Orvosi Hetilap, 1917. augusztus (61. évfolyam, 31-34. szám)
1917-08-05 / 31. szám
424 ORVOSI HETILAP síkon, eprouvettákban tenyésztett bacterium-mennyiség is, de itt mindjárt megjegyzem, hogy tapasztalataink szerint ez a tenyésztésmód nem nagyon alkalmas ezen bacillus tenyésztésére. Ferde ascites-agarra oltva és a csöveket anaerob módon elzárva, rendesen 36—48 óra múlva a condens-vízben üledék képződött; az agaron ilyenkor még semmi sem fejlődött. Csak ha ezt az üledékes condens-vizet végigcsurgattuk egy-kétszer a táptalaj felszínén, kaptunk itt újabb 48 óra múlva, közel a condens-vízhez, legfeljebb 1 — 11/1 mm.-re megnövő, teljesen átlátszó coloniákat, melyek idővel egymással összefolytak. Ha azonban a csöveket állani hagytuk, a condens-víznek említett végigöntése nélkül is, 5—6 nap múlva a condens-víz szélén egy pár kis colonia kezdett fejlődni. Mindenesetre a fejlődés nagyon gyönge és bizonytalan, úgy, hogy czélunknak nem felelt meg. Ezért folyékony táptalajokkal kísérleteztünk. Táptalajul ascites-folyadék és bouillon keverékét használtuk. Hogy a keverék-arány optimumát kiderítsük, melynél a bacillus legjobban fejlődik, az alábbi táblázatban feltüntetett hígításokat próbáltuk ki a következő eredménnyel (1. táblázat): E kísérlethez használt ascites folyadék nephritises betegtől származott, halványsárga és kissé opaleskáló, Essbach szerint 5 promiile (1/2%) fehérjét tartalmazott. A táblázatból kiderül, hogy tiszta ascites-folyadékban, melynek fehérjetartalma 0’5°/C, a bacillus nem tenyészik; ugyancsak nem tenyészik akkor sem, ha a keverék fehérjetartalma (kiszámítva az ascites-folyadékban levő natív fehérjetartalomból) 0,1%-nál kevesebb volt. A kísérletet megismételtük egy másik savóval is, mely carcinosis peritoneiben szenvedő betegtől származott. E savó teljesen átlátszó, élénksárga, de bő kocsonyás fibrin-üledéke volt. Fehérjetartalma Essbach szerint 4°/«. Az alábbi 2. táblázat mutatja a kísérlet eredményét : II. táblázat. Ebben az esetben tehát a fejlődés optimuma 2% natív fehérjetartalom mellett volt, de 28%-nál, bár csak később, a fejlődés még megindult, 12%-nál viszont egyáltalán nem volt már fejlődés. Ha e két eredményt összehasonlítjuk, azt kell mondanunk, hogy ezen mikroba fejlődése nem tisztán a tenyésztő folyadék natív fehérjetartalmától, illetve ennek mennyiségétől, hanem talán egyéb alkotórészektől is függhet. Ellenben hasonlítsuk össze a két kísérletet oly szempontból, hogy az ascites-bouillon-keverékben mennyi volt az ascites mennyisége? (3. táblázat). III. táblázat. E táblázatból kiderül, hogy 30—50%-os ascites-tartalom mellett legjobb a fejlődés. Tehát nem a fehérjetartalmat, hanem az ascites-mennyiséget véve az összehasonlítás alapjául, a kísérleti eredmények sokkal közelebb állanak egymáshoz, amit különben egy harmadik savon is észleltünk. Az a kísérleti adat, hogy ha bizonyos mennyiségű ascites-folyadéknál kevesebbet adunk a keverékbe, akkor fejlődés nem indul meg, érthetőnek tűnik. Meglepő azonban az, hogy bizonyos mennyiségen felül sem indul meg a fejlődés, másrészt, hogy tiszta ascites-folyadékban sem jön létre cultúra. Itt esetleg arra gondolhatnánk, hogy az ascitesfolyadékból hiányoznak azok az anyagok, amelyeket mi a bouillonnal való keveréskor beleviszünk. Bár ez kissé valószínűtlennek látszott, a priori kizárható nem volt. Utóbb értesültem, hogy Boér tanársegédnek sikerült e mikrobát egy beteg véréből kimutatnia. Ezért embervérsavót is megpróbáltam felhasználni tenyésztési czélra. Higítatlan embervérsavóban (a savó akár inactiválva volt 56° C-on, akár nem) a mikroba épp úgy nem tenyészett, mint tiszta ascitesfolyadékban. Az irodalomban G. Seiffert ismertette azokat a kísérleteit, amelyeket bacteriumoknak (különösen a bacillus typhinek) vérsavóban való tenyésztésével végzett. Rájött arra, hogy a bacteriumok egy csoportja nem fejlődik oly egyének inactivált savójában, akik hajlamosak az illető mikroba által létrehozott megbetegedésre; míg oly egyének (és állatok) savójában, akik immunisak (akár természettől fogva, akár mesterségesen védettek), jól fejlődik. Arra gondolva, hogy itt esetleg hasonló viszonyok szerepelnek, végeztem aztán a következő kísérletet: Parallel oltottam friss ascites-bouillon-cultura üledékével : 1. egészséges ember inactivált vérsavóját; 2. egészséges házinyúl inactivált vérsavóját; 3. előzőleg beoltott, tályogot kapott és tályogjából kigyógyult házinyúl inactivált vérsavóját. A csöveket anaerob módon (pyrogallus-kálilúggal) zártam el. Az 1. és 2. csőben semmi fejlődés nem indult meg; a 3.-ban typusos tenyészetet kaptam, így tehát kiegészíthetem Seiffert vizsgálatait azzal, hogy az általa megvizsgált és felsorolt aerob mikrobákon kívül az általa talált — látszólag paradox — tüneményt észleltem ezen az anaerob mikrobán is. Úgy hiszem, hogy az ascites-folyadékkal végzett kísérletekben találtak ugyanúgy értelmezendők, mint a vérsavó viselkedése. Seiffert úgy magyarázza e tüneményt, hogy itt a vérsavó valamilyen fejlődést gátló anyaga szerepel. Azt hiszem, I. táblázat: Bouillon cm3 Ascites-folyadék cm3 Natív fehérje-tartalom : °/« A keverék ascites-tartalma: % Fejlődés 1 nap 2 nap 4 nap 1 5-0 5-0 0-25 50-0+ + 2 5-0 2-0 0-14 28-5— + + 3 5-0 0-5 0-04 9-1— 4 5-0 0-2 0-02 3-8— — — 5 5-0 o-1 o-oi 1-9 -- .— — 7 50 0-5 100-0— — -Bouillon cm3 era 6 EC/3 .0 '(1) .tS T3 O 63 Natív fehérje-tartalom : o/0 A keverék ascites-tartalma: % Fejlődés 1 nap 2 nap 3 nap 4 nap 1 1-0 9-0 3-6 90-0 2 3-0 7-0 2-8 70-0— — - ? 3 5-0 5-0 2-0 50-0— + 4 7-0 30 1-2 30-0— + 5 8-0 2-0 0-8 20-0— 6 9-0 1-0 0-4 10-0— — 7 9-9 o-i 0-04 1-0— — 8 ío-o— — — — — 9 — 10-0 4-0 100-0— — I. kísérlet ! II. kísérlet vL . — IU TM o .ts E m13 < 19 — 100-0 50-0 28-5 9-1t 100-0 90-0 70-0 500 30-0 20-0 10-0 -4) -a=o 5T a. 1917. 31. sz