Orvosi Hetilap, 1904. május (48. évfolyam, 18-22. szám)

1904-05-01 / 18. szám

1904. 18. sz. ORVOSI HETILAP teljesen megfelelően járunk el, h­a a megtisztított ujjcsúcsot tűvel­­ erősen megszúrjuk, a vért pipettával felfogva állni hagyjuk, a­­­midőn az így előállott serumot újra lepipettáljuk. A véremulsiót, vagyis a vizsgálandó vért következőképen készítjük el. A vért 1 °/o os konyhasó-oldatban fogtuk fel. E czélból 2 cm3 steril 1 °/oos konyhasó-oldatba, tyioo-ra beosztott pipetta segítségével 6, illetve 10 osztatot vittünk be az épen megszúrt ujjcsúcs véréből, a­mikor is 3°/o, illetve 5°/o-os véremulsiót­­ kaptunk. Az ilyképen emulgeált vér csak lassan (1/a—a,0 óra alatt)­­­alvad meg. Most a véremulsio különböző mennyiségéhez hozzá-­­ keverjük óraüregben az egységnyi reagens vérsavót; rendesen­­ O'Ol savóhoz 0 02—­0'05—0'10—0'20 stb. mennyiségű emulsiót használunk. Ha azonban a véremulsio már a vizsgálat alatt alvadna meg laza alvadékká, úgy szükséges, hogy azt platinkacs­­csal csapkodva defibrináljuk. (Erre azonban csak kivételesen van szükségünk.) Nagyobb hígításokhoz, például 1:40-hez vagy 1:80-hoz, a serum mennyiségét felére csökkentettük, hogy az összemulsió túlságos sok ne legyen. El akartuk ugyanis kerülni, hogy a vörös­­vérsejtek az óraüregben fenékre sülyedve, túlságosan magas folyadékréteg behatása alá jussanak, mert természetes, hogy az agglutinatio akkor folyik le egyenletesen, ha minden vérsejtet egyazon agglutinconcentratiojú folyadékréteg ér, ha azonban a vérsejtek vastag rétegben feküsznek, a mélyebben fekvők agglu­­tin-szegényebb folyadékok hatásának vannak kitéve, mint a felszínes vérsejtek, a­melyekhez állandóan friss és friss agglutin jut osmosis útján. A serum + vörös vérsejtkeverék összmennyisége sohasem tett ki többet kísérletünkben 0'20 cma-nél. A magasabb hígításokat ennélfogva ekként nyertük: pl. V*: 20, 1/t: 20 stb. A serum lemérésére vagy O'Ol cm3-re osztott capillaris pipettánkat használtuk, vagy pedig az előzetesen kétszer, négyszer stb. felhígított serumból vettünk megfelelő O'Ol mennyiséget. A keverékeket óraüvegekben készítettük el és azután szobakő mellett észleltük szabadszemmel és lupával a beálló változásokat. Reagens serumunkat legtöbbnyire Korn­­egyén szolgáltatta (24 éves, egészséges férfi), másodsorban De. (29 éves, egészséges) egyén, továbbá szerepelt még néha 1—2 syphilises és más egész­séges egyén (Sam. jelzésű). Legerősebbnek bizonyult ezek között Komr. savója, azután jött a De. jelzésű, míg a többieket kevésbbé hatékonyaknak ismer­tük a fel. A keverékek készítésénél nagyon ügyeltünk arra, hogy a savó egyenletesen oszoljék el a véremulsioval s ezért a reagens savónak az emulsioba való bevitele után a keveréket pipettával jól összefújtuk ; az összefújást főkép azon határkeverékekben, a­melyekben a reactio positiv vagy negatív irányú megállapítása nehézségekkel járt, megismételtük, hogy lássuk, egyenletesen elosztottak maradnak-e szétfújt vörös vérsejtek avagy újból csopor­tokba verődnek-e össze. (Folytatása következik.) Közlemény az egyetemi idegklinikáról. A szervezet mozgás-berendezésének alapelvei. Adatok a mozgás szerves mechanismusának általános megismeréséhez és az egyes izmok működésének tanához. Irta : Jendrassik­ Ernő dr., egyet. ny. r. tanár. (Folytatás.) Lapocska. Izmok: lefelé: a rhomboideusok, befelé-felfelé: a levator scapul., kifelé: a serratus ant. pars inf., kifelé-felfelé: a teres major. Lássuk most a lapoczka mozgatási berendezését.. Az előbb már megbeszélt okokból ezen tag mozgatására a levator scapul., a rhomboideusok, a serratus (a. ma.) alsó részlete, a teres major jönnek szóba. Mindezen izmok akként mozgatják a lapoczkát, hogy az saját ízületében forog. A lovat, scapul, a lapoczkát befelé-felfelé vonja, e mellett természetesen, mivel a forgási pont a külső-felső sarokban van, az alsó sarok körszeletben szintén befelé-felfelé fog mozdulni. A rhomboideusok voltaképen egy izomnak tekintendők s gyakran csak alig különíthetők el. Ezen izomnak rostjai körül­belül függőlegesen állanak azon vonalra, a­melyet a lapocska-tag hosszanti tengelyének mondhatunk (az akromiontól az alsó csúcs­hoz vont egyenes). Ezen irányzat alapján ezen izmot tisztán be­felé működőnek mondanám, daczára, hogy külső alakulását tekintve tulajdonképen be- és felirányított mozgatásra látszanék hivatottnak. Úgy vélem, hogy ezen felfogásom helyeselhető, mert ezen izom összehúzódása a lapocskát saját ízülete körül igazán befelé mozdítja. (Voltaképen ezen elkülönítés inkább csak theore­­tikai értékű, mert valójában a két izom, lovat, és rhomb., ugyan­azon értelemben működik.) A serratus ant. alsó részlete ugyanazon értelemben, mint a rhomboideusok tisztán befelé, tisztán kifelé mozdítja a lapoczkát. Mivelhogy az ízület az akromionon van, természetesen a lapoczka alsó sarka körívben fordul az ízület körül, ezért látszik némileg sülyedtnek a karok felemelése alkalmával. Duchenne azon véleményben volt, hogy a serratus ant­­a lapoczkának forgó mozgását annak belső-felső sarka körül esz­közli, tehát egyúttal az akromiont is emeli. Ez nem helyes, mert a­mint m­ár kiemeltem, ezen tagnak ízülete az akromionon van , de elég könnyen bizonyítható az is, hogy a kar emelésekor az akromion mindaddig nem emelkedik, daczára a lapocska alsó csúcsa kifelé térésének s így a serrat. ant. erőteljes működésének, a­míg a trapezius, főleg pedig a serratus felső részei nem kez­denek működni; végre eléggé bizonyító az is, hogy felemelt és megterhelt karok daczára vállunkat szabadon emelhetjük és sülyeszth­etjük. Duchenne és vele az anatómusok a teres majort olyan izomnak tekintik, a­mely a felkart lefelé húzza és a törzsökhöz közelíti; ez az állítólagos működés adta meg ezen izomnak a kevéssé ízléses nevet: scalptor­ani. Igaz, hogy Duchenne kifejti, a­mit az anatómusok egy része tekintetbe nem vesz, hogy ezen izomnak izoláltan nincs elég ereje a kar sülyesztésére (főleg mivel ilyen módon összehúzódása inkább a lapocskát húzná kifelé), és hogy működésének kifejtésére a rhomboideusok associált össze­húzódását szükségli. Ez a felvétel azonban nem helyes, Duchenne túlságosan bízott a villamos vizsgálat látszólagos eredményében. A teres major egyedül a lapoczkát mozgató izomnak tekintendő, a­mely a lapoczka alsó sarkát kifelé-felfelé vonja; ha a rhom­boideus és a teres major Duchenne állítása értelmében együtt jönne működésbe, akkor az erőparallelogramm szerint az akromion emelkednék; ha ugyanekkor a felkar nem volna rögzítve, akkor a teres működése hiába­való volna, mert a felkarnak a mellkashoz való közeledése az antagonista mozgás effectusát gyengítené. Épen ez az antagonismus, a­melyet Duchenne oly erősen kiemel, bizo­nyítja, hogy a teres major a lapocska izomzatához tartozik, a­mit még támogat az a körülmény is, hogy a scapula alsó csúcsa sokkal könnyebben mozgó, mint a crista tubere, minoris a fel­karcsonton. A vélt mozgásra, a felkar levonására a sokkal hatal­masabb latissimus dorsi szolgál. A lapoczkán két mozgás­irány hiányzik: kifelé-lefelé és befelé-lefelé. Könnyű belátni, hogy miért ? Mindkét irányú moz­gással a lapoczka kivonatnék az ízületéből. Felkar. Izmok : befelé: pector, máj. pars inf., befelé-felfelé : pector, máj. pars, sup., befelé-lefelé: latissimus dorsi, kifelé: delta-izom, középső rész, kifelé-felfelé: delta-izom, elülső rész, kifelé-lefelé: delta-izom, hátulsó rész. » Mindenekelőtt a középállásnak fontosságát kell kiemelnem ezen tag mozgási irányainak megítélése körül; eddigelé a fel­karcsont mozgásait a testtel párvonalosan lelógó irányából ítélték meg, a­mi csak látszólagos nyugalmi helyzet, hiszen ilyen kar­­tartás a törzsek vízszintes állása mellett igen erőltető volna. Tekintve az embernek származását és szervezetének alapberendezé­sét, csak a vízszintes törzsöktartás felel meg a valóságnak s a gerinczvelő segmentumos berendezése is ezt bizonyítja. Az ember lapocskája némileg ugyan eltolódott s a viszonyoknak meg­­felelőleg adaptálódott, de kell, hogy a lehető legerősebb oldal­állások között való középállás szolgáljon itt is kiindulási pontul. Ezen tartásban a befelé és kifelé való irányok egyszerűen érthetők, a felfelé megfelel az előre, a lefelé a hátra irányzatnak. Tulajdonképen csak három izomcsoport tartozik a felkart mozgató izmok sorába: a deltaizom, a pectoralis major, a latis­ 267

Next