Orvosi Hetilap, 1909. szeptember (53. évfolyam, 36-39. szám)
1909-09-05 / 36. szám
624 ORVOSI HETILAP 1909. 36. sz. Elhagyja a klinikát. Otthon állandóan ágyban fekszik. Gyakori véres szék. Júniusban általános vizenyő mutatkozik, az ascites gyorsan fokozódik, szeptember elején beáll a halál. A betegen ezek szerint előrehaladó súlyos anaemia volt jelen, gyakran ismétlődő heves bélvérzésekkel. Kétségtelen, hogy az elsődleges bántalom a vérnek, illetve a vérképző szerveknek a megbetegedése és hogy a vérszegénység nem a bélvérzéseknek a következménye, noha természetesen az anaemia a bélvérzések folytán jelentékenyen fokozódott, hisz egy alkalommal a beteg szinte az acut elvérzés határán állott. Semmi támpont sem állott rendelkezésünkre, hogy elsődleges bélvérzést vegyünk fel. A gyomor secretiós viszonyai normálisak voltak, béldaganatot kitapintani nem lehetett, haemorrhoidális csomó nem volt, arteriosclerosisnak semmi tünete. Haemorrhagiás (Maixner-féle) májcirrhosisnak a megbetegedést semmiképpen sem lehetett tekinteni, ellene szólt a lépdaganat igen jelentékeny foka, rendkívül hosszú ideig való fennállása, a vérelváltozás, mely kifejezetten a vérképző szervek megbetegedésére utalt. A bélvérzéseket tehát kétségen kívül másodlagosnak, a vérszegénység által feltételezettnek kellett felvennünk. A bántalom diagnosisára vonatkozólag legegyszerűbb volna az anaemia splenica felvétele. Az anaemia splenica azonban nem önálló megbetegedés, hanem tünetcsoport, mely számos megbetegedés körén belül nyilvánulhat meg, úgy hogy teljességében el kell fogadnunk Xaegeli álláspontját, ki az anaemia splenica kórjelzést véglegesen kiküszöbölendőnek véleményezi. Ha pontosabb differentialdiagnosis szempontjából végigtekintünk az ide tartozó megbetegedéseken, akkor mindenekelőtt két betegséget kell kizárnunk: az anaemia perniciosa essentialist és a Banti-kórt. Az anaemia perniciosa ellen szól az egyes vörösvérsejteknek normális, sőt ennél kisebb haemoglobintartalma (Farbeindex egynél kisebb), megaloblastok, megalocyták teljes hiánya, a normális fehérvérsejtszám, a polynucleáris leukocytáknak normális, sőt a normálisnál nagyobb arányszáma, a lépdaganatnak túlságos nagy volta. Ez utóbbi körülmény inkább Banti-kór mellett szólana, hasonlóképpen a lépdaganatnak igen hosszú ideig való fennállása, azonban a Banti-kórban leukopenia mellett relatív lymphocytosis van jelen és a lépdaganatnak a Röntgen-sugarakkal szemben való biológiai viselkedése is teljesen más volt, mint a Banti-kórban lenni szokott. A Banti-kórban ugyanis a Röntgen-besugárzás, mint arról két típusos esetben alkalmunk volt meggyőződni, a lépre semmi befolyással sincsen, ami eleve is valószínű, tekintve, hogy Banti-kórban túlnyomóan kötőszöveti túltengésről van szó, melyre a Röntgen-sugaraknak hatásuk nincsen. Ez esetben pedig a Röntgen-besugárzásoknak a lépre kétségtelen megkisebbítő hatásuk volt. Váltóláza a betegnek nem volt, a lépnek álképlet, echinococcus, tuberculosis stb. által való megnagyobbodása ellen szólt a bántalomnak rendkívül hosszú időn át való fennállása mellett a májnak is mérsékelt megnagyobbodása, valamint a vérlelet, nevezetesen a myelocyták jelenléte, mely kifejezetten a csontvelő megbetegedésére utalt. Anaemiás külső mellett ily nagyfokú lépdaganat fennállása esetén első kérdés, hogy nincs-e leukaemia jelen. A vérvizsgálat kimutatta azt, hogy a fehérvérsejtek száma normális, egyszer (1. 10) mutatkozott csekély leukocytosis 13,400 fehérvérsejttel. A fehérvérsejtek vizsgálata azonban kimutatta azt, hogy ha quantitatív leukaemiás fehérvérsejtelváltozás nincs is, mégis oly elváltozások állapíthatók meg, melyek elsősorban a myeloid leukaemiára jellemzők, tudniillik a neutrophil myelocyták jelenléte. Számuk sohasem volt nagy, 2—5%, a legnagyobb megfigyelt szám 7% volt. Hasonlóképpen ezen körbe tartozik, hogy egy ízben eosinophil myelocytát és a basophil sejtek erős megszaporodását is lehetett észlelni (3%). Egyszóval submyelaemiás vérelváltozás volt jelen, mégpedig állandóan, hosszabb időn keresztül. Asubmyelaemiás vérkép ritka, sokkal gyakoribb a sublymphaemiás, normális vagy kissé megnövekedett fehérvérsejtszám mellett relatív lymphocytosis. Pineus szerint a sublymphaemiás vérkép jellegző a lymphatikus pseudoleukaemiára. Ennek analógiáján a submyelaemiás vérelváltozást a myeloid pseudoleukaemiára jellegzőnek kellene tartani. A pseudoleukaemiának mint önálló megbetegedésnek kérdése a haematológiában az utolsó években rendkívül beható tárgyalásnak és vitatkozásnak volt az anyaga. A pseudoleukaemia legtöbb esetben nemcsak makroskopice, de górcső alatt is teljesen a leukaemiáival megegyező elváltozásokat tüntet fel úgy a lépben és mirigyekben, mint a csontvelőben. Tekintve ezen körülményt, valamint, hogy a leukaemiás és subleukaemiás vér, nevezetesen a fehérvérsejtek számát illető elváltozás közötti határ felvétele teljesen az önkénytől függ, tekintve továbbá azon körülményt, hogy kivált a lymphatikus rendszer megbetegedésében a leukaemiás vérelváltozásnak subleukaemiásba való átmenetele, valamint a fordítottja is, gyakran észlelhető, a pseudoleukaemiának, mint önálló, élesen elhatárolt megbetegedésnek létezése nagyon kérdéses. Természetes, hogy a leukaemiás vérelváltozás a megbetegedés kezdetén, ha csak rövid időn keresztül is, mindig subleukaemiás. Ennek alapján az a kérdés támad, hogy vájjon minden pseudoleukaemia nem csak a megfelelő leukaemia első szaka-e ? Ezen felvétel számos esetben helyén való, nem lehet találó azonban azon esetekben, amelyekben hosszú időn keresztül, éveken át a vérelváltozás subleukaemiás jellegű marad és nem megy át leukaemiásba még akkor sem, ha a halált nem közbejövő vagy komplikáló betegség okozta, hanem az elsődleges megbetegedés maga. A pseudoleukaemia lefolyhat tehát mint önálló megbetegedés a nélkül, hogy közte és a leukaemia között éles határt vonni lehetne. Ugyanazon bonczolástani elváltozás mellett kell még valami tényezőnek szerepelnie, mely a leukaemiás illetve pseudoleukaemiás hyperplasiát fokozott sejtképzésre bírja, illetve ezen sejteknek a véráramba való bevitelét okozza. Ezen eddig ismeretlen tényezőnek, mely lehet tisztán functionális ingerhatás is, a pseudoleukaemiás elváltozáshoz való hozzájutása hozza létre a leukaemiát és ugyanezen tényezőnek gyógyszeres befolyásolás (arsen, Röntgen) útján való ideiglenes megszüntetése hozza létre az ideiglenes pseudoleukaemiát. Ily értelemben önálló megbetegedésnek vehetjük a pseudoleukaemiát, annak elismerése mellett, hogy a pseudoleukaemia nemcsak a leukaemiához hasonló betegség, mint ahogyan a név jelzi, hanem hozzá pathogenesisét, jelentőségét, lefolyását illetőleg rendkívül közel álló betegség. E szerint esetünkben myeloid pseudoleukaemia forgott fenn. Bonczolást végezni nem lehetett és ily módon kórszövettani adatok rendelkezésre nem állanak. Kétségkívül myeloid hyperplasia volt jelen a csontvelőben és nagy valószínűséggel a lépben is. E mellett szólt, mint már a Banti-kórral szemben való megkülönböztető kórjelzés tárgyalásakor kiemeltem, hogy Röntgen-besugárzás segélyével a lép könnyen és tetemesen volt megkisebbíthető, tökéletesen olyan módon, mint azt a myeloid leukaemiában látjuk. Leukaemia myeloidea acuta. В. Sz., 43 éves, hivatalnok. Felvétetett 1908 május 2.-án. 20 év előtt luesos fertőzést szenvedett, mely után secundaer tünetek mutatkoztak az ajkon és a torokban, melyek ellen 6 hétig bedörzsöléses kénesőlukát használt. A bedörzsöléseket 10 év előtt, valalamint 6 év előtt ugyancsak 6 héten keresztül ismételte, anélkül, hogy betegségének tünetei jelentkeztek volna. E mellett hosszabb időn keresztül jodkaliumot is használt. Jelen baja folyó év márczius végén vette kezdetét, több napon át egymásután jelentkező rázóhideggel. Azóta állandóan lázas. Három hét előtt bal bordaíve alatt feszülő fájdalmak mellett daganat fejlődött ki, ugyanakkor a jobb hónaljárokban és a nyak jobb felén fájdalmatlan kis mirigyduzzanatok képződtek, ött hét alatt becslése szerint 20 kgm-ot fogyott. Az erősen lesoványodott beteg hőmérséke 335 C°, a pulsus 88, a légzés 20. A mellkasi szervek eltérést nem mutatnak. A lép mintegy 3 ujjnyira haladja meg a bordaívet, puha, nyomásra érzékeny, a máj mintegy 2 ujjnyira terjed a bordaíven túl. A vizelet napi mennyisége 1300 cm 3, nyomokban tartalmaz fehérjét. A vörösvérsejtek száma 5,010,000, a fehéreké 15,000. A fehérvérsejtek számaránya: Polynucleáris leukocyta .... 74% Lymphocyta........................................15% Polynucleáris eosinophil .... 5% Basophil sejt.................................. 1% Myelocyta...............................................5% Elég sok normoblast, mérsékelt polychromatophilia. Therapia: Pyramidon 15 gm, 150 gm. vízre, két óránként egy evőkanállal.