Orvosi Hetilap, 1908. június (52. évfolyam, 23-26. szám)
1908-06-07 / 23. szám
1908. 23. sz. ORVOSI HETILAP A kedvező gyógyulási eredmények mellett észlelt, ezen röviden vázolt három súlyos lefolyású esetünk miatt, valamint azon körülménynél fogva is, hogy Spengler oltóanyagát változtatta s betegeit fodkezelésnek is alávetette, ezen specifikus kezelést kiforrtnak nem tekinthettük, s ezért a további kezelést abbahagytuk. Tekintve azonban, hogy a tuberculin-kezelésnek kedvező hatását is észleltük, a kezelés tanulmányozása érdekében ez év januárjában felkerestem Spengler-t. Utam fáradalmait nagyban kárpótolták ott szerzett tapasztalataim. Mindenekelőtt meggyőződtem arról, hogy Spengler maga sincs még megelégedve eredményeivel, miért is még lázasan kutat tovább. Vizsgálatai alapján azon reményének adott kifejezést, hogy legközelebb talán sikerülni fog olyszer birtokába juttatnia a szenvedő emberiséget, melylyel a tuberculosis dacillusnak a szervezetre ható romboló tulajdonságait meg tudja akadályozni. Meggyőződtem azonban arról is, hogy már most is igen szép eredményeket tud felmutatni, mert oly betegeit láttam javultan, kiket súlyos, reménytelen állapotuk miatt más sanatoriumban már nem vettek fel. Spengler ez idő szerint az előbb használt human és bovin bouillon-filtratumok és emulsiók helyett ezeknek bizonyos arányú keverékeit használja, melyeket TBV és PV jellel látott el s egy harmadik készítményt is használ, melyet ,, Immunkörper“-nek nevez. Ezen készítményeket bizonyos hígításban vagy a bőr alá fecskendezi, vagy a bőrre dörzsölteti s egyes esetekben külön e czélra szerkesztett ragtapaszlemezkékre csepegtetve alkalmazza a felkarra s így engedi a szervezetre hatni. E mellett a legmelegebben ajánlja a jódfehérje- és jódvérkészítmények (josanguin) adagolását. Spengler eredményei igen jók, ne feledjük el azonban, hogy a kezelést a legkedvezőbb egészségügyi viszonyok mellett oly betegeken végzi, kik csakis egészségük helyreállítása végett vannak Davosban. Spenglernél szerzett tapasztalataim alapján az oltásokat újból megkezdettem, újabb eseteim megfigyelése azonban még oly rövid keletű, hogy róluk még nem nyilatkozhatom. Ezért csak az előbb említett 21 esetben szerzett tapasztalataink alapján vonhatjuk le következtetéseinket. A fontosabb adatokat a következő táblázatban állítottam össze, a rendelkezésemre álló rövid időt pedig csak conclusióim elmondására használom fel, amelyek a következők: 1. A tuberculosis specifikus kezelése ez idő szerint még nincs tisztázva s valószínű, hogy még huzamosabb tanulmányozásri szorul, miért is általánosítása túlkorai. 2. Próbaoltásokkal a kétféle fertőzés úgy látszik csakugyan kimutatható. 3. Az oltás csak a kezdődő, előre nem haladt esetekben kecsegtet kedvező eredménynyel. 4. Rendkívül óvatos s állandóan megfigyelt oltásokkal, esetleg kisebb sebészeti beavatkozásokkal támogatva, határozottan gyógyulás érhető el. 5. Az időközönkénti, illetve kihagyó (étappe-) kezeléssel szebb eredmények érhetők el. 6. Tekintettel arra, hogy a kezelés pontos megfigyelést igényel, s amint láttuk, egyes esetekben súlyos szövődményekkel is járhat, csakis intézetben hajtható végre. 7. A bekövetkezhető szövődmények miatt legyünk óvatosak a kórjóslat felállításában. 8. A kezelés hosszadalmas, ennek következtében elég költséges s a beteg türelmét nagyon is igénybe vevő. .9. Mivel kezelés közben a latens góczoknak újra kitörése is észlelhető, az oltás nem mondható közömbösnek. 10. Az oltás időbeli kihatásáról, illetve a kiújulás eshetőségeiről ez idő szerint még nem számolhatunk be. 11. Végül, mivel a specifikus kezelések s így a Spengler-féle oltások is, ez idő szerint még mindig csak a kutatás, a tanulmányozás jellegével bírnak, határozottan elitélendő s meg nem engedhető, hogy ezen kezelésmód a napilapok hasábjain tárgyaltassék, mert ezzel a szenvedők esetleg csak újabb csalódásoknak tétetnek ki, s orvosi rendünk tekintélye csak újabb csorbát szenvedhet épen úgy, mint 1890-ben a Koch-féle tuberculinnal. A Marmorek-féle gümőkórellenes ferumról. Irta: Wein Manó dr. meifőorvos, a budapesti kerületi munkásbiztositó pénztár ambulatoriuma II. sebészeti rendelésének vezető sebésze. (Folytatás.) Aki az eddig elmondottakat figyelemmel kísérte, be fogja látni, hogy a gyakorlatra mily jelentősége van annak, hogy az automatás reactio csak akkor jelentkezik, amikor a szervezet már a gümőkórtoxinoktól méregtelenítve van. A gyakorlatban, ha gümőkóros betegünk lázas és az a Marmorek-serum adagolására láztalan lesz, biztosan mondhatjuk, hogy a lázakat gümőkóros és nem más toxinok okozzák. Folytathatjuk a Marmorek-serum adagolását, akár nagy adagokban is, helybeli reactiót csak akkor kapunk, amikor a hőmérsék a normálist megközelíti. Ekkor a serummal igen elővigyázóan kell bánni, hogy túlságos lokális reactiót ne kapjunk, hogy szövethalált a reactióval ne provokáljunk. Ez az első feladat. Nem szabad szövethalált előidézni. Arra kell törekedni, hogy a gümőkóros laesio körül a szövetek bővérűsége csak olyan fokot érjen el, amely bővéríség a felszívódást elősegíti, a beteg szövetek kicserélődését lehetségessé teszi, így elérhetjük, hogy súlyosabban fertőzött területek is meggyógyulnak, amelyek azonban, ha nagyfokú bővérűséget provokálunk, a nagyobbfokú lobigáz okozta pangás áldozatává esnek. Ha az első farmore/iserumadag nem csökkenti, hanem fokozza a lázat és rögtön helybeli visszahatás is jelentkezik, biztosra vehetjük, hogy gümőkóros toxaemia nincs, hanem más fajta fertőzés okozza a lázakat. A láz fokozódása és a helybeli reactio ekkor arra utal, hogy elsősorban a betegség helybeli viszonyai határozzák meg a gyógyulás lehetőségét. Ilyenkor mindjárt a gyógyítás kezdetétől fogva igen elővigyázóan bánjunk a Marmorekserummal. Csak ha a láz visszasülyedt, a helybeli reactio teljesen lezajlott, adhatunk újból Marmorek-féle serumot. Ha ezen eljárás mellett haladást nem látunk, a helybeli viszonyokat kell tanulmányozni ; a laesio helyén kell a gyógyulás feltételeit megadnunk. Ugyanígy kell feladatunkat felfognunk, ha láz egyáltalában nincs és csak a Marmorek-serum adagolása teszi a beteget lázassá. Türelemmel és gondos ellenőrzés mellett haladhatunk czélunk felé. Ahogy előadásom legelején mondtam, a Marmorek-serum ártalmas is lehet. A Marmorek-serumnak méregtelenítő hatása a toxaemiában feltétlenül hasznos hatás, amely ártalmat sohasem okozhat, de a lokális, az automatás reactio csak feltételesen hasznos, ártalmas is lehet, ha túlságos, és még igen nagy elővigyázat és igen enyhe viszonyok mellett is aggályos tünetekkel járhat, bár nem tagadható, hogy mindig a gyógyulás szolgálatában áll. Csak gondoljunk a Heer-féle kórtörténetre. Az agyalapi gümő körül támadó reactio minden körülmények között súlyosabb jelentőségű tünetekkel jár, mintha valamely ujjperez csontállományában vannak egyes eltákolt gümőkórbacillusok. A végleges gyógyulás szempontjából mégis az agyalapi laesio van kedvezőbb viszonyok között, mert szövettörmelékek felszívódása, szövetelemek kicserélése az agyban könnyebben történik mint a csontban. Szintúgy áll a dolog a tüdővel is. Alig van a szervezetnek még egy szövete, még egy szerve, amelynek a gyógyulás szempontjából oly kedvezők a viszonyai mint a tüdőnek. A tüdőben támadó automatás reactiora azonban már csak azért is rendkívül kell vigyázni, mert a tüdőlaesio az orvosi segítségnek nehezen hozzáférhető. Ha a tüdőben tályogképződést provokálunk, az így előállott helyzet már a beteg szerv jelentőségénél fogva is súlyosabb természetű, de a folyamat nehezen is befolyásolható. Kétségtelen azonban, hogy nagyobbfokú tüdőelváltozások is szépen befolyásolhatók Marmorek-serummal és így, különösen helyes adagolás mellett, a jövőben még kedvezőbb eredmények is várhatók. Eddigi eredményeim szerint a tüdősebészet fog nagy tért hódítani. A Marmorea-serummal méregtelenített szervezettel szemben a sebészeknek sokkal liberálisabb álláspontra kell helyezkedniük. Nevezetesen a mellkasfalhoz rögzített tüdő felszabadítását, a mellkas kisebbítését fogják gyakrabban végezni, hogy zsugorodással nyílt cavernák gyógyulhassanak. És cavernákat is gyakrabban fognak feltárni, mert joggal várható, hogy ennek a magában véve is súlyos műtéteinek a gyógyulási esélyei teljesen megváltoztak a 387