Orvosi Hetilap, 1921. április (65. évfolyam, 14-17. szám)
1921-04-03 / 14. szám
120 ORVOSI HETILAP 1921. 14. s/. Az eset története röviden a következő: A 29 éves nőbeteget 1920 márczius 16.-án vették fel a klinikára. Kilencz év óta férjezett. Házassága első évében a terhesség III. havában ismeretlen okból spontán lefolyású abortuson esett át. A gyermekágyban mérsékelt vérzés. Azóta nem fogamzott. 10/s év óta méhvérzésben szenved, a mely havonta kétszer is jelentkezik s ekkor 8 napig is eltart. E miatt egy év előtt intézeten kívül kürettezték. Utána három hétig fekvő beteg volt s lázaskodott. A vérzések ugyan mérséklődtek s azóta háromheti időközt tartanak be, de még most is 6—7 napig tartanak. E mellett azonban állandóan betegnek érzi magát s alhasi fájdalmai vannak. Állapota fokozatosan rosszabbodik s orvosa mint munkaképtelent műtétre utasítja. Kiállott betegségek közül izületi csúzt említ, a melynek következtében jobb könyökizülete ankylosisos maradt. Folyása sohasem volt, sebre vagy duzzanatra a nemző szervek táján nem emlékszik. Jelen állapot: Közepesen fejlett és táplált, halvány nőbeteg. Vegetatív szervei épek. Jobboldali lágy ökölnyi adnexum-tumor, mely a környezetéhez s alsó pólusa a Douglasban rögzített. A tükörkép negatív, a váladékban gonococcus nincs. A vérzések, a fájdalmak s a munkaképtelenség miatt műtét javalt. Laparotomia márczius 20.-án. Tekintettel a beteg fiatal korára (29 éves) s a baj egyoldali voltára, conservativ eljárás, a jobboldali adnexum-tumor (tuba és ovarium) eltávolítása, a méh és a baloldali függelékek megtartása. Simán gyógyult. Azóta tíz kilót hízott, vérzései rendeződtek, munkaképessége visszatért. A készítmény hatalmas hydrosalpinx, amely kanyarulatával átöleli a megnagyobbodott ovariumot s ehhez hozzánőtt. Utóbbi megnagyobbodott, metszéslapján olaszmogyorónyi s több kisebb sajtos gócz. Minthogy a kép szokatlan, tuberculosisra gyanakodva, kórszövettani vizsgálatra küldjük. Erre nézve Johan Béla véleménye így hangzik: A kiirtott ovarium nagyobb a rendesnél; méretei: 47sX3/2X3 cm. Felszínén lapos dudorokat látunk. Állománya tömött. Metszéslapján egy helyen corpus luteumszerű, kisbabnyi képletet ismerünk fel, amely mellett két borsszemnyi cysta van. Ezenkívül erősen szembeötlik két, egyenként olaszmogyorónyi ovális terület, amely a szélén szürkésfehér, nagyon szívós szövetből áll, melynek külső határa elmosódott. Ennek belsejében kismogyorónyi, fakósárga, zegzugos szélű, a metszéslapon kissé kiemelkedő, szintén szívós terület van. A leírt két göb szinte teljesen elfoglalja a petefészek állományát, amely csak egy kis helyen maradt meg. A készített mikroskopi metszetekben a fakósárga területek helyén elhalt szövetet találunk, amelyben eosinfestéssel is jól fel lehet ismerni vastagabb kötőszöveti rostokat. Különösen szépen láthatók ezek a van Giesen szerint festett készítményekben, amelyekben a szemcsés, elhalt szövetben elég vastag, rózsaszínű kötőszöveti nyalábok futnak. Itt-ott ezeket is felismerünk az elhalt szövetben; magfestés ezekben sincs, de a lumen látható, s a lumenben szabályos alakú vörösvérsejtek körvonalai vannak. Az elhalt területtől kifelé sejtdús zóna következik, a melyben fibroblast sejtek nagy tömegét találjuk. A fibroblastok között sok a kötőszöveti rost s kifelé a sejtek rovására több és több ilyen van. A fibroblast sejteken kívül palmasejteket és lymphocytákat találunk a sejtdús zónában. Elvétve egy-egy leukocyta is akad. Az ovarium megmaradt szövetében néhány sorvadt tüsző és heges test van. A szövettani kép kétségtelenné teszi, hogy granulatiós daganattal van dolgunk. A typusos epitheloid sejtek, Langhans-typusú óriássejtek hiánya a mellett szól, hogy nem gümős eredetű a folyamat. Az elhalt területben talált sok kötőszöveti rost, a jól felismerhető erek, a széleken talált fibroblasttypusú sejtek s az erős kötőszöveti rostképződés a mellett szólnak, hogy gumma syphiliticummal van dolgunk. Hogy ezen diagnosisunkat a kórokozó kimutatásával is biztosítsuk, öt különböző helyről vett szövetdarabkát impraegnáltunk ezüsttel Levaditi szerint. Két szövetdarabkában számos igen typusos alakú spirochaeta pallidát találtam. E darabkák megfeleltek a gummák széli részéből vett helynek. Legtöbb spirochaeta a gumma széli sejtdús részében volt. Immersiós látóterenként átlag 3—4 spirochaetát találtam. Megjegyzem azonban, hogy a sejtdús zóna nem mindegyik részében volt spirochaeta, amiből azonban biztos következtetést vonni nem lehet, mert hisz a spirochaeták impraegnálódása igen sok feltételtől függ. A kórokozónak kimutatása biztosította a gamma syphiliticum ovarii diagnosisát. Johan e lelethez még a következőket fűzi: „A kórbonczolástani irodalomban sincs hasonló eset, sőt a legnagyobb kórbonczolástani tankönyvek sem emlékeznek meg a petefészek gummosus megbetegedéséről. Ismeretes, hogy a belső genitalok közül a nőben a kürt, a férfiakban a mellékhere körülbelül egyformán gyakran betegszik meg tuberculosisban, az úgynevezett genitalis tuberculosis itt kezdődik. A heretypusos infectiosus granulomája a gumma, mely itt elég gyakori s így annál feltűnőbb a petefészek gummájának ily nagy ritkasága.“ A kórbonczolástani lelet vétele után újra alaposan kikérdeztük a beteget s átvizsgáltuk egész szervezetét, még a gégére és a szemfenékre is kiterjeszkedve. A gégelelet: az epiglottis jobb szélén heg, pharyngitis chronica. A szemfenék s a többi szerv lelete negatív. Wassermann-reactio: + + +. A syphilis belépési kapuját azonban sehol sem sikerült megtalálnunk. A nő férje egészséges, nemi baja állítólag sohasem volt, Wassermann-reactiója negatív. Az egyedüli értékesíthető adat az anamnesisban található III. hónapos spontán abortus. Ha feltételezzük, hogy ezt lues ex patre idézte elő, akkor talán legjobban megközelíti a valóságot a következő felfogás: A házasságba ezúttal a nő hozta a luest azáltal, hogy idegen lueses sperma által fogamzott s a lueses pete felől másodlagosan, diocen retour útján ő maga is fertőződött, ennek eredménye a latens syphilis és évek múltán a gumma az ovariumban, mint ezt férfinél a herében látjuk. A másik lehetőség ez: Régebben szerzett syphilis, a melynek belépési kapuja ismeretlen. Localisatio a belső szervek közül az ovariumban s innen valódi ovulogen, azaz germinativ syphilis fejlődött, ahol a virus vivője maga a pete volt s ez eredményezte a spontán abortust. A beteg azóta antilueses kezelésben részesül. Megjegyzendő, hogy az intézeten kívül, a beteg magánorvosa által végzett 17 embarin-injectio után is még + + +-es a Wassermann-reactio, úgy hogy erélyesebb eljárásra lesz szükség. Közlés a székesfővárosi Szent István-kórház physicotherapiás intézetéből. (Vezető: Keller Kálmán dr.) Neurastheniások dohányzási megbetegedései.* Irta: Keller Kálmán dr. A túlságba vitt dohányzás a széles orvosi köztudatban manapság újólag kevés figyelemben részesül, legalább is nem olyanban, mint a minőt,a lefolyt negyedszázad első szakaszában magának kiérdemelt. Az érdeklődéshiány oka nem az, mintha az orvosi búvárlat megszűnt volna a nikotinhatás problémáival foglalkozni, hanem inkább az a körülmény, hogy a legtöbb tudományos kérdés taglalásában az érdeklődés hullámvonalban emelkedik és sülyed. A mostani epochában éppen egy hullámvölgyben élünk, bár a világháború valósággal katastrofális dohányfogyasztást produkált. A háború résztvevői szinte hihetetlen mennyiséget, a békeévekbelinek három-négyszeresét szívták el és az addig nem dohányzók közül tízezrekre megy azoknak a száma, kik, mint új hívek, az elszívott mennyiség szempontjából nem igen maradtak el a régiek mögött. A háborús dohányzás, látszat szerint, mint jótékony narcoticum sok szenvedést, nélkülözést tett elviselhetőbbé, alapjában véve azonban sok arra hajlamosat egyrészt a teljes összeroppanáshoz segített, másrészt pedig a hadviselés érdekeit is sértette, amennyiben az erős agyvelőkérgi bódulat folytán az egyének teljesítőképességét lényegesen csökkentette. A háború után folytatódott a mértéktelen dohányzás. Szerencsére a dohányáruknak most folyamatban levő fokozatos drágulása, de főleg a nehéz beszerzési lehetőség hivatva van útját szegni a túlságba vitt fogyasztásnak, így tehát a rossznak is van valami jó oldala. Rengeteg oly ember van, kire nézve a dohányzás már csekélyebb mértékben is valóságos méreg. Sok embernek úgyszólván egész jövője, egész carriereje az idejében megkezdett abstinentiától függ. Sajnos, ezt a tételt a legtöbb beteg és sok orvos nem hiszi el. Igaz ugyan, hogy a ma kézenforgó tankönyvek nem nagyon járulnak hozzá a nicotinosság kérdésének kellő kidomborításához. Megfigyeléseimben az utolsó másfél évtized alatt oly szerencsés voltam, hogy több betegen sikerült évekre terjedő dohányzási időszakot szintén évekre terjedő abszinentiás időszakkal felváltatni; ilyen módon az egyes időszakok mint experimentum crucis utaltak a keletkező és megszűnő tünetek eredetére. Mindenekelőtt a nicotinfelszívódás néhány általános kérdésével kell tisztába jönnünk. * Előadatott a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1920 deczember 11.-én tartott tudományos ülésén.