Orvosi Hetilap, 1900. december (44. évfolyam, 48-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

76 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET. 1900. 6. sz. ban 18—20 mm., sagittalis irányban 6—7 mm. átmérőjű, a szélek felé elvékonyodó lebenyszerű tömeget alkotnak ; ezen tömeg legnagyobb része vér és vérrel elegyes üvegtest; benne foglaltatik azonkívül a retinának egy jelentékeny része, a sugártestnek a sebnek megfelelő egész felső felerésze és a chorioideának kis pheripheriás darabja. Mindezen képletek a különböző metszet sorozatokban természetesen más-más elrendeződésben vannak. Az elülső csarnokot jó részben vér tölti ki. (1. ábra.) Az uvea teljesen levált a scleráról, csak a látóidegfőnél és az iris gyökének alsó részénél függ vele össze. A chorioidea mögött tiszta vér, előtte retinarészletek, véres üvegtest és vér láthatók; a retina a látóideggel összefüggésben maradt. Görcsövi lelet: a seb külső széle a sclerában, a belső a corneában fekszik. A visszacsapódott sebszél felszínes rétegei között sok, a Descemethártya fölötti rétegek között kevés vér van; egyébként a corneán a visszacsapódástól származó ránczolódást kivéve más kóros elváltozás nem látszik. A csarnok a cornea erősebb görbülete miatt mélyebb a rendesnél, összeálló vértömeget tartalmaz, mely a seben kívül levő vérbe folytatódik. Az iris gyöke hosszú darabon odanőtt a sclerához, illetve corneához, úgy hogy a csarnokzúg teljesen elzáródott; az iris szövetében nagyszámú egyenletesen eloszlott leukocyta van s úgy a stromában, mint az iris mindkét felszínén számos kisebb friss és régibb vérömleny. Legfeltűnőbb elváltozás az irisen az, hogy pigmentepithelje gyökétől kezdve egészen a pupillaszéltől 1-m, mm. távolságig hólyagszerűen le van róla válva; az iris stromája és a levált epithel közti teret szétesésben levő vérsejtek és nagy mennyiségű igen finoman recézett fibrin töltik ki; egyes metszeteken a pigmentepithel egészen megvan, másokon szakadozott. A pupillaszél közelében levő pigmentepithel egy része a kilökött lencse tokján tapad. A sugártest azon része, amely a szemben megmaradt, csak az irisgyök mögött kis darabon függ össze a sclerával, azontúl a mögötte levő vértömegek az érhártyával együtt előre kunkoritják; ezen helyzetváltozás miatt a Bricke-féle izom rostjai széjjel vannak feszítve. Az egész sugártestben igen kifejezett gömbsejtes beszűrődés van, azonkívül pedig a körkörös izomrostok közt és a sugárnyúlványokban nagyszámú, elszórt, kisebb-nagyobb vérömleny. Úgy az iris, mint a sugártest litereinek falai jelenttékenyen megvastagodottak, helyenként teljesen homogén, eosinnal festődő szövetté alakultak; a falak ezen megvastagodása, különösen a sugárnyúlványokban, számos kisebb ütér teljes elzáródására vezetett. Hasonló elváltozásokat látunk a sugártestnek azon részében, amely a szemből kilökött szövetek közt fekszik. A chorioidea az inhártyáról mindenütt levált s a látóidegfőtől tölcséralakban húzódik egyrészt a helyén maradt sugártest részhez, másrészt az előesett szövetekhez; sokszoros ránczolódása miatt a metszeteken hol kereszt-, hol rézsútos vagy lapmetszetben látszik. Közte és a sclera közt levő üreget vér tölti ki, amely túlnyomólag friss, jól conservált vörös vérsejtekből áll; egyes helyeken a vérsejtek szétesésben levők, helyenként fibrinképződésnek némi nyoma látszik. A suprachorioidea kisebb része a sclerával, nagyobb része az érhártyával maradt összefüggésben s a lemezei közé ömlött vér által úgyszólván széjjel van tépve. Az érhártya szövete kevés rész kivételével vérrel át meg át van ivódva, annyira, hogy a stroma vértartalma miatt helyenként a rendesnél 5—6-szorta vastagabb ; a vérnek legnagyobb része a nagy edények rétegében van; ezen chorioidealis vérzések összefüggésben vannak az érhártya mögötti vértömeggel, néhol a choriocapillarisból vagy a kis edényekből kikerült vérömleny a pigmentepithelt hólyagalakban leemeli, sőt egyes helyeken a pigmentepithel át van szakítva és a vér a retina alá ömlött. A pigmentepithel mindenütt zilált, rendetlen, sokhelyütt széjjelszaggatott. A lamina vitrea az érhártya elülső részein megvastagodott, néhol bunkósan. A hajszáledények egy része igen erősen tágult, sok megrepedt; más helyeken árterüket egynemű tömegek zárják el. Az ütereken az elváltozások két főalakját észlelhetjük: 1. az intima burjánzását, amely az ütér űrterének egyenetlen és sok helyen igen nagymértékű megszűkülését okozza; 2. az ütérfalnak homogén, hyalinszerű szövetté való átalakulását; ezen utóbbi elváltozás különösen az érhártya elülső részeiben látható s ott is, mint a sugártestben és irisben több kis illérnek teljes elzáródását okozta. Az érhártya összes viszerei rendkívül tágak, falaik öblösen egyenetlenül kidomborodók; a hátsó részeken egyes vénák fala erősen megvastagodott, homogén kinézésű; egyes viszerek árterét vér helyett rendkívül finom réczéjű fibrin tölti ki. Az egész chorioideában elszórtan számos megrepedt véredényt látni, amelyek falai annyira elfajultak és elrongyoltak, hogy nem mindig állapíthatjuk meg, üterek vagy viszerek voltak-e; úgy látszik mégis, a megrepedt edények nagy része véna. A retina az érhártyáról egészen levált, előtte és mögötte nagy vértömegek vannak. Szövete erősen degenerált, igen rosszul festődik, az egyes rétegek állapota a bennök levő sok vérzés miatt pontosan meg nem ítélhető. A retina edényei még sokkal nagyobb fokú kóros elváltozásokban szenvednek, mint a chorioidea edényei. A hyalin elfajulás és az obliteráló endoarteritis itt oly nagy mértékűek, hogy egyes nagy ürerek a papilla közelében is teljesen elzáródottak. Hasonló képet nyújtanak a retina előesett, peripheriás részei is. A látóideg rostjai teljesen elsorvadtak, Weigert-féle eljárással nem festhetnie; az artéria centrális retinaeben mérsékelt fokú endoarteritis. Az üvegtestnek úgy a szemben levő, mint előesett részeiben sok vér, különböző alakú, durvább és finomabb réczéjű fibrinalvadékok foglaltatnak, csak az előesett retinán tapadó kevés üvegtestmentes vértől. A lencse főtömege a tátongó sebbe illeszkedett be úgy, hogy elülső felszíne aláfelé, a hátsó felfelé tekint. Tokja megrepedt, a tok egy része üres zacskó alakjában a kibukott lencse alatt összegyűrve a sebben fekszik; a repedésen keresztül a lágy kéregrostok szálas és gomolyos tömegekben kiömlöttek a többi előesett képletek közé, míg a lencsemag a tokon belül maradt (1. ábra.) A lencsetokon nagymennyiségű kis pigment tapad. II. eset: K. P. 65 éves napszámos látása mindkét szemén egy éve romlott meg. A jobb szem halvány, a cornea és kis épek, a csarnok sekély, a pupilla középtág, a törő közegek tiszták, a látóidegfő és sárga folt környékén több nagyobb régibb és frisebb retinavérzés. A látóidegfő halvány. Látás: 7з m.-ről ujjolvasás. A bal szemen erős conjunctivalis, ciliaris és episclerális belöveltség. A cornea szurkált, borús, a csarnok igen sekély, az iris piszkos, sorvadt, a pupilla középtág, a törő közegek átlátszatlanok. A szem feszülése : 1 + 2. Fényérzés nincs. A betegnek meglehetős fokú endoarteritise van, vizeletében kevés fehérje találtatott. A bal szemen rendes menetű iridektomin végeztetik felül (sebkészítés lándzsával). Másnap a csarnok vérrel telt, a sebből kevés üvegtest lóg ki. A műtét után negyednapra délután rendkívül heves fájdalmai támadtak olyan érzéssel, mintha bal szemét valami kilökte volna a helyéből; arcát vér borította el. A kötés leszedésekor kitűnik, hogy az üvegtest és ureg jó része a sebből kilógva a szemrésben fekszik ; a sebből lassan szivárog a vér. Másnapra a vérzés megszűnt, az előesett szövetrészek ollóval eltávolíttattak. A következő napokon ismételten heves fájdalmai voltak, amelyek miatt a szemet enucleálták. Műtét alatt a szemből darabos vértömegek ürültek, a szemgolyó összeesett. Az enucleátiós seb rendes módon gyógyult; a jobb szem állapota a beteg távozásakor még változatlan volt. A szemgolyót, úgy mint az előző esetben, sagittalis síkban metszettük; ezen szemteke elülső részén levő elváltozásokat részletesen Pólya Jenő dr. írta le „A csarnokzúg állapota glaucomás szemeken“ czímű munkájában. Makroscopos lelet: A Magyar Orvosi Archivum VIII. évf. 2. sz.