Orvosi Hetilap, 1899. június (43. évfolyam, 23-26. szám)
1899-06-04 / 23. szám
275 középmagas jól megtermett férfihulla, erős izomzattal. Rekesz állás: jobb oldalt a 4-sik borda felső, bal oldalt annak alsó széle. Szív közepesen összehúzódott, erős megteltségével a ventriculusoknak, különösen a jobbiknak; izomzat kissé zavaros, billentyűk épek. Mindkét tüdő igen vérbő, felületes atelektasiákkal az alsó lebenyekben. Pharynx és az oesophagus felső része vérbő, valamint a nyelvgyök és gégebemenet is. Gégeizomzat jól fejlődött, makroskopice nem mutat színeltérést. Lép kissé megnagyobbodott, 12 5, 6, 3,5 cm., középvértartalmú, puha, folliculusok és trabeculák jól kivehetők. Vese, mellékvese, máj vérbő. Vékonybél folliculusai duzzadtak, kölesnyi nagyságúak, Payer-féle plaque-ok épek. Dura kissé feszes. Arachnoidea és agyállomány igen vérbő, valamint a gerinczagy és burkai. Diagnosis: Dilatatio cordis recens. Hyperaemia cerebri, medullae spinalis, pulmonum, renis et hepatis venosa et capillaris. Oedema pulmonum. Hyperplasia folliculorum ilei. Miután az előttünk álló eset a paralysis ascendens acuta typikus képét mutatja, nem tartom szükségesnek a klinikai tünetek bővebb méltatását, s így mindjárt a mikroskopi vizsgálat eredményeinek megbeszélésére térhetünk át. Ezen vizsgálatnak czéljaira a nyúltagy, a gerinczagy, s egyes darabok a vagus, medianus, ulnaris, ischiadicus, tibialis és peronaeusból használtattak fel. Bár Bayley és Eving egy általuk észlelt esetben a kisagyban is találtak a gerinczagyban találtakhoz hasonló elváltozásokat, nem tartottuk szükségesnek vizsgálatainkat jelen esetben erre is kiterjeszteni, miután semmiféle klinikai tünet sem utalt ezen szerv megbetegedésére. Egy-egy darab nyaki, háti és lágyéki gerincvelő, valamint egy darab nyúltagy használtatott fel a Nissl-féle methodus alkalmazására, a többi részek Marchi és egyéb methodusokkal vizsgáltattak. Az eredmények a következők: Nissl-féle módszer : A mellső szervek nagy motorikus sejtjei igen változatos képet nyújtanak. Normális külsejű sejtek mellett nagy számban vannak olyanok, melyekben a Nissl-féle testek duzzadtak, sötétek s közöttük is apró szemcsék láthatók. Más sejtekben előrehaladottabb szétesésük volt látható, mely, ámbár a chromatophil-anyag az egész sejtben bizonyos laza szerkezetet mutatott, rendesen egy körülírt helyen volt legkifejezettebb. Ezen hely soha sem volt a sejt környi részén, hanem inkább közepe felé a sejtmagvak egyik vagy másik oldalán volt látható. Ezek mellett oly sejtek is voltak észlelhetők, melyeknek csak szélén köröskörül voltak nagyobb sötét rögök láthatók, s végül nem kis számban olyanok, melyek egész világosak és tisztán finom kék porral voltak telve. A sejtmag különböző fokú duzzadtságot és alakváltozásokat mutatott. Oly sejteket nem találtam, melyekben a mag a sejtfal mellé vonult volna. Ugyanilyen elváltozások voltak észlelhetők a nyúltagyban is. Marchi-féle módszer: Hosszmetszeteken minden második-harmadik metszetben 1—2 feketére impregnált, szakadozott vagyis degenerált, rendesen a metszet egész hosszán át követhető idegrost volt található, elszórtan, minden csoportosulás nélkül, az elülső, hátulsó s oldalsó kötegekben egyenlő mennyiségben. Az idegsejtek fekete szemcsékkel voltak fedve, sokszor oly mértékben, hogy emezek még a protoplasmanyúlványok első oszlásán túl is voltak követhetők. Ezenkívül még meg kell említenünk, anélkül, hogy ezen leletnek különös fontosságot tulajdonítanánk, hogy keresztmetszeteken a szürke állomány körül egy már szabad szemmel jól kivehető sötét udvar volt látható. A mikroskop ezen helyen nem mutatott egyebet, mint a velős hüvelyek sötétebb színeződését, s a különben is előforduló fekete rögöknek valamivel nagyobb számát anélkül, hogy több degenerált idegrost lett volna található, mint más helyütt. A Müller-féle folyadékban keményített többi darabok makroskopbe semmi feltűnőt nem mutattak. A különféle módszerekkel (haematoxylin, carmin, van Giesson, Strobe, Gram, Weigert) nyert eredmények összessége a következő : Az idegsejtek kis mértékben zsugorodottak, bár a keményítésnél a lehető legnagyobb elővigyázattal jártunk el. Duzzadt tengelyfonalak nem túlságos nagy számban az egész keresztmetszeten találhatók, nagyobb számban az oldalakon, mint a hátsó kötegekben, főleg a szürke állományt környező részekben. Imittamott egy duzzadt Deiters-féle sejt, s kis számban nagy, kerek sejtek. A nyúltagyban az edénykörüli űrök tágak, s egy szemcsésreezés állománynyal teltek, mely Weigert szerint nem festődik, tehát nem fibrinszerű anyag. Az edények maguk erősen vérteltek, körülöttük néhány fehér vérsejt, ugyanott, s az edényfalban kerek sejtek. A pia edényeinek intimája, főleg a nyaki gerinczvelő magasságában, réteges megvastagodást mutat, mely vagy egyenletesen terjedt ki az egész belső falon, vagy félholdalakúlag az egyik oldalon fekszik. A mellső gyökerekben, főleg az ágyéki gerinczvelőben, szintén észlelhető a tengelyfonalak duzzadt volta, s csekély kereksejtes beszűrődés, a hátsó gyökerekben biztos elváltozás nem mutatható ki. A környi idegekben szintén voltak találhatók duzzadt tengelyfonalak a keresztmetszeten egyenletesen elszórva, de a velős hüvely elfajulása sehol sem volt kimutatható. Igaz, hogy csak nagyobb idegtörzsek vizsgáltattak. Baktériumok a metszetekben nem voltak találhatók s így csak tisztán a teljesség kedvéért mellesleg említjük fel a nyaki gerinczvelő egy darabjából vett anyaggal megejtett oltási kísérleteket. A kérdéses gerinczvelődarab 1%-os sublimatban lemosatván, steril késsel új metszfelület készült s ebből kiindulólag vettünk a mellső szarvakból anyagot. Az agar-, gelatine- bouillon- és vérsavóra történt oltások közül csak az utóbbi fogamzott meg. A táptalajon két nap múlva egy igen vékony, homályos felületű, áttetsző, csíkalakú, színtelen telep mutatkozott, mely a táptalajhoz oly lazán tapadt, hogy a condensatiós víz által könnyen le volt öblíthető, melyen azután finom hártyadarabkák alakjában úszott. Ezen hártya kis coccusokból állott, melyek kettes, hármas vagy nagyobb csoportokban feküdtek egymás mellett, s methylviolettel különösen jól festődtek. Ezen említett culturából vett anyaggal két más serumos kémcső lett beoltva; ez utóbbiak egyike bouillonnal leöblíttetett s eme folyadék egy tengeri malacz hasűrébe fecskendeztetett. Az állat egészséges maradt. A másik culturát ugyanily módon egy házinyul vena jugularisába fecskendeztük, melyből előzőleg 25 cm. vért eresztettünk ki. Ezen állat három nap múlva megbetegedett, erősen bíízlő hasmenést kapott s ötödnapra elpusztult. A bonczolatnál a jobb vese visszér-thrombosisán s a megfelelő vese kisebb infarctusán kívül más kórosat nem találtunk. A thrombusból ismét ki lehetett tenyészteni az említett coccust. Sajnos, további kísérletezésről le kellett mondanunk, mert ezen cultúra valami módon más bacteriumokkal inficiáltatott; az izolálás nem sikerült, s az eredeti culturák tenyészképességüket elvesztették. Röviden összefoglalva a fennebb mondottakat, a górcsavi vizsgálat eredménye a következő: Regeneratiok a mellső szarvak s nyúltagyi magvak sejtjeiben A gerinczvelő egyes rostjainak elfajulása, nagyobbszámú tengelyfonalak duzzadt volta a gerinczvelőben, kevésbbé a környi idegekben, kisfokú kereksejtes beszűrödés, fehér vérsejtek kivándorlása. Endoarteritis (syphilitica) a pia edényeiben. Miután a legfeltűnőbb elváltozásokat a mellső szarvak motorikus sejtjeiben találtuk, elsősorban ezekkel fogunk foglalkozni. Az első kérdés az volna, hogy váljon az észlelt változások a halál után létrejötteknek s így jelentőség nélkülieknek, vagy az élet folyamán keletkezetteknek s így jelentőségteljeseknek tekintendők-e ? Eddigelé semmiféle megbízható adatunk sincs az irodalomban azon változásokról, melyek az emberi gerincvelő sejtjeiben a halált követő első 24 órában végbemennek. Tekintve ezen kérdés fontosságát, érthetővé válik ezen hiány, ha meggondoljuk, hogy ezen thema rendszeres átdolgozását azon körülmény is gátolja, hogy az emberi gerincvelő idegsejtjeinek normális típusát a különféle betegségek s a halálokok miatt igen nehéz felállítani. Házinyulaknál a postmortalis elváltozásokat Barbacci és Campacci, kutyákon Neppi tanulmányoztak. Ez utóbbi 24 óra múltán sem talált említésre méltó elváltozásokat, míg előbbiek elég jelentékenyeket írnak le. Ezen leletekre, továbbá más szerzők közleményeire (Berger, Marinesco, Soukhanoff, Désérine, Goldscheider és mások), kik a gerincvelőt különféle esetekben vizsgálták, végül pedig azon körülményre támaszkodva, hogy jelen esetben normális kinézésű sejtek mellett a legkülönbözőbb fokban degeneráltak is voltak találhatók, és hogy magam is két más esetben, melyek 12, illetőleg 14 órával a halál beállta után bonczoltattak, csak normálisnak mondható sejteket találtam, kénytelen vagyok a leirt változásokból határozottan arra következtetni, hogy eme el HETILAP 1899. 23. sz. ORVOSI