Orvosi Hetilap, 1902. július (46. évfolyam, 27-30. szám)

1902-07-06 / 27. szám

438 ORVOSI HETILAP 1902. 27. sz. hártyás labyrinth és a bilateralis passiv szemmozgások között levő összeköttetés demonstrálására, mint a forgatásos nystagmus előidézésének módszere. Ez újabb kísérleti módszerben tökéletesítés és egyszerűsítés történt a szemállások megfigyelésének módjára és az egyes szem­izmok összehúzódásában létének meghatározására. Korábban ez a szembeillesztett finom tűkből álló, a szemtengely rendszerét utánzó készülék segélyével történt. E kísérletek folyamán kiderült, hogy e meghatározás teljesen lehetséges és könnyen eszközölhető egy, az élő szem corneájának közepétől a felső egyenes szemizom cornealis­­ széli tapadása közepéig vont égetési vonal megfigyelésével, a­me­lyet cocainozott szemen könnyen és fájdalmatlanul lehet létesíteni egy izzó galvanocanterrel vagy közönséges tűhegygyel. Ha a fixírozó­ deszkán az állat fejét és nyakát, vagy a test elülső vagy hátulsó részét successive felszabadítjuk, és az állatot a fen­tebb jelzett síkokban előre, hátra, jobbra vagy balra térítjük el nyugalmi horizontális állásából, ez eltérítést a fej-, nyak-, törzs- és végtagizmok­ban szintén a kitérítés foka szerint különbözőképen, de mindig szabály­szerűen megjelenő bilaterális testmozgások kísérik, így e mód­szer alkalmas arra is, hogy a vestibularis idegvégekről az egyes testizomcsoportokra kiterjedő reflexmozgásokat is tanulmányoz­hassuk. A reflexmechanismus e tanulmányozásának részleteiről későbben fogok jelentést tenni a t. Akadémiának. Ф ^ Az idevágó felmerült újabb kísérleti módszerek közül még egy egészen újonnan talált módszert kell bejelentenem, mely döntő bizonyítékát leírja annak, hogy a hártyás labyrinth tiszta és el­különített izgatása reflex úton bilaterális szem- és testmozgásokat bír létrehozni, és felvilágosítást ad arról, hogy milyen mechanis­­mussal történhetik a reftexizgalom kiváltása. Ha­ egy nyúlnak a külső hallójáratát kikészítjük és a fülkagyló és porczos hallójárat eltávolításával egész a csontos külső halló­járat bemenetéig eljutunk, a dobhártya felső része tűnik a szem elé. Annak megnyitása után a hallócsontok lánczolata merül fel, a­melynek félretolásával kellő irányban előnyomulva kívülről be- és előfelé könnyen eljuthatnak a fenestra oválishoz. Ha ide egy kis kampóra hajtott Pravaz-tűt, melyen egy vékony, hosszú szopókában végződő kaucsukcsó van illesztve a végből, hogy azon levegőt vagy folyadékot lehessen átfutni, bedugunk, bejutunk azzal a scala vestibuli perilymphájába, a­nélkül, hogy a fenestra belső nyílásával szemben levő sacculust megsértenénk. Ha most a kaucsukcsüvön gyengéden befújunk, és ezzel a perilymphá­­ban hullámot verünk, azt tapasztaljuk, hogy gyengébb befujásra reflex fej­, erősebb befujásra pedig azokkal együtt reflex bilaterá­lis szemmozgások keletkeznek. E kísérlet tehát tisztán demonstrálja azt, hogy a hártyás labyrinth reflexkapcsolatban áll a szem- és testizomzattal. Azt pedig, hogy mi történik a perilympha hullámzása köz­ben a kísérlet folyamán, szemmel láthatóvá lehet tenni a követ­kező módon. Lehetőleg friss nyúlh­olttestből vett sziklacsontban ki­készítjük a fossa mastoideát azon módszer szerint, melyet a fen­tebb említett értekezésekben ismertettem. A fossa mastoideában megnyitjuk a vestibulum tetejét. Ekkor előtűnik a perilymphában úszó hártyás labyrinth , az utriculus a beléje nyíló ampullákkal. Ha most e készítményen a fenestra oválisba, úgy mint fentebb, egy kaucsukcsőre illesztett canulet viszünk be, és abba befújunk: a perilympha hullámzásba jön, és vele lebegő mozgásba esik a hártyás labyrinth is, a­mely mozgást puszta szemmel, de még jobban lupe alatt egészen jól megfigyelhetünk. Semmi kétség sem foroghat fenn az iránt, hogy az élőben tett hasonló kísérletnél a hártyás labyrinthban hasonló mozgások támadnak, és hogy a hártyás labyrinth e lebegő mozgásai képezik azt a mechanikai ingert, mely a reflex bilaterális szem- és testmozgásokat ki­váltja. Az e kísérleti módszer által elért eredmények részleteit és azoknak jelentőségét az associált szem- és testmozgások ideg­­mechanismusainak magyarázatára más alkalommal lesz szerencsém bejelenteni. Közlemény a budapesti kir. magy. tnd.-egyetem álta­lános kór- és gyógytani intézetéből. II. Kapcsolat a labyrinth és a testfelület érzékenysége között.­ Közli: Marik­ovszk­y György dr., a budapesti egyetem általános kór- és gyógytani intézetének segéde. A vizsgálatokat galambokon és nyulakon végeztem, még­­ pedig: 1. az összehasonlíthatás kedvéért ép állatokon, 2. olya­nokon, melyeknek egyik, 3. a­melyeknek mindkét labirintusát elroncsoltam, eltávolítottam, vagy cocainoztam 10°/o cocainoldattal, 4. olyan galambokon, melyeknek valamennyi félkörös csatornáját plombáivá (lumenét elzárva) a peri- és endolympha keringését megakadályoztam, a­nélkül, hogy az idegvégkészüléket megsér­tettem volna. Galamboknál talpuk és szárnyuk belső felületének egy, tapasztalatilag igen érzékenynek talált pontját vizsgáltam meg. Nyulaknál a fül hegyét és tövét, továbbá a mellső és a hátsó végtagokat tettem vizsgálat tárgyává. Az érzékenység vizsgálatára legalkalmasabbnak találtam a villamosságot, mint a­melylyel tetszés szerinti és lemérhető mér­tékben izgathattam a vizsgált testfelületet. Egy Du Bois Reymond-féle szánkagépet egy 1 Ampere erejű árammal működésbe hozva, a szánkagéptől jövő két elec- i íróddal izgattam a kérdéses testrészt. Minél közelebb volt egymás­hoz a szánkagép két tekercse, természetesen annál erősebb áram­csapásokat osztott a két electrod. A két tekercsnek egymástól való távolságát milliméterekben le lehetett az eszközön olvasni. Hogy az áramcsapások lehetőleg teljesen érjék a vizsgált állat bőrét, galamboknál megnyírtam, nyulaknál megborotváltam a vizsgálandó testfelületeket. Ha az áram elég erős volt, az illető végtag megrándult. A vizsgálatok eredménye, példának néhány átlagosan kiszá­mított adatot véve (39 kisérletsorozatot végeztem) a követ­kező volt. Ép galamb mindkét lába erősen megrándult, midőn a két tekercs 28 milliméternyire volt egymástól. Ugyanily erős áram elég volt a reactio előidézésére azon galamboknál, a­melyeknek valamennyi csatornáját plombáltam. A legerősebb áramra sem kaptam azonban reactiot azon galamboknak egyik lábán sem, melyeknek mintkét tömkelegje ki lett irtva. Nem sikerült továbbá reactiot kiváltani a bal labyrinthjuktól megfosztott galambok jobb lábán és jobboldalt megoperáltaknak bal lábán, holott operált oldali lábuk körülbelül ugyanolyan erős, sőt olykor már gyengébb áramra is reagált, mint az ép állaté. A galambok szárnyán analóg volt a vizsgálat eredménye. A nyulakon végzett vizsgálatok eredménye összevágott a a galambokon végzettek eredményével. Pl. ép nyulak hátsó vég­tagja mindig erősen összerándult, ha a szánkagép két tekercse át­lag 103 milliméternyire volt egymástól. Ezzel szembe pl. azon nyíltak jobb végtagja, melyeknek bal tömkelegjét irtottam ki, csak akkor rándult meg, ha a két tekercs csak 80 milliméternyire volt egymástól. A nyulak mellső végtagján és fülein végzett vizsgálatok analóg eredményre vezettek, így kitűnt, hogy: 1. ha valamely állatnak mindkét tömkelegje megszűnik működni, mindkét testfél felületének megkisebbedik az érzé­kenysége. 2. féloldalt operált állatoknál az eltávolított tömkeleggel ellentett oldali testfelület érzékenysége fogyatkozik meg. Vagyis a labyrinthműködés valamelyes módon összefüggésben van a testfelület érzékenységével, még pedig olyan formán, hogy mindegyik tömkeleg a túlsó testfél érzékenységére van befolyással.­­ Bemutattatott a Magyar Tud. Akadémia III. osztályának 1902 junius 16-diki ülésén.

Next