Orvosi Hetilap, 1900. február (44. évfolyam, 5-8. szám)

1900-02-04 / 5. szám

г akár felülről laparotomiával, akár alulról erytrotomiával csak a legszorosabb kényszerítő indicátiók mellett lehet és szabad. A bizalommal visszaélni még talán akkor sem szorosan orvosi, ha arra maga a beteg biztatna fel. A fentebb említettem fibrosus daganatok néha éveken át észrevétlenül maradnak, különös vérzéseket, fájdalmat nem okoz­nak, nem nagy terjedelműek, igen lassan növekednek, tüneteket, melyek a figyelmet felhívják, nem okoznak; tapasztalásom szerint ezek a fibromák vagy myomok többnyire interstitiális alakok és ilyen szelíd viseletűek ölt fiatalabb, még rendesen menstruáló uszonyoknál, tehát a korai ivarkorban is; ebben a korban a nehéz erős vérzéseket általában azok a daganatok okozzák, melyek a méh nyálkahártyájának életében és működésében keltenek zava­rokat, a­minek a submucosus fejlődésű göbök. Az előbb emlí­tettem enyhe viselkedésű kisebb daganatok is rendszerint erős, rendetlen, alig csillapítható vérzéseket okoznak azonban a klimax idején; olyan kimerítő, olyan nehezen csillapítható, belső és külső kezeléssel annyira daczoló egyszer-egyszer ez a vérzés, hogy a mérsékelt temperamentumú műtőorvos is már-már keresi az indicatioját a daganat kiirtásának, szóval műtétre gondol, pedig épen ebben az időszakban, a klimax idején jogosult igazán az exspectativ, a tüneti therapia. Ezeknek a vérzéseknek a gyó­gyításában első helyen azok a törekedések szerepelnek, melyek a nyálkahártya elpusztítására irányulnak; a castratio nem a klimacterium rendetlen vérzéseinek gyógyítására való s úgy ez, mint az uterinák alákötése nem bizonyosan czélhoz vezető be­avatkozás és már operatio. Általában a curette, orvosságok, folyadékok bevitele vagy befecskendezése, maró pasták alkal­mazása, az égető villanyos áram, forró víz, forró gőz azok a tényezők, a­melyek használatban vannak. Minden módjáról a gyógyításnak olvasunk dicséreteket és ép úgy fiaskókat; nekem három tanulságos eset áll közlésre rendelkezésemre, röviden le­írom majd őket már csak azért is, mert a három eset alapján nyertem a bátorítást az endometrium rendszeres intrauterin injec­­tios kezeléséhez. Mindenekelőtt és fölött ne felejtsük el, hogy nagy különb­ség van a kórházi anyag és a praktikus orvos anyaga között; minden embernek egyenérték alá kell ugyan esni, de valahogyan tanulni is kell, mindent kell „először próbálni és valakin próbálni“, így azután a kórház anyaga kísérletezéshez is szolgál tananyagul; a szellemi intelligencia alacsonyabb fokán a beteg csak gyógyulni akar, követelései nincsenek, fájdalmat az egészséges jövő remé­nyében szívesen tűr és a parancsra hallgat; a tehetős osztály asszonyai kíméletet követelnek, minél kevesebb fájdalommal kíván­nak gyógyulni, a veszélyt kizártnak kívánják, következményeiben hibásnak látszó manipulatiókért a messze jövőben is számon kérnek, erre tekintettel azután a gyakorlatban jól, bizonyosan és veszély nélkül gyógyító módot kell keresnie az orvosnak. A méh nyálka­hártya fentebb említett kezelési módozatait tekintve : a curette, a lekaparása a beteg résznek feltétlenül jótékonyan beváló működés, de egymagában nem elegendő sem a gyógyításához, sem az el­pusztításához a nyálkahártyának, a villanyozás megbízhatatlan, még teljesen sima egyenletes endometriummal szemben is, a maró pasták,­ forró víz, forró gőz's hatásukban kiszámíthatatlanok; a chlorzink-pasta nemcsak ereje és az alkalmazás ideje, de az indi­viduum szerint is hatásában különböző, épen úgy, sőt még inkább úgy az utóbbi időben annyira emlegetett és dicsért forró gőz ; ha egy égető hatást eredményében kiszámítani nem lehet, akkor az nagyon kétélű fegyver, már pedig, a ki maró pastát vagy ! Például: A. Auvard Gyniikolóniájában (243. lap) Dumont­­pallier ohlorzínk pálczákról Írván, a következőket mondja : „Nachdem die Schleimhaut ausgestossen ist, muss der Uterus vier bis acht Wochen lang mit weichen Sonden katheterisirt werden, um einer Striktur des inneren Muttermundes vorzubeugen“, vagy 2 Schlutius (Krefeld) a ter­mészetbúvárok és orvosok Münchenben megtartott 71-dik gyűlésén ekképen nyilatkozik: „10 Jahre ungefähr wird die Methode der Uterus­vaporisation von Fachleuten ausgeführt und alle Erfinder eines Instru­mentariums loben die Erfolge. Wenn man aber dann den langsamen Fortschritt der Vaporisation dagegen betrachtet und versucht zu erklä­ren, wesslialb die so günstig geschilderte Methode keinen Eingang finden kann, so muss ich nach meinem Dafürhalten sagen, dass das Hemmniss das bis dato unsichere, unvollkommene Istrumentarium einerseits und andererseits die ungenaue Dosirung der Hitze-Applikation ist.“ csak maró tamponokat alkalmazott, bizonyára meggyőződött, hogy a szövetek ellenállása, a leváló, elhaló pörk vastagsága, a gyógy­szer mélyrehatása egyenlőnek látszó szövetekkel szemben is különböző; a fél vagy egy perc­ig pörzsölő forró gőz nulli­­paránál, keményfalú méhben nem fog olyan pusztítást véghezvinni, mint savósan lazult pettyhüdt metritissel kevert endometritisnél, vagy vékony, sorvadtfalú multipara­méhben; ha egy egyedüli eset volna és maradna is az amsterdami Velde-féle halálozás, annyi tény, hogy szakember kezében egy egyszerű klimax halá­losan végződött, ez az egy eset elég arra, hogy atmokausis vagy restokansis után órákig vagy napokig fölös várakozásban tartson a hatás nagysága felöl — legyen bár az a kezelés a legtöké­letesebb instrumentummal a leggyakoroltabb kéz által eszközölve. A gyakorlatban olyannak kell a gyógyító kezelésnek lennie, a­melylyel legalább is semmiesetre se ártsunk, inkább ne hasz­náljon az, a­mit teszünk, mód van a változtatásra ; ha a méhnek, a méh üregének ártunk, az erős bosszút áll gyorsan fejlődő s csakhamar a hashártyán ülő gyuladásokkal és következményeik­kel. Az említettem kezelési módok közül legegyszerűbbnek, elég könnyen eszközölhetőnek, gradat­m emelhetőnek, szabályozhatónak és bizonyosan gyógyítónak tartom én az endometrium számára az injectiókat. A folyadék különböző lehet a betegség minősége és a hatás szerint, a­mit el akarunk érni ; ha szándékom elpusztítani a nyálkahártyát, akkor sűrűbben és erősebb folyadékot használok ; ha c­élom egy chronikus catarrhust gyógyítani, akkor adstrin­­genseket ritkábban alkalmazok, stb. A fődolog az, hogy a gyó­gyítószer mindenütt érintse a beteg endometriumot és kiszámít­hatóan egyenlő legyen a kifejtett hatás minden falán, sarkán a méhnek, ezt pedig sem Playfair kezeléssel, sem pastával, sem Apostolival, még a vízzel vagy gőzzel sem érhetem úgy el, mint a befecskendezéssel. Ha egy fibromát akarok növésében megaka­dályozni, akkor el akarom pusztítani a nyálkahártyát, ezzel be­folyást gyakorolok a daganat táplálkozására is és egyúttal gyó­gyítom, megszüntetem, legalább is bizonyosan mérsékelem a vér­zéseket, úgy azonban, hogy helyenkénti összenövésekre — elzárt üregek keletkezésére —, így hydro-haematometrák képződésére al­kalmat ne adjak. Az elpusztítás lassan fokozatosan történjék, ne nagy, hirtelen roncsolások árán és ne sebzésekkel, inkább be­­zsugorítás elsorvasztásával a nyálkahártyának, lassan és bizo­nyosan. Ha egy chronikus endometritis tárgya a kezelésnek, a pusztítás csak enyhe, felszínes legyen, semmiesetre sem mélyre­ható, mert a mélyreható kezelés, tehát a sűrű erős leedzése a nyálkahártyának túllövés a czélon, a­midőn a kifolyást, a cata­­rrhusból folyó rendetlen­­vérzéseket meggyógyítja ugyan, de a nyálkahártya elpusztításával sterilizálja is az asszonyt. Lebedeff jodot használ az injectiókhoz, én is azt használok, ő majd mint tiszta jodtindturát, majd a­ hígításban ugyanannyi 97°/o alko­hollal, én variáltam az oldatot a hatás szerint, a­mit elérni akartam, majd tisztán, majd gyöngén felére-negyedére hígítva. A hosszadalmas, rendszeres jodinjectios kezelés fibromáknál nem új dolog, utóbb azonban az operatív kedvező eredmények le­szorították ; ugyanígy nem új, de elfelejtett az endometritisek, metritisek kezelésénél is ; újabb inkább gyuladások, exsudatumok, oophoritisek ellenében, tehát betegségeknél, a­melyekről mind­eddig az volt a közhit, hogy jelenlétükben a méhet magát semmi­féle kezeléssel irritálni nem szabad. Én tehát három a klimax idején nagy vérzésekkel rendet­lenkedő mérsékelt nagyságú daganatnál kíséreltem meg a rend­szeres és sűrűn adott injectiókat tömény jodtincturával azzal a czélzattal, hogy a nyálkahártyát elpusztítom; a három eset a következőleg folyt le: I. B. K. J. 47 éves. Menstruatioját 16 éves korában kapta meg, mely 4 hetenkint jelent meg, 2 napig tartott erős vérzés­sel. 21 éves korában ment férjhez, 11/з évre szült, 30 óráig tartó nehéz szülés gátrepedéssel. 11/2 év után rendes lefolyású második szülés, 11 hóra a harmadik szülés igen könnyen; az utolsó gyermekágy után két évre izzadmányt kapott, melylyel 3 hóig feküdt, közben massírozták. Hét év előtt nagy vérzés lepte meg, mely alvadt vér­darabokkal keverten tíz nap eltartott; orvosa úgy mondta, hogy pár hetes pete után protradált abortus, ekkor hat hétig feküdt állítólag méhlábbal, ekkor forró fecskendezéseket kapott, ez időtől datálód­nak a vérzései. Két hóra ismét egy erős méhgyuladást kapott, a 67 ORVOSI HETILAP 1900. 5. sz.

Next