Orvosi Hetilap, 1899. november (43. évfolyam, 45-48. szám)
1899-11-05 / 45. szám
----------------------------—’—,----------------"—^ 7 ■ , 7 m ~ ^ 1899. 45. sz. ORVOSI HETILAP nél, vagyis hogy az elmebetegeknél általában magasabb. A méreteltérések épek és elmebetegek között nem, követnek semmiféle szabályt, hanem létrejönnek azok a szerint, a mint a koponyanövekvés különböző tényezői befolyásukat esetenként különféleképen érvényesítik. , (Folytatása következik.) A kaucsuk és annak alkalmazása az orvosi gyakorlatban, különös tekintettel a fogászatra. Abonyi József dr.-tól. . Azokkal a szép eredményekkel, melyekkel az orvostudomány minden ágában kivált az utolsó évtizedben találkozunk, a fogászat is lépést tart, nemcsak gyakorlati, de irodalmi tekintetben is. Azonban, mint az más téren is megtörténik, úgy itt is azt találjuk, hogy a fogászat körébe tartozó némely dolog, tárgy vagy anyág a megfelelő szakmunkákban vagy épenséggel nincs leírva, vagy csak felette röviden és hiányosan van érintve. Nem kritizálásként mondom, csupán konstatálom azt a tényt, hogy a fogászati gyakorlatban egyik mindennapos, sőt nélkülözhetetlen anyag, nevezetesen a kaucsuk a Litsch-féle „The American System of Dentistry“ czímű, Philadelphiában 1887-ben kiadott, több mint 3000 oldalra terjedő munkában csupán egy oldalon van tárgyalva. Márpedig úgy vélem, hogy ezen fontos anyagról való ismereteknek a tanulmányozása és terjesztése nemcsak fogorvosi, hanem orvosi enyészettudományi szempontból is kívánatos. A kaucsuk felfedezésének idejét alig lehet pontosan megállapítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a tropikus vidékek tanulmányozásából hazatért néhány utazó kuriózumként magával hozott volt egy-egy csekély mennyiséget, melyet a XVIII. század első harmadában egyesek állati terméknek, mások pedig növényi eredetűnek mondtak, mígnem 1735-ben De la Condamine franczia akadémikus egész biztonsággal megállapította, hogy a kaucsuk egyDél-Amerikában, főleg pedig Brazíliában honos fának beszárított nedve, Fresnau pedig (szintén franczia) Cayenne-ben jártában 1751-ben magát a kaucsukot adó fát találta meg. Az ebből származó kaucsukot elkezdte vizsgálni, majd áthozta Európába, ahol többen szemügyre vették; botanikusok, chemikusok lassankint megállapították egyes sajátságait. Később az ipar felhasználta, átment a kereskedelembe s másfél század alatt oly szélesen kiterjedt alkalmazást nyert, hogy ma már alig van ember, aki egyik vagy másik alakjában ne találkozott volna vele. Az indián benszülöttek már régóta használták, különféle edényeket, fáklyákat s ruganyos papucsokat (sandalokat) készítve belőle; ez tűnhetett fel Fresnaunak. Fresnau tudós volt, az ő szeme? sok olyan dolgon akadt meg, ami a laikus előtt semmi feltűntést sem keltett. Lám a spanyol utazók és kalandorok már Amerika felfedezése, vagyis 1492 óta, tehát két évszázaddal azelőtt már ott forgolódtak az új világ benszülöttei között és mégsem vehették észre. Fresnau azután megtudta, hogy az imént említett tárgyakat egy növényi termékből készítik, amit a benszülöttek kaucsuknak mondottak előtte. Hogy mekkora lehetett az érdeklődés, amelyet az új növénynedv iránt Európában tanúsítottak, kitűnik abból, hogy nemsokára már széltében használták az trón nyomainak kitörlésére. Pristley, az oxygen felfedezője 1770-ben „Perspective“ czímű munkájának előszavában így ír róla: „Since this work was printed off, I have seen a substance excellently adapted the purpose of wiping from paper thei markes of a black-lead pencil.“ („Mialatt ezen munka sajtó alatt volt, láttam egy anyagot, amely nagyon alkalmas arra, hogy az irón nyomait letöröljük vele a papírról.“) A múlt század végén ismét De la Condamine foglalkozott vele csupán növényföldrajzi szempontból. Természettani szempontból csak századunk első felében tanulmányozták behatóbban a kaucsukot különösen Faraday, majd Ere, Adriani, Wiesner és mások. Valamint a mákszárnak a bemetszése által abból egy tejszerű nedv folyik ki, és úgy a siphonia cahuca törzsének megmetszése után is egy tejnedvet nyerünk, amely a levegőn sárgás vagy barna színű alaktalan tömeggé szárad meg. Ez a tejnedv gummi, czukor, nyakony és fehérjéből áll, mely ben főleg van egyesülve gyanta, zsír és kaucsukkal, valamint aetherikus olajok vízben olthatlan cseppjeivel. Ami magának a kifolyó nedvnek százalékos összetételét illeti, arra nézve ide iktatjuk a következő két vegyelemzést: Faraday Adriani tiszta kaucsuk . 31 ‘ 7 0°/o tiszta kaucsuk . 9‘57°/o fehérje .... l’90°/o gyanták .... l‘58°/o színes keserű anyag 7-6On/o szerves savak 0'3ö°/o vízben oldható rész, vízben oldhatatlan viasz .... o- 30/0 anyag .... 2-180/0 vízben oldott savak 56‘37% víz........................... 82-300/0 Látható ebből, hogy Adriani egészen más arányszámokat és alkatrészeket hoz ki, mint Faraday, aki az l’90°/o fehérjét is szépen kimutatja. A tiszta kaucsuk vegyi képlete mindezideig pontosan nincs megállapítva s így többféle formában van használatban, Faraday pl. Csis-czal jelöli, mások (Wundt) Cs IL mellett nyilatkoznak. Ez idő szerint a Ciollio-ot fogadja el a legtöbb szakférfiú. Azonban ez a képlet sem egészen pontos, mert ezen symbolum alá a szerves vegyületek egész sorozata tartozik terpenek elnevezése alatt. Mindegyik képletéből azonban kitűnik, hogy a kaucsuk egyike azon kevés szilárd testeknek, melyek semmi oxygent sem tartalmaznak. Physikai sajátságait illetőleg a tiszta kaucsuk színe a fehér és barna között váltakozik, vékony rétegekben áttetsző. Nagyon erősen tapad, az elmetszett felületek újra egymáshoz szorítva ép oly erős adhaesiot mutatnak, mint szétmetszés előtt. Más testekhez is ép oly erősen tapad, miért is kitűnő ragasztószerül szolgál. Rendkívül rugalmas, e tulajdonsága azonban függ a hőmérséktől, a nagy melegben ép úgy elveszti azt, mint a nagy hidegben, előbbi esetben olvadás, utóbbiban pedig dermedés következtében. Sokáig a levegőn hagyva oxidálódik, miközben színe is elváltozik, nevezetesen sárgába megy át. A kaucsuk nem oldódik vízben, hanem azt csupán felveszi, mitől azután felduzzad. Az aether, benzol, szénsulfid, chloroform, aetherikus olajok, kaucsen (ez utóbbi a kaucsuk száraz destillatio terméke) stb. csak bizonyos százalékot oldanak ki belőle és pedig Koffer szerint 100 rész kaucsukból kiold a szénsulfid........................... 60—70°/o-ol benzol................................ 48—52°/o- ot terpentin-olaj...................... 50—52%-ot kaucsen................................ 53—55°/o-ot aether................................ 60—68°/o-ot Az oldás után jelentékeny rugalmasságú színtelen anyag marad vissza, ez nem tiszta kaucsuk, amennyiben annak minden tulajdonságával nem bír s hevítéskor is egészen máskép viselkedik, mint a tiszta kaucsuk. Láng felé tartva meggyulad és élénk kormozó lánggal elég. Ha a hőmérsék nem elég nagy, fekete ragadós tömeggé olvad meg. Ez a megolvadt fekete tömeg homogén a kioldás után és a destillatioban ott maradt alapanyaggal. Az egyes kaucsukfajok némileg eltérnek egymástól, a többek között a szerint is, hogy a természet melyik periódusában csapoljuk meg a fát, minő éghajlati fákat használunk előállítására, minő magasságban csapoljuk meg stb. Azonban mindezen eltérések jelentéktelenek. Kétségtelenül az égalj, a talaj, a fa egyedi természete és a környezet befolyásolják a nyert kaucsuk minőségét. A kaucsukot, mint említettük, Dél-Amerika rengetegeiben fedezték fel. Jelenleg a legtöbb kaucsukot szolgáltató fák Dél- Amerikában és Ázsiában vannak. Azonban Afrikában és Ausztráliában is honosak. A botanika három családba sorolja a kaucsukfákat és pedig: euphorbiaceae, apocyneae, artocarpaceae. E fák rokonai Európában is előfordulnak, ezek is tartalmaznak kaucsukot, de annyira csekély mennyiségben, hogy velük foglalkozni nem érdemes. Hogy a forró égöv alatt honos kaucsukfákat valaha Európában meghonosítanák, arra éppenséggel nincs 550