Orvosi Hetilap, 1899. június (43. évfolyam, 23-26. szám)
1899-06-04 / 23. szám
1899. 23. sz. ORVOSI HETILAP változások az életben lefolyt kóros folyamatokban lelik magyarázatukat. Egy másik kérdés az volna, hogy a sejtnek miféle természetű megbetegedésével van dolgunk; persze ezen kérdésre a tudomány mai állása szerint nem adhatunk választ. Feltűnő jelen esetünkben az, hogy a többi idegelemekben kevés változás volt észlelhető, s hogy a fehér állományban talált tünetek legkifejezettebbek a szürke állomány közelében voltak; utalni akarok még arra is, hogy a kereksejtes beszerződés s a tengelyfonalak duzzanata a környi idegekben sokkal kisebb fokú volt, mint a gerinczvelőben. A kétségkívül syphilitikus eredetű edénymegbetegedést egyelőre egyszerűen tudomásul veszszük. (Folytatása következik.) Közlemény Szabó Dénes tr. kolozsvári egyetemi szülészeti és nőgyógyászati korodájáról. A méhrákról kórodai és kórszövettani szempontból. Akontz Károly dr., egyetemi magántanártól. (Vége.) 13. Özv. P. F.-né kórisméje carc. port. e. infiltrationibus. A hátulsó ajakból kivágott és a mellsőből kikapart részleteket sublimattal rögzítettem és celloidinba ágyaztam. A sormetszeteket majd Apáthy-haematoxylin I-el, timsós karmin -f- pikrinsavval, majd l°/o-os savanyú vizes fuchsin pikrinsavval festettem. Egyenlő, középnagy laphámok sok fészket és egymással összefüggő, kanyargós köteget alkotnak. A közti szövet kevés. Hámfészkek közepén ép hámok mellett reczeszerű váz látható. Sorozatmetszeteken jól kivehettem, hogy ezek a részek egyes hámcsapoknak a középponti vázát képezik. Hámsejtekben kevés a magoszlási kép, ellenben a magvakban 2—4, néhol számos, majd erősen fénytörő, testetlen, majd éleshatárú, festett, kerek képlet van. Másutt élére álló hámsejtek kisebb területet zárnak körül, mely úgyszólva csaknem szabadon álló ilyen szemcsékkel van tele. A hámsejtek között is bőven vannak e képletek. Ismét másutt a hámhagyma egyik része ép, másikát e szemcsékké szétesett magrészletek töltik ki. Ilyen területek egyfelől a rákos szövetnek az ép szövethez közelebb eső részében, tehát a rákfészkek széle felé láthatók, de másfelől a rák szomszédságában levő, viszonylag ép szövet, erős beszüremkedését is itt-ott majdnem kizárólag ilyen gömbölyű képletek okozzák. A rákos és ép szövet között helyenkint a határ nem éles, hanem a kettő közt az átmenetet vagy ilyen szemcsékkel telt magvú hámsejtek vagy szabad szemcsék alkotják. Az átmenet közelében a szomszédság alakelemei (izomzat, kötőszövet) nem mutatnak rendes szerkezetet, hanem látunk bennük ilyen apró magcsákat, továbbá fehér vérsejteket, egy és többmagvú gömbsejteket és végre valódi hámokat. Néhol e sejtek, főleg az apró gömbök, mintegy homályos vázát mutatják a később kifejlődő hámcsapoknak. Görcsövi kórisme: laphámrák. 14. Özv. P. J.-né kórisméje: carc. port. c. infiltrationibus. Tizennyolcz sormetszetet az előbbi esetnél leírt módon vizsgáltam. A rákfészkek és menetek főkép csekély protoplasmával szegélyezett, nagy magvakból állanak, ezek között a kötőszövet a már említett sejtekkel erősen be van szüremkedve. Górcsövi kórisme : medullaris rák. 15. K. J.-nél (carc. port.) laphámrákot találtam (a metszeteket timsós carmin+pikrinsavval vagy haematoxylinnal festettem). A hüvely szemölcseinek közvetlen átmenete a rákba a metszeteken jól látható, a papillák mindinkább mélyebbre terjednek a szövetbe, eleinte élesen vannak határolva, míg egyszerre közvetlenül átmennek a rákba. A rák határát az ismeretes beszüremkedés képezi. * * * Az előbbiekben vázolt kórszövettani leleteimet bírálva feltűnőnek tartom azt, hogy kórszövettani készítményeim egyszer sem derítettek ki határozottsággal oly rákot, mely a mirigymenetekből indult volna ki, vagyis a kórodailag nyakcsatornaráknak látszó esetek kórszövettanilag nem bizonyultak azoknak. A nyakcsatorna mirigyeit ez esetekben ugyan többnyire túltengve, kanyargós lefutásúaknak találtam, a mirigyek hámja legtöbbször erősen burjánzott és a mirigy ürege felé szemölcsöket alkotott, azonban sehol sem láttam mirigyeket többrétegű hámmal bélelve, vagy polymorph hámsejtekkel kitöltve, mint azt mirigyrákoknál találjuk. A mirigyeken talált, említett elváltozások csak lobos természetűek. Ezzel szemben sok esetben a kórodai kép annyira kifejezett volt, hogy kórodailag mást, mint nyakcsatornarákot felvenni nem lehetett. A kétféle leletet legkönnyebben úgy tudom összhangzásba hozni, ha Schröder felosztása szerint a rák oly alakjainak tekintem ezeket, melyek a méh nyakában a nyálkahártya alatt, mint önálló, körülírt csomók lépnek fel és később a nyakcsatorna felé áttörve, elsődleges nyakcsatornaráknak tűnnek fel. Azonban az sem lehetetlen, hogy egyik-másik esetben a vizsgált részlet nem volt alkalmas helyről kimetszve arra nézve, hogy a rák eredeti kiindulási fészkét belőle felismerhessem. Több készítményemen szépen láthattam a hüvelyfal hámjának szoros összefüggését a rákkal, a hüvely hámjának közvetlen folytatódását a rákba. A papillák mélyebben fekvő sejtjei és a ráksejtek között különbséget ilyen helyeken nem tudtam tenni. Egyes helyeken oly közvetlen az átmenet, hogy az ép és kóros között a szoros összefüggést tagadni lehetetlen. Olyan határoló sejtréteget, mint amilyent Ruge a rák és a hüvelyfal hámja között gyakran látott, én nem találtam. C. Ruge és J. Veiti a méh alsó szakaszán kétféle rákot különböztetnek meg: 1. a hüvelyes rész laphámrákját, ez szerintük hütőszöveti sejtekből fejlődik, és 2. a nyakcsatorna rákját, ez mirigyhámból fejlődik. Ők „a ráknak a szó szoros értelmében epithelialis eredetét, epithel sejtjeinek felhámepithelből való kifejlődését biztosan egyszer sem észlelték“. Pedig volt nekik is egy esetük (466. lap), amelynél megengedik, hogy a rák megnyúlt és „rákosan“ elfajult epithelcsapokból fejlődött ki. Nevezett jeles búvároknak említett feltűnő állításával szemben tanulságosnak tartom saját leleteimre felhívni a figyelmet. Azt hiszem, gyakran meg fogjuk találni a rete Malpighi-sejtjeinek közvetlen átmenetét a rákba, ha alkalmas metszeteken keressük azt. Kivételt ez alól szerintem csak azok az esetek képeznek, melyekben a rák nem a felhámból indul ki, itt természetesen a felhámmal nem fogunk összefüggést kimutatni tudni. Mert hogy tényleg a mirigy és egyéb hámon kívül más, például hűtőszöveti sejtekből is indulhat ki rák, azt említett szerzők biztosra veszik. Ők láttak gömbsejteket, hütőszöveti sejteket fokozatosan hámsejtekké átalakulni és ezt le is írták. Mielőtt olvastam volna e leírást, én is sokszor láttam a rák határán lévő beszüremkedésben a gömbsejtek közt többféle sejtet és valódi epithelsejteket oly szoros összefüggésben egymással, hogy egyiknek a másikból való fejlődésére lehetett volna gondolnom. Szövettani vizsgálataimból továbbá kiemelendőnek tartom, hogy négy kiirtott méh közül háromnál a méh nyálkahártyáján, a mirigyek jelentékeny szaporodásával idült lobosodást találtam. Két esetemben nyomás csomók voltak a méhben. Ezeknek azért tulajdonítok bizonyos fontosságot, mert ismételten hangsúlyozták azt, hogy a rák kifejlődésére sokkal alkalmasabb a kóros talaj. Elképzelhető, hogy könnyebben alakulhat át mirigydús nyálkahártya, vagy nyomás göb rákká, mint a sokkal ellentállóbb egészséges szövet. Ezért a rák gyógyításánál tekintettel kell lennünk arra, hogy a rák kifejlődésére alkalmas kevésbbé ellentálló ilyen talajtól is lehetőleg megszabadítsuk a beteget. Említett esetek kórszövettanilag is igazolni látszanak azt a felfogást, hogy kezdődő méhráknál is a teljes méhkiirtás indokoltabb a részlegesnél. A ráksejtekben és azok közt található különféle képződmények újabb időben sok olyan vizsgálatnak képezték kiindulási alapját, mely czélul tűzte e képződményeknek magyarázatát és lehetőleg a rák kórokának a felderítését. Scheurlen a spóraképző bacillusokban vélte felismerni a rák okozóját, azonban jeles vizsgálók controlvizsgálatai kiderítették, hogy Scheurlen bacillusa nem képes rákot létrehozni. Egyáltalán nem valószínű, hogy hasadógomba rákot okozhatna, mert eddigi tapasztalatok szerint ilyen mikroba mindig csak lábos, granulatios jellegű daganatot hoz létre, ráknál ellenben nemcsak az elsődleges daganat hámjellegű, hanem az áttéti daganatok is rendesen az eredeti daganat szöveti szerkezetét mutatják, úgy hogy pl. mirigyhámrákból csak mirigyhámrák, laphámrákból csak laphámrák lehet az áttéti daganat is. Mások ismét a sporozoákhoz tartozó parasitákat véltek látni a ráksejtekben. Ismét mások a rákban található különböző kép- C. Ruge és J. Veit : Zur Pathologie der Vaginalportion. Zeitschr. für. Geb. und Gyn. Bd. II. 1878. s 415. 2 Birch-Hirschfeld: Encyclopädische Jahrbücher der gesammten Heilkunde. Prof. Dr. A. Eulenburg. I. Jahrgang 1891. 276