Orvosi Hetilap, 1903. október (47. évfolyam, 40-43. szám)

1903-10-04 / 40. szám

628 ORVOSI HETILAP 1903. 40. sz. annak, hogy oly ritkán hallunk róla tárgyalni, különösen akkor nem, ha a betegek maguk sem terelik rá az orvos figyelmét, mert maguk nem észlelték a rendszerint kisebb ter­menagyobbo­­dás fejlődését s jelentkezését. Az epigastrialis herniák nem fordul­nak elő oly igen ritkán, hogy azoknak hiányát a tan­­s nagyobb kézikönyvekbeli hiánya után várni lehetne s mégis eddig csakis nagyobb monographiákban történt rájuk utalás az előfordulás­­ gyakoriságát illetőleg, valamint a sajátos tüneteknek okozataira­­ való hivatkozás, holott e sérvekről már Balassai 1853-ban megjelent tankönyvében kimerítően megemlékszik, felemlítve, hogy azok különböző nagyságban s idomokban a hasfalnak mellső s két oldalsó felületén jelentkeznek s hogy azok ott emésztési zava­rokat okoznak.1­2 Bohland, az általa megfigyelt 3420 beteg közül 33 eset­ben, vagyis az eseteknek majdnem l°/o-ában találta e bajt. Buttner 4 * 5300 beteg közül 12-nél, vagyis 0'2°/o-ban talált ilyen sérvet. Jelentékenyen kisebb számban találták e sérveket egész­séges fiatal egyéneken Pedi­s Hamilton, kik 1000, illetve 1400 újoncz közül csak 3 esetben találták (J. Maydl: Die Lehre von den Unterleibsbrüchen, 1858). Ploeger 6 e tárgygyal foglalkozva, Braun göttingai sebész klinikájáról 7 éven át észlelt, 16 műtétre került s az előbbi években is műtett 5 esetet is feldolgozva, a rendelkezésére álló irodalom gondos feldolgozásával ama eléggé érdekes, de nem tisztázott kérdést iparkodott megvilágítani, vajjon igaza van-e Ah­lborn­nak, hogy e herniák leginkább a közép­vonalban lépnek fel, hogy azok elhelyeződése a középvonaltól balra gyakoribb, mint a megfelelő jobb oldalon azon helyen, mely az egyenes hasizomnál a processus xyphoideus s köldök között egy inscriptio tendinea-nak felel meg. Az irodalomból összesen 72 műtét alá került esetet állított össze, melyekből 52-nél a sérv a középvonalban, 12-nél attól jobboldalt és 13-nál baloldalt volt elhelyezve. E számoknál jóval magasabb értékeket említ Linigero legújabb értekezésében, a­mennyiben 5000 általa vizsgált munkásnál 182 esetben hernia epigastricát észlelt. Magam a hernia epigastrica előfordulási gyakoriságának, elhelyeződésének, az azt előidéző okok kifü­rkészésének s a vele járó tüneteknek, vagyis a kérdésnek netiologiai s belgyógyászati szempontból érdekességet kölcsönző, eddig részben homályos kér­déseknek tanulmányozására, ö/­ évnél hosszabb időn át meg­figyeltem s herm­a epigastricára vizsgáltam a belgyógyászati rendelésünkön megforduló 10,557 új s pedig 8912 férfi s 1645 nőbeteget, s a felülvizsgálatra beküldött 4924 és pedig 3812 férfi- és 912 nőbeteget, akár voltak speciálisan gyomor- vagy bél­panaszai vagy nem. Ezen rendelkezésünkre álló nagy beteganyag közül hernia epigastricát találtunk a következő betegeknél s a kórtörténetek­nek rövid vázolásával, az alábbi tünetekkel. 1. K. F., 38 éves, napszámos. A proc. xyphoideus alatt négy ujjnyira a középvonalban egy fájdalmas, diónyi, nyomásra érzékeny s visszatolható ter­menagyobbodás, melynek keletke­zésére előadja, hogy három hó előtt 5 méter magasról leesett, azóta e helyet különösen evés után igen fájlalja, felböfögés s puffadás érzete van jelen. Reggeli hányás. Hernia epig.-n kivü­l a kórisme alkoholismus chronikus. Három heti pihenés után a fáj­dalom kisebb, a­dag, mely köhögésnél nagyobbodik, előredomborodik, s fröcscsenés érzetét nyújtja, nem változott. A hányás s hány­inger karlsbadi só adagolása után szűnik, úgy hogy munkáját újból folytatja; öt hó után újból jelentkezik , ugyanakkor ugyan­azon kórkép. 2. M. F., 44 éves, napszámos. A linea albában a proc. xyphoideus alatt egy diónyi hernia épig., melynek léteréről s keletkezéséről a kis inteligentiájú beteg nem tud. Subjectiv pa­naszai nincsenek. Kórisme: Hernia scrotalis et hernia épig. 3. P. F., 36 éves, napszámos. A proc. xyphoideus alatt nyomásra, de sőt érintésre is szerfelett érzékeny, vissza nem helyezhető, gombszeríven kiemelkedő, babnyi ter­menagyobbodás, melynek keletkezését beteg 4­-10 hétre helyezi vissza. Két hét óta e helyről a jobb mellkasfélre kisugárzó igen heves fájdalmai vannak. Kórisme: Hernia epig., hernia inguinalis et alkoholismus chronicus. 4. T. Gy., 40 éves, napszámos. A proc. xyphoideus alatt 5 ujjnyira egy cseresznyenagyságú, nem fájdalmas ter­menagyob­bodás, mely köhögésre jobban előredomborodik, s melyben fröccse­­nési érzés tapintható. Az ujjal való visszanyomás kísérleténél, mely a daganatot csak részben tünteti el, a hasfalban a dag központjában korszerű bemélyedésre akadunk. Keletkezésének okául tekinti, hogy 3 hó előtt munka közben súlyos terhet volt kény­telen emelni; ez idő óta a test előrehajlásánál, de még inkább, ha előrehajlott testtel teher emelésébe fog, heves fájdalmak jelent­keznek, melyeket üléskor és hanyattfekvésben vagy ágyban nem érez. Azóta étvágytalan, savanyú felböfögései vannak, szétszoru­lásban szenved Gyomorvizsgálat negatív, gyomorbem­ek vizsgá­lata rendes. Kórisme: Hernia épig. 5. M. F., 40 éves, frízilegény. A proc. xyphoideus alatt 7 cm, távolban egy kiemelkedő, kisdiónyi, visszatolható, egyenetlen tapintatú ter­menagyobbodás, mely köhögésnél erős fröccsenési érzést kelt. E dag, mely katona kora óta fennáll, semmi panaszra okot nem ad. Kórisme: Stenosis ostii venosi sinistri c. insuffic. valv aortae. Hernia epigastrica lineae albae. G. A. M., 63 éves napszámosnál a köldök felett, 2 cm.-nyire a középvonaltól balra egy gombnyi ter­menagyobbodás van, mely­nek keletkezését a 2 hét óta fennálló, kínzó, állítólag görcsökben fellépő köhögésnek tudja be, s a­mely erős nyomásra érzékeny. Kórisme: Bronchitis diffusa, hernia epigastrica. Z. V. J., 26 éves, matróz. A proc.­xyphoideus alatt 2 ujjnyira kis babnyi, nem fájdalmas, vissza nem tolható hernia épig., mely neki subjectiv panaszokra okot nem ad. Keletekzési oka ismeretlen. Két hó óta puffadtnak érzi magát, felböfögései s hányingerei vannak, a gyomortája érzékeny, széke renyhe. Gyo­­morhyperaciditás van jelen, mely kezelésnek daczol. 8. A. F., 50 éves, napszámos. A proc.­xyphoideus alatt 8 cm.-nyíre a középvonalban mogyorónyi ter­menagyobbodás, mely nyomásra igen érzékeny, annyira, hogy még a nadrág kötését sem tűri jól. Keletkezésének okául előadja, hogy 3 nap előtt hir­telen nehezet emelt, midőn hátrafelé dűlő testtel iparkodott a súly emelését elősegíteni. Ez idő óta heves gyomorfájdalmmai s erős gyomorégése van, mely az észlelés néhány hete alatt nem változik, sőt éjjel fokozódik. Negatív gyomorlelet. A kórisme hernia épig­, mely miatt műtéve lett, a kórházból teljesen gyó­gyulva távozott. Műtét után 5 hóval újból láttam mint teljesen egészséges munkabíró egyént. 9. K. F., 48 éves, napszámos. A proc. xyphoideus alatt 2 cm.-nyíre a középvonalban nagy, galambtojásnyi, köhögésnél előre domborodó, visszanyomható dag, mely felett fröccsenés érezhető köhögés alkalmával. A keletkezés ideje s­oka ismeretlen előtte. Gyomor- s egyéb zavarok nincsenek. Kórisme : Myorheuma et hem­. epig. 10. K. G., 32 éves, munkás. A proc. xyphoideus alatt 7 cm. nyíre, a köldök felett 4 cm.­nyíre egy kis mogyorónyi, ki­emelkedő, visszatolható ter­menagyobbodás, mely felett köhögéskor fröccsenés érezhető. E daganat keletkezéséről csak 4 hét óta van tudomása; az egész hasa érzékeny, étvágytalan, folytonosan van undorérzete­s hányingere, mely evés után fokozódik, ép úgy, mint a hát felé sugárzó fájdalmak. Kórisme: Hernia épig. 3 heti nyugalom után az előtérben levő gyomortünetek — gyomorlelet negativ — visszafejlődnek s eltűnnek. 1 Balassa : A hassérvekről. 1853. 2 E sérvekről következő megszívlelendőket mond el: „Emésztési zavarok párosulnak hozzá, a nélkül, hogy a gyomrot tartalmaznák, mint ezt Garengeot s Pipelet állították volt; idevágó bonczolatok sze­rint mindannyiszor a hurkának vagy cseplesznek egy része képezi e sérveknek bennékét, melyek a gyomorral szoros összefüggésüknél fogva eléggé értelmezik a fentemlített kórjeleket“. 3 Bohland­: Über die Hernia epigastrica. Beri. kimn. W. 1894. 4 Kuttner: Über Verdauungsstörungen, verursacht durch verschie­dene Bruchformen. Mittheil. a. d. Grenzgeb. 1896. 6 Ploeger: Über die Hernia epigastrica und subperitoneale Lipome. Inaug.-I­iss. Göttingen. 1899. 0 Liniger: Über Bauchbrüche und Unfall. Wiener med. Wochen­schrift, 1903.

Next