Orvosi Hetilap, 1909. február (53. évfolyam, 6-9. szám)

1909-02-07 / 6. szám

1909. 6. sz. ORVOSI HETILAP betegedését befolyásoljuk: ha meggyógyítjuk, nem azt az egy vagy két laesiót gyógyítjuk meg,­­ melynek a kedvéért a gyógyítást meg­kezdtük, hanem meggyógyítjuk az egész szervezetet. Ez adja a fölényt a Marmorek-serummal való gyógyításnak a sebészeti eljárások felett, a­melyek csak egyes gümőkóros góczok­­nak az eltávolítására czélozhatnak és így csak közvetve befolyásol­hatják az egész szervezet életviszonyait. És ez az oka, hogy a Marmorek-serummal való gyógyítás mellett csak a segítő társ alá­rendelt szerepére sülyed a sebészeti eljárás, ellenére annak, hogy mellette­ ez utóbbinak szerepköre óriásilag megtágul. A Marmorek­­serummal való gyógyításkor oly megbetegedési viszonyok között, például a laesiók legsúlyosabb multiplicitása mellett is sikeresen operáltam, a­mikor Marmorek­serum nélkül tehetetlenségem érzeté­ben még a legcsekélyebb palliatív műtét is nagy elhatározá­somba került volna. Sikeresen operáltam! mondom. De nem azért mondom, mert a megoperált laesio vagy a megoperált laesiók gyógyultak, hanem azért mondom sikeresnek, mert meggyógyult az egész ember. Más érzéssel veszem a kést a kezembe, a­mikor a kezet, a lábat, egy pár tuc­at mirigyet, kiterjedt scrophylodermákat kell megoperálni, mert itt a gyógyulás mechanikai feltételei csak így adhatók meg, de tudom, hogy mert Marmorek-serum hatása alatt áll a betegem, az a tü­dőlaesio, vagy a peritoneum tuberculosisa akadálytalanul gyógyul. És más érzéssel ítélem meg a betegem sorsát­­— operálásról pedig szó sincs —, a­mikor tudom azt, hogy hiába hárítok el hozzáférhető laesiók körül mechanikus gyógyulási akadályokat, mert ott van a tüdő megbetegedése, a­mely feltartóz­­tathatlanul dönti a sírba a betegemet. Máskép gondolkozhatom a Marmorek-serum hatása mellett például a tü­dőlaesiók felől is és könnyebben határozhatom el magamat arra, hogy ilyen megbetege­déseknek is megadjam a gyógyulás mechanikai feltételeit, a­mikor azt látom, hogy csak ezek hiányoznak és akár a tüdőtályog ki­ürítésével, a tüdő felszabadításával, vagy akár a mellkasfél meg­­kisebbítésével a gümőkóros betegemet meg is gyógyíthatom. A Marmorek-serummal való gyógyítás közben az automatás reactio által érzékelhetővé váló góczmegbetegedések tehát nem ter­helik a Marmorek-serum számláját és ez a jelenség nem hátránya, hanem előny­e a Marmorek-serumnak. Hátrányosnak csak úgy mondhatnék, ha a Marmorek-serum okozná ezeket a gyógyítás lefolyásában manifestté váló góczmeg­­betegedéseket. Ez azonban ki van zárva. Könnyen bizonyítható, hogy ezek a góczok régi megbetegedési formák, a­melyek többé­­kevésbé eltákolva nyugosznak, a­míg egy külső vagy belső impul­zus inactivitásukból ki nem zökkenti, mint a­hogy ez Marmorek­­serum nélkül is mindennap észlelhető. Ha azonban a Marmorek­­serum ilyen, addig nem ismert góczokhoz hozzáférkőzhetik, termé­szetesen azokon is automatás reactio fog keletkezhetni és akkor az ilyen góczok klinice is érzékelhetővé válnak. Ennek megállapítása mellett a gyógyítás közben észlelhető gümőkóros laesiók jelentkezését még csak azzal a gondolatmenettel lehetne ártalmakká bélyegezni, ha valaki igazolni tudná, hogy Mar­morek-serummal való gyógyítás nélkül azok az eltákolt góczok activvá sohasem váltak volna és így a szervezetben kárt sem okoz­tak volna. Statistikával ezt a kérdést nem tudjuk eldönteni. Hiszen rej­tett góczokról van szó, a­melyeket a bonczoló asztalon is csak a legaprólékosabb vizsgálat tudna megállapítani. De tapasztalatból tudjuk, hogy hányszor okozza egy aránylag csekély trauma a súlyos és legsúlyosabb góczmegbetegedések kifejlődését. Vagy valamely megbetegedést, például influenzát okolnak azzal, hogy a gü­mős jellemű megbetegedést felidézte. Szóval a gümős megbetegedések eredetét illetőleg a legtöbb esetben a leghihetetlenebb alkalmi okokat is szerepeltetik. Az igazság pedig az, hogy régóta eltokolt góczok vol­tak jelen, a­melyek a szervezet épségét állandóan veszélyeztetik, mert eltokoltságuk ellenére bármikor activitásba léphetnek. Ebben az irányban is rendkívül érdekes tapasztalatokat tettem a Marmorek-serummal való gyógyítás során. A később érzékelhetővé vált góczokra vonatkozólag nem egy beteg vallotta, hogy bizonyos jelenségeket már régebben észlelt, de azokat természetesen más betegségre, például csúzra vonatkoztatta, nemcsak ő a laikus, hanem az orvos is, a­ki gyógyította. A kérdés tehát kétségtelenül úgy áll, hogy az ilyen rejtett góczok is — bármily jól eltokoltak is — a szervezetre állandó veszélyt jelentenek és csak azt a beteget tekinthetjük teljesen gyógyultnak, a­kiben ilyen rejtett góczok nincsenek, illetőleg ezek a rejtett góczok is mindannyian meggyógyultak. A Marmorek-serum az ilyen rejtett góczok körül is automatás reactiót provokál és így ezek a góczok is meggyógyulhatnak. Mint­hogy itt már egyszer eltákolt, tehát rendszerint kedvezőbb viszonyok között létező góczmegbetegedésekről van szó, meg is gyógyulnak. Tapasztalataim szerint a legtöbb ilyen későn jelentkező laesio simán gyógyul. Ez a szabály. De észleltem ilyen megbetegedéseket, a­melyek elhelyezkedésüknél fogva, vagy kiterjedt voltuk miatt nagy gondot okoztak és sebészeti beavatkozásokat is szükségessé tettek. Könnyen beláthatjuk ezt, ha meggondoljuk, hogy ezek a később jelentkező megbetegedések is a gümőkóros fertőzés legmegszokot­­tabb helyein vannak és így nemcsak a mirigyekben és a szemen, a csontokban és ízületekben, hanem elég gyakran a tüdőkben, a bélben, a hashártyán, de még az agyburkokon is észlelhetni ilyen laesiókat. Ez ennek a jelenségnek egy igen szép példáját írta le, de részben máskép magyarázta, Baer G. (Münchener med. Wochen­schrift, 1907. 34. sz.), a­mely esetre fent említett dolgozatomban már bővebben kitértem. Természetesen ezekkel a későn jelentkező góczokkal szemben is mindaz figyelembe veendő, a­mire a Marmorek­­serummal való gyógyításkor egyáltalában ügyelnünk kell. Ezekben a laesiókban sem szabad megengedni, hogy az automatás reactio túl nagyra fokozódjék, de gondos egyéni gyógyítás mellett ezek a jelenségek veszélyessé alig válnak. Ezeket tekintetbe véve határozottan állíthatom, hogy a Marmorek-serummal való gyógyítás közben keletkező megbetege­dési góc­ok nem kártékony hatásnak, hanem előnynek veendők. Bizonyítékai annak, hogy a Marmorek-serum nem egy bizonyos gümőkóros laesióra hat, hanem az egész szervezetet kedvezően be­folyásolja. (Folytatása következik.) 115 közlés a Portik Ottó egyet, tanár, udvari tanácsos vezetése alatt álló II. számú kórbonczolástani intézetből. A tüdő- és h­örgőnyirokmirigygümőkór patho­­genesisének némely vitás kérdéséről.­ Irta: Kovács József dr., a budapesti tüdőbeteg-gondozó igazgató­főorvosa. (Vége.) Nagy fontossággal bír azután egy másik kérdésnek tisztázása, mely mintegy a vázolt ellentétek kiegyenlítésére ismételten fel lett vetve egyik-másik oldalról, hogy tudniillik az alimentaer és az aerogen fertőzés útjai tulajdonkép azonosak, így azt halljuk egyrészt, hogy a levegővel bejutó fertőző anyag megtapadván a garatűrben is, a nyálkával vagy étellel lenyeletik és így az aerogen vírus is tulajdonkép a tápcsatornán át fertőzi a szervezetet, másrészt viszont a­­szájgaratűrbe táplálékkal bejutó gümőbacillusok itt megtapadnak és tova­sodortatnak a levegőáram­­mal a bronchusokba, vagyis az alimentaer virus megint bronchogén fertőzésre vezet. Minthogy állatokon végzett belégzési kísérletekkel kimutat­ható, hogy a fertőző anyag egy része az orrgaratüregben fennakad és másrészt etetési fertőzési kísérletek után egy ideig ugyancsak kimu­tatható a gümőbacillusok egy bizonyos mennyisége a garatüregben, ez a 2 combinatio természetesen nem zárható ki eleve; de hogy a valóságban mennyire nem kell számolni ezzel a lehetőséggel, az a következőkből tűnik ki. Bármilyen disponált is a szervezet a tuberculosisra, az enterogén fertőzés létrejöveteléhez még mindig elég jelentékeny mennyisége a vírusnak szükséges; mindenesetre annyi, a­mennyi aerogén úton természetes élet- és fertőzési feltételek mellett nem jut a szervezetbe; meggyőződtem erről az én légzési kísér­leteimben, melyekben bár a valóság viszonyaihoz képest még mindig fokozottabb vírusmennyiséget használtam, és pedig fiatal malaczokon, a­mely állatok tudvalevőleg igen fogékonyak a bélfertőzésre, még­sem észleltem egy esetben sem az abdominális megbetegedését vala­melyik állatnak. Ugyancsak e mellett szólnak Flügge40 vizsgálatai

Next