Orvosi Hetilap, 1900. március (44. évfolyam, 9-12. szám)
1900-03-04 / 9. szám
1900. 9. sz ORVOSI HETILAP tett kötőszövetrétegből áll, nemcsak a here elülső, hanem a belső, sövény felé néző részén, valamint a mellékhere oldalsó felületén is megvan ; itt mindenütt a zsigeri lemez a szemközt fekvő kötőszöveti réteggel összetapadt. Megjegyzendő, hogy azon rés, mely a herére ráboruló mellékhere elülső felszíne és vele szemközt fekvő hátulsó here felszín között van, azaz a sinus epididymidis letapadást nem mutat, amennyiben itt a műtét daczára kis sávos hártya felszínek maradnak vissza egymással szemben, kis, teljesen elzárt rést képezve. Egy esetben egy hét múlva a műtét után távolítottam el a herét a borékkal együtt, midőn a kifordított borék és a szemközt fekvő kötőszövet között finom összenövés volt látható, kivéve a sinus epididymidist, hol kis összenövést nem mutató üreg maradt vissza. Górcső alatt Winternitz dr. műtőnövendék úr vizsgálata szerint a következő látható : a 8 hetes készítményből készült metszeteken a hashártya alatti laza kötőszöveti réteg a here domború felületein közvetlen összetapadást mutat a zsigeri savós lemezzel; e helyeken az endothel réteg mindenütt hiányzik s a tunica albuginea rostos kötőszövete közvetlenül megy át a hozzája simuló tunica vaginalis laza kötőszövetébe, a nélkül, hogy e helyen akár a tunica vaginalis, akár pedig a vele érintkező kötőszöveti réteg részéről szembeötlő jelenségek látszanának. E helyeken a kötőszöveti sejtek valamivel nagyobbak, fibroblast jellegűek, de tetemesen felszaporodva nincsenek. Ilyen képet nyerünk a műtét utáni 8-dik hétben ; a sinus epididymidis azonban obliterálódva nincs, hanem egy minden oldalról elzárt és normális endothellel bélelt rés alakjában a harántmetszeteken felismerhető. Nyolcz nappal a műtét után a következő képet kapjuk: a here elülső domború felszínén a borok kötőszövete közvetlenül ráfekszik a savós hártyára és már közvetlen összetapadást mutat; az oldalsó felületeken hátra a sinus epididymidis felé közeledőleg összetapadás még nincs, hanem a here savós burka és a vele szemben fekvő boroki kötőszövet között egy finom rés van jelen, mely vékony fibrinreczeréteg által van kitöltve; ezen fibrinréteg határán, a here savós burokja felé éles s így közte és az albuginea között egy-két rétegben duzzadt magú és intensivebben festődő protoplasmájú endothel-sejtek fekszenek szabálytalan elrendeződésben ; a borok kötőszövete felé ezen fibrinréteg nincs élesen határolva, hanem finom recék alakjában egyenletesen folytatódik át ennek nyirküreibe és rost közötti hézagaiba, azaz ezen réteg plastikus nyirokkal van átivódva. Míg a tunica albuginea kötőszöveti rétege teljesen normális, addig az utóbbi a fibrinátivódás mellett még csekély kereksejtű beszűrődést is mutat. A sinus epididymidis tájékán a leírt fibrinréteg a legnagyobb vastagságot éri el, míg maga a sinus teljesen üres s endothel borítéka sem mutatja azon szaporodást és duzzadást, mint azon helyeken, hol vele szemben a borok csupasz kötőszöveti rétege fekszik. Ezen szövettani leletből tehát láthatjuk, hogy, midőn a műtéti eljárásnál a here savós hártyájának zsigeri és kiterített fali lemezével szembe fektetjük a bőrék lecsupaszított legbelső kötőszöveti rétegét, azokon a helyeken, hol a kötőszöveti réteg a savós hártyával közvetlenül érintkezik, összetapadás jön létre az említett fibrinréteg közreműködésével, míg azokban a zugokban, hol két savós hártya felszín fekszik egymással szemközt, összetapadás nem jön létre; az összetapadás organisatios s regenerativ jellegű, tehát a sebek elsődleges összetapadásának felel meg. Ami ezen műtéti eljárásban előnyös, az az, hogy — mint általában minden véres műtétnél — közvetlen szemlélés által meggyőződést szerezhetünk a herének, mellékherének vagy burkoknak állapotáról s határozhatjuk el magunkat esetről esetre ezen, vagy pedig más, az esethez alkalmasabb műtéti modor folytatására; technikája rendkívül könnyű és egyszerű, a műtét narcosis nélkül végezhető a Schleich-féle infiltratiós érzéstelenítéssel, mert a metszés kicsi, a beavatkozás rövid ideig tart; a kötés lehet egyszerű collediumba áztatott gaze-csík, illetőleg kaucsuk-papiros, nyomó kötésre nincs szükség, mert a vérzés minimális lévén, utóvérzéstől nem kellett tartanunk; gyógytartam rövidebb, mint bármely más műtétnél, mert míg a punctlos és befecskendési eljárásoknál az átlagos gyógytartam 15 nap, a többi véres műtéteknél 10—20 nap, addig ezen műtét után a betegek rendszerint a 8-dik napon teljesen gyógyultak és munkaképesek. A műtét a legegyszerűbben és minden gyakorló orvos által kivihető módon végezhető, úgy mint azt az utóbbi esetekben végeztem, hol a szokásos komplikált és fájdalmas desinficiálási módszerek helyett a Mikulicz által ajánlott kaliszappan-szeszszel való desinficiálást használtam. Az ambuláns-betegeknél a herezacskót megborotválván, kezeimet, valamint a műtét területét kaliszappan-szeszszel desinficiáltam egy pár perc alatt. Ez a betegnek egyáltalában nem volt annyira kellemetlen, mintha frissen megberetvált herezacskóját absolut alkohollal s sublimattal dörzsöltük volna. Schleich-féle helybeli érzéstelenítés, bemetszés, kifordítás, varrat, collodium, kötés. Az egész eljárás a desinficiálástól a kötés feltevésig 12 perczig tartott. Ambuláns kezelés, a beteg 2—3 napig lehetőleg keveset jár, feküdnie azonban nem szükséges; betegeink minden nap bejöttek a klinikára magukat megmutatni, anélkül, hogy az nekik nagyobb kellemetlenséget okozott volna. 8-dik napon a gyógyulás teljes s a beteget suspensoriummal elbocsáthatjuk. Az eljárás tehát annyira egyszerű és rövid ideig tartó, hogy bármely dologértő orvos által magánházaknál is könnyen végezhető. Vannak esetek, hol ezen egyszerű műtét nem alkalmas, hol a tunica erősen megvastagodott, vagy más kóros változásokat szenvedett, több rekeszű hydrocele eseteiben, vagy ha a hydrocele zsákja igen nagy , ilyenkor legczélszerűbb a Bergmann-féle műtétet t. i. a kórosan megváltozott tunica kimetszését végrehajtani. Ezen két műtét valamelyikével rendesen czélt érünk. A végleges eredményt illetőleg az idő rövidsége miatt (fél év) kellő tapasztalattal még nem rendelkezünk, azonban amint az állatkísérletekből, valamint a hasonló Bergmann-féle műtétekből kitűnik, az összetapadás a kifordított savós hártya lemeze és a bőrok kötőszövete között létrejön, legfeljebb a sinus epididymidis savós hártyája nem tapad össze, úgy hogy itt a kis elzárt savós hártyával kibélelt üregben újra savógytilom képződhetik, mely azonban, ha az összetapadás egyébként létrejött, nem bír nagyobb fontossággal. Az összetapadás nem lobos, hanem organisatios és regenerativ, tehát nem vagyunk kitéve annak, mint az összes lobos összetapadást létrehozó eljárásoknál, hogy a lob ráterjedvén a savós hártyáról a herére, ott sclerotizáló kötőszöveti gyuladás támad, mely a here állományára is folytatódhatik s így a here működése nagy mértékben befolyásolva lesz, mert ezen lobosodás az oka Kocher azon leletének, hogy ő 4 -8 év múlva a jodtincurabefecskedés után vizsgált egyéneknél a herét a normálisnál tömöttebbnek és felületén szabálytalanul szemcsésnek találta. 130 közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem II. (Réczey Imre tanár) sebészeti klinikumáról. A hydrocele gyökeres műtétének értéke. Irta Beách Dezső dr. műtőorvos. Az 1889-dik év elejétől az 1898-dik év végéig, tehát 10 év leforgása alatt a k. m. t.-egyetem 2. számú sebészi klinikumán 73 hydrocelével bíró beteg fordult meg. E 73 közül 4 csak járó beteg rendelésünkön jelentkezett, róluk közelebbi adatok hiányzanak, egy pedig operativ nélkül távozott. A megmaradt 68 beteg kórtörténeti anyaga sok becses, részben új szempontot nyújt e bántalom kóroktanára, valamint kór- és tünettanára általában ; másrészt e klinikám vezetője által kezdettől fogva elfogadott és minden lehető esetben keresztülvitt műtéti eljárás eredményei is jogosulttá teszik e közleményt akkor, midőn oly számú esettel vagyunk képesek egy fényesen bevált operatív módszer mellett állást foglalni, melynek ellenzői és „módosítói“ még ma is nem annyira tekintély, mint szám által jelentékeny tábort képviselnek. A hydrocele közfelfogás szerint az érett férfikornak betegsége.