Orvosi Hetilap, 1901. február (45. évfolyam, 5-8. szám)

1901-02-03 / 5. szám

68 ORVOSI HET­­ILAP 1901. 5. sz. nem létezik és azok között a­hol létezik számbavehető különb­ség nincsen, azt nekik is el kellett ismerniük. Úgy hogy, ha azon axioma, hogy a prostitutio képezi a venereás bántalmak legfőbb terjesztőjét, feltétlenül meg is áll, azon következtetés, a melyet ebből eddig levontunk, hogy tehát a prostitutio megrend­­szabályozása és ellenőrzése az, a­melynek a venereás bántalmak csökkentésére a legnagyobb befolyása van és a­melynek az előtt én is buzgó szószólója voltam, nézetem szerint ma már legalább egy egészen kategorice meg nem állhat. Ne méltóztassanak csodálkozni, hogy erre csak most kez­dünk rájönni, mert hisz a prostitutio ellenőrzése mondhatni egészen a legújabb időkig tisztán csak erkölcsrendőri szempont­ból történt és alig egy pár évtizede, hogy azon államokban, a­hol ellenőrzés van, annak az orvosi, közegészségi része is figye­lemre len méltatva. Nem tartható fel pedig az említett axióma azért, mert: 1. A venereás bántalmak ma már oly óriási mértékben el vannak terjedve és a mostani társadalmi viszonyok között oly számtalan más tényező propagálja azok terjedését, hogy tisztán a prostitutio megrendszabályozásától várni azok csökkenését egy utópia annál is inkább, mert 2. a prostitutio egész ellenőrzése mindig csak egy nagyon is relatív intézmény fog maradni, ha még annyira tökéletesítjük is azt, úgy­hogy a prostitutio ellenőrzéséről tulajdonképen nem is, csak a prostitutio egy kis részének az ellenőrzéséről lehet szó , mert könnyű belátni, hogy bármit csináljunk is, a prosti­tutio­ keresetszerűleg űző nőszemélyeknek csak egy nagyon is kis részét vonhatjuk ellenőrzés alá. 8. Mert az egész ellenőrzés úgy, a­hogy az manapság nemcsak nálunk, de mindenütt gyakoroltatik, határozottan elég­telen ; és 4. mert magának a prostitutio orvosi ellenőrzésének is, ha azt még annyira tökéletesítjük is, mindig csak egy nagyon is relatív értéke lesz közegészségi szempontból. * # ❖ A­mi az első pontot illeti, tény az, hogy egy csomó fontos tényező van, a­mely a venereás bántalmakat ép oly hatalmasan propagálja, mint maga a prostitutio és a­míg azokat meg nem oldjuk, addig hiába szabályozzuk a prostitutiot. Minden egyébtől eltekintve, csak azt akarom felemlíteni, hogy hisz a prostituáltak a velük közlekedő férfiak által lesznek inficiálva és a venereás bántalmak —­ eltekintve a prostituáltaktól — a férfilakosság körében aránytalanul nagyobb számban vannak elterjedve, mint a nőknél. Már csak ebből is látható, hogy a prostitutio megrend­­szabályozása egymagában a venereás bántalmak prophylaxisára nézve korántsem elegendő. Eltekintek itt egy sereg társadalmi kérdéstől, a­melynek rendezése kétségtelenül nagy befolyással lenne a venereás bántal­mak megcsökkentésére, így a cselédügy, lelenczügy, dajkaügy stb. rendezése, a proletariátus csökkentése, szabadságolt katonák vagy a városokból hazatérő gyári munkások ellenőrzése — hisz a vidéken épen ezek terjesztik legjobban a venereát —, mert ezen kérdéseket gyökeresen megoldani egyhamar úgy sem fogjuk. Csak egy pontra akarok röviden kiterjeszkedni, mert őszintén megvallom, legalább is oly fontosnak tartom, mint a prostitutioügy rendezését és főképp abban látom azon tényezőt, a­melynek a venereás bántalmak megcsökkentésére a legnagyobb befolyása lenne, ez pedig a venereás bántalmak intenzív gyógy­kezelésére vonatkozik. Nincs talán egy fertőző betegség sem, a­hol a kellő időben alkalmazott szakavatott gyógykezelés által annyira képesek lennénk a betegséget befolyásolni és a ragályozó képességet és tartamot megcsökkenteni, sőt megszüntetni, mint épen a venereás bántal­­maknál, és megfordítva, a­hol az orvos tájékozatlansága és külö­nösen a beteg tudatlansága annyit árthatna, mint épen itt. Mindazon kérdések, a­melyek ezen pontra vonatkoznak, tehát az orvosi kiképzés reformja, teljesen ingyenes gyógykeze­lésnek — és pedig úgy ambuláns, mint különösen kórházi gyógy­kezelésnek — minden venereás beteg számára könnyen hozzáfér­hetővé tétele, a laikus közönségnek, és pedig nemcsak az alsóbb néposztályoknak, hanem a műveltebb laikus elemeknek is és különösen a serdülő ifjúságnak kellő felvilágosítása a’venereás bán­talmak természete felől és kitanítása arra, hogy miképen óvakod­janak azoktól, első­sorban lesznek újabb időben valamennyi szak­ember által hangoztatva és — örömmel constatáljuk — az irány­adó tényezők, a kormányok és hatóságok által mindinkább elismerve. A brüsszeli conferentia „óhajai“ közül, a­melyeket a kormányok megszívlelésébe ajánlott, három szintén erre vonatkozik. Nézetem szerint ez azon egyedüli helyes út, a­melyen tovább haladva, a venereás bántalmak ellen egy egészségesebb alapon nyugvó védekezést fogunk szervezhetni, mint ezt a prostitutio nagyon is ingatag alapon nyugvó ellenőrzése képezi. És épen azért sajnálattal kell látnunk, hogy nálunk a venereás bántalmaknak és különösen a syphilisnek teljesen és feltét­lenül ingyenes kórházi gyógykezelése mindenki számára, a­ki azt csak igénybe venni óhajtja, még ha vagyona az 1000 koronát valamivel talán felül is haladja, még nincsen keresztül vive; addig pedig nem lehet az államot azon szemrehányástól meg­kímélni, hogy ő neki is része van a venereás bántalmak pro­pagálásában. Fáradozásainknak már sikerült kivinni, hogy azon bizonyos „C“ lap, mely eddig a szegény venereás betegeket ott­hon pellengérre állította, megszűnt és bizonyos jóleső érzéssel mondhatom, hogy megszűnt ama mozgalom következtében, a­mely­nek kiindulási pontját az én, ezelőtt hat évvel ezen mélyen tisztelt egyesület kebelében tartott előadásom képezte. Ezzel azonban nekünk nem szabad megelégednünk. Megvallom, hogy én a magam részéről teljesen indokoltnak tartom azt a félelmet, a melylyel a szegényebb néposztályhoz tartozó venereás beteg a kórházak iránt viseltetik s melyet bizonynyal mindazon kar­társaim is tapasztaltak és folyton tapasztalhatnak, a kiknek alkalmuk van nagyobb venereás kórházi beteganyagot meg­figyelni. Tény az, hogy az ilyen beteg, különösen, ha pár száz korona értékű vagyonkája is van, jobban fél a kórháztól, ha syphilist kap, mint a tisztító tűztől, mert a kis vagyonka vagy legalább annak jó része kórházi költség fejében úszik el. És ezt tőlük rossz néven venni igazán nem lehet. Hogy ennek követ­keztében hány syphilises beteg titkolja el baját és nem lesz egy­általában gyógykezelve, az könnyen elképzelhető. Mi nekünk oda kell törekedni, hogy a syphilises beteg kór­házi gyógykezelése feltétlenül ingyenes legyen és én nagyon szeret­ném, ha meghallanák szavamat azok, a­kiket illet, mert ha szavam gyenge is, de erőt ad neki az, hogy az ország első orvosi fóruma az, a­mely előtt szerencsés vagyok beszélni, hogy pedig a mélyen tisztelt kortárs urak ezen pontban velem valamennyien egyetérte­nek, arról meg vagyok győződve. ❖ * * A­mi a második pontot illeti, hogy t. i. a prostitutio ellen­őrzése már csak azért sem válhatik sohasem egy tökéletes intéz­­ménynyé, sőt annak csak egy nagyon is relatív értéke fog lenni, mert akárhogy erőlködjünk is, a prostitutiót keresetszerűleg űző nőszemélyeknek csak egy igen kis részét fogjuk ellenőrzés alá vonhatni, azt bővebben — azt hiszem — nem szükséges fejteget­nem. Igaz ugyan, hogy a titkos prostitutionak azon és tényleg különösen veszedelmes részét, a­melyik egészen nyíltan és szemér­metlenül, minden személyválogatás nélkül űzi mesterségét és a­mely a nyilvános prostitutiotól csak abban különbözik, hogy nem áll ellenőrzés alatt, könnyű lenne kinyomozni a rendőrségnek és az orvosi vizsgálat számára hozzáférhetővé tenni, hisz az ezt legtöbb­­nyire már ismeri is. Azonban ne felejtsük el, hogy egyrészt, ha a rendőrségnek igen nagy hatalmat adunk a kezébe, ha az egy­szerű közrendőr felfogásától és tapintatától teszszük függővé, hogy kit tartson ő ily titkos kéjnőnek, a­kit bekísérnie és előállítania szabad, sőt kötelessége, ez okvetlenül mindig túlkapásokra vezet és vezetett eddig mindig és mindenütt és fog is vezetni. Már­pedig a közerkölcsiség szempontjából, megvallom, sokkal károsabbnak vélem, ha egyetlen tisztességes nőszemély lesz insul­­tálva, mintha tíz más titkos prostituált szabadjára hagyatik. Másrészt azonban az ilyen notórius titkos kém­ek csak egy kisebb, sőt aránytalanul kisebb részét teszik ki a­­ titkos prostitutiónak; e mellett azonban minden nagyobb város.

Next