Orvosi Hetilap, 1918. július (62. évfolyam, 27-30. szám)

1918-07-07 / 27. szám

366 ORVOSI HETILAP És ezzel el kell ismernünk, hogy a traumás neurosis és a hysteria nem azonos kórforma. Ez ellen azt lehetne fel­hozni, hogy már azért is azonosak, mert a tüneteik egy­formák. Azonban általános természettudományi elv szerint nem az ad hoc egyenlő tünetek bizonyítják azonos voltukat, hanem az eredetük. Így észlelhető több betegségben febris continua ugyanazon tárgyi és egyéni tünetekkel és mégis megtanultuk, hogy ezektől eltekintsünk és az eredetük, a kór­okozójuk külön voltát keressük. Hiszen éppen ezen alapszik a diagnostika nehézsége, hogy a tünetek hasonlatossága, sőt azonos volta arra kényszerít bennünket, hogy napokig, sőt hetekig és hónapokig vagyunk kénytelenek várni azon czél­­ból, hogy különböző tünet is mutatkozzék. Elég utalnunk a kiütéssel járó betegségek, továbbá a typhus és meningitis, a paralysis progressiva és agylues közötti hasonlatosságra. Itt nem a tünetek döntenek a legtöbb esetben, mert hasonlatos­ságuk folytán nem is dönthetnének, hanem a betegség oko­zója, illetve ugyanazon kórokozónak a szervezet különböző részeire gyakorolt hatása. A bennünket itt foglalkoztató két kórformára vonat­kozólag pedig világos, hogy eredetük nem azonos. És ha mégis valaki a tünetek azonos voltára akarna súlyt fektetni, akkor ezt lehetne neki felelni: igaz, hogy néhány tünet, mint a bőr anaesthesiája, analgesiája, vagy ezeknek előfordu­lása az egyik testféren, továbbá a látótér szűkülése, hiányzó cornealis és garatreflexek mindkét kórformában azonosak. Azonban traumás neurosis esetében e tünetek lassan, egy­másután el-eltünedeznek és a legtöbb esetben restitutio ad integrum áll be. Ez a restitutio sok esetben abban a pilla­natban fog beállani, a­melyben az általános béke biztos. Azonban az említett azonos tünetek is különböző lefolyást mutatnak. A hysteriában a leírt tünetek mind sűrűbben jelentkeznek és elhalványodásuk csakis a climax után vár­ható. Traumás neurosis esetében ellenben a tünetek rögtön a trauma keletkezése után vagy napokkal, legfeljebb hetekkel utána mutatkoznak, egy-három éven belül a legtöbb esetben megszűnnek és ezzel, bizonyos ingerültségi állapotot nem számítva, a betegség befejeződött. Igaz, hogy van — sze­rencsére kisszámú — traumás neurosis-eset, a­mely sok évig tart. Eddig a hasonló tünetekről volt szó. De ne felejtsük el, hogy különböző tünetek is vannak, így traumás neu­rosis legtöbb esetében reszketés észlelhető, a­mi hysteria eseteiben ritka. Ritka ellenben az előbbiben az aphonia. Ha pedig előfordul és elmarad, tapasztalatom szerint sohasem tér vissza, holott hysteriában az aphonia gyakoribb és ha el is áll, megint jelentkezik. A lényeges különbség a két kórforma között azonban a lelki állapot. Mindenki ismeri a hysteriára jellegző lelki tüneteket: változó, kapkodó hangulat, összeférhetetlenség, önzés, hazudozás, túlzás, kegyetlenség, színészkedés, a saját egyénnek minden áron való előtérbe helyezése. Ellenben a traumás neurosisban szenvedő beteg hangulata a betegség elején nyomott, siránkozó, de mindig egyenletes, csak lassan, de egyenletesen javul. Csak néha tör ki sírógörcsben, külö­nösen, ha sok egyénnel kénytelen beszélni, a­mint például a traumás neurosisban szenvedő katonák többnyire akkor leg­­izgatottabbak és sírógörcsre hajlamosak, ha kénytelenek újból orvosi szemlére jelentkezni. A traumás neurosisban szenvedő ember tehát nyugodt, hangulata, különösen eleinte, nyomott, nem akar szerepet játszani, nem kegyetlen, nem hazudik Örül, ha békében hagyják, nem bánt másokat. Annak tudata, hogy nagy veszélyből menekült, türelmesebbé és belá­­tóbbá tette. A hysteriás továbbá lusta és ha dolgozik, munkája nem kitartó, minden megszakításra van valami kifogása. A traumás neurosisban szenvedő ellenben a betegsége elején csakugyan nem tud dolgozni. De azután hamar megjő a belátása, hogy dolgoznia kell, hogy hangulatát az egyenletes munka csak javítja. Ha azután állapota javul, ez munkakedvét fokozza. Boldog, hogy nem szellemi nyomorék és hogy hasznos munkát végezhet. A­mit minden ilyen ember keres, az csak a nyugodt, zajtalan környezet, holott a hysteriás mindig színész­képpen viselkedik, zajos környezetet keres, a­mely előtt ki­zárhatja tehetségét, benyomásait, érzelmeit, terveit; a­mit ő keres, az az elismerés, a zaj, saját énjének a visszhangja. Tehát jogunkban van állítani, hogy a sok megegyező tünet ellenére is a különbség a hysteria és a traumás neu­rosis között lényeges, mert lelki különbségen alapszik. Még egy ellenvetés hozható fel, hogy t. i. hysteriás hajlamú ember háborúban a megrendítő események hatása alatt traumás neurosisban betegszik meg. Ez a lehetőség persze nem tagadható és tekintve a hysteriának férfiakon észlelt, eddig nem sejtett méretekben való elterjedését, nem is lesz olyan ritkaság. De ebből még nem következik az, hogy minden hysteriás hajlamú ember okvetlenül traumás neurosisban betegszik meg; a tapasztalat ugyanis mutatja, hogy éppen hysteriás egyének, nők és férfiak, idegrendítő helyzetben néha egészséges idegzetűekkel szemben jobban állják meg helyüket, valószínűleg mivel érzékszerveik tom­pábbak és mivel önzésük folytán sociális érzésük és érzelmük befogadó képessége csökkent. De más bizonyíték is van arra, hogy a hysteriás hajlamú katona nem okvetlenül betegszik meg traumás neurosisban. Tapasztaltam ugyanis, hogy bizo­nyos egyéneken (a­kik, úgy mint társaik, a legerősebb pergő­tűznek voltak kitéve, anélkül, hogy traumás neurosisban bete­gedtek volna meg) csak későbben, valamely más, nem ideges természetű betegség alkalmából szinte véletlenül tűnt fel, hogy hysteriások. E hajlam tünetei nem értelmezhetők trau­más neurosis tüneteinek, mert az illetőnek nincs panasza, a­mely traumás neurosisra engedne következtetni, és hogy ilyen betegség subjectív panaszok nélkül létezhetnek, nem téte­lezhető fel. Másrészről megengedhető, hogy az eseteknek a statisztiká­val ki nem mutatható számában a traumás neurosis vala­mely hysteriás egyénre mintegy rá van oltva. Vájjon az ilyen combinatio éppen a traumás neurosis legsúlyosabb eseteiben tűnik-e szemünk elé, az a legtöbb esetben nem lesz kipuhatolható,legfeljebb az olyanokban, a­melyekben igen súlyos traumás neurosis olyan egyéneken jelentkezik, a­kiken a hysteria a háború előtt kétséget kizáró módon volt megálla­pítva. # * * A normális lelki állapotok keletkezését illetőleg a leg­több esetben semmit sem tudunk. Még nehezebben sikerül a kóros állapotok keletkezésére némi fényt vetni, és ha e czikk czélja nem is lehet a traumás neurosis lélektanát fejtegetni, mégis nagy vonásokban a következőket akarom e do­logról mondani, támaszkodván azon összefüggésre, a­melyet a traumás neurosis helyi tünetei és a betegnek a trauma pillanatában elfoglalt testtartása között találtam, a­mint ezt nekem ilyen betegek számtalan esetben elbeszélték. A traumás neurosis tüneteinek keletkezését magyarázó felfogás, ha a betegség lelki oldala egyáltalában meg­magyarázható, a következőnek látszik: Tegyük fel, hogy valamely katona fülsiketítő pergőtűzben traumás neurosisban betegszik meg és a jobb keze reszket. Tegyük továbbá fel, hogy az idegbaj keletkezése idejében nem veszítette el öntu­datát, és hogy a kritikus pillanatra vissza tud emlékezni. Ha megkérdezzük, hogy miképpen betegedett meg, azt válaszolja, hogy gránát vagy más nagyobb löveg felrobbant előtte, ő elesett vagy a löveg által feltúrt föld eltemette. Jobb oldalára esett és azóta reszket. Más katona meg azt beszéli el, hogy hasonló körülmények között a bal oldalára esett és azóta reszket a bal karja vagy talán a bal lába is. Ha mind a négy végtagjára esik, akkor mind a négy végtagja reszket. Ha hátára esik, ebben érez fájdalmat. Ha a gránát „szele“ haladt el az arcza előtt, akkor mimikai izmai reszketnek és talán dadog is. E mellett mindenféle combinatio is előfor­dulhat. Hogy volna már most a végtagoknak, a törzs és a fej izmainak leírt beteges mozgása legkönnyebben meg­magyarázható ? 1918. 27. sz

Next