Orvosi Hetilap, 1900. február (44. évfolyam, 5-8. szám)
1900-02-04 / 5. szám
г akár felülről laparotomiával, akár alulról erytrotomiával csak a legszorosabb kényszerítő indicátiók mellett lehet és szabad. A bizalommal visszaélni még talán akkor sem szorosan orvosi, ha arra maga a beteg biztatna fel. A fentebb említettem fibrosus daganatok néha éveken át észrevétlenül maradnak, különös vérzéseket, fájdalmat nem okoznak, nem nagy terjedelműek, igen lassan növekednek, tüneteket, melyek a figyelmet felhívják, nem okoznak; tapasztalásom szerint ezek a fibromák vagy myomok többnyire interstitiális alakok és ilyen szelíd viseletűek ölt fiatalabb, még rendesen menstruáló uszonyoknál, tehát a korai ivarkorban is; ebben a korban a nehéz erős vérzéseket általában azok a daganatok okozzák, melyek a méh nyálkahártyájának életében és működésében keltenek zavarokat, aminek a submucosus fejlődésű göbök. Az előbb említettem enyhe viselkedésű kisebb daganatok is rendszerint erős, rendetlen, alig csillapítható vérzéseket okoznak azonban a klimax idején; olyan kimerítő, olyan nehezen csillapítható, belső és külső kezeléssel annyira daczoló egyszer-egyszer ez a vérzés, hogy a mérsékelt temperamentumú műtőorvos is már-már keresi az indicatioját a daganat kiirtásának, szóval műtétre gondol, pedig épen ebben az időszakban, a klimax idején jogosult igazán az exspectativ, a tüneti therapia. Ezeknek a vérzéseknek a gyógyításában első helyen azok a törekedések szerepelnek, melyek a nyálkahártya elpusztítására irányulnak; a castratio nem a klimacterium rendetlen vérzéseinek gyógyítására való s úgy ez, mint az uterinák alákötése nem bizonyosan czélhoz vezető beavatkozás és már operatio. Általában a curette, orvosságok, folyadékok bevitele vagy befecskendezése, maró pasták alkalmazása, az égető villanyos áram, forró víz, forró gőz azok a tényezők, amelyek használatban vannak. Minden módjáról a gyógyításnak olvasunk dicséreteket és ép úgy fiaskókat; nekem három tanulságos eset áll közlésre rendelkezésemre, röviden leírom majd őket már csak azért is, mert a három eset alapján nyertem a bátorítást az endometrium rendszeres intrauterin injectios kezeléséhez. Mindenekelőtt és fölött ne felejtsük el, hogy nagy különbség van a kórházi anyag és a praktikus orvos anyaga között; minden embernek egyenérték alá kell ugyan esni, de valahogyan tanulni is kell, mindent kell „először próbálni és valakin próbálni“, így azután a kórház anyaga kísérletezéshez is szolgál tananyagul; a szellemi intelligencia alacsonyabb fokán a beteg csak gyógyulni akar, követelései nincsenek, fájdalmat az egészséges jövő reményében szívesen tűr és a parancsra hallgat; a tehetős osztály asszonyai kíméletet követelnek, minél kevesebb fájdalommal kívánnak gyógyulni, a veszélyt kizártnak kívánják, következményeiben hibásnak látszó manipulatiókért a messze jövőben is számon kérnek, erre tekintettel azután a gyakorlatban jól, bizonyosan és veszély nélkül gyógyító módot kell keresnie az orvosnak. A méh nyálkahártya fentebb említett kezelési módozatait tekintve : a curette, a lekaparása a beteg résznek feltétlenül jótékonyan beváló működés, de egymagában nem elegendő sem a gyógyításához, sem az elpusztításához a nyálkahártyának, a villanyozás megbízhatatlan, még teljesen sima egyenletes endometriummal szemben is, a maró pasták, forró víz, forró gőz's hatásukban kiszámíthatatlanok; a chlorzink-pasta nemcsak ereje és az alkalmazás ideje, de az individuum szerint is hatásában különböző, épen úgy, sőt még inkább úgy az utóbbi időben annyira emlegetett és dicsért forró gőz ; ha egy égető hatást eredményében kiszámítani nem lehet, akkor az nagyon kétélű fegyver, már pedig, a ki maró pastát vagy ! Például: A. Auvard Gyniikolóniájában (243. lap) Dumontpallier ohlorzínk pálczákról Írván, a következőket mondja : „Nachdem die Schleimhaut ausgestossen ist, muss der Uterus vier bis acht Wochen lang mit weichen Sonden katheterisirt werden, um einer Striktur des inneren Muttermundes vorzubeugen“, vagy 2 Schlutius (Krefeld) a természetbúvárok és orvosok Münchenben megtartott 71-dik gyűlésén ekképen nyilatkozik: „10 Jahre ungefähr wird die Methode der Uterusvaporisation von Fachleuten ausgeführt und alle Erfinder eines Instrumentariums loben die Erfolge. Wenn man aber dann den langsamen Fortschritt der Vaporisation dagegen betrachtet und versucht zu erklären, wesslialb die so günstig geschilderte Methode keinen Eingang finden kann, so muss ich nach meinem Dafürhalten sagen, dass das Hemmniss das bis dato unsichere, unvollkommene Istrumentarium einerseits und andererseits die ungenaue Dosirung der Hitze-Applikation ist.“ csak maró tamponokat alkalmazott, bizonyára meggyőződött, hogy a szövetek ellenállása, a leváló, elhaló pörk vastagsága, a gyógyszer mélyrehatása egyenlőnek látszó szövetekkel szemben is különböző; a fél vagy egy percig pörzsölő forró gőz nulliparánál, keményfalú méhben nem fog olyan pusztítást véghezvinni, mint savósan lazult pettyhüdt metritissel kevert endometritisnél, vagy vékony, sorvadtfalú multiparaméhben; ha egy egyedüli eset volna és maradna is az amsterdami Velde-féle halálozás, annyi tény, hogy szakember kezében egy egyszerű klimax halálosan végződött, ez az egy eset elég arra, hogy atmokausis vagy restokansis után órákig vagy napokig fölös várakozásban tartson a hatás nagysága felöl — legyen bár az a kezelés a legtökéletesebb instrumentummal a leggyakoroltabb kéz által eszközölve. A gyakorlatban olyannak kell a gyógyító kezelésnek lennie, amelylyel legalább is semmiesetre se ártsunk, inkább ne használjon az, amit teszünk, mód van a változtatásra ; ha a méhnek, a méh üregének ártunk, az erős bosszút áll gyorsan fejlődő s csakhamar a hashártyán ülő gyuladásokkal és következményeikkel. Az említettem kezelési módok közül legegyszerűbbnek, elég könnyen eszközölhetőnek, gradatm emelhetőnek, szabályozhatónak és bizonyosan gyógyítónak tartom én az endometrium számára az injectiókat. A folyadék különböző lehet a betegség minősége és a hatás szerint, amit el akarunk érni ; ha szándékom elpusztítani a nyálkahártyát, akkor sűrűbben és erősebb folyadékot használok ; ha célom egy chronikus catarrhust gyógyítani, akkor adstringenseket ritkábban alkalmazok, stb. A fődolog az, hogy a gyógyítószer mindenütt érintse a beteg endometriumot és kiszámíthatóan egyenlő legyen a kifejtett hatás minden falán, sarkán a méhnek, ezt pedig sem Playfair kezeléssel, sem pastával, sem Apostolival, még a vízzel vagy gőzzel sem érhetem úgy el, mint a befecskendezéssel. Ha egy fibromát akarok növésében megakadályozni, akkor el akarom pusztítani a nyálkahártyát, ezzel befolyást gyakorolok a daganat táplálkozására is és egyúttal gyógyítom, megszüntetem, legalább is bizonyosan mérsékelem a vérzéseket, úgy azonban, hogy helyenkénti összenövésekre — elzárt üregek keletkezésére —, így hydro-haematometrák képződésére alkalmat ne adjak. Az elpusztítás lassan fokozatosan történjék, ne nagy, hirtelen roncsolások árán és ne sebzésekkel, inkább bezsugorítás elsorvasztásával a nyálkahártyának, lassan és bizonyosan. Ha egy chronikus endometritis tárgya a kezelésnek, a pusztítás csak enyhe, felszínes legyen, semmiesetre sem mélyreható, mert a mélyreható kezelés, tehát a sűrű erős leedzése a nyálkahártyának túllövés a czélon, amidőn a kifolyást, a catarrhusból folyó rendetlenvérzéseket meggyógyítja ugyan, de a nyálkahártya elpusztításával sterilizálja is az asszonyt. Lebedeff jodot használ az injectiókhoz, én is azt használok, ő majd mint tiszta jodtindturát, majd a hígításban ugyanannyi 97°/o alkohollal, én variáltam az oldatot a hatás szerint, amit elérni akartam, majd tisztán, majd gyöngén felére-negyedére hígítva. A hosszadalmas, rendszeres jodinjectios kezelés fibromáknál nem új dolog, utóbb azonban az operatív kedvező eredmények leszorították ; ugyanígy nem új, de elfelejtett az endometritisek, metritisek kezelésénél is ; újabb inkább gyuladások, exsudatumok, oophoritisek ellenében, tehát betegségeknél, amelyekről mindeddig az volt a közhit, hogy jelenlétükben a méhet magát semmiféle kezeléssel irritálni nem szabad. Én tehát három a klimax idején nagy vérzésekkel rendetlenkedő mérsékelt nagyságú daganatnál kíséreltem meg a rendszeres és sűrűn adott injectiókat tömény jodtincturával azzal a czélzattal, hogy a nyálkahártyát elpusztítom; a három eset a következőleg folyt le: I. B. K. J. 47 éves. Menstruatioját 16 éves korában kapta meg, mely 4 hetenkint jelent meg, 2 napig tartott erős vérzéssel. 21 éves korában ment férjhez, 11/з évre szült, 30 óráig tartó nehéz szülés gátrepedéssel. 11/2 év után rendes lefolyású második szülés, 11 hóra a harmadik szülés igen könnyen; az utolsó gyermekágy után két évre izzadmányt kapott, melylyel 3 hóig feküdt, közben massírozták. Hét év előtt nagy vérzés lepte meg, mely alvadt vérdarabokkal keverten tíz nap eltartott; orvosa úgy mondta, hogy pár hetes pete után protradált abortus, ekkor hat hétig feküdt állítólag méhlábbal, ekkor forró fecskendezéseket kapott, ez időtől datálódnak a vérzései. Két hóra ismét egy erős méhgyuladást kapott, a 67 ORVOSI HETILAP 1900. 5. sz.