Orvosi Hetilap, 1917. szeptember (61. évfolyam, 35-39. szám)
1917-09-02 / 35. szám
472 ORVOSI HETILAP miatt. Immunitást azonban a vízben oldhatatlan résszel csak akkor sikerül előidéznünk, ha mind a három componensével: a fehérjékkel, zsírsav-lipoidokkal és neutrális zsírral igyekszünk azt elérni. Ezek mindhárman t. i. külön-külön antitestek képződésére vezethetnek és csak abban az esetben tud a szervezet sikeresen megküzdeni a tuberculosis bacillusával, ha mind a három alkotórésze ellen tud ellenanyagokat , antitesteket produkálni. Ezen antitesteket Much ezért partial antitesteknek, a tuberculosis-bacillus őket előidéző anyagait partial-antigeneknek nevezte el és e néven is hozatta őket forgalomba. E partial-antigenek tehát abban különböznek a használatban levő tuberculinektől, hogy aóocit-bacillus hatóanyagait feloldott — reactio kiváltására alkalmas — alakban tartalmazzák, míg a tuberculinek, amelyekkel a partial antigénekkel szemben sohasem lehet állatokat a tuberculosistól megvédeni, ezeket részint kis mennyiségben tartalmazzák csak, részint nem oldott állapotban, amellett, hogy az immunitásra káros mérges és szagos anyagokat bennük megtaláljuk. Vizsgálataim tárgya az elmondottak átgondolása után önként felmerülő ama kérdés volt, vájjon lehet-e a bőrnek a tuberculinek classikus típusa: az alttuberculin és a modern partial antigénekkel szemben való viselkedésében különbségeket leolvasni ? Mi e különbségek oka és lehet-e a szervezet egyikkel vagy másikkal szemben való reactiójából a beteg szervezet védekezőképességének fokára és a megbetegedés ezzel összefüggő prognósisára következtetni. Legalkalmasabbnak látszott előttem a vizsgálatok keresztülvitelére a reactioképesség megállapításának azon quantitatív módszere, amelyet Elletmarin és Erlandsen alkalmazott először. Ők t. i. 0'5°/Cros, sőt néha ennél kisebb concentratiójú tuberculin-oldattal kezdve, felhaladó concentratiójú oldatokat, majd végül concentrált tuberculint vittek a bőrbe egyidőben és egymás mellett. A reactioképesség fokának megítélésére mértékül vették a legkisebb concentratiójú tuberculin-oldatot, amelyre a szervezet még reagált és ezen concentratio reciprok értékét tekintették a szervezet tuberculin-titerjének. Ha például a szervezet 25%-os tuberculinra még reagál, de ennél hígabbra már nem, akkor ezen szervezet tuberculin-titerje 100:25-tel, azaz 4. Nagyobb anyagon végzett vizsgálataik, amelyeket mások eredményei is igazolni látszanak, azt derítették ki, hogy minél magasabb a titerszám, azaz minél hígabb concentratiójú oldatra reagál a szervezet, annál jobb a prognosis. E vizsgálatokat én az Ellermann-Erlandsen-étől eltérő technikával, a SaM-félével végeztem 100—100 betegen, úgy az alttuberculint, mint a mindhárom partial-antigént egyaránt tartalmazó MTR-praeparatumot a beteg felkarjának bőrébe vittem egymás alá 6'500-tól 64%-ig terjedő concentratióban, mégpedig úgy, hogy minden oldat kétszer oly tömény volt, mint a megelőző. Az utolsó oldat concentrált tuberculin, illetve MTR volt. Az oldatok hígítása phenollal történt Az oltáshoz a SOM leírta csappantyús eszközt használtam. Ennél az eszköznél 25 kis tű hatol be egyszerre a felkar bőrébe, ha a rúgóját lenyomjuk. A tűk hosszúsága, amelylyel a bőrbe behatolnak, szabályozható. A behatolási helyek alig látható, köralakban elhelyezkedett, nem vérző pontocskák. A körre, melyet e kis pontok alkotnak, kiizzított platinkacscsal rákenjük a tuberculint, illetve az MTR-t és beszáradni hagyjuk. Azon esetekben, ahol a tuberculin, illetve az MTR alkalmazása reactióval járt, ez a reactio rendszerint 12 óra múlva állott be. Néha azonban csak 24—48 óra után mutatkozott a reactio. E reactiónak Sahli szerint 4 fokát különböztetjük meg. Az I. fokon az egyes szúrási pontok mint izolált kis piros papulák jelennek meg. A II. fokon minden papula körül kis pír látható, azonban az egész nem tűnik fel infiltráltnak. A III. fokon az oltás helye intensive pirosan infiltrált. A IV. fokon a szúrási pontok a diffus infiltration belül mint kis piros csomócskák tűnnek fel. Néha hólyagok is képződnek és a IV. fokú reactiót úgyszólván mindig erős piros udvar veszi körül. A centrális rész, a piros udvartól eltérően, rendszerint pigmentált. A külső udvar rendszerint a második-harmadik napon eltűnik, azonban a centrum, illetve a pigmentáltság sokszor még heteken át látható. Ha már most az előbb elmondottak nagyjában úgy az alttuberculin, mint a MTR által előidézett reactióra is vonatkoznak, a kettő okozta reactió mégis különbözik egymástól. Egyszerű megtekintésre ez a különbség csak intesitásbeli különbségnek tetszik. Az alttuberculin előidézte reactiók mindig erősebbek, mint azok, amelyeket az MTR okozott. A pír, az infiltratio mindig nagyobb, a IV. fokú reactiónál észlelt hólyagképződés, az ezen reactiót körülvevő piros udvar MTR alkalmazása után sohasem észlelhető. Ennek a szabad szemmel látható különbségnek okát megfejti a mikroskopos kép. (A mikroskopos praeparatumokat Feldmann dr. főorvos volt szíves elkészíteni és felülvizsgálni.) Ha a mikroskopos képet vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy mindkét reactióra jellegző a lelet, amelyet Bartel a szövetek lymphoidos latentiája néven írt le: körülírt lymphoidos burjánzás mindenütt, főleg az erek, faggyú- és verejtékmirigyek körül. Cardinalis különbség is van azonban a két praeparatum között és ez az, hogy míg a tuberculin előidézte productív gyuladás mellett exsudativ folyamat is — hólyag képződés az irha papilláinak megfelelően — játszódik le, addig az MTR exsudativ elváltozásokra nem vezet. Hogy ezt a különbséget mi okozza, arra határozottan megfelelni nem lehet. Valószínű azonban, hogy az ok abban a Much által leírt, de közelebbről meg nem határozott mérges anyagban van, amely az altuberculinban megtalálható, az MTR-ben nem. Ez a mérgező anyag azonban valószínűen oka az ellenkező végletnek is, t. i. annak, hogy gyakrabban láttam oly eseteket, amelyek altuberculinre nem reagálnak, de partial-antigénekre igen. Ez a mérgező anyag ugyanis megsemmisítheti a súlyos esetekben amúgy is kisebb mértékben jelenlevő antitesteket és így tönkreteheti az esetleg még meglevő vagy kifejleszthető túlérzékenységet, amely rendszerint a tuberculosisdacillussal való eredményes megküzdésre vezet. Az MTR és az alttuberculin okozta reactiók, ha intensitásban, histologiás képben, gyakoriságban különböznek is egymástól, abban megegyeznek, hogy az előszöri alkalmazásukat követő reactióból semminemű prognostikai következtetést vonni nem lehet. Nem szándékozom statisztikai adatokat elmondani s azért csak vizsgálataim eredményeit foglalom össze. Igen gyakran előfordult, hogy teljesen jóindulatú, fibrosus, láztalan esetek az első cutan oltás alkalmával egyáltalában nem reagáltak, vagy ami ennél gyakrabban fordult elő, reactiót csak a magasabb concentratiójú oldatok valamelyike váltott ki. Az is előfordult, hogy a reactio csak későn, 3—4 nap múlva jelentkezett és akkor sem oly intensitással, mint amilyent a folyamat klinikai képe után remélhettünk. Ezzel szemben azonban azt is észleltük, hogy a rossz prognosisú esetek, az előrehaladó, nagyobb széteséssel járó s caseosus folyamatok első reactiója positiv volt. Ezt a súlyos esetek 3°/0-ában láttam, de mindig polgári betegeken, akik a harcztéren nem voltak és akik relative jó otthoni megélhetési viszonyokból kerültek a sanatoriumba. E tények megfejtése a 2—3 heti időközökben megismételt cutan oltások nélkül lehetetlen volna. Az ezekre beálló reactiók igen sokszor meglepően változott viszonyokat derítettek ki. Oly esetek, amelyek az első negatív reactio vagy alacsony tuberculinttter dacára jóindulatúnak látszottak, az ismételt oltásra jól, további oltásokra pedig erős reactióval feleltek. Sokszor azonban csak a reactio megjelenése vagy erősbödése után javult a beteg állapota. Ily esetekben a reactio positiv volta gyakran előre jelezte a beteg javulását, a láz, szörtyzörejek eltűnését, az erőbeli állapot gyarapodását. Ezen esetekkel ellentétben azon súlyos, exsudatióval járó, caseosus folyamatok és azok, amelyek csak a klinikai észlelés során progrediáltak, de először mégis reagáltak, a további oltások során anergiásoknak bizonyultak — nem reagáltak. Ezek alapján e jelenségek más magyarázatot nem engednek meg, mint hogy a jóindulatú esetek kezdeti energiája időleges antitest-hiányra vezethető vissza. Katonákon, egyfolytában 1917. 35. sz