Orvosi Hetilap, 1902. július (46. évfolyam, 27-30. szám)
1902-07-06 / 27. szám
438 ORVOSI HETILAP 1902. 27. sz. hártyás labyrinth és a bilateralis passiv szemmozgások között levő összeköttetés demonstrálására, mint a forgatásos nystagmus előidézésének módszere. Ez újabb kísérleti módszerben tökéletesítés és egyszerűsítés történt a szemállások megfigyelésének módjára és az egyes szemizmok összehúzódásában létének meghatározására. Korábban ez a szembeillesztett finom tűkből álló, a szemtengely rendszerét utánzó készülék segélyével történt. E kísérletek folyamán kiderült, hogy e meghatározás teljesen lehetséges és könnyen eszközölhető egy, az élő szem corneájának közepétől a felső egyenes szemizom cornealis széli tapadása közepéig vont égetési vonal megfigyelésével, amelyet cocainozott szemen könnyen és fájdalmatlanul lehet létesíteni egy izzó galvanocanterrel vagy közönséges tűhegygyel. Ha a fixírozó deszkán az állat fejét és nyakát, vagy a test elülső vagy hátulsó részét successive felszabadítjuk, és az állatot a fentebb jelzett síkokban előre, hátra, jobbra vagy balra térítjük el nyugalmi horizontális állásából, ez eltérítést a fej-, nyak-, törzs- és végtagizmokban szintén a kitérítés foka szerint különbözőképen, de mindig szabályszerűen megjelenő bilaterális testmozgások kísérik, így e módszer alkalmas arra is, hogy a vestibularis idegvégekről az egyes testizomcsoportokra kiterjedő reflexmozgásokat is tanulmányozhassuk. A reflexmechanismus e tanulmányozásának részleteiről későbben fogok jelentést tenni a t. Akadémiának. Ф ^ Az idevágó felmerült újabb kísérleti módszerek közül még egy egészen újonnan talált módszert kell bejelentenem, mely döntő bizonyítékát leírja annak, hogy a hártyás labyrinth tiszta és elkülönített izgatása reflex úton bilaterális szem- és testmozgásokat bír létrehozni, és felvilágosítást ad arról, hogy milyen mechanismussal történhetik a reftexizgalom kiváltása. Ha egy nyúlnak a külső hallójáratát kikészítjük és a fülkagyló és porczos hallójárat eltávolításával egész a csontos külső hallójárat bemenetéig eljutunk, a dobhártya felső része tűnik a szem elé. Annak megnyitása után a hallócsontok lánczolata merül fel, amelynek félretolásával kellő irányban előnyomulva kívülről be- és előfelé könnyen eljuthatnak a fenestra oválishoz. Ha ide egy kis kampóra hajtott Pravaz-tűt, melyen egy vékony, hosszú szopókában végződő kaucsukcsó van illesztve a végből, hogy azon levegőt vagy folyadékot lehessen átfutni, bedugunk, bejutunk azzal a scala vestibuli perilymphájába, anélkül, hogy a fenestra belső nyílásával szemben levő sacculust megsértenénk. Ha most a kaucsukcsüvön gyengéden befújunk, és ezzel a perilymphában hullámot verünk, azt tapasztaljuk, hogy gyengébb befujásra reflex fej, erősebb befujásra pedig azokkal együtt reflex bilaterális szemmozgások keletkeznek. E kísérlet tehát tisztán demonstrálja azt, hogy a hártyás labyrinth reflexkapcsolatban áll a szem- és testizomzattal. Azt pedig, hogy mi történik a perilympha hullámzása közben a kísérlet folyamán, szemmel láthatóvá lehet tenni a következő módon. Lehetőleg friss nyúlholttestből vett sziklacsontban kikészítjük a fossa mastoideát azon módszer szerint, melyet a fentebb említett értekezésekben ismertettem. A fossa mastoideában megnyitjuk a vestibulum tetejét. Ekkor előtűnik a perilymphában úszó hártyás labyrinth , az utriculus a beléje nyíló ampullákkal. Ha most e készítményen a fenestra oválisba, úgy mint fentebb, egy kaucsukcsőre illesztett canulet viszünk be, és abba befújunk: a perilympha hullámzásba jön, és vele lebegő mozgásba esik a hártyás labyrinth is, amely mozgást puszta szemmel, de még jobban lupe alatt egészen jól megfigyelhetünk. Semmi kétség sem foroghat fenn az iránt, hogy az élőben tett hasonló kísérletnél a hártyás labyrinthban hasonló mozgások támadnak, és hogy a hártyás labyrinth e lebegő mozgásai képezik azt a mechanikai ingert, mely a reflex bilaterális szem- és testmozgásokat kiváltja. Az e kísérleti módszer által elért eredmények részleteit és azoknak jelentőségét az associált szem- és testmozgások idegmechanismusainak magyarázatára más alkalommal lesz szerencsém bejelenteni. Közlemény a budapesti kir. magy. tnd.-egyetem általános kór- és gyógytani intézetéből. II. Kapcsolat a labyrinth és a testfelület érzékenysége között. Közli: Marikovszky György dr., a budapesti egyetem általános kór- és gyógytani intézetének segéde. A vizsgálatokat galambokon és nyulakon végeztem, még pedig: 1. az összehasonlíthatás kedvéért ép állatokon, 2. olyanokon, melyeknek egyik, 3. amelyeknek mindkét labirintusát elroncsoltam, eltávolítottam, vagy cocainoztam 10°/o cocainoldattal, 4. olyan galambokon, melyeknek valamennyi félkörös csatornáját plombáivá (lumenét elzárva) a peri- és endolympha keringését megakadályoztam, anélkül, hogy az idegvégkészüléket megsértettem volna. Galamboknál talpuk és szárnyuk belső felületének egy, tapasztalatilag igen érzékenynek talált pontját vizsgáltam meg. Nyulaknál a fül hegyét és tövét, továbbá a mellső és a hátsó végtagokat tettem vizsgálat tárgyává. Az érzékenység vizsgálatára legalkalmasabbnak találtam a villamosságot, mint amelylyel tetszés szerinti és lemérhető mértékben izgathattam a vizsgált testfelületet. Egy Du Bois Reymond-féle szánkagépet egy 1 Ampere erejű árammal működésbe hozva, a szánkagéptől jövő két elec- i íróddal izgattam a kérdéses testrészt. Minél közelebb volt egymáshoz a szánkagép két tekercse, természetesen annál erősebb áramcsapásokat osztott a két electrod. A két tekercsnek egymástól való távolságát milliméterekben le lehetett az eszközön olvasni. Hogy az áramcsapások lehetőleg teljesen érjék a vizsgált állat bőrét, galamboknál megnyírtam, nyulaknál megborotváltam a vizsgálandó testfelületeket. Ha az áram elég erős volt, az illető végtag megrándult. A vizsgálatok eredménye, példának néhány átlagosan kiszámított adatot véve (39 kisérletsorozatot végeztem) a következő volt. Ép galamb mindkét lába erősen megrándult, midőn a két tekercs 28 milliméternyire volt egymástól. Ugyanily erős áram elég volt a reactio előidézésére azon galamboknál, amelyeknek valamennyi csatornáját plombáltam. A legerősebb áramra sem kaptam azonban reactiot azon galamboknak egyik lábán sem, melyeknek mintkét tömkelegje ki lett irtva. Nem sikerült továbbá reactiot kiváltani a bal labyrinthjuktól megfosztott galambok jobb lábán és jobboldalt megoperáltaknak bal lábán, holott operált oldali lábuk körülbelül ugyanolyan erős, sőt olykor már gyengébb áramra is reagált, mint az ép állaté. A galambok szárnyán analóg volt a vizsgálat eredménye. A nyulakon végzett vizsgálatok eredménye összevágott a a galambokon végzettek eredményével. Pl. ép nyulak hátsó végtagja mindig erősen összerándult, ha a szánkagép két tekercse átlag 103 milliméternyire volt egymástól. Ezzel szembe pl. azon nyíltak jobb végtagja, melyeknek bal tömkelegjét irtottam ki, csak akkor rándult meg, ha a két tekercs csak 80 milliméternyire volt egymástól. A nyulak mellső végtagján és fülein végzett vizsgálatok analóg eredményre vezettek, így kitűnt, hogy: 1. ha valamely állatnak mindkét tömkelegje megszűnik működni, mindkét testfél felületének megkisebbedik az érzékenysége. 2. féloldalt operált állatoknál az eltávolított tömkeleggel ellentett oldali testfelület érzékenysége fogyatkozik meg. Vagyis a labyrinthműködés valamelyes módon összefüggésben van a testfelület érzékenységével, még pedig olyan formán, hogy mindegyik tömkeleg a túlsó testfél érzékenységére van befolyással. Bemutattatott a Magyar Tud. Akadémia III. osztályának 1902 junius 16-diki ülésén.