Orvosi Hetilap, 1902. június (46. évfolyam, 22-26. szám)
1902-06-01 / 22. szám
1902. 22. sz. ORVOSI HETILAP A szájba vagy a felső légutak nyálkahártyájára jutott bacillusok a gyermek szervezetét különösen könnyen fertőzhetik, miután csaknem állandóan vannak az orrban, még inkább a szájban hámfosztott területek, melyek orrpiszkálás, különböző tárgyaknak, játékszereknek szájbavitele útján, különösen fogzás alatt, könnyen jönnek létre. Alkalmat adhatnak a bacillusok bevándorlására a garat, orrgarat, mandulák és szuvas fogak. 5-6 éven túl, az iskoláztatás megkezdésével, a szobapiszok útján és egyáltalán a tuberculosissal való fertőzés veszélye csökken, a fertőzés helye és módjai változnak, kezdetben az iskolában, később a tanonez években a műhelyben. Már itt a fertőzés módjait részletezni nem akarjuk, mert ezzel kitűzött czélunk határán túl lépnénk. Azt mondottuk, hogy a fertőzés veszélye csökken, ezt a házi fertőzéshez viszonyítva értjük. d’Espine is azt mondja: „amint a gyermek a családi központból távozik 5—6 év között, a tuberculosis fertőzés csökken“. E csökkenés inkább észlelhető fiúkon, mint leányokon. A porosz statistika szerint 10—15 év között a leányok halandósága gümőkórban kétszer akkora, mint a fiúké. Be kell azonban mindenkinek ismerni, hogy a fertőzés lehetősége e korban annál általánosabbá kezd válni, miután olyan egyénekre is kiterjed, kik eddig egészséges családban és lakásban minden tekintetben kifogástalan viszonyok között éltek. Még egy dolgot kell itt tekintetbe vennünk és ez az, hogy az iskola és még inkább a műhely és az ezekkel járó hátrányai a testi fejlődésnek az ellentálló képeségei, különösen az általános hygiene szabályainak meg nem felelő viszonyok között, csökkentik. Hogy a csökkent ellentálló képességnek a gyrmőkór kifejlődésében mily nagy szerepe van, azt mutatja a hosszas és a heveny fertőző betegségek után üdülő gyermekeknél igen gyakori tuberculosis. Itt két eshetőség foroghat fenn, tudniillik vagy a gyermekben már meglevő, de eddig mintegy nyugalmi állapotban volt bacillusok elegendők a betegség létrehozatalához, vagy újabbak jutnak a szervezetbe és itt most kedvező talajra találnak. Hogy mily nagy veszedelemmel jár ily esetekben a reconvalescens gyermekeknek fertőzött helyen való tartózkodása, az átlátható, pedig mely gyermekes családban nem fordul elő fertőző betegség (kanyaró, szamárhurut) és csodálható-e ilyenformán a gyermekkori tuberculosisnak gyakorisága. Az eddigiekben arra törekedtünk, hogy megismertessük a gyermekkori tuberculosis terjedésének útjait és módjait, feladatunk második részére térünk át, midőn kifejteni igyekezünk, hogy miként vagy mivel kellene és lehetne megelőzni nálunk a gyermekkori tuberculosis gyakoriságát. A csecsemő közvetlen fertőzése anyja vagy hozzátartozói részéről azt az intézkedést vonná maga után, hogy az anyát, ha nyílt tuberculosisban szenved, nemcsak a szoptatástól tiltsuk el, de tiltsuk meg egyáltalán, hogy gyermekével érintkezzék. Legtöbb helyen ez csak akkor sikerül, ha az anyát kellőképen felvilágosíthatjuk, ha gyermekét máshol, talán egészséges rokonnál vagy e czélra szolgáló intézetekben helyezhetjük el, az apa és más hozzátartozókkal való érintkezés meggátlása már kevesebb nehézségekbe ütköznék. Tuberculosus egyéneknek eltiltását vagy csak lebeszélését is a házasságról a betegség örökölhetősége szempontjából nem tartjuk kellően indokoltnak, miután a tuberculosis csak kivételesen örökölt betegség. A társadalom feladata a lehetőségét megadni annak, hogy az egészségesen született gyermek egészségben neveltethessék fel. A mai gyérülő népesedés és nagy halálozás mellett a népesedésnek gátat vetni nem volna helyes. Valamint a jelenetekről gondoskodunk, úgy kellene gondoskodnunk a nyílt tüdőtuberculosisban szenvedő anya gyermekéről is. Hiszen ez különben csaknem a biztos korai halálnak néz elébe; ezen gyermekek elhelyezésének költségét igen sok esetben a szülők fedezhetnék. A gyermeket a családtól csak ideiglenesen kellene távoltartani. Nálunk épen a lelenczügy keretén belül lehetne talán leginkább ez irányban az első lépéseket megtenni, anélkül, hogy a dolog nagyobb pénzáldozattal járna. Külföldön részint már vannak e czélra szolgáló különálló intézmények, részint pedig ilyeneknek szükséges voltát már régebben hangoztatják. Hutinel-nek már tapasztalata is van abban, hogy tuberculosus anyától származó, egészséges dajkához, egészséges családba vitt csecsemő igen kivételesen tuberculosus. Epstein, ki lelenczházában a tuberculosus anyától el Közlemény Purjesz Zsigmond egyet. ny. r. tanár belgyógyászati korodájáról Kolozsvárt. Typhus-bacillusok megjelenési viszonyairól a vizeletben. Jacobi József dr. tanársegédtől. (Folytatás.) Magam 30 betegnél vizsgáltam meg a vizeletet typhusbacillusokra. Három betegről már az észlelés első napjaiban kitűnt, hogy nem typhusban szenvednek, a többi 27-nél a lefolyás a hagymáz-diagnosist biztosította. Eljárásom következő volt: férfibetegeknél a penist sublimattal megmosva steril vattával vettem körül, s azután steril üvegbe vizeltettem őket, csak mélyebb sopor esetén alkalmaztam cathetert. Nőbetegeknél az orificium urethrae környékének desinficiálása után mindig catheteren át vettem a vizeletet. Az így nyert vizeletből 1—2 kem-t leveshez adtam, s azt 37°-os thermostatba tettem. Több esetben folyósított gelatinához is adtam a vizeletből 2—4 cseppet s abból lemezeket öntöttem. A vizsgálatokat 2—4 naponként ismételtem meg. A thermostatba tett levesek többnyire 24 órán belül zavarosokká lettek, s akkor ezeket, valamint a gelatinalemezeken fejlődött telepeket további vizsgálatoknak vetettem alá. Typhus bacillusnak csak akkor tekintettem a kitenyészett mikroorganismust, ha az górcső alatt jellegzetes képet mutatott, ha gelatinán és agaron typikus tenyészetet képezett, ha szőlőczukros agarban gázt nem fejlesztett, az indol-reactiot nem adta, továbbá ha burgonyán tenyészete typhus-bacillusra jellemző volt, s ha typhusbeteg vérserumának hozzáadására az agglutinatiós próbát mutatta. Meg kívánom itt jegyezni, hogy több esetben a coli csoporthoz tartozó baktérium tenyészett ki a vizeletből, mely azonban erős agglutináló képességgel bíró typhusos vérrel sem mutatott soha számbavehető agglutinatiot. Épen ezért egyrészt, másrészt, mert a burgonyatenyészet sem mindig egészen megbízható, elengedhetetlennek tartom az agglutinatiós próba megejtését minden alkalommal, ha arról van szó, hogy valamely mikroorganismus typhus-bacillus-e vagy sem. Ezenkívül minden egyes vizsgálatra vett vizeletnek megnéztem színét, átlátszóságát, vegyhatását, fajsúlyát. Megvizsgáltam a vizeletet fehérjére s megtekintettem minden esetben az üledék görcsövi képét, valamint megejtettem a diazo-kémlést is. A betegek vérét Vidal-reactiora szintén gyakran vizsgáltam. A 27 hagymázban szenvedő beteg vizeletét 153 alkalommal vizsgáltam meg. Kitenyészett a typhus bacillusa 5 betegnél 22 egyes vizsgálatnál. Ezen 5 beteg kórrajzát röviden ide iktatom. 1. M. J.-né, 30 éves, földrajvesnő. Felvétetett 1900. november 4-dikén azon panaszszal, hogy 2 hét óta rosszul érzi magát s pár nap óta hasmenése van. Status praesus: Az erősen somnolens beteg bőre forró. Hő 404. Roseolák nem láthatók. Ajkak fuliginosusak. Nyelv száraz, kinyújtáskor remeg. Kisfoku meteorismus. Lép kitapintható. Szék híg, maga alá bocsátja. Vizelet tiszta, sötét, borsárga, vegyhatása savi, fajsúlya L025. Legenysavval aláöntve a vizeletet, abban 2 mm. széles tömött fehérje gyűrű képződik. Vizelet üledékében húgysavas sók, 1—2 fehér vérsejt. Diazo-reactio positiv. Vidalreactio positiv. November 5, 6 és 9-dikén megejtett oltásokból typhus bacillusok nem tenyésztek. A vizelet fehérjetartalma Vi—V2 °/oo Üledékben kevés hyalin és szemcsés henger. He 388 és 403 között. Állapota súlyosabb, hangos deliriumokkal. November 10-dikén mellkason és hason közepes számban roseolák léptek fel. November 12. Vizeletben 2 mm.-es tömött albumin gyűrű. 363 választja a gyermeket, ritkán lát csecsemőnél tuberculosist. Landouzy suburbain sanatoriumokat, Heubner menedékházak létesítését szorgalmazza ily czélokra. Az eljárás helyességét bizonyítják Bang és Nocard, kik ily viszonyok között újszülött borjúk elkülönítésével kitűnő eredményeket érnek el. Ha dajka, dada, ápolónő, nevelő stb. szegődtetéséről van szó, nagy gondot fordítsunk arra, hogy ezek nyílt tuberculosisban ne szenvedjenek. Ez mindenkor orvosi vizsgálattal egybekapcsolva történjék. Kemény cseléd elbocsátásánál a fél költségén heveny és idült fertőző kórokra orvosi vizsgálatot kíván. (Folytatása következik.)