Orvosi Hetilap, 1900. november (44. évfolyam, 44-47. szám)
1900-11-25 / 47. szám
1900. 47. sz. ORVOSI HETILAP Ezen tünetekkel kimutatható ok nélkül betegünknél is találkoztunk. A Werlhof-kór már jóval az anaemia előtt fennállott; influenza, endocarditis ki volt zárható. A vérzések a Werlhof-kórra vezethetők vissza. A jobb fülben a dobhártya és külső halljárat felületére, valamint a dobhártya lemezei közé történhetett vérzés. Baloldalt a véres váladék genyesbe ment át és így a dobhártya perforatiojához vezető genyes középfülláb következett be; nem lehetetlen, hogy a bal oldalon a vérömleny fellépése mellett a dobhártya repedése is beállott és genyes túlfolyásra szolgáltatott alkalmat ; joboldalt a nagyothallást a hallócsontocskák nehezebb mozgathatósága okozhatta. A kéznek érdekes fejlődési rendellenessége. Perochinus perodactylus. Irta: Friedrich Vilmos dr., egyet.m. tanár, a budapesti kerületi betegsegélyző pénztár főorvosa. M. Gy. 56 éves kőmivesnek, ki foglalkozásának mindig eleget tudott tenni, családjában sem a felmenő, sem a lemenő vagy esetleg oldalágban soha semminemű néven nevezhető korcsszülés vagy fejlődési rendellenesség nem fordult elő. Szülei bemondásából tudja, hogy világra jövetelekor a jobbkéz a balnál kisebb volt, hogy e kézen az ujjak mind teljesen össze voltak nőve, köztük semminemű ür nem volt. M. Gy. tehát syndactyliá-al született. Ezen syndactylia ellen gyermekkorában műtétet végeztek ; azóta vannak az ujjak egymástól eltávolítva, különösen a hüvelykes mutatóujj annyira, hogy a hüvelykujjal s a kéz egyéb részeivel csak kis nyomást tud kifejteni. A jobb kéz minden átmérőjében kisebb mint a bal; ennek, valamint a kézujjak közti bevágásoknak tudható be, hogy a kéz alakja a rendes kezétől teljesen eltérő (1. ábrán a kéz tenyéri felületét s a 2. ábrán a kéz háti felületét). A távolság a processus styloideus radii-tól az öregujj végéig jobb oldalt 11*7 centiméter, baloldalt 14'6 cm., a távolság a processus styloideus ulnae-tól a kisujjig 12’9, a bal oldalon e távolság 15'2. A jobb kéz szélességi átmérője 9 cm., baloldalt 13'5 cm. A jobb kéz, melynek tenyéri s háti felületén 2117—4 cm.-nyi finom, a syndactyliát megszüntetni czélzó műtétből eredő hegek láthatók, izomzattal el van látva s azzal kisebb-nagyobb korlátok közt minden mozgást véghez is tud hajtani. Tapintás útján meggyőződhetünk arról, hogy a kéztőcsontok után következik egy sor csont, mely az első izpercz benyomását teszi; feltűnő, hogy a III. ujj ezen csontja leghosszabb, miáltal még feltűnőbbé válik, hogy ezen s a következő izperczek ízülete nincsen egy síkban. A középső ujj kitapintásakor oly érzést nyerünk, mintha annak a kéztőcsontokat követő kézközépcsontja két részből állana s mintha mély hajlítás alkalmával ott ízületnek nyoma volna. A kéznek Röntgen-sugarakkal való átvilágításakor (1. 3. ábra) kitűnik, hogy a nyolcz kéztőcsont helyett csak öt csont van jelen. Az os scaphoideum, az os multangulum majus, valamint az os capitatum, os hamatum s os triquetrum külön-külön való csontosodása helyett jelen van az os lunatum, egy csont, mely együttesen megfelel az os scaphoideum s os multangulum majus-nak (a), az os multangulum minus, os pisiforme s az os capitatum, az os hamatum s os triquetrum együttesen (b). A kéztőcsontokkal ízesülő öt csont alakja, valamint a jól látható os sesamoideum is (1. c) minden kétséget kizáróan arra enged következtetni, hogy azok kézközépcsontok, melyek legvastagabbja úgy a diaphysisben, mint az epiphysisben a második ujj. A harmadik kézközépujj oly képet mutat, mintha alsó harmadában egy külön csontosodási magból eredő kisebb csonttól porczcal volna elkülönítve. Az első szpercz minden ujjon megvan. A második izperczek hiányzanak, csak a második ujj mutat (1. d) egy rudimentaer kifejlődött ízperczet. A fejlődési rendellenesség a kézi ujjak korcsképződése, egy perodactylus, mely egyúttal perochirus is, melynek keletkezési, illetve fejlődési okaira a fejlődéstani s kórboncztani könyvekre utalok. Ezen eset a tudományos szemponttól eltekintve, gyakorlati- III. ábra. I. ábra. I. ábra. 739