Orvosi Hetilap, 1899. november (43. évfolyam, 45-48. szám)

1899-11-05 / 45. szám

----------------------------—’—,----------------"—^ 7 ■ , 7 m ~ ^ 1899. 45. sz. ORVOSI HETILAP nél, vagyis hogy az elmebetegeknél általában magasabb. A méret­­eltérések épek és elmebetegek között nem, követnek semmiféle szabályt,­­ h­anem létrejönnek azok a szerint, a mint a koponyanövekvés­­ különböző tényezői befolyásukat esetenként különféleképen érvé­nyesítik. , (Folytatása következik.) A kaucsuk és annak alkalmazása az orvosi gyakor­latban, különös tekintettel a fogászatra.­ ­ Abonyi József dr.-tól.­ ­. Azokkal a szép eredményekkel, melyekkel az orvostudomány minden ágában kivált az utolsó évtizedben találkozunk, a fogászat is lépést tart, nemcsak gyakorlati, de irodalmi tekintetben is. Az­­onban, mint az más téren is megtörténik, úgy itt is azt talál­­ju­k, hogy a fogászat körébe tartozó némely dolog, tárgy vagy any­ág a megfelelő szakmunkákban vagy épenséggel nincs leírva, vag­y csak felette röviden és hiányosan van érintve. Nem kriti­zál­ásként mondom, csupán konstatálom azt a tényt, hogy a fogá­sza­ti gyakorlatban egyik mindennapos, sőt nélkülözhetetlen anyag, ne­vezetesen a kaucsuk a Litsch-féle „The American System of De­ntistry“ czímű, Philadelphiában 1887-ben kiadott, több mint 30­­00 oldalra terjedő munkában csupán egy oldalon van tárgyalva. Má­r­pedig úgy vélem, hogy ezen fontos anyagról való ismereteknek a t­anulmányozása és terjesztése nemcsak fogorvosi, hanem orvos­i en­yészettudományi szempontból is kívánatos. A kaucsuk felfedezésének idejét alig lehet pontosan meg­­álla­pítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a tropikus vidékek tanulmányozásából hazatért néhány utazó kuriózumként magával hozott volt egy-egy csekély mennyiséget, melyet a XVIII. század első harmadában egyesek állati terméknek, mások pedig növényi eredetűnek mondtak, mígnem 1735-ben De la Condamine franczia akadémikus egész biztonsággal megállapította, hogy a kaucsuk egy­­Dél-Amerikában, főleg pedig Brazíliában honos fának beszárított nedve, Fresnau pedig (szintén franczia) Cayenne-ben jártában 175­1-ben magát a kaucsukot adó fát találta meg. Az ebből szár­mazó­ kaucsukot elkezdte vizsgálni, majd áthozta Európába, a­hol több­en szemügyre vették; botanikusok, chemikusok lassankint megállapították egyes sajátságait. Később az ipar felhasználta, átm­ent a kereskedelembe s másfél század alatt oly szélesen ki­terjedt alkalmazást nyert, hogy ma már alig van ember, a­ki egyi­k vagy másik alakjában ne találkozott volna vele. Az indián benszülöttek már régóta használták, különféle edényeket, fáklyákat s ruganyos papucsokat (sandalokat) készítve belőle; ez tűnhetett fel Fresnaunak. Fresnau tudós volt, az ő szeme? sok olyan dolgon akadt meg, a­mi a laikus előtt semmi feltű­ntést sem keltett. Lám a spanyol utazók és kalandorok már Amerika felfedezése, vagyis 1492 óta, tehát két évszázaddal azelőtt már ott forgolódtak az új világ benszülöttei között és még­sem vehették észre. Fresnau azután megtudta, hogy az imént emlí­tett tárgyakat egy növényi termékből készítik, a­mit a benszü­­löttek kaucsuknak mondottak előtte. Hogy mekkora lehetett az érdeklődés, a­melyet az új növény­nedv ir­ánt Európában tanúsítottak, kitűnik abból, hogy nemsokára már széltében használták az trón nyomainak kitörlésére. Pristley, az oxygen felfedezője 1770-ben „Perspective“ czímű munkájának előszavában így ír róla: „Since this work was printed off, I have seen a su­bstance excellently adapted the purpose of wiping from paper thei markes of a black-lead pencil.“ („Mialatt ezen munka sajtó alatt volt, láttam egy anyagot, a­mely nagyon alkalmas arra, hogy az irón nyomait letöröljük vele a papírról.“) A múlt század végén ismét De la Condamine foglalkozott vele csupán növényföldrajzi szempontból. Természettani szempont­ból csak­­ századunk első felében tanulmányozták behatóbban a kaucsukot különösen Faraday, majd Ere, Adriani, Wiesner és mások. Valamint a mákszárnak a bemetszése által abból egy tej­­szerű nedv folyik ki, és úgy a siph­onia cahuca törzsének megmetszése után is egy tejnedvet nyerünk, a­mely a levegőn sárgás vagy barna színű alaktalan tömeggé szárad meg. Ez a tejnedv gu­mmi, czukor, nyakony és fehérjéből áll, mely ben főleg van egyesülve gyanta, zsír és kaucsukkal, valamint aetherikus olajok vízben olthatlan cseppjeivel. A­mi magának a kifolyó nedvnek százalékos összetételét illeti, arra nézve ide iktatjuk a következő két vegyelemzést: Faraday Adriani tiszta kaucsuk . 31 ‘ 7 0°/o tiszta kaucsuk . 9‘57°/o fehérje .... l’90°/o gyanták .... l‘58°/o színes keserű anyag 7-6On/o szerves savak 0'3ö°/o vízben oldható rész, vízben oldhatatlan viasz .... o-­ 30/0 anyag .... 2-180/0 vízben oldott savak 56‘3­7% víz........................... 82-300/0 Látható ebből, hogy Adriani egészen más arányszámokat és alkatrészeket hoz ki, mint Faraday, a­ki az l’90°/o fehérjét is szépen kimutatja. A tiszta kaucsuk vegyi képlete mindezideig pontosan nincs megállapítva s így többféle formában van használatban, Faraday pl. Cs­is-czal jelöli, mások (Wundt) Cs IL mellett nyilatkoznak. Ez idő szerint a Cio­llio-ot fogadja el a legtöbb szakférfiú. Azonban ez a képlet sem egészen pontos, mert ezen symbolum alá a szerves vegyü­letek egész sorozata tartozik terpenek elnevezése alatt. Mindegyik képletéből azonban kitűnik, hogy a kaucsuk egyike azon kevés szilárd testeknek, melyek semmi oxygent sem tartal­maznak. Physikai sajátságait illetőleg a tiszta kaucsuk színe a fehér és barna között váltakozik, vékony rétegekben áttetsző. Nagyon erősen tapad, az elmetszett felületek újra egymáshoz szorítva ép oly erős adhaesiot mutatnak, mint szétmetszés előtt. Más testekhez is ép oly erősen tapad, miért is kitűnő ragasztószerül szolgál. Rendkívül rugalmas, e tulajdonsága azonban függ a h­ő­­mérséktől, a nagy melegben ép úgy elveszti azt, mint a nagy hidegben, előbbi esetben olvadás, utóbbiban pedig dermedés követ­keztében. Sokáig a levegőn hagyva oxidálódik, miközben színe is elváltozik, nevezetesen sárgába megy át. A kaucsuk nem oldódik vízben, hanem azt csupán felveszi, mitől azután felduzzad. Az aether, benzol, szénsulfid, chloroform, aeth­erikus­ olajok, kaucsen (ez utóbbi a kaucsuk száraz destillatio terméke) stb. csak bizonyos százalékot oldanak ki belőle és pedig Koffer szerint 100 rész kaucsukból kiold a szénsulfid........................... 60—70°/o-ol benzol................................ 48—52°/o- ot terpentin-olaj...................... 50—52%-ot kaucsen................................ 53—55°/o-ot aether................................ 60—68°/o-ot Az oldás után jelentékeny rugalmasságú színtelen anyag marad vissza, ez nem tiszta kaucsuk, a­mennyiben annak minden tulajdonságával nem bír s hevítéskor is egészen máskép viselke­dik, mint a tiszta kaucsuk. Láng felé tartva meggyulad és élénk kormozó lánggal elég. Ha a hőmérsék nem elég nagy, fekete ragadós tömeggé olvad meg. Ez a megolvadt fekete tömeg homogén a kioldás után és a destillatioban ott maradt alap­anyaggal. Az egyes kaucsukfajok némileg eltérnek egymástól, a töb­bek között a szerint is, hogy a természet melyik periódusában csapoljuk meg a fát, minő éghajlati fákat használunk előállítá­sára, minő magasságban csapoljuk meg stb. Azonban mindezen eltérések jelentéktelenek. Kétségtelenül az égalj, a talaj, a fa egyedi természete és a környezet befolyásolják a nyert kaucsuk minőségét. A kaucsukot, mint említettük, Dél-Amerika rengetegeiben fedezték fel. Jelenleg a legtöbb kaucsukot szolgáltató fák Dél- Amerikában és Ázsiában vannak. Azonban Afrikában és Ausztráliában is honosak. A botanika három családba sorolja a kaucsukfákat és pedig: euphorbiaceae, apocyneae, artocarpaceae. E fák rokonai Európában is előfordulnak, ezek is tartal­maznak kaucsukot, de annyira csekély mennyiségben, hogy velük foglalkozni nem érdemes. Hogy a forró égöv alatt honos kaucsuk­fákat valaha Európában meghonosítanák, arra éppenséggel nincs 550

Next