Orvosi Hetilap, 1901. szeptember (45. évfolyam, 35-39. szám)

1901-09-01 / 35. szám

1901. 35. sz. ORVOSI HETILAP három nem is a szegényebb népből, hanem a középosztály­ból való. Ritka azonban az echinococcus Németországban is. Nagy gyakorlatú operálóknak is alig van egy-két esetük. Csupán idősb Freund, most strassburgi, azelőtt boroszlói tanár észlelt maga 19 echinococcus-esetet s ezek között hét typikus medenczebeli echino­­coccust. Ezeknek mesteri feldolgozásával ő alkotta meg az élősdi­e localisatiojának mint gynaekologikus bántalomnak kórboncztani és klinikai kórképét, melyre az újabb szerzők rendesen hivat­koznak. Rajta kivül Schröder operált több esetet, melyeket azon­ban összegyűjtve nem közöltek. Újabban orosz szerzőktől (Bobroiv, Alexinsky stb.) jelent meg több tanulmány az echinococcusról, melyek új világot vetnek épen a medenczebeli echinococcus egyes sajátszerűségeire is. A medenczebeli echinococcusnak vannak ugyanis olyan saját­­szerű jellemvonásai, melyekkel az szinte mint önálló betegség, morbus sui generis jelentkezik, mely külön fejezetet követel a gynaekolo­gikus bántalmak között. Az alábbiakban megkísértem összeállítani e jellemző vonásokat, hogy kikerekítsem ama kórképet, melyet nagyban Freund megrajzolt. Mint látni fogjuk, értékes kiegészítést nyer ezzel az élősdi bioló­giája általában is. A medenczebeli echinococcus kórboncztani viszonyai. Freund szerint az echinococcus a medencéében kiválóan a kötőszövet beteg­sége ; ritkábban fordul elő a medenczecsontokban s még ritkább a medencze szerveiben. Az ő esetei közül hétszer volt a tömlő a medencze kötőszövetében, kétszer a medenczecsontokban. A medencze szerveiben pedig egyszer sem észlelt echinococcust s kétségesnek is tartja, hogy valamelyik szervben izoláltan előfordulna. Az ő mun­kája óta azonban Schnitze operált és közölt két esetet, melyek­ben a petefészekben volt. Doloris közölt szép esetet, melyben mind a két tubában fejlődött ki az echinococcus s a tubákat a vas­tagbélhez hasonló daganatokká alakította. Ezzel kétségtelenné vált, hogy a medenc­e szerveiben is előfordul, bár igen ritkán. Fentebb leírt 6 esetünk közül ötször szintén a medenc­e kötőszövetében ült az echinococcustömlő, csak a második esetben nem volt ez megálla­pítható még a sectional sem. Az élősdi nagy elterjedése folytán itt különben is csak mellékesen jutottak fiókhólyagok a medenczébe is. Tehát a mi eseteink alapján is megerősíthetjük azt a tényt, melyet Freund ismert fel először, hogy a medenczében az echino­coccus kedvencz helye a kötőszövet. Már ez feltűnő jelenség, hogy ily saját fallal ellátott és gömbölyű tömlőket alkotó daganat a szervek közti szabálytalan és keskeny hézagokat kitöltő kötőszövetben szeret fejlődni. Találjuk pedig a kifejtett tömlőt legtöbbször hátul a kereszt­­csont vásulatában, a végbél körüli kötőszövetben, így volt Freund több esetében, így fentebbi 6 esetünkből négyben. (III. és IV. eset, Elischer és Tóth esete.) Máskor azonban elöl foglal helyet a méh és hólyag közötti szövetben (I. eset), mindig subperitoneálisan. Ismét sajátszerű jelenség, hogy mint látszik ritkán vagy épen nem is fordul elő a méh mellett oldalt a széles szalagban, mely pedig egyéb daganatoknak kedvencz helye. Hegar említi ugyan egyetlen esetéről, hogy intraligamentosus volt a daganat s a meden­­czéből kinőtt a Poupart-szalag alatt a czomb elülső felszínére. S ép ez utóbbi körülmény itt is arra utal, hogy az intraligamentosus elhelyezkedés nem volt olyan typikus , inkább praeperitonealis volt a daganat, mely növekedése folytán terjedt a medencze oldalsó részébe s a medenczéből ki a czombra. Megemlítendő itt, hogy bár ritkán, de találtak már a meden­c­ében echinococcustömlőt intraperitonealisan is, tehát nem a kötő­szövetben, hanem a szervek között adhaesiokba temetve. Ezek azonban mindig elhalt tömlők voltak, friss fehér hólyagok és tiszta savós tarta­lom nélkül ; e helyett vagy sárga, összeesett elmálló fiókhólyagokkal, vagy épen sűrű sárga kenőcsszerű tartalommal. Ez esetekben nyilván a has felsőbb részében fejlődött eredetileg a tömlő s csak később, már kifejlett korában sü­lyedt le a medenczébe, a hol nem talált kedvező talajra és elhalt. (Freund 4. esete, hol a medenczé­ben talált gyermekfejnyi elhalt tömlőtől még egy lábnyi hosszú zsinórvastagságú szál haladt a máj alsó felszínéhez.) Ezek tehát épúgy nem tartoznak a medenczebeli echinococcus typusához, mint a lesülyedt vándorvese nem tartozik a voltaképi medencze­­daganatokhoz. Az elhelyezkedésnél azonban még feltűnőbb a növekedésnek az az iránya, melyet a medenczebeli echinococcus követ. Más medencze­­daganat­a szerint a typus szerint nő, melyet a terhes méhen látunk, t. i. felemelkedik a hasba akár a diaphragmáig is. Még a medencze kötőszövetében ülő intraligamentosus tumorok növekedé­sének is ez a tendentiája. Ezzel szemben az echinococcus általában nem szeret felfelé nőni, hanem előszeretettel nő lefelé. Ha hátul ül, a hüvely mögött annyira leterjed, hogy eléri a gát képleteit. Elül szintén mélyen nyomul le a hólyag és hüvely között. Sőt, ha már nem fér el a medenc­ében, elhagyja azt és kinő belőle lefelé. Az mindenesetre feltűnő, hogy míg eddig egy esetben sem érte el felfelé a köldök magasságát, több eset van leírva olyan, mely­ben kinőtt elül a Poupart-szalag alatt a nagy erek mentén a c­omb elülső felszínére, hátul az incisura ischiadicán át a fartá­jékra a farizmok alá! Szép példákat találunk erre a Freund ese­tei között s ilyen volt Hegar esete is. A növekedésnek e sajátságos iránya nemcsak nem véletlen, hanem egyenesen jellemző vonása a medenczében fejlődött echinococcusnak. S ha kérdezzük, honnan van akár a szokatlan elhelyezkedés, akár a feltűnő növekedési irány, találunk reá némi magyarázatot az echinococcustömlő sajátszerű táplálkozási viszonyaiban. Petefészektömlök a szervezet szöveteinek egy részét alkot­ván, táplálkozásukhoz el vannak látva saját vérkeringéssel, saját érhálózattal, mely a kocsány erein át kapja vérét s eljut­tatja azt a daganat legtávolabbi pontjaira is, így e daganatok egész felületüknek csak egy vagy egynéhány pontjáról, mindössze kevés számú forrásból táplálkoznak s a táplálkozástól függetlenül növekednek az adott mechanikai és dynamikai feltételek szerint; ha a medenczében már nem férnek el, kiemelkednek a hasba. Nem így van ez az echinococcus tömlővel, melynek saját vér­keringése nincs s a mely ezért táplálékát nem is egyenesen a gazda véréből kapja, hanem szövetnedvességből táplálkozik diffusio útján. Épen mert saját vérkeringése nincs, ez a tömlő mindig idegen test a szervezet szövetei között. Mint ilyen, chronikus gyuladást kelt maga körül, így vastag kötőszüveti tok képződik körülötte s ez közvetíti táplálkozását osmosis útján. Ez a táplál­kozás sovány, ezért nő olyan lassan. De ép ezért szük­séges, hogy a tömlő egész felületén, ennek minden pontján lehető­leg élénk legyen a diffusio. Itt rejlenek az okai annak, hogy ez az idegen test, mely egyszersmind eleven állat, mely nemcsak táplálkozik, hanem növekszik és szaporodik is, olyan válogatás a megtelepedésben is, növekedésében is. Mik közelebbről ezek az okok, ma még csak gyaníthat­juk. De ha számbaveszszük, hogy élő echinococcushólyagot a has­ban is mindig subperitonealisan, a subserosus kötőszövetben találunk, azt kell felvennünk, hogy a hashártya általában nem nyújt elég táplálékot az állatnak. Talán nagy felszívó erejénél fogva maga resorbeálja a szabad nedvességet s hátráltatja a diffusiot a tömlő belseje felé. Ez csak feltevés ugyan, melynek bizonyítása későbbi tapasztalatoknak van fentartva, de megmagyarázza, hogy miért nem nő az echinococcus tömlő úgy, mint más daganat, a szabad hasüreg felé; miért nő inkább a kötőszövetben olyan helyek felé, honnan bővebben kap táplálékot. A szokatlan megtelepedésnek pedig egyik valószínű oka lehet az is, hogy az állat a nyugalmasabb helyeket szereti választani, mint kényesebb szervezetek a szabad természetben is. Ezért is nem tenyészik a hashártyán, a zsigerek között, hol a savós felszínek már csak a lélegzés és bélperistaltiea miatt is szinte folyton súrlódnak. Nem élvez ugyan teljes nyugalmat a medenczebeli kötőszövetben sem, de itt mégis jóval nyugalmasabb helye van. Egyébiránt a hashártya szerepét az echinococcus terjedésé­ben alább még látni fogjuk. Kidomborodik azonban az eddigiekből az a két jellemző sajátság, hogy a medenczében az echinococcus többnyire a kötő­szövetben tenyészik s ekkor előszeretettel nő nem a szabad has­üreg felé, hanem a kötőszövetpályák mentén lefelé. Két olyan kórboncztani tény, melyeknek felderítése az idősbb Freund érdeme. A kórboncztani viszonyok tárgyalásánál hátra van még, hogy szóljunk azokról a változásokról, melyeket a medenczebeli szervek és maga a tömlő is kölcsönösen szenvednek. Ezeket is lényegükben megírta Freund a következőkben: 565

Next