytelen. A fokozott szomjérzés szintén csak mesterséges úton elégíthető ki. Nyak symmetrikus, rajta néhány apróbb mirigy tapintható. Mellkas keskeny, lapos, szívcsúcslökés az 5—6. bordaközben a bimbóvonalon belül körülírtan tapintható. Ütérlökés kis hullámú, mérsékelten telt, rythmikus, száma perczenként 76, ütérfal kissé merev. Has behúzódott, nyomásra sehol nem érzékeny, benne rendellenes resistentia nem tapintható. A gyomor mozgási és elválasztási viszonyai kielégítők, 200 gmé tejnek másfél órával a bevitel után foganatosított expressiójával gyomortartalom egyáltalán nem volt nyerhető, ellenben egy nyers tojásnak több mint egy harmada a bevétel után két és félórával alkalmazott expressióra kiürült. 200 cm3 víz ötnegyed óra múlva a beöntés után nem volt a gyomorban. Maga a gyomornedv bőven tartalmazott sósavat, tej és zsírsavak nem voltak kimutathatók ; a gyomornedv összaciditása 18-4°/o. Az idegrendszernek vizsgálata a következő eltéréseket derítette fel: A kinyújtott nyelv kissé remeg, szájpadívek s nyelvcsap elég magasan állanak, előbbiek egymástól távol, és nyelés-, légzésnél, valamint hangoztatásnál a rendesnél valamivel renyhébben működnek. A lágy szájpad villanyos ingerlékenysége rendes. Az alsó végtagokkal végzett combinált mozgások kivitelében csekély fokú ataxia észlelhető, mely mérsékelten fokozódik behunyt szemmel való járásnál. A járásnál észlelhető ezen ataxia intensitásában változó, egyszer alig észrevehető, másszor kifejezettebb s ilyenkor a járás szélesebb alapú, szabálytalan lépésű, egyenetlen irányú; a beteg lábait előre löki s sarkával érinti előbba földet. Az érzési körben az egyedüli eltérés a gége nyakhártyájának totális anaesthesiája. Bőr és csonthártya-reflexek könnyen kiválthatók. Patellaris-reflex mindkét oldalt egyenletesen s jelentékenyen fokozott. A Grósz Emil m.-tanár és Blaskovics Fridolin tanársegéd urak által megejtett szemvizsgálat eredménye az, hogy a látás mindkét szemen a teljes, színlátás jó, a látóterek szabadok, szemfenék ép. Épek a többi érzékszervek is. Azt a tünetcsoportot, mely egy öröklésileg nem terhelt, azelőtt teljesen egészséges egyénnél, közvetlenül előrement ÖsszesenGyógyult szesiditákkal Meghalt Elmaradt 0— 15 1 1 2 1 1 3 101 6 1 2 377 — 3 3 1 7—146 4 1 — 1 összesen: 286 • 116 5