Orvosi Hetilap, 1922. augusztus (66. évfolyam, 32-35. szám)

1922-08-06 / 32. szám

1922. 32. sz. ORVOSI HETILAP Ezeket az óvószabályokat már évek óta követem s meg­nyugvással állíthatom, hogy a mikor tanácsom fogékony talajra hullott s a lueses egyén azt megfogadta, bajt sohasem tapasztaltam. Megerősít e véleményemben az a körülmény, hogy sok esetben módomban volt utóbb gondosan meg­figyelni s vizsgálni az új családot (házastárs és gyermekek), mindenkor kedvező eredménynyel. És ez egészen természetes, hiszen ha a 4.-5. éven túl a syphilises egyén fertőzés dol­gában már a régi általános tapasztalás szerint is alig vesze­delmes, annál kevésbbé lehet az az utolsó évtizedben gyako­rolt kezelés folytán, mely nemcsak a kénesőt alkalmazza intensívebben, de rendszerint a salvarsant is használja kiter­jedten. A salvarsan használatáról az akták még nem záródtak le véglegesen.10­1 Egyre újabb meg újabb kérdések merülnek fel és válnak vita tárgyává. Vitás ma még például a dosisok nagysága, vitásak lehetnek a különböző salvarsan-károsodások, de úgyszólván vitán fölül áll az az általános, immár több mint tíz éves tapasztalás, hogy a lueses fertőzés tovaterjedése ellen a salvarsan a leghatalmasabb gyógyszer. Kérdés ezek után, hogy a salvarsan-aera miképpen módosította a tapasztalást és véleményt a 3. pont alá eső esélyekre nézve. Arra nézve, hogy a betegek további sorsában kedvezőbb kilátásokat nyújt-e az újabb kezelésmód, ma még egyáltalán nem lehet helytálló véleményt nyilvánítani. Egyrészt mert alig 12 évi tapasztalás ily súlyos kérdés végleges meg­válaszolására még nem elegendő, másrészt azért, mert a salvarian-therapia hatására nézve eddig tett észlelések még meglehetősen szétágazók. Míg még néhány év előtt inkább optimista volt a felfogás, addig az utóbbi években inkább a kedvezőtlen tapasztalások nyomulnak előtérbe (Gennerich,11 Strümpell,12 13 14 Sarbó,1s Meirowskyn és mások). Kedvezőbb eredményről számol be Boenhoffer,15 a­kinek észlelése sze­rint a paralysis-esetek száma mostanában csökkenőben van. E vázlatosan leírt adatok után áttekintve a salvarsan­­aera eredményeit, azt kell mondanunk, hogy a házassági engedély kérdésében nem követhetünk egységes álláspontot. A nem abortive kezelt esetekben — tehát a lues-eseteknek még mindig legnagyobb számában — egyelőre még mindig a legjobb és legbiztosabb lesz, ha betartjuk minimumnak a régebben követelt várakozási időt, a­mit azzal a megnyug­vással tehetünk, hogy a mai nap szokásos erélyes kombinált salvarsan-kezeléssel sikerül az 1. és 2. pont alá tartozó esé­lyek számát még jobban a lehető minimumra lecsökkenteni. Más szemmel kell néznünk az abortív eseteket. Ezekben határozott enyhítésnek van helye, ha a legjobb eredmény ellenére is legalább 2 éven keresztül erélyes intermittáló kezelést alkalmazunk. Én részemről ily esetben a minimális várakozási időt egyelőre egy esztendővel leszállítom s már a harmadik év letelte után nem tiltom a házasságot. Valószí­nűnek tartom, hogy e tekintetben idővel még engedékenyeb­bek lehetünk, de ahhoz még hosszabb tapasztalásra van szükség. Erre a lehetőségre nézve a figyelő orvos mindunta­lan szerezhet tapasztalást, a­mikor a lueses egyén orvosának tanácsa, sőt tilalma ellenére korábban köt házasságot s utóbb mégis az új család tagjainak többszörös vizsgálata (serologiai­ is) és megfigyelése kideríti, hogy baj nem esett, fertőzés nem jött létre. Ugyanilyen irányú tapasztalást szerezhet még gyak­rabban az orvos azon sajnálatos esetekben, melyekben az egyik házasfél extramatrimoniálisan fertőzi magát luessel, abortív kezelésben részesül, de azután orvosi tilalom ellenére csakhamar újra megkezdi a nemi érintkezést egészséges házastársával. A kedvező tapasztalások most már meg­lehetősen nagy számmal állanak rendelkezésemre. Valószínű, hogy idővel, retrospectív tapasztalás alapján azoknak a klinikusoknak gyógyító kísérletei is hozzájárulnak 10 Lásd a Berliner Med. Gesellschaft legutóbbi salvarsan-vitáját. (Deutsche med. Wochenschrift, 1922.) 11 Gennerich: Die Syphilis d. Nervensystems, ihre Ursachen und Behandlung. Verl. Springer, 1921. 12 A. Strümpell: Mediz. Klinik, 1921, 48. sz. 13 Sarbó A.: Syphilis és idegrendszer. 1921. 14 Köln. Allgem. Ärztl. Verein, 1922, I. 9. 16 Lásd berlini salvarsan-vita (1922, II. 1). majd a várakozási idő leszállításához, a­kik feladatul tűzték ki maguknak az egyetlen kúrával való kezelés rendszeres kiépítését (E. Hoffmann,16 Scholtz17). Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy szokat­lanul késői infectiók is előfordulnak, szerencsére vajmi ritkán. Nem valószínű azonban, hogy a felsorolt szigorított feltételek betartása mellett s a mostanában űzött erélyes kombinált kezelés nyomán ilyesmi előfordulna. Két év előtti e thémát némileg érintő közleményemben 18 két esetről tettem említést, a­melyben a syphilis átvitele 10 év után történt meg. Fel­említettem ez alkalommal az újabb irodalomból Brin Peder­sen19 feltűnő esetét, melyben egy asszony 16 évvel a fertő­zése után syphilises magzatot szült. Különösen érdekes és tanulságos M. Hesse-nek 20 legújabban közölt esete, melyben ugyan szerencsére újabb fertőzés nem történt, de annak lehetősége nagyon is fennforgott. Az eset férfire vonatkozik, a­kinek lueses fertőzése 22 év előtt történt s az 2—3 (kén­­eső-) kúrával kezeltetett annak idején. 22 évvel később inter­­trigós ekzema kapcsán a scrotumon és a lágyékhajlatokban typusos syphilises papulák fejlődtek, a­melyekben a szerző spirochaeta pallidát talált. Látható ebből, hogy a nős beteg vajmi könnyen fertőzhette volna egészséges feleségét. A liquorvizsgálatot a házassági consensus kérdésébe nem kívánom belevinni. Egy-egy liquorvizsgálat eredményét általános házassági prognosisra ugyanis még nem lehet föl­használni, mert még meglehetős forrásban van ez a probléma. Az a kevés szerző, a­ki az utóbbi években a házassági en­gedélyre kitért (Neisser, Joseph, Jessner, Hesse), vagy egyál­talán nem, vagy csak per tangentem foglalkozik a liquor­vizsgálat eredményével. S ezt természetesnek kell tartanunk, ha az eddigi adatokat például a prognosis szempontjából összehasonlítjuk. Az irodalomban a korai lueses egyének 40—80 c/o-ában találjuk a liquor elváltozásait feljegyezve, de ezek bizonyára nagyrészt múló jelenségeket tárnak fel (Kyrie), mert a későbbi idegbajok körülbelül csak 10%-ra redukálód­nak. Kyrie­n a korai latentiában levő prostituáltaknak mintegy a felében talált liquorelváltozásokat, s ha csak a kifejezettebb elváltozásokat tekintjük, akkor az esetek mintegy egyharmadá­­ban. Kétségtelen, hogy azok az esetek, melyek a házassági consensus kérdésében leginkább szóba kerülnek, aránylag koraibb latens lueses szakban levő egyénekre vonatkoznak, a lues korai latens szakában lefolyt meningealis infectio azonban mainap semmiféle prognosisos irányítást nem nyújthat (P. Goldberger27). Egyébként is alig képzelhető el a gyakor­latban annak kivitele, hogy a beteget luesének 10. hónapjától kezdve időnkint liquorvizsgálat alá fogjuk. Pedig a liquor- leletek értékelésében éppen a többszörös vizsgálat a fontos (P. Goldberger). A beteg, a­ki lelkiismeretesen kezelteti magát, többszörös Wassermann-vizsgálatnak s a provocatiós kísér­leteknek készséggel veti alá magát, de a rendszeres liquorvizs­­gálatra már nem hajlandó. És ez érthető is. Ha pedig erőlteti valaki a vizsgálatokat, a beteg elriasztva legtöbbször elhagyja orvosát. Mindezzel csak azt kívánom bizonyítani, hogy a házassági consensus kérdésébe a liquorvizsgálatokat,ezidő­­szerint még nem tudjuk belevinni, de egyébként is ezek biz­tonsági érzésünket alig tudnák fokozni. A provocatiós eljárásokról e helyütt alig kell szólanom, azoknak jelentőségét a múlt évben közölt kísérleteim 23 során részletesen ismertettem. Itt csak arra kívánok utalni, hogy a hosszasabban negative reagáló syphilis-esetek nem csekély része provocatiós injectio nyomán újra positívvá válik, a­mi azután a még fennálló luest bizonyítja. A sok provocatiós eljárás közül a legalkalmasabbnak a salvarsannal való pro­­vocatiót tartjuk. 16 E. Hoffmann: Deutsche med. Wochenschrift, 1917, 5. sz. 17 Scholtz: Béri. kiin. Wochenschrift, 1914, 33. sz. 18 Guszman: I. c. 13 Brun Pedersen: Dermatol. Wochenschrift, 1918, 6. sz. 20 M. Hesse: 1. c. 21 J. Kyrie: Wiener kl. Wochenschrift, 1920, 14.—15. szám. 23 P. Goldberger : Wiener med. Wochenschrift, 1920, 30.—32. sz. 23 Guszman: Orvosi Hetilap, 1921, Dermatolog. Wochenschrift, 1921, 45. szám.) 315

Next