Orvosi Hetilap, 1908. március (52. évfolyam, 9-13. szám)

1908-03-01 / 9. szám

1908. 9. sz. ORVOSI HETILAP voltak a szigeten. Kitel­elő petékkel megrakott nőket pedig egész április közepéig leltem istállóinkban, új tavaszi hím- és neculexek­­kel egyetemben. Igaz, hogy ezen istállókban csupa apró kísérleti állat van, melyek állandóan istállózva vannak, itt tehát talán tovább maradnak tető alatt a nőstény anophelesek, mint ott, hol az állatok a szabadba járnak. Azt is tekintetbe kell venni, hogy tavaly hűvösen kezdődött a tavasz és hogy hím culexet mindig inkább találtam az istállókban, mint hím anophelest. Úgy látszik, azok inkább követik nőstényeiket és nem oly könnyen pusztulnak. Akár­int van is a dolog, mégis valószínű, hogy az első anopheles­­generatio az időjárás változatait tekintetbe véve, május elején jelenik meg és megelőzik őket a culexek, így találta azt Jancsó és Kertészi is. Tető alá húzódó, erősen kifejlett anopheles­ nőstények rendszerint már szeptember első napjaiban bőven voltak pajtáink­ban. Eleinte vérrel teltek a kitelelő anopheles nőstények és az állatok feletti léczeken tanyáznak, később az ősz előrehaladtával már nem szívnak vért és felhúzódnak a padlás sötét, légáramlástól­­ mentes zugaiba, hol csak nehezen lelhetők meg. A tél derekán és a tavasz legelején pedig épen nem tudtam őket felfedezni. Az át-­­ telelő anophelesek mind lomhábbak és lomhábbak lesznek, lesová­nyodnak és megpúposodnak, mint a culexek. A tavaszi meleg beálltával az elrejtőzött anophelesek újból előtűnnek. Peterakás előtt újból és ismételve vért szívnak és csak azután repülnek ki. A kora tavaszi maláriák értelmezése szempontjából ezen utóbbi körülmény felette fontos. Az elmondottakat tekintetbe véve, megállapíthatjuk, hogy a maláriát illetőleg Budapesten is olyan viszonyok vannak, mint a nyugati államok legtöbb városában. Vannak behurczolt maalaria­­esetek, vannak fertőzésre fogékony anophelesek, és még sincs endemiás malária. Ennek első­sorban az az oka, hogy kevés az anopheles és a­mi van, az is inkább istállókban húzódik meg és állatok vérével él. Kevés azután a maláriás beteg is és azok is könnyen és gyorsan gyógyulnak, még mielőtt anophelest ragályoz­­hatnának. Egészen mások a viszonyok a forró égöv alatt, vagy hazánk egyes pocsolyás vidékein. Itt sok az anopheles, azok fel­keresik a hiányosan öltözködő embert is, sőt együtt tanyáznak velük sötét, rosszul szellőztetett szobáikban. Ilyen helyeken az endemia fellobbanása csak az anophelesekre kedvező időjárástól függ. Városainkban azonban a malária kiújul­ásának alapfeltételei hiányoznak és azért a maláriajárvány fellobbanásától nekünk nem kell tartanunk. Érdekes kiemelnünk azt is, hogy a behur­czolt és észlelésünk alá kerülő maláriaesetek mind plasmodium vivax által okoztatnak. Ez a tapasztalat megegyezik azzal, mit más nagyobb városokban is észlelnek. A plasmodium malariae legszívósabb fajtája a vivax, és­­mindenhol, hol akár éghajlati, akár más viszonyok folytán a malaria nehezen ver gyökeret vagy kialvóban van, ez a fertőzés az uralkodó, illetve ez tartja magát a legtovább. Hogy mi ennek a tulajdonképeni oka, nem tudjuk biztosan. Ám az állat- vagy növényvilágban elégszer ész­lelünk ehhez hasonlót és ennek magyarázatára nem szükséges a plasmodiumfajok egységességét és egyik fajnak a másikba való átalakulását (Laveran, Plehn)­ felvenni. A malaria-moszkitó­t annak egyik legnehezebben értelmez­hető részét tette a kora tavaszi maláriaesetek magyarázata, vagyis azon fertőzéseké, melyek az új tavaszi generatio megjele­nése előtt konstatálhatók. Nekünk is voltak ilyen kora tavaszi maláriaeseteink. Betegeink egy részében kétségtelenül recidiva volt jelen ; egy-kettőnél azonban nem lehetett recidi­váról beszélni, mert a betegek határozottan tagadtak minden előző maláriás mozgalmat. Ezeknél tehát más magyarázat után kell néznünk. Mindenekelőtt arra kell gondolnunk, hogy a tavaszszal meg­elevenedő anopheles-nőstények a peterakás előtt ismételve vért szív­nak és e közben fertőződnek és fertőznek. Ez lehetséges, de mégsem valószínű­. Mert igaz ugyan, hogy én is láttam kitelelő anophelest tavaszszal ismételten vért szívni, ám az imágók ilyenkor már rendszerint nem élnek annyi ideig, hogy bennük egy új fertőzés lefolyhasson. A második eshetőség az, hogy az őszszel fertőzött anopheles-nőstény a tavaszi vérszíváskor fertőz. Ezt azelőtt kizártnak tartották, mert a kitelelő anopheles-nőstények nyálmirigyei ismételt vérszívás­kor méregteleníttetnek és az ősz végén összefogdosott anophelesek nyálmirigyei plasmodiummenteseknek találtattak. Ámde újabban kimutatta Schaudini,­ hogy a verebek halteridium-fertőzésekor szerepet vivő culexekben igenis megmarad a fertőzés tavaszig, még­pedig nem a nyálmirigyekben, hanem a bélhuzamban. Az itt rejtőzködő makrogameták azután az ismételt tavaszi vérszívásra parthenogenesis útján szaporodnak és a nyálmirigybe kerülnek. Ugyanez lehetséges az anopheleseknél is. Igaz, hogy az ano­phelesek késő őszszel is szívnak vért, a culexek pedig nem, de a fertőzés elrejtőződésekor nem is a táplálkozás, de a környező hő­fok játszsza a főszerepet. Épen ezért endemiás helyen a tavasz­­szal előbúvó anopheles­ nőket össze kellene fogdosni és velük Schaudini kísérleteit megismételni. Végül arra is lehetne gondolni, hogy a fertőzött anopheles öszszes fertőzött petét rak. Ezen peték áttelelnek és tavaszszal fertőzött imágók bújnak ki, melyek vért szíva, már kora tavasz­szal megbetegedést okoznak. Ilyenforma a fertőzés pl. a marhák maláriájában, hol ezen germinatív fertőzési mód a rendes. Igaz ugyan, hogy Grassi már rég gondolt erre, de a fertőzött vidéken rakott petékből járványmentes helyen kikeltett imágókkal sohasem tudott inficiálni, csakhogy ehhez Schaudini szerint ismételt vér­szívás szükséges, míg tudniillik a nyálmirigybe jut a fertőző ágens. Ezen utóbbi lehetőségre annál inkább kell gondolni, mert mint már említettem, az anophelesekkel rokon nedes-nemzetsé­­gen Németországban kimutatták, hogy igenis a petéi és álcrái áttelelhetnek, leszállítva légzési igényüket. Nálunk Magyarországon áttelelő culex- vagy anopheles-petét eddig senki sem talált, én is hiába kerestem az idei tél folyamán és azért ezen eshetőséget tartom egyelőre legvalószínűtlenebbnek. Mindezekből látható, hogy a kora tavaszi malariafertőzések összhangba hozhatók a malaria-moszkito-tannal és ezen fertőzé­sek korántsem ingatják meg e tan erősségét, mint azt pl. Grawitz gondolja. Legfeljebb azt lehet mondanunk, hogy a kora tavaszi malá­riák magyarázata szempontjából az anopheles nőstények téli és kora tavaszi életét endemiás és nem endemiás vidéken jobban meg kell figyelni, mint a­hogy eddig tettük és akkor bizonynyal megtalál­juk ezen rejtélyes fertőzések nyitját, a­nélkül, hogy a malaria­­moszkito elméletet meg kellene ingatnunk, melynél jobban megalapo­zott nincs az egész modern orvostudományban. A kora tavaszi friss maláriafertőzések r­egbírálásakor egyébként is figyelemmel kell eljárnunk és nemcsak a recidivákat, de a latens őszi fertőzések tavaszi kitörését is ki kell zárnunk-1907. év tavaszán két érdekes esetet észleltem, melyek röviden a következők :2 D. J. 26 éves mérnök, budapesti lakos, sohasem volt maláriás és évek óta nem volt lázas betegsége. 1906. év őszén egy vasúti épí­téssel kapcsolatosan Horvátországban járt és földmunkálatokat vezetett. Munkásai közt több maláriás volt, de neki semmi baja sem történt. A beteg, ki az egész telet és tavaszt a fővárosban töltötte 1907. év ápri­lis 20.-án típusos maláriarohamot kapott. A 111. roham után a vérben kifejlődött rivax- gametákat és schizontokat találtam. A beteg chinin­­kezelésre gyorsan gyógyult és azóta egészséges. Második esetem a következő : G. J. 18 éves postakocsis deczember óta Budapesten van. Azóta nem volt vidéken és állítólag sohasem volt maláriás. Múlt év őszén a beteg Erdélyben fuvaroskodott. Április 4.-én a betegen typusos plasm, vivax-fertőzést lehetett konstatálni. Ezen két betegen biztosan ki lehet zárnunk a friss fertő­zést, mert hisz Budapest ez idő szerint maláriamentes, de külön­ben is nagy gonddal vizsgáltam meg a betegek életviszonyait, környezetét, különösen az utóbbi kocsison, a­miben a fertőzés lehetősége még leginkább fennállott és semmi olyasmit sem talál­tam, a­mi a friss fertőzés mellett szólott volna. Közönséges recidiva esetéről sem lehet szó, különösen nem első esetemben, hol az intelligens, magát erősen megfigyelő mér­nökember bizonyára felismerte volna, ha megelőzőleg maláriás . Schaudinn : Generation und Wildwechsel bei Trypanosoma und Spirochäte, 1904. 2 Bemutatva a közkórházi orvostársulat 1907. VI. ülésén. 1 Kertész: A magyarországi szúnyogfajok rendszertani ismer­tetése. 1904. 2 Deutsche med. Wochenschrift, 1907. 30. szám. 139

Next