Orvosi Hetilap, 1909. február (53. évfolyam, 6-9. szám)
1909-02-07 / 6. szám
1909. 6. sz. ORVOSI HETILAP betegedését befolyásoljuk: ha meggyógyítjuk, nem azt az egy vagy két laesiót gyógyítjuk meg, melynek a kedvéért a gyógyítást megkezdtük, hanem meggyógyítjuk az egész szervezetet. Ez adja a fölényt a Marmorek-serummal való gyógyításnak a sebészeti eljárások felett, amelyek csak egyes gümőkóros góczoknak az eltávolítására czélozhatnak és így csak közvetve befolyásolhatják az egész szervezet életviszonyait. És ez az oka, hogy a Marmorek-serummal való gyógyítás mellett csak a segítő társ alárendelt szerepére sülyed a sebészeti eljárás, ellenére annak, hogy mellette ez utóbbinak szerepköre óriásilag megtágul. A Marmorekserummal való gyógyításkor oly megbetegedési viszonyok között, például a laesiók legsúlyosabb multiplicitása mellett is sikeresen operáltam, amikor Marmorekserum nélkül tehetetlenségem érzetében még a legcsekélyebb palliatív műtét is nagy elhatározásomba került volna. Sikeresen operáltam! mondom. De nem azért mondom, mert a megoperált laesio vagy a megoperált laesiók gyógyultak, hanem azért mondom sikeresnek, mert meggyógyult az egész ember. Más érzéssel veszem a kést a kezembe, amikor a kezet, a lábat, egy pár tucat mirigyet, kiterjedt scrophylodermákat kell megoperálni, mert itt a gyógyulás mechanikai feltételei csak így adhatók meg, de tudom, hogy mert Marmorek-serum hatása alatt áll a betegem, az a tüdőlaesio, vagy a peritoneum tuberculosisa akadálytalanul gyógyul. És más érzéssel ítélem meg a betegem sorsát— operálásról pedig szó sincs —, amikor tudom azt, hogy hiába hárítok el hozzáférhető laesiók körül mechanikus gyógyulási akadályokat, mert ott van a tüdő megbetegedése, amely feltartóztathatlanul dönti a sírba a betegemet. Máskép gondolkozhatom a Marmorek-serum hatása mellett például a tüdőlaesiók felől is és könnyebben határozhatom el magamat arra, hogy ilyen megbetegedéseknek is megadjam a gyógyulás mechanikai feltételeit, amikor azt látom, hogy csak ezek hiányoznak és akár a tüdőtályog kiürítésével, a tüdő felszabadításával, vagy akár a mellkasfél megkisebbítésével a gümőkóros betegemet meg is gyógyíthatom. A Marmorek-serummal való gyógyítás közben az automatás reactio által érzékelhetővé váló góczmegbetegedések tehát nem terhelik a Marmorek-serum számláját és ez a jelenség nem hátránya, hanem előnye a Marmorek-serumnak. Hátrányosnak csak úgy mondhatnék, ha a Marmorek-serum okozná ezeket a gyógyítás lefolyásában manifestté váló góczmegbetegedéseket. Ez azonban ki van zárva. Könnyen bizonyítható, hogy ezek a góczok régi megbetegedési formák, amelyek többékevésbé eltákolva nyugosznak, amíg egy külső vagy belső impulzus inactivitásukból ki nem zökkenti, mint ahogy ez Marmorekserum nélkül is mindennap észlelhető. Ha azonban a Marmorekserum ilyen, addig nem ismert góczokhoz hozzáférkőzhetik, természetesen azokon is automatás reactio fog keletkezhetni és akkor az ilyen góczok klinice is érzékelhetővé válnak. Ennek megállapítása mellett a gyógyítás közben észlelhető gümőkóros laesiók jelentkezését még csak azzal a gondolatmenettel lehetne ártalmakká bélyegezni, ha valaki igazolni tudná, hogy Marmorek-serummal való gyógyítás nélkül azok az eltákolt góczok activvá sohasem váltak volna és így a szervezetben kárt sem okoztak volna. Statistikával ezt a kérdést nem tudjuk eldönteni. Hiszen rejtett góczokról van szó, amelyeket a bonczoló asztalon is csak a legaprólékosabb vizsgálat tudna megállapítani. De tapasztalatból tudjuk, hogy hányszor okozza egy aránylag csekély trauma a súlyos és legsúlyosabb góczmegbetegedések kifejlődését. Vagy valamely megbetegedést, például influenzát okolnak azzal, hogy a gümős jellemű megbetegedést felidézte. Szóval a gümős megbetegedések eredetét illetőleg a legtöbb esetben a leghihetetlenebb alkalmi okokat is szerepeltetik. Az igazság pedig az, hogy régóta eltokolt góczok voltak jelen, amelyek a szervezet épségét állandóan veszélyeztetik, mert eltokoltságuk ellenére bármikor activitásba léphetnek. Ebben az irányban is rendkívül érdekes tapasztalatokat tettem a Marmorek-serummal való gyógyítás során. A később érzékelhetővé vált góczokra vonatkozólag nem egy beteg vallotta, hogy bizonyos jelenségeket már régebben észlelt, de azokat természetesen más betegségre, például csúzra vonatkoztatta, nemcsak ő a laikus, hanem az orvos is, aki gyógyította. A kérdés tehát kétségtelenül úgy áll, hogy az ilyen rejtett góczok is — bármily jól eltokoltak is — a szervezetre állandó veszélyt jelentenek és csak azt a beteget tekinthetjük teljesen gyógyultnak, akiben ilyen rejtett góczok nincsenek, illetőleg ezek a rejtett góczok is mindannyian meggyógyultak. A Marmorek-serum az ilyen rejtett góczok körül is automatás reactiót provokál és így ezek a góczok is meggyógyulhatnak. Minthogy itt már egyszer eltákolt, tehát rendszerint kedvezőbb viszonyok között létező góczmegbetegedésekről van szó, meg is gyógyulnak. Tapasztalataim szerint a legtöbb ilyen későn jelentkező laesio simán gyógyul. Ez a szabály. De észleltem ilyen megbetegedéseket, amelyek elhelyezkedésüknél fogva, vagy kiterjedt voltuk miatt nagy gondot okoztak és sebészeti beavatkozásokat is szükségessé tettek. Könnyen beláthatjuk ezt, ha meggondoljuk, hogy ezek a később jelentkező megbetegedések is a gümőkóros fertőzés legmegszokottabb helyein vannak és így nemcsak a mirigyekben és a szemen, a csontokban és ízületekben, hanem elég gyakran a tüdőkben, a bélben, a hashártyán, de még az agyburkokon is észlelhetni ilyen laesiókat. Ez ennek a jelenségnek egy igen szép példáját írta le, de részben máskép magyarázta, Baer G. (Münchener med. Wochenschrift, 1907. 34. sz.), amely esetre fent említett dolgozatomban már bővebben kitértem. Természetesen ezekkel a későn jelentkező góczokkal szemben is mindaz figyelembe veendő, amire a Marmorekserummal való gyógyításkor egyáltalában ügyelnünk kell. Ezekben a laesiókban sem szabad megengedni, hogy az automatás reactio túl nagyra fokozódjék, de gondos egyéni gyógyítás mellett ezek a jelenségek veszélyessé alig válnak. Ezeket tekintetbe véve határozottan állíthatom, hogy a Marmorek-serummal való gyógyítás közben keletkező megbetegedési gócok nem kártékony hatásnak, hanem előnynek veendők. Bizonyítékai annak, hogy a Marmorek-serum nem egy bizonyos gümőkóros laesióra hat, hanem az egész szervezetet kedvezően befolyásolja. (Folytatása következik.) 115 közlés a Portik Ottó egyet, tanár, udvari tanácsos vezetése alatt álló II. számú kórbonczolástani intézetből. A tüdő- és hörgőnyirokmirigygümőkór pathogenesisének némely vitás kérdéséről. Irta: Kovács József dr., a budapesti tüdőbeteg-gondozó igazgatófőorvosa. (Vége.) Nagy fontossággal bír azután egy másik kérdésnek tisztázása, mely mintegy a vázolt ellentétek kiegyenlítésére ismételten fel lett vetve egyik-másik oldalról, hogy tudniillik az alimentaer és az aerogen fertőzés útjai tulajdonkép azonosak, így azt halljuk egyrészt, hogy a levegővel bejutó fertőző anyag megtapadván a garatűrben is, a nyálkával vagy étellel lenyeletik és így az aerogen vírus is tulajdonkép a tápcsatornán át fertőzi a szervezetet, másrészt viszont aszájgaratűrbe táplálékkal bejutó gümőbacillusok itt megtapadnak és tovasodortatnak a levegőárammal a bronchusokba, vagyis az alimentaer virus megint bronchogén fertőzésre vezet. Minthogy állatokon végzett belégzési kísérletekkel kimutatható, hogy a fertőző anyag egy része az orrgaratüregben fennakad és másrészt etetési fertőzési kísérletek után egy ideig ugyancsak kimutatható a gümőbacillusok egy bizonyos mennyisége a garatüregben, ez a 2 combinatio természetesen nem zárható ki eleve; de hogy a valóságban mennyire nem kell számolni ezzel a lehetőséggel, az a következőkből tűnik ki. Bármilyen disponált is a szervezet a tuberculosisra, az enterogén fertőzés létrejöveteléhez még mindig elég jelentékeny mennyisége a vírusnak szükséges; mindenesetre annyi, amennyi aerogén úton természetes élet- és fertőzési feltételek mellett nem jut a szervezetbe; meggyőződtem erről az én légzési kísérleteimben, melyekben bár a valóság viszonyaihoz képest még mindig fokozottabb vírusmennyiséget használtam, és pedig fiatal malaczokon, amely állatok tudvalevőleg igen fogékonyak a bélfertőzésre, mégsem észleltem egy esetben sem az abdominális megbetegedését valamelyik állatnak. Ugyancsak e mellett szólnak Flügge40 vizsgálatai