Orvosi Hetilap, 1908. június (52. évfolyam, 23-26. szám)

1908-06-07 / 23. szám

яяяшшш^шяяшмттяшятя............— ——.......... ---------------------. ■—• ■ •■■■■■■ ..........­­.............. ORVOSI HETILAP 1908. 23. sz. 388 Marmorek­ serum adagolása mellett. Erre utalnak legalább azok a tapasztalataim, a­melyeket eddig másfajta gümős góczalmak sebé­szeti gyógyításával elértem. Még sok vonatkozása van a kérdésnek, a­melyet ezen alka­lommal már csak azért sem érinthetek, mert túlságosan a rész­letek taglalására vezetne. De legalább érintenem kell az indicatiók kérdését, már csak azért is, hogy félreértéseknek lehetőleg útját vágjam. Könnyebb fertőzések gyönyörűen, simán, rövid idő alatt ki­fogástalanul meggyógyulnak. (12., 13., 16. 1904. 3., 4., 7., 8., 11. 1905. 1., 2., 3., 10., 11., 12., 17. 1906. 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 16. 1907. 2., 3., 4. 1908.) Természetesen ilyen könnyű esetekben sem szabad lehetet­lent követelni. Szöveti átváltozásokkor hosszú idő kell, a­míg azok létesülnek. Például a lupus elhalványul, behámosodik, ez gyorsan megy. Egyes göbcsék ellaposodnak, hámlani, mintegy száradni kezdenek. De ezzel még nem gyógyult meg a laesio. Csak ha a göbcse teljesen elmúlott, várhatunk állandó gyógyulást. Ha más okunk nincs Marmor elcsem­­mot adni, nagyon helytelen volna egy pár lupusgörcse miatt hónapokig gyógyítás alatt tartani egy külön­ben már régóta fertőztelenített szervezetet, a­melynek laesioja is már egészben meggyógyult. Ha azonban kihagyjuk a Marmorek­­serumot, egyik-másik görcse mihamarabb igazolni fogja, hogy ott gümőkórbacillusok még mindig olyan viszonyok között maradtak meg, hogy a folyamat kiújulására vezethetnek. Az ilyen tömött kötő­szövetben megtelepült, nagyrészt eltákolt gümőkórbacillusok nagyon nehezen megközelíthetők. Megmaradnak, újra felélednek, mert abban a heges gümőben meglehetősen kedvező viszonyok között élnek. Ezért az ilyen szöveti elváltozásokat, különösen ha könnyen hozzá­férhetők, idejében eltávolítani czélszerűnek tartom. Még inkább ilyen viszonylatokat észlelhetünk gümőkóros szemölcsök esetei­ben. Ha a szervezet fertőztelenítve van, ne várjuk a Marmorek­­serumtól azoknak a nagy szövettömegeknek a kicserélését és a bennük foglalt fertőző csíráknak az elpusztítását. Ilyen feladat telje­sítésére évek kellenének. A­mikor az ilyen szemölcsös képletek visszafejlődést mutatnak, éles kanállal eltávolítjuk azokat. Marmo­­re/I­serum­ adagolása mellett azután rohamosan és állandóan meg­gyógyul a sebzés. A csonttuberculosisban is így vagyunk a sequesterekkel, nagyokkal-kicsinyekkel egyaránt. Nem a serum feladata azok el­távolítása. Szem előtt kell tartanunk, hogy minél jobban felszaba­dítjuk a szervezetet a reáláramló feladatok teljesítése alól, annál jobban tud igazi feladatának, az építésnek élni és annál gyorsabban tud megerősödni. Minél jobban megadjuk a gyógyulás mechanikai feltételeit, annál kevesebb áldozattal pótolja a szervezet a hiányokat. A gümőkóros laesio fertőztelenítése is annál könnyebben sikerül, mennél kevesebb fertőzött területből áll a laesio és mennél hozzáférhetőbbek a laesioban élő, fertőző csírák a szervezet részére. Mosolyogni való dolog, ha például Hochmeier Altonából azt írja (1908. 5., 3. eset), hogy egy igen kiterjedt térdizületi gümős meg­betegedés körül a c­ombon és lábszáron képződött 9 sipoly közül 8 igen gyorsan begyógyult, a 9. nem, tehát a Marmorek-serum nem ér semmit. Ott a patella körül, arra az egy sipolyra vonat­kozólag, a gyógyulás mechanikai feltételei nem voltak meg és ha, mint Hochmeier írja, a beteg műtéteibe nem egyezett, erről a Marmorek-serum valóban nem tehet. Én azt állítom, hogy a sebészet területének a Marmorek­­serum befolyása mellett bővülnie kell. Az ilyen sipolyos betegeket azelőtt nem bántották, vagy bántották. Egyre ment. A beteg nem gyógyult meg. Végre a beteg türelme kimerült a sok operálás irányában. Ez rossz néven sem vehető, hiszen szenvedéseinek ellen­értékét nem láthatta. Ha azonban tudom, hogy a gyógyulás egy nagy akadályától, a­ fertőzés okozta kiújulástól most már mente­sítve van a beteg, hogy a gyógyulásnak csak a mechanikai feltéte­leit kell megadnom, akkor a betegnek jobb esélyeket ígérhetek és a jobb esélyekre való kilátás mellett könnyebben is állíthatom fel a beavatkozás indicatioját. Első­sorban a mirigyszétesések körül érvényesül ez a néző­pont legszembeszökőbben, mert ez a tuberculosisos laesio a leg­gyakoribb ; ez a sebészeti tuberculosis igazi tömegmegbetegedés és a sebészorvosnak eddigelé valódi réme. A­ki már most azt hiszi, hogy csak Marmorek-serumot kell adni, és a gümős mirigy mind meggyógyul, nagyot téved. Nem így változott meg a helyzet. Eddig ilyen mirigyek a legtöbb sebészre nézve noli me tangere voltak és csak ha dissacatio fenyegetett, nagy fájdalmak, vagy lokális okból eredő lázak gyötörték a beteget, nyúlt a legtöbb sebész a késhez és palliative megoldotta a megbetegedésnek azt a részletkérdését, a­mely épen túlságosan kellemetlenkedett. A betegség azért maradt a régi. Némely esetben így is évek nyomorúsága után gyógyulás volt az eredmény, különösen, ha a beteg különben kedvező viszonyok között élt. Legtöbbször azonban általános gü­mő­­kór fejlődött és elpusztult a beteg. Az ilyen mirigymegbetegedéseket, a­melyekben megnagyobbodott és szétesésben lévő mirigyek, kiterjedt periadenitisek között elszórva és összekapaszkodva, teljesen szét­esett mirigyekkel vegyest feküsznek és minden anatómiai tagoltság megszűnik a sok hegtömegtől és sipolyos űrmenettől, a­melyek felett a bőr is csak helyenként ép, más helyeken pedig igen kiterjedten scrophylodermásan alávájt és hasznavehetetlen: az ilyen szövevényes viszonyokat késsel megtámadni bizony meggondolandó dolog. A legnagyobb sebészeti technikát igényli és nagy türelmet, és a­mi szintén nyom a latban, igen háládatlan munka. Vásári statisztikára nem alkalmas, sokszor a leggondosabb munka után is recidivák fejlődnek. Hogy hasznos-e ilyen megbetegedéseket gyökeresen meg­támadni , mindent kiirtani a mi beteg ? Olyan kérdés, a­mely mostani fejtegetéseim keretén túl esik. Csak azt akarom mondani, hogy egyes lelkes sebészek eddig is operatív úton, radikálisan operáltak és fáradozásaikat az keserítette meg, hogy a leggondosabb munka ellenére számos esetben súlyosabb recidiva is fejlődött. Marmorek-sem­min­d­ való gyógyítás mellett az ilyen megbetegedések gyógyulási esélyei óriásit nőttek. A megnagyobbodott és még szétesés nélkül fertőzteleníthető mirigyek rohamosan megkisebbednek, szétesésben levő mirigyek rendkívül gyorsan szétesnek, periade­nitisek felszívódnak, régi sipolyos űrmenetek elzáródnak, scrophylo­­dermák letapadnak, szóval a viszonyok egyszerűbbek, áttekint­hetőbbek lesznek. A­ki azután konzervatív sebész, csak azt oldja meg, a­mi sebészeti megoldás után ordít; a­ki liberális, olyan viszonyokat teremt, hogy a gyógyulás lehetőleg gyorsan, lehetőleg simán következhessék be. Ez a sebészeti belátás és tapasztalat kérdése ; annyira egyéni, hogy statistikailag csak hamis feleletet kaphatni reá. Külön is kiemelem, hogy vannak sajtosan elfajult, jól eltákolt mirigyek, a­melyekre a specifikus szernek semmi befolyása sincsen. (12. 1906.) Ilyen mirigyeket eltávolítani könnyű is, czélszerű is, hiszen akárhogy eltákolódtak, a szervezetre állandó veszélyeket rejtenek magukban. A gümőkór sebészeti alakjaiban tett tapasztalatainkat a tüdő­­gümőkór gyógyításában sem szabad szem elől tévesztenünk. A­hogy vannak mirigyek, a­melyek csak úgy tudnak meg­gyógyulni, ha szétesnek, úgy vannak tüdőmegbetegedések, a­melyek­ben egyes fertőzéses góc­okban a­ szövetelváltozás máskép mint szövetelhalással nem reagálhat. Ilyen esetekben a Marmorek-serumot követő automatás reactio igen turbulens tünetekkel járhat. Szövet­elhalás a tüdőben, a dissecatiora törekvő lábos tünetekkel kapcso­latban, a kórkép súlyosbodását is adhatja és adja is számos eset­ben. Kellő elővigyázat és az esetek gondos megválogatása mellett a sebészeti ténykedés fokozott igénybevételével itt is szép ered­ményeket fogunk elérni. Első­sorban meg kell tanulnunk, hogy a Marmorek- serum közvetetten hatásának, a méregtelenítésnek a tüneteit, a közvetett hatásnak, az automatás reactionak tüne­teitől megkülönböztetni tudjuk, mert csak a­ki ennyire jutott, adhatja a Marmorek-serumot úgy, hogy annak a hatása a betegre nézve minden esetben csakugyan haszonnal járjon. Súlyos és leg­súlyosabb esetekben is óriásit használhat a Marmorek-serum helyes adagolása. Frey (Davos) (8. 1907) erre vonatkozólag is szép tapasztalatokat tett. A gümőkóros toxaemia megszüntetése az, a­mit például súlyos esetekben elérhetünk. A beteg láztalan lesz, jobban alszik, jobban eszik és közérzete megjavul. Óriási előnyök, a­melyeket eddig a betegnek megszerezni nem tudtunk. Ha azután a tü­dőlaesia meggyógyítására törekszünk, kárt is okozhatunk. A Marmorek-serum közvetett hatását tevő automatás reactio a tüdő szétesését propagálhatja, a lábot fokozhatja, a halált siettetheti. Súlyos tüdőlacsiókban tehát csakis a méregtelenítés czéljából adjunk egyes adagokat. Ha azonban az amúgy is súlyos tüdőállapot

Next