Orvosi Hetilap, 1922. február (66. évfolyam, 6-9. szám)

1922-02-05 / 6. szám

1922. 6. sz. ORVOSI HETILAP E klinikai diagnosist teljes mértékben igazolta a bonczo­­lás. Férfiökölnyi, elég rigid falú caverna a bal felső lebenyben, mely több kis borsónyi nyíláson át közlekedett a pleuraüreg­­gel. A bal tüdőben egyébként disseminált góczok, a jobb tüdő­ben hasonlóképpen. A coccumban néhány tuberculosus fekély. Betegünknek a fentiek szerint, sajnos, átmenetileg sem hozhattunk enyhülést, a mi módunkban lett volna gázkiszívás által, ha a légmell zárt, és a pulmonális levegőkiáramlás meg­ismétlődését gázbevitellel gátolva, ha a légmell szelepel, vagy a nyílás a pleuraüreg felé olyan természetű, hogy a vehemens nitrogen-insufflatio positiv nyomást teremthetett volna. Ese­tünkben beavatkozásunknak csak diagnostikai értéke lehetett. Közlemény a Bakács-téri szülészeti és nőgyógyászati osztályról. (Vezető főorvos: Frigyesi József dr., egyetemi magántanár.) Újszülöttek influenzás megbetegedése diaplacentaris fertőzés útján. Irta: Fülöp Albert dr. Az 1918. évi influenza-járványról és e betegségnek a terhességhez, szüléshez és gyermekágyhoz való viszonyáról sok érdekes és tanulságos közlemény számolt be. Az egész kérdésnek csak az a része részesült aránylag a legkevesebb méltatásban, a­mely az újszülöttek és csecsemők megbete­gedéséről szól. A magzatok méhen belüli fertőzésének lehető­ségét és következményeit pedig alig említi egy-két közlemény. Ismeretes, hogy nemcsak bacterium-toxinok mehetnek át az anyavérből a foetusba, hanem fertőzést okozó csírák is. Hartmann és Hellendall állatkísérletekben fertőző csírák bőr alá fecskendezésével a petét is fertőzni tudták. Ember placen­­tájában is találtak bacteriumokat, úgyszintén a foetalis vér­ben és a foetalis szervekben az anya fertőzöttsége esetén. Sőt Schmort még lépfene-bacillust is talált, mely tudvalévően a nagyobb mikroorganismusok közé tartozik. Az anya olyan beteg­ségeiben pedig, melyeknek vírusa még nincsen felfedezve, mint a­milyen a scarlatina, morbilli, hasonló betegséggel ter­helt újszülötteket észleltek. A fertőzés megtörténhetik vagy aképpen, hogy a bacteriumok az anya véréből a magzat vérébe az ép chorion­­hámon mennek át, mint a luesben és a tuberculosisban; valószínűbb azonban, hogy a toxinok és bacteriumok hatására a­ chorion-hám rongálódik és az így támadt defectuson jutnak keresztül a fertőzést okozó csirák. A diaplacentarlis fertőzés lehetőségét a spanyol beteg­ségben is valószínűvé teszi több szerző tapasztalata, így Townsen 1891-ben leírt egy veleszületetten influenzás mag­zatot; az anya a szülés előtt 8 nappal betegedett meg, a betegsége 3 napig tartott. Szülés után egy nappal a magzat hőmérséke 40° 0­, a pulsusa 200, a légzése 100. A beteg­ség 3 napig tartott. Bernhard­ Fischer congenitalis vitiumban szenvedő 6 hetes magzatot ír le; felveszi, hogy intrauterin influenza alapján fejlődött az endocarditis. Az anya t. i. a szülés előtt 5 héttel influenzán ment keresztül. Esch esetében az anya 2 nappal a szülés előtt influenzás bronchopneumonián ment át, a szülést a magzat asphyxiája és az anya rossz állapota miatt fogóval kellett befejezni. Az újszülött csak 8­4 óráig maradt életben. A bonczolás ered­ménye a következő volt: mindkét pleurán fibrinosus lepedék és mindkét tüdőben bronchopneumoniás góczok. A mikroskopos és bacterológiai vizsgálat apró diplococcusokat mutatott ki. Újabban Martin három olyan esetet közölt, melyben az anya tonsillájából és a magzatból, meg a petefészekből ki­tenyésztett fertőző csírák azonosak voltak. Mindhárom eset­ben az anya influenzás állapotban szült. Az első esetben a negyedik napon meghalt gyermek lépéből és az anya tonsil­lájából vett tenyészetek haemolysises streptococcust adtak; a másodikban a halott magzat lépe és az anya tonsillája staphylococcus albust mutatott; a harmadik esetben az új­szülött köldökzsinór­ vére, az anya tonsillája és a placenta egy abscessusa azonos staphylococcus albus tenyészetét adta. Hasonló eseteket észleltünk mi is. I. V. J. Fejlapszám 234/1920. 25 éves. I.-P. Rendes medencze­­méretek, rövid vajúdás után kettőzött lábfekvéses szülés. Halott, kora fiúmagzat születik, hossza 49 cm., fejkerülete 33 cm., súlya 2500 gr. A bonczolás eredménye: bronchopneumonia catarrhalis diffusa bilateralis. N­. H. J. Fejlapszám 454/1920. 30 éves. Ill.­P. Szülés előtt 2 hét­tel a család 2 tagja influenzán ment keresztül. Az anya bejövetelekor náthás és torokfájásban szenved. Normális spontán szülés. Magzat­méretek : hossz 54 cm., fejkerület 35 cm., súly 3200 gr. A magzat 24 óra múlva hirtelen meghalt. A bonczolás bronchopneumonia cat. bilat. dif­fusa képét tüntette fel. A 111. eset különösen érdekes azért, mert olyan elváltozást ész­leltünk, mely úgy látszik az influenzás fertőzés egyik specifikus kísérője. M. F. Fejlapszám 504/1920. 38 éves. I.-P. Egy évvel ezelőtt volt influenzája, bejövetelekor férje spanyol betegségben feküdt otthon. Élő, érett fiúmagzat született. A csecsemő 4 napig jól volt, a negyedik nap éjjelén hirtelen kollabált és csakhamar meghalt. A bonczolás a követ­kezőket állapította meg: A Qlisson-tok alatt a májlebenyen körülbelül tenyérnyi 1 cm. vastag vérréteg van, a­mely a máj és a Qlisson-tok között foglal helyet. A Qlisson-tokon jobboldalt a haematoma felett körülbelül 11/5 cm­-es repedés található, mely repedésből kiindulólag a hasüregben sok vér volt található. Hasonló esetről számol be Hausmann: az anya a terhesség VI. hónapjában influenzán esik át, a szülés rendes időben spontán folyik le és a magzat az 5. napon meghal. A bonczolás kétoldali mellékvese-vérzést állapít meg. Az irodalomban több ilyen eset van leírva, a­melyekben a vérzést és az érelváltozást toxin-hatásnak tulajdonítják. E bonczolásra került három eseten kívül abban az idő­ben, a­mikor a spanyol influenza uralkodott, számos oly újszülöttet láttunk, ki az első napon lázas volt; esetenként gyengébb vagy erősebb injectióját láttuk a torokképleteknek, sőt nem egyszer bronchopneumonia jelenlétét is fel kellett vennünk. (Osztályunkon az újszülöttek észlelését és kezelését Harniss Elemér dr. tanársegéd végzi.­ Minthogy ez esetekben is az anamnesis legtöbbször az anya kiállott spanyol beteg­sége mellett szólott, azt hiszem, hogy ezek legnagyobb részét a szerencsésen végződött diaplacentaris spanyol betegség­­fertőzések közé szabad sorolnunk. Ezek szerint az irodalom és a saját eseteink tanulsága a diaplacentaris fertőzést a spanyol betegségben is bizonyítani látszik; úgy a fertőzés módja, mint maga a betegség köze­lebbi ismerete a további kutatások eredménye lesz. Budapesti Királyi Orvosegyesület. (XXVI. rendes tudományos ülés 1921 deczember 10.-én.) Elnök: Wenhardt János. Jegyző: Lehoczky-Semmelweis Kálmán. Hozzászólások Schmidt Ferencz előadásához: „Újabb adatok a stenocardia kóroktanához, tünettanához és orvoslásához.“ Hasenfeld Artur: Az előadáson vörös fonalként húzódott végig azon szoros kapocsnak a hangsúlyozása, a­mely a stenocardia és a magas vérnyomás között fennáll. A hozzászóló hangsúlyozza, hogy causalis nexusról nem lehet szó, mert a magas vérnyomás az általános vérkeringési zavaroknak egyik tünete csupán, szükséges rossz. Igaz, hogy stenocardiás roham alatt nem egyszer a vérnyomás további emel­kedését találjuk, a­mi azonban csak azt bizonyítja, hogy a szív nagy munkát végez, de mégsem elegendő nagyot és a szív erőlködése hiába­való, ezért kell a stenocardiás rohamnak bekövetkeznie. E felvétel helyességét, hogy a magas vérnyomás nem közvetlen oka a steno­cardiás rohamnak, azok az esetek is bizonyítják, a­melyekben a magas vérnyomással bíró beteg akkor kapja az első stenocardiás rohamokat, a­mikor a szív ereje alábbhagy és a vérnyomás alacsonyabb értékekre állítódik be. Ugyanezt bizonyítják azok a betegek is, a­kik stenocardiás rohamaikat éjjel kapják, a­mikor pedig, mint jól tudjuk, a vérnyomás relative a legalacsonyabb. A magas vérnyomás a szervezetnek védeke­zése különben beáll a súlyosabb keringési zavarokkal szemben, ezért nem helyeselhető azon therápiai törekvés, a­melynek egyetlen c­élja a magas vérnyomás csökkentése. Szerencse, hogy a szervezet hatható­san védekezik az úgynevezett vérnyomás-leszállító therápiai beavatko­zásokkal szemben. A vérnyomás leszállítására alkalmazott gyógyszerek­nek és eljárásoknak kedvező hatását más módokon kell és lehet is megmagyarázni. A hozzászóló nem ismer orvosságot vagy eljárást, a­melylyel a hypertensiót lényegesebben befolyásolni tudnák. De feltéve, hogy ilyenképen ható gyógyszer vagy eljárás a jövőben ismertté válnék, már eleve visszautasítja annak alkalmazását, mert meggyőződése, hogy a vérkeringési viszonyoknak ilyen erőszakos megváltoztatásával csak bajt okoznánk. A therapia szempontjából fontosnak tartja, hogy az angina pec­­toris-eseteket aetiológiai szempontok szerint csoportosítsuk. Hang­súlyozza, hogy az aortabajban szenvedők között a lueses aetiologiával bírók szinte hihetetlen számmal vannak képviselve. Az esetek legalább 60%-ában ki tudta mutatni a lueses eredetet. A salvarsan-aera első 55

Next