Orvosi Hetilap, 1908. június (52. évfolyam, 23-26. szám)
1908-06-07 / 23. szám
яяяшшш^шяяшмттяшятя............— ——.......... ---------------------. ■—• ■ •■■■■■■ ........................ ORVOSI HETILAP 1908. 23. sz. 388 Marmorek serum adagolása mellett. Erre utalnak legalább azok a tapasztalataim, amelyeket eddig másfajta gümős góczalmak sebészeti gyógyításával elértem. Még sok vonatkozása van a kérdésnek, amelyet ezen alkalommal már csak azért sem érinthetek, mert túlságosan a részletek taglalására vezetne. De legalább érintenem kell az indicatiók kérdését, már csak azért is, hogy félreértéseknek lehetőleg útját vágjam. Könnyebb fertőzések gyönyörűen, simán, rövid idő alatt kifogástalanul meggyógyulnak. (12., 13., 16. 1904. 3., 4., 7., 8., 11. 1905. 1., 2., 3., 10., 11., 12., 17. 1906. 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 16. 1907. 2., 3., 4. 1908.) Természetesen ilyen könnyű esetekben sem szabad lehetetlent követelni. Szöveti átváltozásokkor hosszú idő kell, amíg azok létesülnek. Például a lupus elhalványul, behámosodik, ez gyorsan megy. Egyes göbcsék ellaposodnak, hámlani, mintegy száradni kezdenek. De ezzel még nem gyógyult meg a laesio. Csak ha a göbcse teljesen elmúlott, várhatunk állandó gyógyulást. Ha más okunk nincs Marmor elcsemmot adni, nagyon helytelen volna egy pár lupusgörcse miatt hónapokig gyógyítás alatt tartani egy különben már régóta fertőztelenített szervezetet, amelynek laesioja is már egészben meggyógyult. Ha azonban kihagyjuk a Marmorekserumot, egyik-másik görcse mihamarabb igazolni fogja, hogy ott gümőkórbacillusok még mindig olyan viszonyok között maradtak meg, hogy a folyamat kiújulására vezethetnek. Az ilyen tömött kötőszövetben megtelepült, nagyrészt eltákolt gümőkórbacillusok nagyon nehezen megközelíthetők. Megmaradnak, újra felélednek, mert abban a heges gümőben meglehetősen kedvező viszonyok között élnek. Ezért az ilyen szöveti elváltozásokat, különösen ha könnyen hozzáférhetők, idejében eltávolítani czélszerűnek tartom. Még inkább ilyen viszonylatokat észlelhetünk gümőkóros szemölcsök eseteiben. Ha a szervezet fertőztelenítve van, ne várjuk a Marmorekserumtól azoknak a nagy szövettömegeknek a kicserélését és a bennük foglalt fertőző csíráknak az elpusztítását. Ilyen feladat teljesítésére évek kellenének. Amikor az ilyen szemölcsös képletek visszafejlődést mutatnak, éles kanállal eltávolítjuk azokat. Marmore/Iserum adagolása mellett azután rohamosan és állandóan meggyógyul a sebzés. A csonttuberculosisban is így vagyunk a sequesterekkel, nagyokkal-kicsinyekkel egyaránt. Nem a serum feladata azok eltávolítása. Szem előtt kell tartanunk, hogy minél jobban felszabadítjuk a szervezetet a reáláramló feladatok teljesítése alól, annál jobban tud igazi feladatának, az építésnek élni és annál gyorsabban tud megerősödni. Minél jobban megadjuk a gyógyulás mechanikai feltételeit, annál kevesebb áldozattal pótolja a szervezet a hiányokat. A gümőkóros laesio fertőztelenítése is annál könnyebben sikerül, mennél kevesebb fertőzött területből áll a laesio és mennél hozzáférhetőbbek a laesioban élő, fertőző csírák a szervezet részére. Mosolyogni való dolog, ha például Hochmeier Altonából azt írja (1908. 5., 3. eset), hogy egy igen kiterjedt térdizületi gümős megbetegedés körül a combon és lábszáron képződött 9 sipoly közül 8 igen gyorsan begyógyult, a 9. nem, tehát a Marmorek-serum nem ér semmit. Ott a patella körül, arra az egy sipolyra vonatkozólag, a gyógyulás mechanikai feltételei nem voltak meg és ha, mint Hochmeier írja, a beteg műtéteibe nem egyezett, erről a Marmorek-serum valóban nem tehet. Én azt állítom, hogy a sebészet területének a Marmorekserum befolyása mellett bővülnie kell. Az ilyen sipolyos betegeket azelőtt nem bántották, vagy bántották. Egyre ment. A beteg nem gyógyult meg. Végre a beteg türelme kimerült a sok operálás irányában. Ez rossz néven sem vehető, hiszen szenvedéseinek ellenértékét nem láthatta. Ha azonban tudom, hogy a gyógyulás egy nagy akadályától, a fertőzés okozta kiújulástól most már mentesítve van a beteg, hogy a gyógyulásnak csak a mechanikai feltételeit kell megadnom, akkor a betegnek jobb esélyeket ígérhetek és a jobb esélyekre való kilátás mellett könnyebben is állíthatom fel a beavatkozás indicatioját. Elsősorban a mirigyszétesések körül érvényesül ez a nézőpont legszembeszökőbben, mert ez a tuberculosisos laesio a leggyakoribb ; ez a sebészeti tuberculosis igazi tömegmegbetegedés és a sebészorvosnak eddigelé valódi réme. Aki már most azt hiszi, hogy csak Marmorek-serumot kell adni, és a gümős mirigy mind meggyógyul, nagyot téved. Nem így változott meg a helyzet. Eddig ilyen mirigyek a legtöbb sebészre nézve noli me tangere voltak és csak ha dissacatio fenyegetett, nagy fájdalmak, vagy lokális okból eredő lázak gyötörték a beteget, nyúlt a legtöbb sebész a késhez és palliative megoldotta a megbetegedésnek azt a részletkérdését, amely épen túlságosan kellemetlenkedett. A betegség azért maradt a régi. Némely esetben így is évek nyomorúsága után gyógyulás volt az eredmény, különösen, ha a beteg különben kedvező viszonyok között élt. Legtöbbször azonban általános gümőkór fejlődött és elpusztult a beteg. Az ilyen mirigymegbetegedéseket, amelyekben megnagyobbodott és szétesésben lévő mirigyek, kiterjedt periadenitisek között elszórva és összekapaszkodva, teljesen szétesett mirigyekkel vegyest feküsznek és minden anatómiai tagoltság megszűnik a sok hegtömegtől és sipolyos űrmenettől, amelyek felett a bőr is csak helyenként ép, más helyeken pedig igen kiterjedten scrophylodermásan alávájt és hasznavehetetlen: az ilyen szövevényes viszonyokat késsel megtámadni bizony meggondolandó dolog. A legnagyobb sebészeti technikát igényli és nagy türelmet, és ami szintén nyom a latban, igen háládatlan munka. Vásári statisztikára nem alkalmas, sokszor a leggondosabb munka után is recidivák fejlődnek. Hogy hasznos-e ilyen megbetegedéseket gyökeresen megtámadni , mindent kiirtani a mi beteg ? Olyan kérdés, amely mostani fejtegetéseim keretén túl esik. Csak azt akarom mondani, hogy egyes lelkes sebészek eddig is operatív úton, radikálisan operáltak és fáradozásaikat az keserítette meg, hogy a leggondosabb munka ellenére számos esetben súlyosabb recidiva is fejlődött. Marmorek-semmind való gyógyítás mellett az ilyen megbetegedések gyógyulási esélyei óriásit nőttek. A megnagyobbodott és még szétesés nélkül fertőzteleníthető mirigyek rohamosan megkisebbednek, szétesésben levő mirigyek rendkívül gyorsan szétesnek, periadenitisek felszívódnak, régi sipolyos űrmenetek elzáródnak, scrophylodermák letapadnak, szóval a viszonyok egyszerűbbek, áttekinthetőbbek lesznek. Aki azután konzervatív sebész, csak azt oldja meg, ami sebészeti megoldás után ordít; aki liberális, olyan viszonyokat teremt, hogy a gyógyulás lehetőleg gyorsan, lehetőleg simán következhessék be. Ez a sebészeti belátás és tapasztalat kérdése ; annyira egyéni, hogy statistikailag csak hamis feleletet kaphatni reá. Külön is kiemelem, hogy vannak sajtosan elfajult, jól eltákolt mirigyek, amelyekre a specifikus szernek semmi befolyása sincsen. (12. 1906.) Ilyen mirigyeket eltávolítani könnyű is, czélszerű is, hiszen akárhogy eltákolódtak, a szervezetre állandó veszélyeket rejtenek magukban. A gümőkór sebészeti alakjaiban tett tapasztalatainkat a tüdőgümőkór gyógyításában sem szabad szem elől tévesztenünk. Ahogy vannak mirigyek, amelyek csak úgy tudnak meggyógyulni, ha szétesnek, úgy vannak tüdőmegbetegedések, amelyekben egyes fertőzéses gócokban a szövetelváltozás máskép mint szövetelhalással nem reagálhat. Ilyen esetekben a Marmorek-serumot követő automatás reactio igen turbulens tünetekkel járhat. Szövetelhalás a tüdőben, a dissecatiora törekvő lábos tünetekkel kapcsolatban, a kórkép súlyosbodását is adhatja és adja is számos esetben. Kellő elővigyázat és az esetek gondos megválogatása mellett a sebészeti ténykedés fokozott igénybevételével itt is szép eredményeket fogunk elérni. Elsősorban meg kell tanulnunk, hogy a Marmorek- serum közvetetten hatásának, a méregtelenítésnek a tüneteit, a közvetett hatásnak, az automatás reactionak tüneteitől megkülönböztetni tudjuk, mert csak aki ennyire jutott, adhatja a Marmorek-serumot úgy, hogy annak a hatása a betegre nézve minden esetben csakugyan haszonnal járjon. Súlyos és legsúlyosabb esetekben is óriásit használhat a Marmorek-serum helyes adagolása. Frey (Davos) (8. 1907) erre vonatkozólag is szép tapasztalatokat tett. A gümőkóros toxaemia megszüntetése az, amit például súlyos esetekben elérhetünk. A beteg láztalan lesz, jobban alszik, jobban eszik és közérzete megjavul. Óriási előnyök, amelyeket eddig a betegnek megszerezni nem tudtunk. Ha azután a tüdőlaesia meggyógyítására törekszünk, kárt is okozhatunk. A Marmorek-serum közvetett hatását tevő automatás reactio a tüdő szétesését propagálhatja, a lábot fokozhatja, a halált siettetheti. Súlyos tüdőlacsiókban tehát csakis a méregtelenítés czéljából adjunk egyes adagokat. Ha azonban az amúgy is súlyos tüdőállapot