Orvosi Hetilap, 1909. február (53. évfolyam, 6-9. szám)
1909-02-07 / 6. szám
114 ORVOSI HETILAP műket elvesztik és mindinkább a szervezet általános jellemű gyógyulási törekvésének lesznek a kifejezői. Az így keletkező lobformákat tehát sohasem szabad a megbetegedés rosszabbodásaként felfogni, mert azok mindig a gyógyulás szolgáltatóiban állanak. Még akkor is a reparatio lehetőségét szolgálják, amikor szertelenségükkel magát a szervezetet is veszélyeztetik. Nem a Marmorek-senminak a hibája az, hogy egy a szervezet méregtelenítését követő lokosodás aggályos arányokat ölt, hanem a betegségnek a számlájára írandó, amely betegség olyan destructiókat okozott, olyan helyzetet teremtett, amely destructióktól máskép, mint turbulens láb, esetleg újabb szövetelhalás útján megszabadulni, amely helyzetet máskép mint súlyos lábokkal a gyógyulás feltételeinek megfelelően átalakítani a magára hagyott szervezet képtelen. A magára hagyott szervezetet említeni, mert megváltoznak a viszonyok, ha a szervezetnek kellő időben és megfelelő módon segítségére sietünk. És ha egyrészt a legtöbb esetben a méregtelenítés fokától függ az, hogy mennyire vetkőztetjük ki a lábformát pathológiai jellegéből, hogy mennyire képesítjük a szervezetet általános jellegű lobosodás létesítésére, úgy másrészt sebészeti eljárásokkal képesek vagyunk a lobosodások kiterjedését és fokát is befolyásolni. Ha képesek vagyunk! Ez függ attól, hogy a testnek meg-, betegedett része hozzáférhető-e, vagy hozzáférhetetlen. Ha hozzáférhető, sebészeti beavatkozással befolyást gyakorolhatunk a lefolyásra. Ha hozzáférhetetlen, tehetetlenségre vagyunk kárhoztatva. Ilyen bajokkal szemben tisztában kell lennünk azzal, hogy nem szabad a Marmorek-serummal való gyógyítással olyan lobot provokálni, amelyet a szervezet ki nem bírhat. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ilyen esetben a felidézett általános jellegű lobosodás gyorsabban élhet, mint az a specifikus befolyás alatt létesült, a betegségre jellemző, torpid, idült lábforma, amelynek legyőzésére a szervezetet felhívtuk, amikor Marmorek-serummal az általános méregtelenítésen túlmenve, automatás visszahatásokra kényszerítjük. Íme a Marmorek-serummal való gyógyításnak legfontosabb fordulója. A Marmorek-serum mindig egyenlően hat: minden gümőkóros toxint — bármely típusú legyen is a bacillus, amely termelte - leköt és így méregtelenít. Ennél többet nem teljesít, ennél többet tőle várni nem lehet. A méregtelenítésnek a következményei azután más elbírálás alá kell hogy essenek. Jó eredményeket csak az fog elérni, aki ezeket szem előtt tartja és a szervezetre a méregtelenítéssel nem zúdít olyan reactiót, amely a gyógyítás szempontjából a betegségnél is rosszabb, pejor morbo, mert súlyosabban nehezedik a szervezetre, mint a fertőzés okozta teher és mert gyorsabban öl. És jó eredményeket csak az fog elérni, aki kellő időben és kellő módon sebészeti beavatkozásokkal a szervezet segítségére siet. Mindenkor a leggondosabb egyéni gyógyítás szükséges. Nyilvánvaló tehát, hogy a Marmorek-serummal ártani is lehet. Ártani lehet akként, hogy olyan reactiót provokálunk, amely felett úrrá lenni többé nem tudunk. Hogy példát említsek: tüdőmegbetegedés esetében mi történik, vagy mi történhetik, ha magárahagyjuk, illetőleg csakis a szervezetnek a megerősítésére, kedvező életviszonyok megteremtésére szorítkozunk, és mi történik, illetőleg mi történhetik, ha Marmorek-sórummal befolyásoljuk a szervezetet. Nem valami részletes kórtani fejtegetést, csakis a durvább vonatkozásokat óhajtom előadni. Az első esetben a fertőzés ingerére a szervezet jobbal felel. Ha a fertőzés gyenge, vagy általában a szervezet az erősebb, ez a lábfolyamat legyőzi a fertőzést és így sikeres a védekezés. Máskor a megtámadott tüdőrészlet mindinkább beszűrődik, majd egyes helyeken szövetelhalás létesül. A vitalitásukban így kedvezőtlenül befolyásolt szövetekbe más kórnemző baktériumok is betelepülnek, amelyek mint újabb és más fajtájú ingerek, más fajtájú, a gümőkórostól elütő jellemű lobosodást provokálnának, ha a szervezet rendesen védekezhetnék. Ilyen más fajta pathogén csírák betelepülésével a gümőkóros megbetegedés képe rendesen meg is változik, sőt állítom, hogy a gümőkóros fertőzés okozta megbetegedések egy nagy része ilyen hevenyebb lábalakokat előidéző baktériumok betelepülésének köszönheti a spontán gyógyulását. A gümősen fertőzött gócz, a megtámadott szövetek gyors elhatárolódását okozhatja és így a gümőkóros fertőzés továbbterjedését gátolhatja meg az a hevenyebb gyuladás, amelyet ilyen másodlagosan betelepülő pathogén mikrobiumok provokálhatnak, ha a tuberculosis baktériumai termelte toxinok a védekezési berendezéseket még nem befolyásolták annyira, hogy minden hevesebb ellenhatásra képtelenek. A fertőzés elhatárolódásával azután meg van adva a gyógyulás első feltétele : a körülhatárolt fertőző csírák életműködését kedvezőtlenül befolyásolhatja a szervezet, a fertőzött szövet kicserélődhetik és így restitutio ad integrum fog bekövetkezhetni. Kisebb elhalási gócok is még a felszívódás útjain lesznek eltávolíthatók, nagyobbak pedig eltákoltathatnak. Más esetben a hevenyebb láb folytán gyorsan szétesnek a fertőzött szövetek, tályog képződik, amely áttörve kiküszöbölődik, a tályogüreg pedig sarjadzás és zsugorodás útján heggel gyógyulhat. Ezen kedvező lefolyásoktól eltekintve, a más fajta pathogén csírák betelepülése rendszerint kedvezőtlenül befolyásolja a tüdő gümőkóros megbetegedését. A szervezet az újabb támadással szemben kellőkép védekezni nem tud, a némelyest fokozott, de a fertőzés elhatárolására nem elegendő lábfolyamat mellett gyorsabb szövetpusztulás az eredmény. Gyorsabb tempóban halad a lábfolyamat, amelyre mindenek ellenére a gümőkóros fertőzés üti reá a bélyegét. Sorvasztják a szervezetet most már nemcsak a tuberculosis kórnemzői, hanem a másodlagosan betelepült, más fajta mikrobiumok termelte toxinok is, míg a most már vegyes eredetű toxaemia vagy a helybeli rombolások következtében bekövetkezik a halál. És mi történik, ha ilyen esetben Marmorek-serumot adunk ? A méregtelenítés következményekép felszabaduló védekezési berendezések a méregtelenítés fokának és a támadó ártalmaknak megfelelő lobosodásokkal védekeznek. Lábgátakat emelve, a fertőzött részeket elhatárolni törekszenek. Ezek már nem a gümőkóros toxinoktól befolyásolt beteges lábok, hanem, amint már említettük, általános jelleműek lesznek, amelyek képesek arra, hogy a gyógyulást kierőszakolják. A gümőkóros toxaemia alól felszabadult védekezési berendezések nyilvánulásai brutálisak, mint a természeti erőknek legtöbb megnyilatkozása. Minden melléktekintet nélkül törnek a czéljuk felé : elhatárolni kell, elhatárolnak, ha máskép nem megy, feláldozzák a fertőzött részt, megfojtják, sequestrálják , eliminálni kell, kierőszakolják a hozzá való utat. Szóval a védekezési berendezések reájuk ható ingernek megfelelően rombolják a fertőzött részt, hogy tőle a szervezetet megszabadítsák. Hiszen ezek ma már közismert folyamatok, amelyeket Háromnál hivatottabbak ezerszeresen leírtak. Csak azt akartam ezek felemlítésével megállapítani, hogy a Marmorek-serummal való gyógyításkor ezeket a viszonyokat mindig szem előtt kell tartanunk, mert ha nem vigyázunk, az automatás reactio felidézésével kárt is okozhatunk ; olyan lobformákat provokálhatunk, amelyek gyorsabban ölik meg a szervezetet, mint azok a lobosodások, amelyek a gümőkóros általános és helybeli mérgezés mellett lehetségesek. Nyilvánvaló tehát és az elmondottakból önkényt folyik, hogy vannak megbetegedési formák, amelyek a gyógyíthatóság határán már kívül esnek, mert bármely, a legcsekélyebb automatás reactio is, a szervezetnek olyan megterhelését jelenti, amelyet a szervezet elbírni többé nem tud. De azért az ilyen megbetegedési formákban is haszonnal adhatjuk a Marmorek-sórumot. Csak nem szabad automatás reactiót provokálnunk. Meg kell elégednünk azzal, hogy a gümőkóros toxaemiát megszüntetjük. Ezzel is hasznára vagyunk a betegnek, mert subjective könnyítünk a sorsán (Frey II., Davos). A Marmorek-serum hatását bővebben leírtam a már eleinte említett munkámban. Csak még egy jelenségre, arra akarok kiterjeszkedni, hogy a Marmorek-serummal való gyógyítás folyamán újabb és újabb gümös megbetegedések válnak érzékelhetővé. Ezt a jelenséget sokan a Marmorek-serum rovására írták, szerény véleményem szerint igaztalanul. A Marmorek-serum hatásmódjának természetes folyománya, hogy a szervezet méregtelenítése után nem csak ott keletkezik reactio, ahol gümőkóros fertőzés okozta változásokat érzékelhetünk, hanem mindazon helyeken, amelyeken a vérkeringés részére, hozzáférhetően gümőkórosan fertőzött góczok léteznek. Ez a jelenség csak arra tanít, hogy a Marmorek-serummal nem egy gümőkóros laesiót, hanem a szervezetnek gimőkóros meg 1909. 6. sz.