Orvosi Hetilap, 1918. február (62. évfolyam, 5-8. szám)
1918-02-03 / 5. szám
62. évfolyam, 5. szám. Budapest, 1918 február 3. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LEMHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a Szent István-kórház III. sebészeti osztályáról. Újabb adatok a retrograd incarceratio tanához. Irta: Pólya Jenő dr., egyet.ez. rk. tanár, közkórházi főorvos. Amióta a vékonybél retrograd incarceratiójáról szóló monographiáma megjelent, 3 újabb esetben volt alkalmam a vékonybélnek ilyen retrograd incarceratióját észlelni, úgy, hogy ezidőszerint e kórképre vonatkozólag 6 személyes észlelettel rendelkezem. Mivel kizárt sérvek nem túlságos nagy számmal kerülnek osztályomra, azt kell ebből következtetnem, hogy e kórkép korántsem oly rendkívül ritka, mint azt régebben gondoltuk. E mellett szól az a mindenesetre feltűnő tény is, hogy az irodalomban közölt esetek aránylag kis számához képest egyes szerzők relative sok esetről (Lauenstein 9, Hilgenreiner 8, Petrivalsky 6, Stuckey 4, Ádám 4) tudnak beszámolni. Úgy látszik tehát, hogy az állapot nem egyszer elkerüli a műtők figyelmét.12 Német közleményem megjelenése óta, amennyire az irodalmat át bírtam tekinteni, a retrograd incarceratio casuistikája újabb eseteimmel együtt 30 esettel (köztük 10 magyar szerzőé, Ádám 4, Erdélyi, Manninger, Mező 1—1 esete és saját 3 esetem) gyarapodott, tehát 97 volna az irodalomban ismertetett esetek száma, s ha Jenekesnek legalább is kétes esetét is hozzászámítjuk, 98. Valamennyire felhasználható adataim azonban csak 85 esetről vannak.31 Orvosi Hetilap, 1910, 6—9. sz. és átdolgozva és kibővítve Deutsche Zeitschrift für Chirurgie, 111. kötet, 1911, 424—509. 1. 2 A magyar sebésztársaság 1910-es nagygyűlésén e tárgyról tartott előadásom után hozzámjött egy vidéki sebészcollegám, hogy most érti azt az esetet, amelyet pár hónappal előbb operált s melynek operálása alkalmával a sérvben ép bélkacsokat, a hasűrben egy erősen cyanosisos bélkacsot talált. 3 Csak egész töredékes adataim vannak Jassenetszky Woinow (1 eset dr. Stuckey-nél), Lönnberg (2 eset Centralblatt für Chirurgie und Orenzgeb. II. 46. oldal) és Thun (1 eset Centralblatt für Chirurgie und Grenzgeb. V. 128. oldal) közleményeiről (ez utóbbiról nem tudom biztosan kizárni, hogy nem azonos-e Thun-nak egy másik, a Centralblatt für Chirurgie 1912, 855. oldalán részletesebben referált esetével) és Hilgenreiner 4 esetéről, azonfelül Manninger 1 esetéről, melyet a magyar sebésztársaság 1910. nagygyűlésén tartott előadásomhoz fűződő vita kapcsán említett s Ádám 3 esetéről, melyeket a közkórházi orvostársulat 1917. XI. bemutató szakülésén (deczember 5.) tartott bemutatásaimmal kapcsolatos hozzászólásában említett. Jeneket esetére nézve lásd Orvosi Hetilap 1910. 100. 1. Bővebb — ha sok-Újabb eseteim a következők :4 IV. S. S.-né 72 éves cseléd 1912 július 1.-én helyeztetett egy belosztályról sürgős műtét indicatiójával Szent István-kórházi osztályomra igen súlyos állapotban. A sérvre s annak kizáródására vonatkozó anamnestikus adatok, sajnos, úgy a mi kortörténetünkből, mint a belosztályéból hiányoznak. Áthelyezése alkalmával a köldök táján emberfejnyi daganat, mely kékes-zöldesen elszínesedett bőrrel van fedve, dobos kopogtatási hangot ad és a hasürbe vissza nem helyezhető. A sérv környéke phlegmonosus. Azonnal műtét, melyet aethernarcosisban végeztem. A sérvdaganatot intoto az incarceratiós gyűrűvel együtt kimetszve láttam, hogy a sérvtömlőbe szorult bélkacs betérő és kitérő szára között, mely utóbbi, mintegy 5—6 cm.-nyire fekszik a coecumtól, egy feketén elszínesedett 10 cm. hosszú bélkacs lóg be a hasüregbe az incarceratiós gyűrűből. A nélkül, hogy a sérvtömlőt megnyitottam volna, lekötöttem és átmetszettem a sérvbeli bélkacsok mesenteriumát az oda bevezető és kivezető szár között, a belet resecáltam, és pedig az elvezető bélkacsot közvetlen a coecum mellett, miután előbb az appendixet eltávolítottam és csonkját lesülyesztettem a coecumba s az aboralis csonkot vakon elzárva, az oralis csonkot a colon transversum oldalába implantáltam. A peritoneumot elzárva, a phlegmonosus hassebet tamponáltam, a bőr sebszéleit csak néhány varrattal közelítvén. A resecált bél hossza 369 cm., ebből 354 cm. volt a sérvtömlőben. A hasüregbe visszalógó bélkacs 10 cm. hosszú, gangraenás, a sérvtömlőben levő bélkacsok egyike 280, másika 74 cm. hosszú, legnagyobbrészt csak kékes-vörösen belöveltek, csupán egy 15 cm. szór nem is teljesen kielégítő — adatokat tudok az Orvosi Hetilap 1910. évfolyamának 94—99 lapjain táblázatba foglalt 40 eseten kívül a következő esetekről: Ádám (1 eset, Orvosegyesületi értesítő, 1913), Bozzotti (1 eset, Ref. Centralblatt f. Chir. und Grenzgeb., V., 1914), Bulva (1 eset, Wiener med. Wochenschrift, 1908), Cackovicz (1 eset, Ref. Centralblatt f. Chir., 1910), Erdélyi (1 eset, Orvosegyesületi Értesítő, 1916), Friedmann (1 eset, Ref. Centralblatt f. Chir. und Grenzgeb., Ill, 1913), Hardouin (1 eset, Presse Medicale, 1911), Hilgenreiner (4 eset, Beitr. z. kimn. Chir., 69), Klauber II. esete (Deutsche Zeitschrift f. Chir., 107, 1910), Kopfstein (1 eset, cr. Petrivalskinál), Lauenstein VIII. és IX. esete: (Deutsche Zeitschrift f. Chir., 109, 1911), Lauwers (1 eset, belga orvosi akad. ülésjegyzők, 1909), Mac Ewen (2 eset, British med. Journ., 1910 és 1913), Marcinkowski (2 eset, Ref. Centralbl. f. Chir., 1912), Merkens (1 eset, Deutsche med. Wochenschrift, 1913), Mező (1 eset, Budapesti Orvosi Újság, 1916), Mintz (1 eset, D. Zf. Chir., 110, 1911), Niederle (1 eset, ref. Petrivalski), Passaggi (1 eset, Wiener kiin. Rundschau, 1911), Petrivalski (6 eset, casopis lek. césk, 1908), Propping (1 eset, Beitr. zur kiin. Chir. 69), Ritter (1 eset, Beitr. z. kiin. Chir., 88), Rives (1 eset, Archives de Chir., 1911), Thun (2 eset, Centralbl. f. Chir., 1913 és ref., 1912), Stuckey (4 eset, Deutsche Zeitschr. f. Chir., 105, 1910), Wasilewski (1 eset, ref. Central. f. Chir., 1912), Welsch (1 eset, Revue de Chir., 1914), összesen tehát 42 esetről, ami saját három esetemmel együtt 85 esetet tesz ki. A nyomdai nehézségek gátoltak benne, hogy ezen újabb 45 esetet, úgy mint a régieket, táblázat formájában közöljem. 4 Régibb eseteim közül 1. esetem a Budapesti Orvosi Újság Sebészet 1905. és a Wiener Klinische Rundschau 1906., II. esetem a Budapesti Orvosi Újság 1906. és a Wiener Klinische Rundschau 1907. évfolyamában. III. esetem fent emlitett nagyobb dolgozataimban volt közölve. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Pólya Jenő: Közlemény a Szent István-kórház III. sebészeti osztályáról. Újabb adatok a retrograd incarceratio tanához. 57. lap. Jankovich László: Közlemény a budapesti kir. magy. tud. egyetem törvényszéki orvostani intézetéből. (Igazgató: Kenyeres Balázs dr., egyet. nyilv. r. tanár.) A hulla vérének megakadásáról. 60. lap. Wolf Gyula: Háborús adalékok az asthenia tanához. 62. lap. Kossa Gyula: Adatok a magyarországi sebészet történetéhez. 64. lap. Vértes Oszkár: Szabó Dénes f. 66. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Révész Béla: Geschichte des Seelenbegriffes und der Seelenlokalisation. — Lapszemle. Bőrkórtan. Fr.Luithlen: A fájdalomcsillapítás mint kezelésmód bőrgyuladásokban. — Szemészet. Freytag: Hidegség okozta múló cornea-homályosodás. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Wilms: Trigeminusneuralgia. 67 - 69. lap. Magyar orvosi irodalom. 69. lap. Vegyes hírek. 69. lap. Tudományos Társulatok. 70. lap.