Orvosi Hetilap, 1922. február (66. évfolyam, 6-9. szám)
1922-02-05 / 6. szám
1922. 6. sz. ORVOSI HETILAP E klinikai diagnosist teljes mértékben igazolta a bonczolás. Férfiökölnyi, elég rigid falú caverna a bal felső lebenyben, mely több kis borsónyi nyíláson át közlekedett a pleuraüreggel. A bal tüdőben egyébként disseminált góczok, a jobb tüdőben hasonlóképpen. A coccumban néhány tuberculosus fekély. Betegünknek a fentiek szerint, sajnos, átmenetileg sem hozhattunk enyhülést, a mi módunkban lett volna gázkiszívás által, ha a légmell zárt, és a pulmonális levegőkiáramlás megismétlődését gázbevitellel gátolva, ha a légmell szelepel, vagy a nyílás a pleuraüreg felé olyan természetű, hogy a vehemens nitrogen-insufflatio positiv nyomást teremthetett volna. Esetünkben beavatkozásunknak csak diagnostikai értéke lehetett. Közlemény a Bakács-téri szülészeti és nőgyógyászati osztályról. (Vezető főorvos: Frigyesi József dr., egyetemi magántanár.) Újszülöttek influenzás megbetegedése diaplacentaris fertőzés útján. Irta: Fülöp Albert dr. Az 1918. évi influenza-járványról és e betegségnek a terhességhez, szüléshez és gyermekágyhoz való viszonyáról sok érdekes és tanulságos közlemény számolt be. Az egész kérdésnek csak az a része részesült aránylag a legkevesebb méltatásban, amely az újszülöttek és csecsemők megbetegedéséről szól. A magzatok méhen belüli fertőzésének lehetőségét és következményeit pedig alig említi egy-két közlemény. Ismeretes, hogy nemcsak bacterium-toxinok mehetnek át az anyavérből a foetusba, hanem fertőzést okozó csírák is. Hartmann és Hellendall állatkísérletekben fertőző csírák bőr alá fecskendezésével a petét is fertőzni tudták. Ember placentájában is találtak bacteriumokat, úgyszintén a foetalis vérben és a foetalis szervekben az anya fertőzöttsége esetén. Sőt Schmort még lépfene-bacillust is talált, mely tudvalévően a nagyobb mikroorganismusok közé tartozik. Az anya olyan betegségeiben pedig, melyeknek vírusa még nincsen felfedezve, mint amilyen a scarlatina, morbilli, hasonló betegséggel terhelt újszülötteket észleltek. A fertőzés megtörténhetik vagy aképpen, hogy a bacteriumok az anya véréből a magzat vérébe az ép chorionhámon mennek át, mint a luesben és a tuberculosisban; valószínűbb azonban, hogy a toxinok és bacteriumok hatására a chorion-hám rongálódik és az így támadt defectuson jutnak keresztül a fertőzést okozó csirák. A diaplacentarlis fertőzés lehetőségét a spanyol betegségben is valószínűvé teszi több szerző tapasztalata, így Townsen 1891-ben leírt egy veleszületetten influenzás magzatot; az anya a szülés előtt 8 nappal betegedett meg, a betegsége 3 napig tartott. Szülés után egy nappal a magzat hőmérséke 40° 0, a pulsusa 200, a légzése 100. A betegség 3 napig tartott. Bernhard Fischer congenitalis vitiumban szenvedő 6 hetes magzatot ír le; felveszi, hogy intrauterin influenza alapján fejlődött az endocarditis. Az anya t. i. a szülés előtt 5 héttel influenzán ment keresztül. Esch esetében az anya 2 nappal a szülés előtt influenzás bronchopneumonián ment át, a szülést a magzat asphyxiája és az anya rossz állapota miatt fogóval kellett befejezni. Az újszülött csak 84 óráig maradt életben. A bonczolás eredménye a következő volt: mindkét pleurán fibrinosus lepedék és mindkét tüdőben bronchopneumoniás góczok. A mikroskopos és bacterológiai vizsgálat apró diplococcusokat mutatott ki. Újabban Martin három olyan esetet közölt, melyben az anya tonsillájából és a magzatból, meg a petefészekből kitenyésztett fertőző csírák azonosak voltak. Mindhárom esetben az anya influenzás állapotban szült. Az első esetben a negyedik napon meghalt gyermek lépéből és az anya tonsillájából vett tenyészetek haemolysises streptococcust adtak; a másodikban a halott magzat lépe és az anya tonsillája staphylococcus albust mutatott; a harmadik esetben az újszülött köldökzsinór vére, az anya tonsillája és a placenta egy abscessusa azonos staphylococcus albus tenyészetét adta. Hasonló eseteket észleltünk mi is. I. V. J. Fejlapszám 234/1920. 25 éves. I.-P. Rendes medenczeméretek, rövid vajúdás után kettőzött lábfekvéses szülés. Halott, kora fiúmagzat születik, hossza 49 cm., fejkerülete 33 cm., súlya 2500 gr. A bonczolás eredménye: bronchopneumonia catarrhalis diffusa bilateralis. N. H. J. Fejlapszám 454/1920. 30 éves. Ill.P. Szülés előtt 2 héttel a család 2 tagja influenzán ment keresztül. Az anya bejövetelekor náthás és torokfájásban szenved. Normális spontán szülés. Magzatméretek : hossz 54 cm., fejkerület 35 cm., súly 3200 gr. A magzat 24 óra múlva hirtelen meghalt. A bonczolás bronchopneumonia cat. bilat. diffusa képét tüntette fel. A 111. eset különösen érdekes azért, mert olyan elváltozást észleltünk, mely úgy látszik az influenzás fertőzés egyik specifikus kísérője. M. F. Fejlapszám 504/1920. 38 éves. I.-P. Egy évvel ezelőtt volt influenzája, bejövetelekor férje spanyol betegségben feküdt otthon. Élő, érett fiúmagzat született. A csecsemő 4 napig jól volt, a negyedik nap éjjelén hirtelen kollabált és csakhamar meghalt. A bonczolás a következőket állapította meg: A Qlisson-tok alatt a májlebenyen körülbelül tenyérnyi 1 cm. vastag vérréteg van, amely a máj és a Qlisson-tok között foglal helyet. A Qlisson-tokon jobboldalt a haematoma felett körülbelül 11/5 cm-es repedés található, mely repedésből kiindulólag a hasüregben sok vér volt található. Hasonló esetről számol be Hausmann: az anya a terhesség VI. hónapjában influenzán esik át, a szülés rendes időben spontán folyik le és a magzat az 5. napon meghal. A bonczolás kétoldali mellékvese-vérzést állapít meg. Az irodalomban több ilyen eset van leírva, amelyekben a vérzést és az érelváltozást toxin-hatásnak tulajdonítják. E bonczolásra került három eseten kívül abban az időben, amikor a spanyol influenza uralkodott, számos oly újszülöttet láttunk, ki az első napon lázas volt; esetenként gyengébb vagy erősebb injectióját láttuk a torokképleteknek, sőt nem egyszer bronchopneumonia jelenlétét is fel kellett vennünk. (Osztályunkon az újszülöttek észlelését és kezelését Harniss Elemér dr. tanársegéd végzi. Minthogy ez esetekben is az anamnesis legtöbbször az anya kiállott spanyol betegsége mellett szólott, azt hiszem, hogy ezek legnagyobb részét a szerencsésen végződött diaplacentaris spanyol betegségfertőzések közé szabad sorolnunk. Ezek szerint az irodalom és a saját eseteink tanulsága a diaplacentaris fertőzést a spanyol betegségben is bizonyítani látszik; úgy a fertőzés módja, mint maga a betegség közelebbi ismerete a további kutatások eredménye lesz. Budapesti Királyi Orvosegyesület. (XXVI. rendes tudományos ülés 1921 deczember 10.-én.) Elnök: Wenhardt János. Jegyző: Lehoczky-Semmelweis Kálmán. Hozzászólások Schmidt Ferencz előadásához: „Újabb adatok a stenocardia kóroktanához, tünettanához és orvoslásához.“ Hasenfeld Artur: Az előadáson vörös fonalként húzódott végig azon szoros kapocsnak a hangsúlyozása, amely a stenocardia és a magas vérnyomás között fennáll. A hozzászóló hangsúlyozza, hogy causalis nexusról nem lehet szó, mert a magas vérnyomás az általános vérkeringési zavaroknak egyik tünete csupán, szükséges rossz. Igaz, hogy stenocardiás roham alatt nem egyszer a vérnyomás további emelkedését találjuk, ami azonban csak azt bizonyítja, hogy a szív nagy munkát végez, de mégsem elegendő nagyot és a szív erőlködése hiábavaló, ezért kell a stenocardiás rohamnak bekövetkeznie. E felvétel helyességét, hogy a magas vérnyomás nem közvetlen oka a stenocardiás rohamnak, azok az esetek is bizonyítják, amelyekben a magas vérnyomással bíró beteg akkor kapja az első stenocardiás rohamokat, amikor a szív ereje alábbhagy és a vérnyomás alacsonyabb értékekre állítódik be. Ugyanezt bizonyítják azok a betegek is, akik stenocardiás rohamaikat éjjel kapják, amikor pedig, mint jól tudjuk, a vérnyomás relative a legalacsonyabb. A magas vérnyomás a szervezetnek védekezése különben beáll a súlyosabb keringési zavarokkal szemben, ezért nem helyeselhető azon therápiai törekvés, amelynek egyetlen célja a magas vérnyomás csökkentése. Szerencse, hogy a szervezet hathatósan védekezik az úgynevezett vérnyomás-leszállító therápiai beavatkozásokkal szemben. A vérnyomás leszállítására alkalmazott gyógyszereknek és eljárásoknak kedvező hatását más módokon kell és lehet is megmagyarázni. A hozzászóló nem ismer orvosságot vagy eljárást, amelylyel a hypertensiót lényegesebben befolyásolni tudnák. De feltéve, hogy ilyenképen ható gyógyszer vagy eljárás a jövőben ismertté válnék, már eleve visszautasítja annak alkalmazását, mert meggyőződése, hogy a vérkeringési viszonyoknak ilyen erőszakos megváltoztatásával csak bajt okoznánk. A therapia szempontjából fontosnak tartja, hogy az angina pectoris-eseteket aetiológiai szempontok szerint csoportosítsuk. Hangsúlyozza, hogy az aortabajban szenvedők között a lueses aetiologiával bírók szinte hihetetlen számmal vannak képviselve. Az esetek legalább 60%-ában ki tudta mutatni a lueses eredetet. A salvarsan-aera első 55