Orvosi Hetilap, 1910. szeptember (54. évfolyam, 36-39. szám)
1910-09-04 / 36. szám
54. évfolyam. 36. szám 1910. Budapest, szeptember 4. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ, ORVOSI HETILAP. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAE KO LOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. TA R TALOM: EREDETI KÖ Z LÉ S E K. Bálint Rezső és Molnár Béla : Közlés a III. sz. belklinikáról. (Igazgató : báró Korányi Sándor dr. egyetemi nyilvánosrendes tanár.) A Basedow-kórban előforduló hasmenések pathogenesiséhez. (Megjegyzések a székletét ferment tartalmának diagnostikai értékéről.) 641. lap. Havas Adolf : Közlés a Szent István-közkórház bőrbeteg és bujakóros osztályáról. Előzetes jelentés az Ehrlieh-féle gyógyszerrel elért gyógyeredményekről. 643. 1. Justus Jakab: Közlés a pesti izr. hitközség kórházából. (Igazgató : Stiller Bertalan dr., udvari tanácsos, egyetemi tanár.) Az Ehrlieh-féle 600. számú készítménynyel való tapasztalások súlyos lues-esetekben. 646. lap. Zsáké István: Az elmekórtan fejlődése. 648. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Ehrlich, Krause, Mosse, Rosin és Weiyert: Enzyklopädie der mikroskopischen Technik. — B. Bendix: Lehrbuch der Kinderheilkunde. — Lapszemle. Belorvostan. Barabaschi: A bélférgek jelentőségéről a typhus abdominalis keletkezésében. — Nicolas, Favre és Charlet: A syphisben szenvedők reagálása tuberculinra. — Schols: Bronchus diphtheria esete. — Elmekórtan. Wigert: A delirium tremens gyakorisága a stockholmi 1909 augusztus—szeptember havi általános sztrájk idejében. — Sebészet. Porpping: A bélinvaginatio mechanismusáról. — C. Hoffmann : A temporaer laminektomia egyszerű módszeréről. — Miramond de la Roquette: A has melegítésének hatása hasműtétek után. — Bövkertan. G. Arndt: Lupus erythematodes acutus illetőleg subacutus esetében kimutatott gümőbacilluslelet. — Venereás bántalmak. Kromayer: Az Ehrlich-Hata-féle syphilisellenes gyógyszerről. — Fülorvostan. Reinking: Az agy punctio veszélyei.— Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Gockel: Szer ascarisok ellen. — Zeissl: Carol. 649—652. 1. Bókay János : Henoch E.* 652. lap. Magyar orvosi irodalom. Klinikai füzetek. — Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 658. lap. Vegyes hirek. — Pályázatok. — Hirdetések. 653. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 654—656. lap. 1 " EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a III. sz. belklinikáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr. egyetemi nyilvános rendes tanár.) A Basedow-kórban előforduló hasmenések pathogenesiséhez. (Megjegyzések a székletét ferment tartalmának diagnostikai értékéről.) Irta: Bálint Rezsit dr. és Molnár Béla dr. A Basedow-kórban előforduló hasmenések eredetének kérdése főleg utóbbi időben kezdi foglalkoztatni a vizsgálókat. A secretio interna tanának fejlődése erre a kérdésre is reáfordította a figyelmet. Az az észlelet, hogy a hasmenések lefolyása valamint a székletetek minősége a pankreas különböző természetű secretiós insufficientiájánál előforduló székletetek minőségére emlékeztet, volt kiinduló pontja annak a therapeutikai kísérletnek, hogy a hasmenéseket pankreonnal igyekezzenek befolyásolni. Az eredmény egyes esetekben kedvezőnek mutatkozott; ez esetek azonban szigorú tudományos vizsgálatoknak nem voltak alávetve, s más esetekben — amilyen a részletesen vizsgált Salomon és Almagia-féle — a pankreon hatástalannak bizonyult. A pankreonnal elért jó eredmények még inkább a pankreas insufficientiájával mutatták összefüggésbe hozhatónak a hasmenéseket, s e felvételt lényegesen megerősíteni látszottak Falta, Rüdinger és Eppinger azon vizsgálatai, melyek a thyreoidea és pankreas antagonismusát dokumentálták. E vizsgálatok ugyan csak a belső elválasztásra vonatkoztak, de tekintve azt a gyakori parallelismust, mely a pankreas belső és külső secretiójának változásai közt másféle viszonyok között látható, könnyen volt elképzelhető, hogy a thyreoidea functiójának fokozódása a pankreasnak nemcsak belső, hanem külső secretióját is csökkenti, ami viszont megmagyarázná a nevezett székletétek létrejöttét. A secretio interna több kérdésének vizsgálatával foglalkozva fordult a mi figyelmünk is e kérdés felé. A kérdést megközelíthetőnek úgy véltük, hogy egy rendelkezésünkre álló alkalmas esetben oly vizsgálatokat végeztünk, melyek a pankreas functiójába ' ' ~~...................... ■■ .........■—■■■■ • '. -i-i ■ többé-kevésbé betekintést engedhetnek. E czélra legalkalmasabbnak látszott nekünk a pankreas fermentunminak vizsgálata. Mint régebbi módszer szóba jöhetett a Boldgreff-Volhardt-re, mely olajreggeli után a gyomorba regurgitált pankreasnedv jelenlétét és mennyiségét állapítja meg. Az újabb eljárások közül különösen kettő volt az, mely alkalmasnak ígérkezett, így Goldschmidt quantitatív trypsinmeghatározása a bélsárban s különösen Wohlgemuth diastase-meghatározása. A Goldschmidt-féle eljárás a székletét vizes kivonatainak quantitativ caseinemésztő hatását, a Wohlgemuth-féle pedig a keményítőbontó hatás mértékét állapítja meg. (A methodus részleteit illetőleg az illető szerzők eredeti közleményeire utalunk.) Az eset, melyben e vizsgálatokat először alkalmaztuk, röviden a következő: S. S. 24 éves nőbeteg. Anamnesis: 3 év óta exophthalmus, struma, mely utóbbi a terhesség alatt fejlődött. Szívdobogás, légzési nehézségek. Nagy étvágy és szomjúság. Erős lesoványodás. Hasmenés. Bő izzadás. Hőségérzés, izgatottság, később oedema a lábakon. Status: Exophthalmus, Graefe, Stellwag, Möbius. Nagy struma, a szegycsont markolata fölött tompalat (thymus ?). Erős tachycardia és arythmia. Dilatált szív. Oedemák, nagyobb máj. Bő könyelválasztás, állandóan nyirkos bőr, gyakori izzadás. A vérkép majdnem teljesen normális. Fokozott éhségérzés. Naponta 4—8-szor teljesen fájdalom és görcs nélkül lágy pépes, néha vizes, nagymennyiségű székletétet ürít. A székletét világos szürkés-sárga, kissé ezüstös fényű, makroskopice is bőséges zsírtartalmat mutat, amely aetheres extractumban nagy mennyiségűnek mutatkozik. A zsír a bélsárral keveredve van ; úgynevezett vaj székletétet egyszer sem találtunk. Igen nagyfokú azotorrhoea; időnként a székletétben izomrészletek makroskopice is láthatók. A pankreasfunctionális vizsgálatok, amelyeket a betegen végeztünk, a következő eredményeket mutatták. Boldgreff-Volhardt-féle olajreggeli után 50 cm3 olajos folyadék ürül, melynek alján 25 cm3 élénkzöldszínű folyadék gyűl meg; ennek 5 cm3-ét T5 — NaOH közömbösíti, pepsin 32, trypsin