Orvosi Hetilap, 1906. március (50. évfolyam, 9-12. szám)

1906-03-04 / 9. szám

------------------——.—- ----------------- Ц Щ~1: няне 190ß. 9. 8Z. ORVOSI HETILAP 341 bizonyos klinikai különbségeket használ fel az exfoliativ erythro­­dermiák egyéb alakjainak elkülönítésére“ (Törő­ c). Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy az ily módon elkülönített typusok nem különálló derrantosisok, hanem — mint Török mondja — „a bőr diffus pir­jával és hámlásával járó körfolyamatoknak klinikai megjelenésük­ben és lefolyásukban bizonyos fokig különböző, de átmeneti for­mák által szorosan egymáshoz csatolt alakjai“. Mindaz, a­mit az exfoliativ erythrodermiákról általánosság­ban mondottunk, természetesen érvénynyel bír a pityriasis rubrára vonatkozólag is. Ez az utóbbi Hebra által pontosan körülírt klinikai sajátságai alapján, melyek közé a diffus­zíron és kis­­lemezű, korpaszerű hámláson kívül a csak mérsékelt viszketés, a bőrnek későbben bekövetkező atroph­iája, a folyamatnak idült volta, progrediáló jellege és feltétlenül kedvezőtlen kimenetele, vala­mint minden egyéb bőrelváltozás (nedvezés, infiltratio, hólyag­képződés) hiánya tartozott, élesen körülírt kórképet alkotott, melynek önállóságát és aetiológiailag egységes voltát sokáig senki sem vonta kétségbe. Ez a kórkép az idők folyamán, főleg Jadassohn által szükségesnek tartott bizonyos módosítások révén, melyek nemcsak a bőrelváltozások fokát és minőségét, hanem a kórlefolyást is illették, a Hebra által szűkre szabott kereten túl lényegesen kibővült. Ma a legtöbben elismerik, hogy a Hebra­­féle typus mellett léteznek a pityriasis rubrának nagylemezű hámlással, a bőrnek jelentékenyebb beszűrődésével, igen heves viszketéssel, nedvezéssel járó, rövid lefolyású, recidiváló és eset­leg teljes gyógyulással végződő alakjai is. A fent mondottak értelmében azonban nem az a lényeges, hogy vájjon ilyen typu­­sokat is a pityriasis rubrához kell e sorolnunk, vagy pedig mere­ven ragaszkodjunk e annak Hebra által szabatosan körülírt fogal­mához, hanem tudnunk kell azt, hogy a pityriasis rubra nem egységes, önálló megbetegedés, hanem meglehetősen complex kórfogalom, mely különböző aetiológiával bíró eseteket foglal magában. Ha áttekintjük az irodalmat, meggyőződünk arról, hogy a pityriasis rubrának typikus alakjain kívül, melyek mindenben megegyeznek az eredeti Hebra-féle kórképpel, még abban is, hogy ismeretlen aetiológiával bírnak, léteznek ahhoz klinikailag hasonló, és pityriasis rubra vagy más név alatt közölt esetek, melyek valamely határozott kóroktani tényezőre vezethetők vissza így Brunsgaard észlelete — egy nagyjából a pityriasis rubra képe alatt lefolyó megbetegedés, gü­mós szöveti elváltozásokkal és koch­­féle bacillusokkal a bőrben — valószínű­vé teszi, hogy a tuber­culosis is okozhat a pityriasis rubrát utánzó dermatosisokat. Egy másik esetben, melyet Elsenberg pityriasis rubra néven közöl, universalis exfoliativ erythrodermia állott fenn, mérsékelt viszketéssel, finom korpaszerű hámlással, a felületes mirigyek nagy­fokú duzzanatával, máj- és lépmegnagyobbodással. A vérben a fehérvérsejtek tetemesen meg voltak szaporodva, a mirigyek pedig a halál után végzett szövettani vizsgálat alkalmával leukaemiás elváltozások képét nyújtották. Valószínű, hogy ez esetben leuk­aemia volt jelen és azt hiszem, hogy nem tévedünk, ha ennek a bőrelváltozások keletkezésében aetiológiai szerepet tulajdonítunk, míg Eisenberg csak véletlen szövődményt látott benne. Egy további aetiológiai lehetőségre Peter és Nicolau esetei hívják fel a figyelmet. Az előbbi pseudoleukaemiás mirigytumorok­­ keletkezését, máj- és lépmegnagyobbodást észlelt „pityriasis rubra“ folyamán. A pseudoleukaemiának in vivo tett kórisméjét a bonczo­­lat is megerősítette. Míg Peter a pseudoleukaemiának nem tulaj­donít lényeges szerepet a bőrelváltozás keletkezésénél és az össze-­­­függést olyképen képzeli el, hogy a pityriasis rubra, illetőleg az annak folyamán keletkezett, indolens, elgengedésre nem hajlandó mirigyduzzanatok adták meg az impulsust a pseudoleukaemia ki­fejlődésére, addig Nicolau, ki nemrég „exanthéme exfoliant uni-­­­versel pseudoleucaemique“ név alatt szintén közölt egy typikus, relatív lymphocytosissal, az összes felületes nyirokmirigyek duzza­­­­natával, lépmegnagyobbodással járt, pseudoleukaemia kíséretében­­ támadt exfoliativ erythrodermia-esetet, már szoros pathogenetikus összefüggésbe hozta a bőrelváltozást a vérképző szervek megbete­gedésével. Hogy az említett esetekben a bőrelváltozás valóban pseudo­leukaemiás természetű volt-e, azt elegendő tapasztalatok hiányá­ban határozottsággal még nem állítjuk. De ha — Nicolau szavait idézem, ki esete kapcsán behatóan foglalkozott e kérdéssel — tekintetbe veszszük azt az intim és szoros viszonyt, mely a bőr és a haematopontikus szervek megbetegedése között fennáll és a­mely a bőrnek a leukaemia és pseudoleukaemia folyamán oly gyakran és oly változatos formában jelentkező elváltozásaiban nyilvánul, ha továbbá szem előtt tartjuk azt a hasonlóságot, mely az említett esetekben egyfelől a dermatosis, másfelől a pseudoleukaemia fejlő­dési menetében megnyilvánul, akkor lehetetlen az ilyen eseteket egyszerűen véletlen szövődmények gyanánt felfogni. Természetesen az ide vonatkozó észleletek még csekély számúak , de e kis szám nyer jelentőségében, ha meggondoljuk, hogy úgy az exfoliativ dermatitisek, mint a pseudoleukaemia magukban véve is igen ritka megbetegedések és így már néhány esetben észlelt együttes előfordulásuk is oly körülmény, mely különös figyelemre méltó. Mindezen észleletek valószínűvé teszik, a­mire különben Török már 190- ben utalt (Mracek : Handbuch der Hautkrankheiten), hogy a pityriasis rubra chronica tünetcsoportját egészen hasonló módon különböző tényezők okozhatják és így indokolt Nicolau eljárása, a­ki pityriasis rubra alatt gyűjtőfogalmat ért klinikailag egymáshoz hasonló bőrbetegségek számára, a­melyen belül az egyes eseteket­­ aetiologiájuk szerint csoportosítja, illetőleg az ismert aetiologiával bíró eseteket azon kórfolyamat keretébe illeszti, a­melylyel oko­zati összefüggésbe­n látszanak állani. Az eddigi észleletek két aetiológiai lehetős­éget tesznek valószínűvé, a­mennyiben bizonyos esetek a tuberculosissal, mások a pseudoleukaemiával, illetőleg a leukaemiával hozhatók szorosabb viszonyba. A magunk részéről is azt hiszszük, hogy a szóban forgó folyamatok további tisztá­zása czéljából leghelyesebb, ha a pityriasis rubra fogalmát az egyelőre még ismeretlen aetiológiájú, ú. n. idiopathikus esetek számára tartjuk fenn, míg a gümös eredetű eseteket, helyesebben azokat, melyek a gümőkórral valamelyes pathogenetikus kapcso­latba hozhatók, a tuberculosis exanthemái közé, azokat pedig, melyek a pseudoleukaemiával, illetőleg leukaemiával látszanak össze­függésben állani, a pseudolaeukaemiás, illetőleg leukaemiás bőrelvál­tozások közé soroljuk. Az előbbiek az erythrodermia exfoliativa tuber­­­­culosa,­ az utóbbiak a dermatitis vagy erythrodermia exfoliativa pseudoleukaemica ill­etőleg leukaemica csoportját alkotnák. Egyelőre tehát a jövőben minden egyes esetben az aetio­lógiai tényezők kiderítése kell hogy feladatunk legyen. A régi módszer, mely változékony és megbízhatatlan klinikai különbségek alapján osztályozta az eseteket, mindenesetre elhagyandó, mert ezzel nem jutunk közelebb a folyamatok lényegéhez. Ezt csak az aetiológiai tényezők megállapításával érhetjük el. Természetesen e fáradozásunk sokszor sikertelen lesz, de legalább „törekedjünk megállapítani vagy kizárni az említett két aetrológiai lehetőség fennállását mindazon eljárások segítségével, melyeket a klinikai észlelés, a kórbonettan és a különböző kísérleti módszerek bocsá­tanak rendelkezésünkre“ (Nicolau).­­ Ф (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti Stefánia-gyermekkórházból. (Igazgató: Bókay János dr., egyetemi ny. rk. tanár.) Észleletek Röntgen-fénynyel kezelt leukaemiáknál.­ Irta: Flesch Annia dr., kórházi segédorvos. A fehérvérűségnek Röntgen-sugarakkal való kezelése a klini­kai gyakorlatban aránylag rövid idő alatt egész otthonossá lett. Ezen kezelés értékét illetőleg eleinte a­­teljesen optimista nézet volt az uralkodó annyira, hogy némely észlelő a Röntgen-sugarak­nak a leukaemiára egyenesen gyógyító befolyást tulajdonított. A nagyszámú eseteknek hosszabb megfigyelése, klinikai és haematológiai szempontból pontosabb észlelése azonban ma már lehetővé teszi számunkra, hogy tisztábban lássunk s a túlzott reményeket a valódi értékükre szállítsuk le. Tudjuk ennek folytán, hogy a Röntgen-fény a leukaemia klinikai és haematológiai képét igen jelentékenyen s jótékonyan befolyásolni képes ugyan, ámde a fehérvérűséget meg nem gyógyítja Az is kiderült a sok eset ! Minden jog fenntartva.

Next