Orvosi Hetilap, 1921. április (65. évfolyam, 14-17. szám)

1921-04-03 / 14. szám

120 ORVOSI HETILAP 1921. 14. s/. Az eset története röviden a következő: A 29 éves nőbeteget 1920 márczius 16.-án vették fel a klinikára. Kilencz év óta férjezett. Házassága első évében a terhesség III. havá­ban ismeretlen okból spontán lefolyású abortuson esett át. A gyermek­ágyban mérsékelt vérzés. Azóta nem fogamzott. 1­0/s év óta méhvérzés­­ben szenved, a mely havonta kétszer is jelentkezik s ekkor 8 napig is eltart. E miatt egy év előtt intézeten kívül kürettezték. Utána három hétig fekvő beteg volt s lázaskodott. A vérzések ugyan mérséklődtek s azóta háromheti időközt tartanak be, de még most is 6—7 napig tartanak. E mellett azonban állandóan betegnek érzi magát s alhasi fájdalmai vannak. Állapota fokozatosan rosszabbodik s orvosa mint munka­­képtelent műtétre utasítja. Kiállott betegségek közül izületi csúzt említ, a melynek következtében jobb könyökizülete ankylosisos maradt. Folyása sohasem volt, sebre vagy duzzanatra a nemző szervek táján nem em­lékszik. Jelen állapot: Közepesen fejlett és táplált, halvány nőbeteg. Vege­tatív szervei épek. Jobboldali lágy ökölnyi adnexum-tumor, mely a kör­nyezetéhez s alsó pólusa a Douglasban rögzített. A tükörkép negatív, a váladékban gonococcus nincs. A vérzések, a fájdalmak s a munka­­képtelenség miatt műtét javalt. Laparotomia márczius 20.-án. Tekintettel a beteg fiatal korára (29 éves) s a baj egyoldali voltára, conservativ eljárás, a jobboldali adnexum-tumor (tuba és ovarium) eltávolítása, a méh és a baloldali függelékek megtartása. Simán gyógyult. Azóta tíz kilót hízott, vérzései rendeződtek, munkaképessége visszatért. A készít­mény hatalmas hydrosalpinx, a­mely kanyarulatával átöleli a meg­nagyobbodott ovariumot s ehhez hozzánőtt. Utóbbi megnagyobbodott, metszéslapján olaszmogyorónyi s több kisebb sajtos gócz. Minthogy a kép szokatlan, tuberculosisra gyanakodva, kórszövettani vizsgálatra küld­jük. Erre nézve Johan Béla véleménye így hangzik: A kiirtott ovarium nagyobb a rendesnél; méretei: 47sX3­/2X3 cm. Felszínén lapos dudorokat látunk. Állománya tömött. Metszéslapján egy helyen corpus luteumszerű, kisbabnyi képletet ismerünk fel, a­mely mellett két borsszemnyi cysta van. Ezenkívül erősen szembeötlik két, egyenként olaszmogyorónyi ovális terület, a­mely a szélén szürkés­fehér, nagyon szívós szövetből áll, melynek külső határa elmosódott. Ennek belsejében kismogyorónyi, fakósárga, zegzugos szélű, a metszés­lapon kissé kiemelkedő, szintén szívós terület van. A leírt két göb szinte teljesen elfoglalja a petefészek állományát, a­mely csak egy kis helyen maradt meg. A készített mikroskopi metszetekben a fakósárga területek helyén elhalt szövetet találunk, a­melyben eosinfestéssel is jól fel lehet ismerni vastagabb kötőszöveti rostokat. Különösen szépen láthatók ezek a van Giesen szerint festett készítményekben, a­melyekben a szemcsés, elhalt szövetben elég vastag, rózsaszínű kötőszöveti nyalábok futnak. Itt-ott ezeket is felismerünk az elhalt szövetben; magfestés ezekben sincs, de a lumen látható, s a lumenben szabályos alakú vörösvérsejtek kör­vonalai vannak. Az elhalt területtől kifelé sejtdús zóna következik, a melyben fibroblast sejtek nagy tömegét találjuk. A fibroblastok között sok a kötőszöveti rost s kifelé a sejtek rovására több és több ilyen van. A fibroblast sejteken kívül p­almasejteket és lymphocytákat talá­lunk a sejtdús zónában. Elvétve egy-egy leukocyta is akad. Az ovarium megmaradt szövetében néhány sorvadt tüsző és heges test van. A szövettani kép kétségtelenné teszi, hogy granulatiós daganattal van dolgunk. A typusos epitheloid sejtek, Lang­­hans-typusú óriássejtek hiánya a mellett szól, hogy nem güm­ős eredetű a folyamat. Az elhalt területben talált sok kötőszöveti rost, a jól felismerhető erek, a széleken talált fibroblast­­typusú sejtek s az erős kötőszöveti rostképződés a mellett szólnak, hogy gumma syphiliticummal van dolgunk. Hogy ezen diagnosisunkat a kórokozó kimutatásával is biztosítsuk, öt különböző helyről vett szövetdarabkát im­­praegnáltunk ezüsttel Levaditi szerint. Két szövetdarabkában számos igen typusos alakú spirochaeta pallidát találtam. E darabkák megfeleltek a gummák széli részéből vett helynek. Legtöbb spirochaeta a gumma széli sejtdús részében volt. Immersiós látóterenként átlag 3—4 spirochaetát találtam. Megjegyzem azonban, hogy a sejtdús zóna nem mindegyik részében volt spirochaeta, a­miből azonban biztos következ­tetést vonni nem lehet, mert hisz a spirochaeták impraeg­­nálódása igen sok feltételtől függ. A kórokozónak kimutatása biztosította a gamma syphi­liticum ovarii diagnosisát. Johan e lelethez még a következőket fűzi: „A kórbonczo­­lástani irodalomban sincs hasonló eset, sőt a legnagyobb kórbonczolástani tankönyvek sem emlékeznek meg a pete­fészek gummosus megbetegedéséről. Ismeretes, hogy a belső genitalok közül a nőben a kürt, a férfiakban a mellékhere körülbelül egyformán gyakran betegszik meg tuberculosisban, az úgynevezett genitalis tuberculosis itt kezdődik. A here­typusos infectiosus granulomája a gumma, mely itt elég gyakori s így annál feltűnőbb a petefészek gummájának ily nagy ritkasága.“ A kórbonczolástani lelet vétele után újra alaposan ki­kérdeztük a beteget s átvizsgáltuk egész szervezetét, még a gégére és a szemfenékre is kiterjeszkedve. A gégelelet: az epiglottis jobb szélén heg, pharyngitis chronica. A szemfenék s a többi szerv lelete negatív. Wassermann-reactio: + + +. A syphilis belépési kapuját azonban sehol sem sikerült meg­találnunk. A nő férje egészséges, nemi baja állítólag sohasem volt, Wassermann-reactiója negatív. Az egyedüli értékesíthető adat az anamnesisban található III. hónapos spontán abortus. Ha feltételezzük, hogy ezt lues ex patre idézte elő, akkor talán legjobban megközelíti a valóságot a következő felfogás: A házasságba ezúttal a nő hozta a luest azáltal, hogy idegen lueses sperma által fogamzott s a lueses pete felől másod­lagosan, dioc­en retour útján ő maga is fertőződött, ennek eredménye a latens syphilis és évek múltán a gumma az ovariumban, mint ezt férfinél a herében látjuk. A másik lehe­tőség ez: Régebben szerzett syphilis, a melynek belépési kapuja ismeretlen. Localisatio a belső szervek közül az ova­riumban s innen valódi ovulogen, azaz germinativ syphilis fejlődött, a­hol a virus vivője maga a pete volt s ez ered­ményezte a spontán abortust. A beteg azóta antilueses kezelésben részesül. Megjegy­zendő, hogy az intézeten kívül, a beteg magánorvosa által végzett 17 embarin-injectio után is még + + +-es a Wasser­­mann-reactio, úgy hogy erélyesebb eljárásra lesz szükség. Közlés a székesfővárosi Szent István-kórház physicotherapiás intézetéből. (Vezető: Keller Kálmán dr.) Neurastheniások dohányzási megbetegedései.* Irta: Keller Kálmán dr. A túlságba vitt dohányzás a széles orvosi köztudatban manapság újólag kevés figyelemben részesül, legalább is nem olyanban, mint a minőt,a lefolyt negyedszázad első szaka­­sz­ában magának kiérdemelt. Az érdeklődéshiány oka nem az, mintha az orvosi búvárlat megszűnt volna a nikotinhatás problémáival foglalkozni, hanem inkább az a körülmény, hogy a legtöbb tudományos kérdés taglalásában az érdeklődés hul­lámvonalban emelkedik és sülyed. A mostani epochában éppen egy hullámvölgyben élünk, bár a világháború valósággal katastrofális dohányfogyasztást produkált. A háború részt­vevői szinte hihetetlen mennyiséget, a békeévekbelinek három-négyszeresét szívták el és az addig nem dohányzók közül tízezrekre megy azoknak a száma, kik, mint új hívek, az elszívott mennyiség szempontjából nem igen maradtak el a régiek mögött. A háborús dohányzás, látszat szerint, mint jótékony narcoticum sok szenvedést, nélkülözést tett elvisel­hetőbbé, alapjában véve azonban sok arra hajlamosat egy­részt a teljes összeroppanáshoz segített, másrészt pedig a had­viselés érdekeit is sértette, a­mennyiben az erős agyvelőkérgi bódulat folytán az egyének teljesítőképességét lényegesen csökkentette. A háború után folytatódott a mértéktelen dohány­zás. Szerencsére a dohányáruknak most folyamatban levő foko­zatos drágulása, de főleg a nehéz beszerzési lehetőség hivatva van útját szegni a túlságba vitt fogyasztásnak, így tehát a rossznak is van valami jó oldala. Rengeteg oly ember van, kire nézve a dohányzás már csekélyebb mértékben is valóságos méreg. Sok embernek úgy­szólván egész jövője, egész carriereje az idejében megkezdett abstinentiától függ. Sajnos, ezt a tételt a legtöbb beteg és sok orvos nem hiszi el. Igaz ugyan, hogy a ma kézenforgó tankönyvek nem nagyon járulnak hozzá a nicotinosság kér­désének kellő kidomborításához. Megfigyeléseimben az utolsó másfél évtized alatt oly szerencsés voltam, hogy több betegen sikerült évekre terjedő dohányzási időszakot szintén évekre terjedő abszinentiás időszakkal felváltatni; ilyen módon az egyes időszakok mint experimentum crucis utaltak a kelet­kező és megszűnő tünetek eredetére. Mindenekelőtt a nicotinfelszívódás néhány általános kér­désével kell tisztába jönnünk. * Előadatott a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1920 deczember 11.-én tartott tudományos ülésén.

Next