Orvosi Hetilap, 1916. március (60. évfolyam, 10-13. szám)

1916-03-05 / 10. szám

60. évfolyam. 10. szám. Budapest, 1916 márczius 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TAMÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Boér Farkas: Közlemény a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem I. számú kór­­boncztani intézetéből. (Igazgató: Buday Kálmán dr., egyetemi ny. r. tanár.) A here chorionepith­eliomáiról egy eset kapcsán. 119. lap. If­ j. Molnár Béla: A miskolczi II. megfigyelő-állomás laboratoriumából. Érdekesebb laboratóriumi esetek. 122. lap Germán Tibor: Közlemény a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem fülészeti tan­székével kapcsolatos Szt. Rókus-kórházi fülosztályról. (Igazgató: Krepuska Géza dr., egyet, nyilv. rendk. tanár.) Meningococcus által előidézett genyes középfülgyuladás. 124. lap. Tárcza. Helm Pál: A dajka- és csecsemő-otthonokról, a csecsemő-kórházról. 125. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Müller: Lieber das Altern. — Lapszemle. Belorvos­­tan. Trunecek: A kulcscsont fölötti árokban található előboltosulás. — Mayerhofer: A roseola felismerése. Sebészet. — Wagner: Fagyás.­­ Silberstein és Colman: Gummi­­kertyű pótlása. — Venereás betegségek. Haslund: Parotitis syphilitica. — Gyógyszertan. Blumenthal: Az ultrafiltratum nevű új gyógyszer­ alakról. — Kisebb közlések az orvos­gyakorlatra. Klausner: A gonorrhoea gyógyítása. 127—128. lap. Magyar orvosi irodalom. 128. lap. Vegyes hírek. 128. lap. Tudományos Társulatok. 129—130. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem I. számú kórboncztani intézetéből. (Igazgató: Buday Kálmán dr., egyetemi ny. r. tanár.) A here chorionepitheliomáiról egy eset kapcsán. Irta: Boér Farkas dr., tanársegéd. I. Bevezetés. Amióta Schlagenhauser kétségtelenül bebizonyította, hogy chorionepitheliomák a herében előfordulnak, többen foglalkoztak a here ezen daganataival, nemcsak azért, mert e daganatok igen ritkák, hanem azért is, mert histogenesisük igen érdekes. A terhesség után fejlődő chorionepitheliomával e daga­natok megegyeznek. Leszármazásukat illetőleg egyes szerzők véleménye eltérő, általában a here teratomáiból vezetik le e daganatokat. Alkalmam volt egy ilyen heretumort észlelni, melyet a trencséni katonai tartalékkórház sebészi osztályán irtottak ki. Az alábbiakban közlöm a beteg kórtörténetét, a daganat leírását, kitérve e daganatok keletkezését elemző fejtege­tésekre. Minthogy ezen heredaganatok csakis akkor értelmez­hetők helyesen, ha a terhességgel kapcsolatos chorionepithe­­lioma sajátságait szem előtt tartjuk, szükségesnek vélem néhány szóban kitérni ez utóbbi daganatra. A terhesség utáni chorionepithelioma helyes ismeretét Marchand-nak köszönhetjük. E daganatnak kiindulási pontját a visszamaradó chorionbolyhok alkotják. Histogenesisét illető­leg a foetalis ectodermából (irophoblast) származó chorionhám rosszindulatú burjánzása. A chorionbolyhokat borító chorion­hám két sejtrétegből áll: a bolyhokat közvetlen borító köb­alakú, világos protoplasmájú, glykogentartalmú sejtek rétegé­ből (Langhans-féle réteg) és az efelett levő, sejthatárokat nem mutató, hosszúkás, sötéten festődő magvakkal bíró syncytiumből. E két típusú hámrétegnek megfelelő sejteket találunk a chorionepitheliomában, melyek igen gyakran vérrel teli üregeket vesznek körül. Ezen vérzéses üregek úgy jönnek létre, hogy a chorionhám belenő a vérerekbe, azok falát elroncsolja, utánozva ezzel a chorionhám azon élettani sajátságát, hogy az anyai vérereket felkeresi és azokba belenő. A vérerekbe betört daganatos tömegek a vérárammal tovább sodródnak és igen hamar okoznak metastasist a tüdőkben, de más szervekben is. A nyirokrendszer útján ritkábban jön létre áttéti gócz. Ezen sajátsága révén, ámbár hámeredetű a chorionepithelioma, mégsem hasonlít a rákhoz és a különbséget még teljesebbé teszi az a körülmény, hogy a chorionepitheliomának nincs kötőszövetes stromája, sem alveolaris szerkezete, mely két tulajdonság tudvalevőleg jel­lemző a rákra. Marchand után szokásos a chorionepitheliomákat két csoportra felosztani.­ typusosakra, a­melyekben a syncytium és a Langhaus-féle rétegnek megfelelő sejtek úgy elrende­ződésre, mint alakra nagyon hasonlítanak a terhesség korábbi szakaiban látható chorionhámhoz, és atypusosakra, a­hol a hasonlóság nem oly kifejezett, a mennyiben a chorionhám szokásos elrendeződését nem látjuk, hanem a sejtek mintegy eloszolva­ találhatók, gyakrabban sötéten festődő, többmagvú, protoplasma-tömegek alakjában s ekkor a syncytium jellegé­vel bírnak; ritkábban világos testű, hólyagos magvú, glykogen­tartalmú sejteket alkotnak, melyek hasonlók a Langhaus-féle réteg sejtjeihez. A terhesség utáni chorionepitheliomáról mondottak álta­lában a here chorionepitheliomáira is állanak. A két típust a here ezen daganataiban is megtaláljuk. A chorionepitheliomás burjánzások a legtöbb esetben az egyidejűleg jelenlevő tera­toma ectodermalis részéből indulnak ki. Azon esetek száma, a­hol teratomás részleteket nem találtak, tehát az egész daganat chorionepitheliomás szövetből állott, igen csekély. II. Irodalmi adatok a here chorionepitheliomájáról és ennek leszármazásáról. Hereteratomával kapcsolatban fejlődő chorionepitheliomát legelőször Schlagenhauser közölt. Ez a metastasist okozó heredaganat mind a 3 csiralevél származékaiból állott, chorion­­epitheliomaszerű részletek mellett. Schlagenhauser esetével kapcsolatban a régebbi irodalomból még más hármat is e csoportba sorozott (Eden, Langhans eseteit, Malassez és Monod „sarcome angioplastique“-ját). Szerinte a chorion­­epitheliomaszerű burjánzások e hereteratomákban teljesen egyenértékűek nemcsak a morphologia, hanem a histogenesis szempontjából is a terhesség utáni chorionepitheliomával. A chorionepitheliomás részleteket a teratomában feltételezett magzati burkokból származtatja le, sőt ebből a feltevésből kiindulva, két csoportba osztotta be a teratomákat, mintegy kiegészítve a Marchand és Bonnet felfogását a teratomák

Next