Orvosi Hetilap, 1921. május (65. évfolyam, 18-22. szám)

1921-05-08 / 19. szám

65. évfolyam. 19. szám Budapest, 1921 május 8. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. LEMHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTOM egyet. tanÁr szerkesztő. SZERKESZTI ÉS KIADJA : EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti egyetem I. sz. női klinikájáról. (Igazgató: Bársony János dr., egyetemi tanár.) A női húgy-ivarszervek és végbél együttes fejlődési rendellenességeiről egy érdekes eset kapcsán. Irta: Váró Béla dr. Ismert dolog, hogy a nők húgy-ivarszerveinek fejlődési rendellenességei bár variatiókkal, de bizonyos typus szerint ismétlődnek. Például szolgálhat erre Paltaus (idézve Weibelt nyomán) 36 uterus unicornis esete, melyek közül 27-ben a húgyszerveknek hibás fejlődését is találta. Alább közölt esetünk nemcsak azért érdekes, mert itt is kombinált fejlődési rendellenességgel állunk szemben, de azért is, mert benne olyan fejlődési rendellenességek fordulnak elő egymás mellett, melyeket külön-külön, vagy egy részüket egymással kombináltan is leírták már, de ugyanazon felnőtt egyénben az összes alábbi rendellenességeket leírva nem találtam. S. /?., 19 éves. Családi anamnesisében semmi különös nincsen. Egy év előtti influenzáját leszámítva, soha beteg nem volt. 17 éves korától körülbelül négyhetenként néhány napig rosszul szokta magát érezni, feje fáj, szédül. Menstruátiója mindmáig nem jelentkezett, inkariáló vérzése sem. Tanácsot azért kért, merthogy nem menstruál és a hüvelyén át székel. Közepes termetű, elég jól táplált, kifejezetten női habitussal bíró leány, kinek intelligentiája egy hasonló korú normálisan fejlődött parasztleányé alatt van. Mammái rendesek, korának megfelelnek. A fandomb és nagy ajkak szőrözete gyérebb. A jobb nagy ajakban zölddiónyi kemény képlet tapintható, mely nyomásra érzékeny. Az érzékenység a négyhetenként visszatérő rosszullétkor fokozódik s a képlet ilyenkor megduzzad. Vulvája egészen rendesen fejlődött, de anyja helyén nyílás nem, csak egy húszfillérnyi sekély behúzódás látható, mely erősebben festékezett bőrrel fedett és a melynek bőre radiálisan ránczos. A hüvely két ujjat befogad, rendes hosszúságú, előre vakon végződik, sem portio, sem cervix nincsen. A hátulsó boltozat helyén ujjnyi nyíláson a végbélbe juthatunk, melynek lefelé, az anus rendes helye felé nincsen folytatása. A hüvelybe szolgáló bélnyílástól számítva az anusnak megfelelő behúzódásig mintegy 6 cm.-nyi területen vaskos kötőszövet fekszik. Kombinált vizsgálattal a felfelé vakon végződő hüvely felett egy kisökölnyi, gyengén érzékeny, kemény képletet tapinthatni, melyet haematometrának gondolunk. A kismedenczében méhfüggelékek egyik oldalon sem tapinthatók. Ezen lelet alapján diagnosisunk a következő volt: Hernia labialis ovaris lat. dextr. Anus anomalus vaginalis. Aplasia partis inferioris recti. Haematometra. Therapiás czélul a haematometra és a jobb nagy ajak kötőszövetében fekvő petefészek eltávolítását tűzzük ki. Az anus vaginalis gyógyításának szükségessége nem látszik fenforogni, mert annak záróizomzata jól működik, a székletet vissza tudja tartani, másfelől pedig a bélsár kiürülésének olyan akadálya, ami a bélstenosis veszélyeit rejtené magában, nincsen. A hasfal megnyitásakor azonban a diagnosis másképpen módosult. A haematometrának vélt test retroperitonealisan feküdt, s abnormisan mélyen, a kis medenczében helyet foglaló patkóalakú vesének bizonyult. Méhnek és tubáknak semmi nyoma sem volt fellelhető, s a baloldali ovariumot is a megfelelő oldalon a canalis inguinalisban találták meg. A vesék normalis helyén csak kötőszövet. Ezek után a diagnosis így módosult: Hernia ovarii labialis lat. dextri et hernia ovarii inguinalis lat. sin. Aplasia uteri et tubarum. (Uterus rudimentarius, tubae rudimentariae.) Dystopia renis arcuati. Anus anomalus vaginalis. Aplasia partis inferioris recti. A műtét mind a két ovariumnak az eltávolításában állott, egyfelől azért, hogy a beteg a molimina menstruationis kellemetlenségeitől megszabaduljon, másfelől azért is, mert igen gyakran észlelték veleszületett ovarialis herniák esetében a petefészeknek — különösen nagy számmal rosszindulatú — daganatait. A műtét sebe per primum gyógyult, a beteg a műtét után mégis egy hónapot töltött a klinikán kétoldali paratitise miatt. Az eltávolított petefészkek a normálisnál nagyobbak (6-8—35— 14 cm., illetőleg 66-3—14 cm.), mind a kettőben számos kölesnyi-borsónyi vércosta található. Máskülönben szöveti szerkezetük megfelel a rendes ovariuménak: a fejlődés minden stádiumában találhatók bennük folliculusok, fejlett Graaf-féle és atretizáló tüszők, corpora albicantia. Az irodalomban a női húgy ivarszervi fejlődési rendellenességek után kutatva, különbséget kell tennünk közöttük a szerint, hogy élőben kombinált vizsgálattal, vagy élőben laparotomia útján, vagy pedig a bonczolóasztalon diagnoszáltatott-e a fejlődési rendellenesség. Igen fontos az eseteket e szerint rendezni, ha pontos képet akarunk kapni azoknak milyenségére és gyakoriságára vonatkozóan. A vizsgáló asztalon a legpontosabb vizsgálattal sem lehet különbséget tenni az agenesia uteri és a csökevényesen fejlett méh között, amikor csak egy sima izomelemeket tartalmazó kötőszövetes szalag jelzi az uterus nyomát. Sőt még a bonczolás alkalmával is okozhat nehézséget a diagnosis megállapítása, amint azt a Langenbeck- és Steglehner-féle esetek is mutatják. Az előbbinek esete a példa arra, hogy még gyakorlott anatómus is tévedhet a méh teljes hiánya diagnosisában, mert az általa leírt és félretett készítményben csökevényesen fejlődött állapotban Kussmaul megtalálta úgy a méhet, mint a petefészkeket. Steglehner1 pedig 23 éves leányt bonczolt, kinek vulvája normálisan fejlett, hüvelye igen szűk volt, de sem uterust, sem tubákat, sem petefészket nem talált. A canalis inguinalisban azonban megtalálta a heréket és mellékheréket. Tehát élőben nemcsak az agenesia uteri és az uterus rudimentarius, de még a hermaphroditismus bizonyos alakjai sem különíthetők el egymástól. Esetünkben minden okunk megvan arra, hogy bár a műtét alkalmával semmi nyoma sem volt fellelhető sem a méhnek, sem a tubáknak, mégse gondoljunk teljes agenesiára, hanem csak csökevényes fejlődésre. Ugyanis a tubák, a méh és a hüvely valamennyien a Müller-vezetékekből fejlődnek. Itt a hüvely normális fejlettségű volt, tehát a Müller-féle vezetékek megvoltak, s ha megvoltak, akkor azok felső része sem tűnhetett el nyomtalanul, hanem legalább is szövettani vizsgálattal kimutatható csökevényes szerv alakjában minden valószínűséggel ott kellett lenniök. Ren arcuatus. Dystopia eiusdem. A két vesének patkóalakú vesévé való összenövése nem éppen ritka. Az ilyen összenőtt vesék igen gyakran nem a rendes helyükön, hanem mélyebben, sokszor a kismeden Uterus rudimentarius. Tubae rudimentariae. Vegyes hírek. 174. lap. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Váró Béla: Közlemény a budapesti egyetem I. sz. női klinikájáról. (Igazgató: Bársony János dr., egyetemi tanár.) A női húgy-ivarszervek és végbél együttes fejlődési rendellenességeiről egy érdekes eset kapcsán. 167. lap. Ifj. Molnár Béla: Közlemény a budapesti kir. magy. tudományegyetem III. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Báró Korányi Sándor dr., egyet. nyilv. r. tanár.) A tüdögangraena salvarsankezeléséről. 169. lap. Henszelmann Aladár: Közlés a kir. magy. tudományegyetem belgyógyászati diagnostikai klinikájából. (Igazgató: Báró Rétiy László dr., ny. r. tanár.) A vastagbélfelfúvás Röntgen-diagnostikai értékéről: lép-, máj- és epehólyagvizsgálat. 170. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Gyermekorvostan. Degkwitz • A kanyaró-reconvalescensserumról. — Sebészet. Haertel: A trigeminus-neuralgia intracranialis injectiós kezelésének tartós eredményei. — Szülészet és nőorvostan. Zangemeister: Placenta-darabkának normalis szülés után visszamaradásáról. — Szemészet. Fertig: A sérülést követő keratitis parenchymatosa baleseti véleményezéséről. — Alexiades: A műtét után jelentkező sebastigmatismus cornealis varrattal és hídalakú lebenynyel operáltakon. — Lindner: Friss szemhájsérülések összevarrása. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 172-174. lap.