Orvosi Hetilap, 1909. június (53. évfolyam, 23-26. szám)

1909-06-06 / 23. szám

409 ORVOSI HETILAP A szervezet védőberendezésének alaposabb megismerése és a proteolysises fermentum felfedezése megmutatta azt, hogy a gyuladásnak eddig cardinálisnak ismert tünetei a szervezet reac­­tiója, a­melylyel a vérbe jutott fertőző anyagokat ártalmatlanná tenni igyekszik. A modern lobellenes therapia a szervezet ezen gyógyító reactiójának hatását növelni és erősbíteni törekszik és nem akarja tüneti kezeléssel meggyengíteni. Mert a lob tünetei is a fertőzésnek és a szervezet védő anyagai­nak egymásra gyakorolt hatásából keletkező reactio gyanánt fog­hatók fel. Ezen reactio pedig nem más, mint az exsudatióval járó keringési zavart követő degenerativ, illetve reparatiós folyamat. Hogy a láb egyik cardinális tünete, a keringési zavar, a vér­bőség csakugyan a szervezet egyik legerélyesebb védelmi módja, azt Bier mutatta ki. Ezen védelmi mód fokozásával, a pangásos vér­bőség előidézésével iparkodik Bier gyógyítólag hatni. A­­Bier-féle kezelés lényegének megmagyarázására, hogy váljon csak a vér antibaktériumos hatásának tulajdonítandó-e, mint azt Buchner állítja, vagy a vérsavó valamely speciális tulajdonságának, igen értékes kísérleteket közölt Kolle intézetéből Shimodaira. A normális és fertőzött állatokon pangásos oedemát idézett elő és a vérsavó opsoninjait, complementjeit, agglutininjeit, valamint comple­­mentkötő és baktericid hatását vizsgálta. Beható vizsgálatai alkal­mával egyik antitest megszaporodását sem észlelte oly nagy fokban, hogy valamelyiküknek az oroszlánrész jutna a gyógyító hatás kifej­tésében, miért is ezeknek kombinált, illetőleg együttes hatásából magyarázandó a Bier-féle pangásos vérbőség hatása. A­­szervezet védelmi eszközeinek elégtelensége esetében a baktériumok illetve anyagcsere-productumaik következtében sejt­elhalás, szövet-szétesés jön létre. Kolaczek szerint ezen holt szövet­ roncsokat, nekrotizált fix szövet-sejteket, valamint az élet­­képtelen baktériumokat is a proteolysis takarítja el, a­mennyiben az oldhatatlan fehérjetesteket oldható albumosokká és peptonokká változtatja és ezáltal resorptioképessé tevén, a kiküszöbölő szervekbe kerülhetnek. A gu­mős genyben a proteolysises fermentum hiányozván, a felszívódása sem lehetséges. A lymphocytákban Bergel kimutatott ugyan fermentumot, de ez csupán zsírhasító tulajdonsággal bír. Ezen fermentum hasító képessége nincsen a sejt életéhez kötve, mert 37°-on túli hőfo­kon is, a­midőn a protoplasma tönkremegy, hatásos marad. Bergel ugyan a gümős geny fermentumának ezen zsírhasító képességében szintén egyik védelmi berendezését látja a szervezetnek, a­mennyi­ben szoros összefüggést vél látni a tuberculosisbacillusok zsír­­szerű anyagai és az ezen bacillusokat körülvevő, zsírhasító tulajdon­sággal bíró lymphocyták között, de a főleg fehérjetömegből álló holt tömeg eltávolítására a lymphocytás berendezés növelése elég­telennek bizonyult. Heile volt az első, a­ki jodoform-glycerinnel kezelt gü­mős tályogok genyében proteolysises hatást mutatott ki és ezt leukocyta­­bevándorlásra vezette vissza. Ezen elméleti ismeretek teszik az alapját a helybeli gümős folyamatok tryptikus fermentoldattal való kezelésének, a­hogy a gümős tályogba fecskendezett jodoform-glycerin c­emotac­­tikus hatása következtében létrejött megszaporodása a polynucleáris leukocytáknak a fermentmentes és ezért felszívódásra kevésbé alkalmas exsudatumot resorptioképessé alakítja át, ugyanolyan módon tud hatni a tiszta leukocyta-fermentum is, ha gümős tályogba fecskendezzük. Ezen elméleti indokolás alapján a therapia czéljaira Joch- I­mami és Lockemann tiszta leukocyta-fermentumot állított elő csontvelőből, ép és leukaemiás lépből, majd terpentinolaj befecs­­­­kendezése által nyert steril genyű tályogokból. A fermentum elő­állítása olyan módon történik, hogy az illető anyag 55°-on 24 órai autolysis után tömény alkohollal kezeltetik, majd vizes glycerinnel való kivonás után újólag alkohollal lesz kicsapva. Ezen nehezen előállítható tiszta leukocyta-fermentum thera­­peutikai alkalmazásától Jochmann újabban­ elállott, a­mennyiben megállapította, hogy a gyárilag előállított és készen kapható trypsin, a­mely marhák, disznók pankreasából állíttatik elő, úgy fehérje­hasító chemiai sajátságaiban, mint az állati testben való hatásában is teljesen megegyezik a tiszta leukocyta-fermentummal. Jochmann a Kahlbaum-féle praeparatumot ajánlja 1%-os élettani konyhasós oldatban. A szervezet a trypsin befecskendezésével készen kapja a tiszta leukocyta-fermentummal analóg fermentumot, a­mely a leuko­­cyta- és fermentszegény exsudatumban, gümős tályogban directe fejtheti ki peptonizáló hatását. Ezen fermentum befecskendezésével nincsen veszélyeztetve a tályogot környező ép szövet, mert úgy a tiszta leukocyta-fermentum, mint a hígabb töménységű trypsinoldat ellenében a mindkét fermentummal szemben analóg viselkedésű antifermentum az ép, élő szövetet az emésztőhatástól megvédi, sőt az ép környezetre gyakorolt inger élénkebb sarjadzást vált ki. Hogy Jochmann-nak azon állítása, hogy híg trypsinoldatok az életképes szövetekre semmi káros hatást nem gyakorolnak, a valóságnak csakugyan megfelel, mi is bizonyíthatjuk. Még 1899-ben a klinikán inoperabilis széteső rák eseteiben kiterjedten alkalmaz­tunk trypsinbefecskendezéseket, de a kísérleteket a befecskendezések eredménytelensége miatt abbahagytuk. A fermentkezelésnek más módját ajánlotta Goldenberg; ő nem kész fermentumot fecskendez be a tályogba, hanem Heile kísérleti vizsgálatainak alapján, a­ki izületi merevségeket igyekezett mozgékonynyá tenni, olyan anyagokat, a­melyek fermentumot termel­nek és így a fermentum a tályog üregében folytonosan keletkezvén, in statu nascendi erőteljesebben hat. Ilyen czélból eleintén natrium nucleinicum (Böhringer-Mannheim-Waldhof) oldatot fecskendezett be, hogy leukocytosist idézzen elő a gü­mó­s tályogban; az ily módon kezelt tályogot azután intenzív Röntgen-fény hatásának tette ki. Későbbi kísérleteiben a natr. nuclein­-oldat helyett egy más leuko­­taktikus szert alkalmazott: a protargolt. Az ilyen befecskendezéssel kezelt eseteket is Röntgen-kezeléssel kombinálta. Ezen eljárás alkal­mazása mellett izgalmi tüneteket, kevesebb reactiót ugyan nem tapasztalt, de hőemelkedéseket (egészen 39 C°-ig) igen. Feltűnő volt, hogy ezen hőemelkedések egyszerű befecskendezések után nem jelentkeztek, csupán azokon, a­kik Röntgen-fénynyel is kezeltettek. Ámbár Goldenberg megjegyzi, hogy később egyszerű befecs­kendezések után is észlelt hőemelkedést, nagyon valószínűű, hogy a kombinált kezelés eseteiben a hőmérsékemelkedés a Röntgen­kezeléssel hozható oki összefüggésbe. A Röntgen-kezelés után támadó hőemelkedések ugyanis nem ismeretlenek a Röntgen-kezeléssel fog­lalkozók előtt; leukaemiás léptumorok kezelése után gyakran jelent­keznek elég magas hőemelkedések, melyekkel egyidejűleg a vizelet­ben nagy mennyiségű húgysav és purinbasisok is megjelennek; ezen anyagok pedig csak nagy tömegben tönkrement nucleintartalmú szövetsejtekből, nevezetesen nucleinben bővelkedő fehérvérsejtekből származtathatók és így ezek széteséséből magyarázhatók. A gü­mős genyedések jodoform-kezelésével elért jó eredmé­nyek okainak tisztázásával, valamint a proteolysis és a ferment­­kezelés ismeretével jóformán egyidejűleg a heveny coccusos genye­dések kezelésének kérdése is napirendre került. A Bier-féle kezelés a hozzáfűzött vérmes reményeknek nem igen tudott megfelelni, éppen azon esetekben nem, a­melyekben a régi kezelésmódok eredményei egyik vagy másik tekintetben valami kívánni valót hagytak hátra. És ezen nem is lehet csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy a Bier-féle kezelésnél az infectiót előidéző anyagoknak az eltávolítása csupán mellékes momentum és a fősúly az invasio és a fertőzés helyén a szervezet védőberendezésének növelésére van fektetve. Mi, tapasztalataink alapján, mindenben igazat adunk Lexer-nek, Bier legalaposabb bírálójának, a­ki azt mondja: „Es is vorneherein klar, dass bei einem Verfahren, wel­ches zur Bekämpfung einer Infektion den Löwenantheil dem Gewebe und dem Organismus überlässt, der Erfolg weit mehr als bei der bisherigen Behandlung von der Schwere der Infektion und der Wiederstandskraft des Körpers abhängt und es ist weiter zu ver­muten, dass diese Methode in leichten Fällen kaum versagen wird, in schweren aber ein gewagtes Spiel ist.“ További haladásnak kell tartani az acut gengedések keze­lésében azt az eljárást, a­melyet Müller és Peiser ajánlott: az antiferment-kezelést. A proteolysis és fermentkezelés ismerete alap­ján első tekintetre paradoxnak látszik az acut genyedéseket a proteolysis teljes megszüntetésével vagy legalább is csökkentésével akarni meggyógyítani, de a „pus bonum et laudabile“, az acut lobosodás e gyakori végkimenetele, a mely tönkrement, beolvadt szövetből és tömegesen bevándorolt leukocytákkal átitatott exsuda­ 1909. 23. sz.

Next