Orvosi Hetilap, 1922. augusztus (66. évfolyam, 32-35. szám)
1922-08-06 / 32. szám
314 ORVOSI HETILAP 1922. 32. sz. reactio kimenetelére befolyással. A májműködés vizsgálatára használatos egyéb methodusok eredményeivel sem állapítható meg minden esetben teljes congruentia. Egyes esetekben a haemoklasiás krízis, más esetben az urobilinogenuria mutatkozott érzékenyebb kórjelzőnek. Úgynevezett „dissociált krízis”, amikor a leukopeniát nem kísérte a két másik elváltozás, szintén észleltünk egy esetben. Míg e próba a franczia orvosi gyakorlatban hamar — és jóformán ellenkezés nélkül — meghonosodott, a német orvosi irodalomban még nem alakult ki felőle végleges vélemény. Kraus az anaphylaxiás shock egy aequivalensének tartja és utal arra, hogy egyéb betegeken is kiváltható. A Schiff előadása nyomán megindult berlini orvosegyesületi vitában résztvevők általában kedvezően nyilatkoztak róla és sokat ígérőnek tartják. Holzer és Schilling ugyancsak jó tapasztalatokról számolt be. Semjén még nem tud a próba klinikai fontosságáról biztos ítéletet alkotni. Vitatott kérdés a haemoklasiás krízisnek és az anaphylaxiás shocknak összefüggése. Szénalázban szenvedőkön pollennel, coryza eseteiben hideg alkalmazásával (Lermoyer), egyeseken antipyrinnel (Roch-Salez), lenmagliszttel (Roch-Gautier), asthmásokon burgonyával (Roch-Schiff) sikerült megfelelő rohamot és ennek megfelelőleg haemoklasiás krízist kiváltani. A mi egyik asthmás betegünk is asthmás rohammal, illetőleg lázzal és urticariával reagált bizonyos fehérjeféleség bevitelére s ugyanakkor a haemoklasiás krízis is positive ütött ki. Véleményünk szerint azonban mégis vannak bizonyos kritériumok, amelyek alkalmasak a két állapot megkülönböztetésére. Az egyik az a körülmény volna, hogy a haemoklasiát — az anaphylaxiás shockkal ellentétben — más klinikai manifestatiók nem szokták kísérni (Vidal, Abrams, Jancovesco); ez a mi eseteinkben is szembeötlő volt. A másik különbség, amire a figyelmet felhívni szeretnék, az az a körülmény, hogy míg az emésztési haemoklasiát bármily fehérje bevitelével kiválthatjuk, addig anaphylaxiás reactiót csupán egy bizonyos anyagnak a szervezetbe jutása hoz létre, így egyik asthmás betegünk csupán tojásfehérjére reagált rohammal, ám a haemoklasiás krízis is csak ilyenkor volt kimutatható, míg tej- vagy húsbevitel leukocytosist váltott ki. De még különbözők a két állapotot kiváltó anyagok is: az anaphylaxiás shock csak fehérjével — peptonnal nem — idézhető elő. Mindezen körülmények valószínűvé teszik, hogy a haemoklasiás krízis az anaphylaxiás reactióval nem azonosítható. Hogy a kettő közt kapcsolat fennáll, abban nem lehet kételkedni : a közös alap valószínűleg a májban keresendő, melynek az anaphylaxiás shockban való részvétele (laesiója) ismert dolog. Saját vizsgálataink és az irodalmi adatok alapján kialakult felfogásunk a következő: A haemoklasiás krízisnek a májfunctio iránti specificitása kétségtelen. Azok a diagnostikai és prognostikai (!) következtetések azonban, amelyeket a francziák a próba positív voltához fűznek („latens hepatismus“, narcosis, salvarianinjectio ellenjavallata), kétségtelenül túlzottak. Másrészt — mint eseteink mutatják — a mai methodikával a negatív reactio alapján sem zárható ki májsérülés fennállása . Mindazonáltal közöltek már eseteket, hol e próba gyakorlatilag is felhasználható volt, amennyiben differentialdiagnosis felállítását tette lehetővé. (Rénon-Blamoutier: cirrhosis hepatisperitonitis tuberculosa; Semjén: cholelithiasis-nephrolithiasis.) A próba practikus kivitelében a fehérvérsejtszámolásnak van legnagyobb fontossága, a többi vizsgálóeljárás szükség esetén el is hagyható. Végezetül közlünk egy — klinikai érdekességgel is bíró — esetet: M. F., 44 éves férfi. A klinikára való felvételkor elmondja, hogy körülbelül 1, év óta vannak jobboldali deréktáji, légzéskor fokozódó fájdalmai. Étvágytalan, gyenge, soványodik. Orvosa tüdőcsúcshurutot és mellhártyagyuladást állapított meg, állapota azonban minden kezelés ellenére folyton rosszabbodik, esténként kis hőemelkedései is szoktak lenni. A physicalis vizsgálattal csekélyfokú jobboldali tüdőcsúcselváltozás volt kimutatható. A jobb rekesz körülbelül két harántujjal magasabban állott, mint a bal, légzési kitérése csaknem teljesen felfüggesztett. A máj 3 ujjal haladta meg a bordaívet, tapintata sima, tömött volt. Semmi kétség nem lehetett abban, hogy a jobb rekesz magasabb állását a megnagyobbodott máj okozza. A gyomor- és béltractus radiológiai átvizsgálása negatív eredményű volt, a próbareggeli vizsgálata subaciditást mutatott ki. A léptompulat a VII. bordánál vette kezdetét, az alsó léppolust nem lehetett tapintani. Az anamnesisben alkoholismus lévén kimutatható, a kórképet — minden atypusossága mellett is — kezdődő májcirrhosisnak voltunk hajlandók tartani. Vizeletében az aldehydpróba gyengén positív volt. A haemoklasiás krízis, mint azt a következő táblázat mutatja, feltűnően nagyfokú volt. A beteget két hónap múlva láttuk viszont teljesen leromlott állapotban, sárgasággal, ascitessel, köldökig érő nagy, göbös májjal. Ekkor a carcinoma hepatis diagnosisa már nem volt kétséges. Irodalom. 1. A franczia szerzők dolgozatait a „ Kongress-Zentralbatt für innere Medizin“ (1920—1921) referátumaiból ismerjük. — II. Német nyelven megjelent közlemények: Kraus: Berliner kiin. Wochenschrift, 1921, 27. sz. — Schiff: Sitzung des Ver. f. inn. Medizin und Kinderheilkunde zu Berlin am 20. Juni 1921. — Sömjén: Mediz. Klinik, 1921, 40. sz. — Holzer und Schilling: Berliner klin. Wochenschrift, 1921, 46. sz. A syphilises egyének házassági engedélyének kérdése. Irta: Guszman József dr., egyetemi magántanár, közkórházi főorvos. (Folytatás és vége.) Ezidőszerint tehát ne bízzunk túl sokat az úgynevezett abortiv gyógyulásban; a betegnek túl sok és fontos érdeke forog koczkán. Hiszen még oly nagy optimismussal nyilatkozó orvos, mint Fr. Lesser' is, aki a seronegativ primaer affectiók 8 napon belüli biztos, végleges gyógyulását veszi fel, ha a beteg ezen idő alatt 3X06 gr. neosalvariant kap, további úgynevezett biztosító kúrákról szól. Egyébként a legtöbb szerző, ha még oly nagy bizalommal van is a seronegativ primaer affectiók abortiv kezelésének hatása iránt, továbbra is folytatja az intermittáló kezelést s legalább még két, esetleg több erélyes kúrát tart szükségesnek. Ezzel eltelik az első év. Az óvatos orvos ezekben a legkedvezőbb, sajnos nem túl gyakori esetekben még további 2 esztendei gondos megfigyeléssel, esetleg kezeléssel iparkodik visszatartani betegét a házasságtól. Itt említem, hogy Jessner új tankönyvében kezdettől állandó seronegativitás esetén már 2 év eltelte után megengedhetőnek tartja a házasságot. A syphilis-esetek nagyobb számában azonban abortív gyógyításról nem lehet szó, mert a betegek később kerülnek kezelés alá. A házasságkötéskor mindig a fertőzés lehetősége lévén a legközvetlenebbül fontos kérdés, helyes, ha ezekben az esetekben az orvos még ma is betartja a régi tapasztaláson alapuló követelményt, s a betöltött 4 év előtt nem adja meg a consensust; jóllehet újabban a kezelés (kéneső -s salvarsan) határozottan erélyesebb s a serologiai vizsgálatok is némi betekintést engednek a syphilis pathologiájába. A várakozási idő leteltével megadhatja a consensust, mert a mai nap kívánt feltételek betartásával a bizonyossági érzése az 1. és 2. kérdésre vonatkozóan jóval nagyobb lehet. E feltételek — ismétlem — ezek: több éven át tartó kiadós kúrák, 1—2 évi teljes tünetmentesség, különböző időben (4—5-ször) negatív Wassermann-reactio, mely salvarian-provocatióra sem változik. Ez az az állapot, melyben az orvos clausulája Neisser szerint ez lehet: „mit grösster Wahrscheinlichen“ geheilt. Idő Fehérvérsejtszám Vérnyomás Törés Megjegyzés 86.40p. 9ó. 5.700 5.400 133 121 1-3483 1-3478 8 ó.45 p.-kor200 cm3 tej per os 9ó. 15p. 2.900 120 1-3474 9ó.30p. 4.100 117 1-3472 9ó.45p. 5.100 124 1-3478 100. 5.900 129 7 Fr. Lesser: Deutsche med. Wochenschrift, 1919, 37. sz., 1921, 2.-3. sz. és berlini salvarsan-vita, 1922. 8 Jessner: Lehrb. d. Haut- u. Geschlechtsleiden, 1920, II. kötet. » Neisser: 1. c.