Orvosi Hetilap, 1903. február (47. évfolyam, 5-8. szám)

1903-02-01 / 5. szám

. ! A stuma accessoria a nyelv gyökén egy congenitalis jellegű daganat, melynek keletkezésére a pajzsmirigy fejlődésére vonatkozó ismereteink adják meg a magyarázatot. Embernél a pajzsmirigy három különböző fejlődési alapból keletkezik, egy középsőből és két oldalsóból. A középső fejlődési alap a szájgaratöböl hámjából indul, míg az oldalsó fejlődési alapok a negyedik zsigerrés hámjából keletkeznek. Bennünket közelebbről érdekel a pajzsmirigy középső fejlődési alapja, mert vele függ össze a nyelvgyöki struma accessoria keletkezése. A középső fejlődési alap keletkezése helyétől nem fűződik le mindjárt, hanem egy ideig egy belül üres hámmal bélelt kocsánynyal függ össze a garatöböl hámjával, az összefüggés helyén egy kis behúzódás is képződik, ami a későbbi foramen coecumnak felel meg Ezen kocsány az ébrényi élet 8-dik havában már eltűnik, de rendellenesen fenntarthatja magát egy csatorna alakjában a nyelv gyöke és a szakcsont teste között. Továbbá úgy a berrt kocsányból, mint általában a pajzsmirigy középső fejlődési alapjából maradhatnak fenn alakelemek, ébrényi pajzsmirigy-szövetelemek a keletkezés helyén és ezek később megadják az alapot a nyelv gyökén a struma accessoria fejlődésére. A középső fejlődési alapból még más járulékos strumák is fejlődhetnek, így Wölfler találta kutyáknál az aortán az accessorius pajzsmirigyet. Ugyanennek felelnek meg a Meuron és Van Bemmelen által selachiusok, batrachiusok és gyíkoknál talált supracardialis testek, illetve mellék pajzsmirigyek. Ezen accessorius pajzsmirigy képleteknek incariáló működésük is lehet. Ezt úgy az állatkísérlet, mint a klinikai észlelet is mutatta. Az említett congenitalis pajzsmirigyszövetek, az aortán levő mirigyek, kutyánál strumává is fajulhatnak. Igen aorta mirigy vagy struma jelenléte kecskénél Eiselsberg észlelete szerint megóvhatja az állatot a rendes pajzsmirigy teljes kiirtása után a káros következményektől, míg ezen járulékos pajzsmirigy hiánya a rendes pajzsmirigy teljes kiirtása után a legsúlyosabb zavarok fellépésével függött össze. Rendkívül érdekes tény, hogy a struma accessoria baseos linguae kiirtása után myxoedema operativumot láttak fellépni, így Seldowitschi egy esetében egy cseresznyenagyságú struma accessoria linguae kiirtása után két hónapra a myxoedema kifejezett képe jelentkezett, az arcz és a száj nyálkahártyájának duzzanata, a nyelv megnagyobbodása, duzzanat a kulcscsontok felett, a nyak körfogatának megnagyobbodása, valamivel csekélyebb a kezeken és a hason. Intellectuális szempontból lomhaság, teljes apathia, lassított járás, feledékenység és munkaképtelenség következett be. A bevezetett thyreoidin kezelés teljes eredménynyel járt. Benjamin és Chamisso csekélyebb duzzanatok tüneteit látták és a myxoedema kifejlődését kizárni nem tudták, azért Chamisso esetében is a thyreoidin kezelést megkezdette és általában a nyelvgyöki struma accessoria kiirtása után javultnak tartja a thyreoidin kezelést. Ezen esetekben a rendes pajzsmirigy hiányát vették fel. Esetünkben a rendes pajzsmirigy, úgy látszik, kis kiterjedésben meg van, de azért a myxoedema eshetőségének szempontjából megfigyelés alatt fog állani. A többi congenitalis jellegű járulékos strumákról és pajzsmirigyekről ez alkalommal nem kívánunk szólani, mert a nyelvgyöki accessorius strumaától távolabb eső fejtegetéseket vonna maga után, mint például az endolaryngealis, endotrachealis, intrathoracalis strumák stb. Neurofibroma és elephantiasis. Déri I. Henrik dr. járási orvostól. Molluscum. Molluscum pendulum. Molluscum non contagiosum. Molluscum simplex. Molluscum fibrosum. Fibroma molluscum multiplex. Elephantiasis mollis (Virchow1). Elephantiasis mollusca (Nelaton). Molluscum elephantiasique (Dordel et Chedevergne). 1 1 Centralblatt für Chirurgie, 1897; Pachydermatokele (Mott). Neurofibroma multiplex. Neurofibromatose generalisée. A neveknek e hosszú és változatos sora mutatja, miként változtak a vélemények a czirében jelzett bántalmak lényegéről. Plenk,2 Ludwig és Tilesius,3 Bateman4 idejében a daganatok külső tulajdonságai lévén irányadók az elnevezés megállapításánál, e korból maradt a m. pendulum, a m. non contagiosum és a m. simplex elnevezés. Virchownak 1863-ban megjelent Geschwulstlehre-je óta a daganatok elnevezésénél a szöveti szerkezetet vették alapul, és ekkor nyerte e bántalmra a fibroma molluscum multiplex és a szövetszerkezet hasonló volta miatt az elephantiasis mollis elnevezést. Az utolsó két évtizedben a daganatok szövetszerkezete mellett az újonnan képződött szövet kiindulási pontjára fektettek nagyobb súlyt és az elnevezés megállapításánál ez volt irányadó. Ezen szempontból vizsgálta Recklinghausen a bőr multiplex fibromáit és az ezzel rokon bántalmakat, mely vizsgálatok eredményeként mondotta ki, hogy a bőr ezen daganatait alkotó kötszövet a bőridegek endoneuriumából indul ki. Az endoneuriumban burjánzott kötszövet kitölti az idegrostkötegek és a perineurium közötti tért, és úgy ez utóbbit, mint a rajta levő epineuriumot kidudorítva, hozza létre a daganatokat, amelyek e szerint idegeredetűek és így jogosultan vehetik fel a neurofibroma elnevezést. Ugyanezen vizsgálatok derítették ki azt is, hogy a bőr ezen idegeredetű daganataival az idegtörzseknek daganatjai is társulnak. Ezen utóbbi daganatok létrejöttét Czerny,a Bruns,a Winiwarter8 újonnan képződött idegrostokból származtatják, de Genersich mutatta ki először, hogy e daganatok képződésénél újonnan képződött idegelemekről szó sincs, hanem tisztán kötszövet képződés folytán jönnek létre. Genersich leletét Recklinghausen, Hürtle és Nauwerck,10 továbbá Gernett1 vizsgálatai megerősítették. Recklinghausennek 1882-ben megjelent alapvető munkája után a dolgozatoknak hosszú sorozata foglalkozott e bántalommal. Lahmann,12 Landowsky,13 P. Marie,14 Jeanselme,15 Feindel és Oppenheim,10 Pomorski,17 Philipson18 és Podlewsky19 A daganatok vizsgálata alkalmával idegrostot nem találva, kétségbe vonták Recklinghausen felvételének helyességét és kiindulva a vizsgálat azon leletéből, hogy a bőr véredényeinek, a verejték- és fagyúmirigyeknek, továbbá a hajtüszőknek kötszöveti burka volt megvastagodva, a bőr ezen képleteiből kiindultnak tartják e daganatokat. Ezen az idegrostra vonatkozó negatív lelet azonban nem dönti meg a Recklinghausen felvételének helyességét, részben azért, mert lehetséges, hogy e szerzők az újabb időben annyira tökéletesített és az egyes szövetrészleteket jobban feltüntető festési eljárásnak nem voltak kellő gyakorlatában, részben azért, mert kerülhettek vizsgálat alá a fejlődés olyan szakában levő daganatok, amelyekben a kötszövet túlburjánzása következtében az idegrostok már elpusztultak, amint azt Brigidi20 mondja : „die Nervenfasern nach und nach zerstört worden und so entstanden schliesslich Tumoren aus blassen schlaffen Faserbindegewebe, ohne die geringste Spur von Nervengewebe.“ A szerzőknek jelentékeny része : Herczel,21 Névám,12 Soldan,23 Kriege,24 Kohls,25 Westphalen,20 Teichert,27 Garré28 és Berggrün20 vizsgálataikkal annyira megerősítették Recklinghausen felvételének helyes voltát, hogy Bourcy-Laignel-Lavastine,30 Franchet,31 Garofalo,32 Rolleston33 és Thibierge34 e betegséget „ Recklinghausen - féle kór“ neve alatt írják le, miközben a bántalom cardinalis tüneteiként a tumeurs de la peau, tumeurs des nerfs, pigmentation cutanée-t írják le. Kitűnt ezen vizsgálatokból, hogy az imént említett, leginkább a bőrre vonatkozó tüneteken kívül, az egész szervezet részéről olyan elváltozások észlelhetők, amelyek mind arra mutatnak, hogy itt nem egyedül a bőr és az idegek helyi megbetegedésével van dolgunk, hanem egy olyan az egész szervezetre vonatkozó bántalommal, mely bántalomnak egy-egy résztünete a bőr, illetve az idegek közszöveti daganata. E bántalomban elhaltak hulláinak bonczolata szintén azt mutatta, hogy általános megbetegedés, mert nemcsak a bőrön és idegeken, hanem csaknem minden szervben írnak le daganatokat. Merken35 a szájban, Furet30 a mandolán, Gerhardt-Reisenfeld37 a garat-bemeneten és vesén, Recklinghausen a gyomorban, Modrziewsky,38 Kohty, P. Marie és Couvelaire, Lovrich 89 a belekben, ЯШ . - --------— ORVOSI HETILAP 1903. 5. sz.