Orvosi Hetilap, 1906. március (50. évfolyam, 9-12. szám)

1906-03-04 / 9. szám

340 ORVOSI HETILAP a pityriasis rubrán kívül egész sorát állítja fel a pírral és hám­­lással járó folyamatoknak és elismeri az egyes typusok önálló­ságát, míg Angliában egy csoportba foglalják az összes kórformá­kat és az egész csoport jelzésére — beleolvasztva abba a Hebra­­féle kórképet is — hol a pityriasis rubra, hol a dermatitis ex­foliativa nevet használják. Ily körülmények között nem csoda, hogy rövid idő alatt valóságos chaoszszá alakultak a Hebra által oly élesen körülírt pityriasis rubráról és a hámlással és prrral járó többi bőrbetegségről létező fogalmak. Brocq érdeme, hogy e bonyolódott kérdést némileg rendbe­hozta, a­mennyiben az előtte közölt és általa észlelt esetek gon­dos elemzése alapján a pirral és hámlással járó összes derma­­tosisokat a Besnier és Doyon által ajánlott „exfoliativ erythro­dermiák“ elnevezés alatt összefoglalta és e csoporton belül, a már említett másodlagos formákat élesen elválasztva az elsődlege­sektől, az utóbbiaknak 6 typusát különböztette meg. Legutolsó felosztása szerint (La pratique dermatologique, 1901) az egyes alakok a következők: 1. Erythema scarlatiniforme desquammativum. 2. Dermatitis exfoliativa generalisata subacuta. 3. Dermatitis exfoliativa generalisata chronica. 4. Pityriasis rubra chronica Heb­rae. 5. Pityriasis rubra benigna subacuta. 6. Pityriasis rubra benigna chronica. A Brocq-féle felosztás az idők folyamán általá­nos érvényre emelkedett és egészen máig a dermatológusok leg­nagyobb része az idetartozó kórfolyamatokat az ő felosztása alap­ján tárgyalja. A Krocg­-féle felosztás eleget tett kezdetben a klinikai igé­nyeknek és az egyes típusoknak körülírásával megkönnyítette e folyamatok átnézhetőségét. Azonban másfelől bizonyos mértékig azt eredményezte, hogy az exfoliativ erythrodermiákról létező fogalmak helytelen mederbe terelődtek. Sokan, noha Brocq maga mindig hangsúlyozta e felvétel helytelenségét, a Brocq-féle típu­­sokban, melyeknek részletesebb jellemzésével nem akarnám dol­gozatom keretét túllépni, jól körülírt betegségeket láttak és adott esetben megelégedtek azzal, hogy az illető kórképet a klinikai tünetek alapján a Brocq-féle typusok valamelyikébe sorolták, a­nélkül, hogy a bántalom aetiológiáját kideríteni igyekeztek volna Pedig a Brocq által elkülönített typusok nem képeznek véglegesen és élesen, aetiológiai szempontból is jól körülírt megbetegedési formákat, hanem csak lefolyásukban egymástól különböző typuso­­kat. Hiszen a felosztás nem történt a folyamatok aetrológiája alapján, hanem egyedül klinikai sajátságaik tekintetbevételével, a­mennyiben az objectív bőrelváltozások között fennálló fokozati különbségek, a kísérő izgalmi tünetek kisebb vagy nagyobb foka, a hámlás minősége, a lázmenet, a subjectív tünetek, az erőbeli állapot, a lefolyás, a kimenetel voltak azon szempontok, melyek a felosztás alapjául szolgáltak. Ezek a klinikai tünetek pedig nem képezhet­nek lényeges megkülönböztető jeleket, mert esetleg egy és ugyan­azon kórokozó különböző fokú behatására vagy a bőrnek külön­böző fokú érzékenységére vezethetők vissza. Elképzelhető tehát, hogy egy-és ugyanazon kórokozó klinikai megjelenésükben egymás­tól eltérő kórképeket létesíthet, míg különböző kórokozók esetleg teljesen azonos kórformák keletkezésére vezethetnek. Az a módszer tehát, mely változékony és épen azért meg­bízhatatlan klinikai tünetek alapján különböztet meg egyes önálló típusokat, teljesen hibás és nem vezethet az exfoliativ erythro­­dermiák neve alatt összefoglalt körfolyamatok tisztázásához. E folyamatok lényegének kiderítése és helyes értelmezése csakis aetiologiai alapon lehetséges. Azon tényezőkről, melyek az exfoliativ erythrodermiák aetiologiájában szerepet játszanak, még a közelmúltban is csak homályos ismereteink voltak. Csak azt tudtuk, hogy e dermatosi­­sok nem bírhatnak közös netrológiával, hanem hogy a klinikai tekintetben bizonyos fokig fennálló megegyezés daczára külön­böző körfolyamatoknak, különböző alapbetegségeknek képezik a bőrön megnyilvánuló tüneteit. És ha eddig egy név alatt foglal­tuk össze őket, úgy az csak a klinikai tekintetben fennálló hasonlóság alapján történt. A legutóbbi idő azonban örvendetes haladást mutat e dermatosisok kóroktani viszonyaira vonatkozó ismereteket illetőleg és ha ezen ismereteink még nem is mond­hatók tökéleteseknek, az tény, hogy e kőrbetegekségek aetio­lógiája legalább körvonalaiban kezd azon sűrű homályból ki­bontakozni, mely eddig körülvette, így az erythema scarlatiniforme desquammativumról kiderül, hogy azt legtöbbször gyógyszeres mérgező anyagok okozzák (higany, chinin, antipyrin), sok más acut lefolyású esetben (der­matitis exfoliativa acuta et subacuta) autotoxikus (erythema exfoliativum universale autotoxicum), serotoxikus vagy bakteriotoxi­kus tényezők befolyását gyanítjuk, sőt sokszor ki is mutatjuk, így pl. ismerünk gonorrhoeás exanthemákat, melyek a dermatitis exfoliativa képe alatt folynak le. Egyes észleletek valószínűvé teszik, hogy septikus folyamatok kapcsán is keletkezhetnek hámló erythro­dermiák, melyek az általános fertőzéssel állnak egyenes pitho­­genetikus összefüggésben. Savill járványszerűleg jelentkezett (L6 - eset) bőrbetegséget irt le, mely „nagyon hasonlított az eczemához és pityriasis rubrához“. A klinikai leírásból kitűnik, hogy ezen „Savill’s disease“ eseteiben egy az exfoliativ dermatitiseket utánzó bőrbetegség volt jelen, melynél valamely fertőző és contagiosus kórokozó aetiológiai szereplése bizonyos. Ha az acut és chronikus kórformák között létező átmeneti alakok nagy számát, valamint azt a hasonlóságot veszszük tekintetbe, mely a heveny és idült lefolyású alakoknál a folyamat keletkezésében és lefolyásában nyil­vánul, akkor fel vagyunk jogosítva arra, hogy az utóbbi formák­nál is toxikus, illetőleg infectiosus tényezőknek tulajdonítsunk szerepet a bántalom előidézésében. A folyamat idült voltát az illető kórokozónak állandó vagy legalább is hosszabb időn át való behatása magyarázná, de lehetséges az is, hogy az egyszer okozott elvál­tozások a kórokozó behatásának megszűnése után is fennmaradnak. Sokszor ki is tudjuk mutatni a kórokozót, így vannak észleletek, melyek kétségtelenül bizonyítják, hogy a bőrtuberculosisnak is vannak a dermatitis exfoliativa képe alatt lefolyó alakjai. Más tapasztalatok az exfoliativ erythrodermiák némely esetének a leuk­­aemiával és pseudoleukaemiával való pathogenetikus összefüggé­sét teszik valószínűvé. A bőrnek diffus pirral és hámlással járó megbetegedéseit, mondjuk lábját, tehát igen sokféle, részben ismert, részben esik supponált toxikus vagy infectiosus tényező okozhatja, melyek az esetek túlnyomó részében belk­iről, a vérpályák közvetítésével, tehát haematogén úton fejtik ki hatásukat a bőrre. Természetes, hogy az aetiológiai viszonyok tisztázódásával egyre kisebbre fog zsugorodni az exfoliativ erythrodermiák csoportja. Mert azon ese­teket, melyeknek összefüggése valamely jól és pedig aetiológiai szempontból is határozottan körülírt bántalommal, a minő pl. a tuber­culosis, bebizonyosodik, vagy a­melyeknél valamely határozott toxi­kus (autó-, sero-, bakteriotoxikus) eredet kimutatható, az exfoliatív erythrodermiák fogalmából ki kell zárnunk. E folyamatok további tanulmányozásának tehát egészen át kell alakulni. Nem az a lényeges, hogy egy adott eset, klinikai tulajdonságai alapján, nevezetesen a bőrelváltozások foka és minő­sége szerint, a régebbi típusok melyikéhez sorolandó, hanem a kór­okozó megállapítása lesz ezentúl minden esetben a feladatunk, hogy azután az egyes kórképeket, tekintet nélkül a klinikai megjelené­sükben fennálló, kisebb-nagyobb különbségekre, aetiológiai alapon osztályozhassuk. Ha az aetiológiai tényezők kiderítése nem sikerül — a­mi egyelőre az esetek egy részénél előreláthatólag meg fog történni —, akkor kénytelenek leszünk az illető esetet a klini­kai tünetek alapján elkülönített típusok valamelyikéhez sorolni. Ez természetesen a sok átmeneti forma következtében és mert legtöbbször subjectív és épen azért ingadozó nézetek alapján tör­ténik, igen nehéz. De máskép ilyenkor nem járhatunk el, és azért indokolt, ha ezen, de csakis ezen, ismeretlen netiológiával bíró úgynevezett idiopathikus esetek osztályozására könnyebb áttekint­hetőség czéljából a Brocq féle felosztást alkalmazzuk. Nagyon természetes azonban, hogy hiba volna, ha az osztá­lyozásnál egyedül az objectív bőrelváltozások közti fokozati különb­ségekre volnánk tekintettel; ezek mellett mindig a kórlefolyást kell szem előtt tartanunk és a bőr elváltozásaiban jelentkező eltéré­seket lehetőleg csak a kórlefolyással szoros kapcsolatban értéke­sítenünk. Hogy az ily módon eszközölt felosztásnak mily jogosult­sága van, azt épen az erythema exfoliativum scarlatiniforme pél­dája bizonyítja, mely kórformának a többi typustól tisztán klini­kai tünetek alapján történt elkülönítését az aetiológiai viszonyok is beigazolták, a­mennyiben kitűnt róla, hogy legtöbbször gyógy­szeres mérgező anyagok által okoztatik. És így csakugyan „bizonyos jogosultság tulajdonítandó azon törekvésnek, mely hasonlóképen 1906. 9. sz.

Next