Orvosi Hetilap, 1902. július (46. évfolyam, 27-30. szám)

1902-07-06 / 27. szám

1902.27. sz. ORVOSI HETILAP Közlemény a kolozsvári Ferencz József tud.-egyet. bőr- és bujakórtani intézetéből. (Igazgató Marschalkó Tamás dr. egyetemi tanár.) A méhgonorrhoea gyógykezeléséről prostituáltaknál.­ Parádi Ferencz dr. I. tanársegédtől. A múlt évtizednek a gonorrhoeás bántalmak lényegére, különösen pedig a gonococcus Neisser biológiájára vonatkozó mun­kálatai nézeteinket a kankós bántalmaknak, különösen pedig a női gonorrhoeának jelentőségről és fontosságáról meglehetősen átalakí­­tották. A gonococcus kimutatása a gonorrhoea kiindulási pontjától távolabb eső szervekben sok, addig felderítetlen eredetű megbete­gedést magyarázott meg és ismeretesekké váltak azok a szomorú következmények, a­melyek a kankó elhanyagolása esetén a nőt sújtják. Kétségtelen, hogy ha a női gonorrhoea fontosságáról és súlyos­ságáról szólunk, úgy elsősorban a méhgonorrhoeára kell gondol­nunk, nemcsak azért, mert az eddigi adatok szerint a húgycső mellett az uterusban székel a gonorrhoea leggyakrabban, hanem különösen azért, mert a női gonorrhoea jelentőségét azok a szövőd­mények adják meg, melyek az ascendáló méhgonorrhoea folyamán jelentkeznek, és a­melyek, ha az életet a legtöbbször nem is veszélyeztetik, de oly súlyos tünetekkel járnak, a­milyeneket a más helyen székelő gonorrhoeás folyamatoknál sohasem találunk. Hozzájárul még az is, hogy a női gonorrhoea ezen szövődményei a gyógykezelés számára vagy épen nem, vagy igen tökéletlen mértékben hozzáférhetők. De a prophylaxis szempontjából is legfontosabb a méh­gonorrhoea, mert kiszámíthatatlan ideig elhúzódik, illetőleg megtartja fertőző képességét, és a gyógykezelés elé is nagyobb akadályokat gördít, mint a húgycsőben vagy Bartholini-mirigyekben székelő gonorrhoea. Teljesen indokolt tehát, hogy sokan kitartó­­ buzgalommal újabb és újabb gyógyítási módszerek után kutatnak, és nem helyezkednek azoknak álláspontjára, kik a méhgonorrhoeát már eleve is gyógyíthatatlannak tartják, és e felfogásukban megnyugosz­­nak. Mindinkább szaporodnak a tapasztalatok abban az irányban, hogy nem minden méhgonorrhoea után következik be a méh függelékeinek megbetegedése, hanem, hogy annak korai felismerése és helyes causalis kezelése által képesek vagyunk a gonococcusokat elpusztítani, mielőtt azok hozzáférhetetlen helyre vonták meg magukat, és ezáltal nemcsak a méhgonorrhoeát meggyógyítani, hanem az adnexák megbetegedését is megakadályozni. A női gonorrhoea gyógyíthatatlanságáról szóló dogmát, a­mely eredetileg a nőgyógyászok köréből indult ki, újabban több vene­­rológus is hangoztatja, így különösen Behrend és Kromayer, kik épen ez okból sürgetik a prostitutio állami ellenőrzésénél a kankós bántalmak figyelembevételének mellőzését. Bár a prostitutio ellenőrzése a kankós bántalmak prophy­­laxisára nézve nézetünk szerint sem fog sohasem számottevő ténye­zővé válni, azonban mi, mint azt Marschalkó tanár tavaly meg­jelent munkáiban bővebben kifejtette, egészen más okokból jövünk hasonló conclusióral. Meg vagyunk győződve, hogy női gono­­rrhoeát és különösen a prostituáltak gonorrhoeáját az esetek túlnyomó részében meg tudjuk gyógyítani, egy másik részében az eseteknek pedig legalább olyan irányban befolyásolni, hogy a virulens és veszedelmes folyamatot kevésbbé virulenssé, tehát kevésbbé veszedelmessé teszszük. Jelen dolgozat czélja beszámolni azokról a tapasztalatokról, melyek e meggyőződésünket megérlelték. A gonorrhoea gyógyíthatóságának kérdésére csak úgy lehet kellő módon felelni, ha minden elfogultság nélkül, teljesen tárgyi­lagosan mérlegeljük egy nagyobb kórházi beteganyagon elért eredményeket. Épen azért, mert az irodalomban nagyon kevés ilyen nemű, nagyobb kórházi beteganyagot felölelő statistikai munkálat jelent meg, szabad reménylenünk, hogy jelen munkálat sem lesz egészen értéktelen, hanem hozzá fog járulni a kérdés megvilágításához, annál is inkább, mert kevés más intézetnek a beteganyaga lenne alkalmasabb épen a szóban forgó kérdés ! Előadatott az Erdélyi Muzeum-Egylet orvostermészettudományi szakosztályának 1902. márczius 15-dikén tartott ülésén, eldöntésére, mint a kolozsvári egyetemi bőr- és bujakórtani klinika beteganyaga. Eltekintve ugyanis attól, hogy a klinikának 24 ágyból álló prostituált osztályára kerülnek a kerületi orvosi vizsgá­latok alkalmával betegnek talált registrált kém­ők, egy másik vene­­rikus női osztálya is van a rendőrség által kórházba szállított, a titkos prostitutio mindennemű fajtájához tartozó női személyek számára (faczér cselédek, kávéházi pénztárosnők, szállodai szobalányok, csatangoló női személyek stb). E mellett számba jön az, hogy beteg­anyagunk kis városból és annak közvetlen környékéből verődik össze, tehát a már egyszer kezelt beteg igen sokszor nem tűnik el véglegesen szemünk elől, hanem megfigyelésünk alatt maradhat. E körülményt a gyógyeredmények megítélésénél mindenesetre mint igen értékes tényezőt emelhetjük ki. A múlt év folyamán főnököm, Marschalkó tanár úr azzal a megbízással tisztelt meg, hogy állítsam össze azokat az ered­ményeket, melyeket klinikáján a méhgonorrhoea kezelésével elértek. Feladatom az 1897 végétől 1900-ig bezárólag a klinikán méh­­gonorrhoeával kezelt beteganyag adatainak feldolgozása volt. Ezek­nek egy részéről Marschalkó tanár egy közelebb megjelent dolgo­zatában már referált.­ Feldolgozásra várnak még az 1900. év vége óta összegyűlt adatok, a­melyekben a klinikai kép nőgyó­gyászati vizsgálatokkal is ki van egészítve. E vizsgálatokat, melyek a mi kezelésünk kritikájának szempontjából oly­annyira fontosak, 1900. év vége óta Szabó tanár úr maga szíves végezni. Az ilyen módon megvilágított esetek talán majd alkalmasak lesznek arra, hogy a nőgyógyászok és venerológusok álláspontját közelebb hozzák egymáshoz. Jelen munkában kizárólag a méhgonorrhoea fog sze­repelni. A klinikai adatok összegyűjtése annyival érdekesebbnek ígérkezett, mert azok nagyrészt egy, még eddig ki nem próbált új szernek hatását tüntetik fel. E szer a natriumlygosin, melyet előállítója, Fabinyi Rudolf dr. úr, egyetemünkön a chemia tanára ajánlott fel kísérletezésre, miután a nevezett anyag egy pár bak­teriológiai kísérlet folyamán elég erős antiseptikus hatást mutatott.* A kísérleteket több irányban végeztük. Legbehatóbb vizsgálat tárgyává tettük azt, hogy a natriumlygosin mennyiben befolyásolja a méhgonorrhoea gyógyulását. Kísérleteinkhez a natriumlygosin párolt vizes oldatát használtuk. A kísérletek kezdetén hígabb, 0,5—l°/o oldattal végeztük a kezelést. Miután a betegek a befecs­­kendéseket jól tűrték, a töménységet erősítettük, s végül 5°/6-osat alkalmaztunk. A méhgonorrhoea gyógykezelésénél mi a helyi kezelésre fektetjük a fősúlyt. Az exspectatív eljárástól, a borogatástól, a jégzacskó és hashajtószerek alkalmazásától nem várunk mindent, bármily nagyra becsüljük is az általuk el­ért eredményt. Azt tartjuk, hogy ez csak egészen heveny esetekben elegendő magában. Ilyenkor mi is tartózkodunk a helybeli beavatkozástól. Ellenben, ha az első heveny tünetek lezajlottak, ha hőemelkedések nincsenek, vagy pedig a beteg már eleve subacut méhgonorrhoeával kerül a korodára, úgy a fősúlyt a helyi kezelésre fektetjük. Termé­szetesen ilyenkor a legnagyobb óvatossággal járunk el, s bármely oldalról látunk contraindicatiot, a kezelést nem kezdjük meg, vagy abbanh­agyjuk. Kezelési módszerünk némileg eltér a gynae­­kológusoknak Fehling által­ körülírt módszereitől. Szerinte lehet ugyan különböző edző és antiseptikus szerekkel intrauterin kezelést végezni, azonban a Braun-féle fecskendő használatától lehetőleg óvakodni kell..E felfogását azzal indokolja, hogy a befecskendett folyadék, vagy az uterinalis geny ilyenkor a tubákon át a hasürbe . A natriumlygosint Fabinyi Rudolf tanár úr állította elő a salicyl­­aldehydnek acetonnal való condezálásával. Meghatározott quantitativ viszonyok között erős natronlúggal végezve a condenzálást, quantitativ mennyiségben képződik a diorthocumarketon nátriumsója, vagyis a natriumlygosin, mely 7 molekula vízzel szép fémeszöld fényű hasábokban kristályosodik. Vízben könnyen oldódik; az oldat színe rubinvörös. 100 rész víz 18-4°C.-nál old 610 gr.-ot 37°C-nál 10­73 gr.-ot( Fabinyi tanár úr meghatározásai). Hideg helyen tartva napfény hatása alatt sem bomlik. Savak bontják, nagyobb mennyiségű szénsav is. A levegőből absorbeált szénsav még nem bontja. Savak jelenlétében sárga, kristályos csapadék keletkezik: a lygosin (diorthocumarketon). A natriumlygosin a földes fémek, a nehéz és a nemes fémek sóival, részben amorph, részben kris­tályos csapadékot ad; leválasztja az alkaloidokat is. Jakabházy Zs. dr. egyetemi gyógyszertari adjunctus vizsgálatai szerint a natriumlygosin erős antisepticum és erjedést gátló anyag. A vérbe juttatva a lélegzési központot erősen izgatja (Magyar Chemiai Folyóirat 1899. 51. lap). 439

Next