Orvosi Hetilap, 1923. március (67. évfolyam, 8-11. szám)

1923-03-04 / 8. szám

86 ORVOSI HETILAP hogy bizonyos kóros állapotoknál bekövetkező szerkezeti eltolódásokról a vérben tájékozódást szerezzünk. A reactio azon az elven alapszik, hogy különböző kicsapó activitású sóoldatok a Hofmeister anion sorrendben melyik tagig elég erősek még arra, hogy a fehérjék differens hydro­­philiéját legyőzve, pelyhes csapadékot provokáljanak. A dehydra­­tizáló sóhatást Darányi elvei szerint hőhatással támogatja. Technika: 1 cm3 5%-os natrium citricumhoz 4 cm3 vért bocsátunk a könyökviszérből. Elkeverés után a vért lecentrifu­gáljuk , esetleg megvárjuk, míg 2—3 órai állás után a vörös­­vérsejtek leülepednek; a tiszta plasmát leszívjuk. Ezután hat kémcsőbe lemérünk egyenként 0'3 cm3 plasmát és a Hofmeister anion sorrendű physiologies NaCl-oldattal az isotoniás sóoldatok egyikéből ugyancsak 0'3 cm3-t. A használt oldatok: K2SO4 (2'53%), KCI­ (l'07°/o), KBr (173°/0) KN03 (147%), KJ (2'410/0), KSCN (l'41°/o). összerázás után 50°-os vízfürdőre helyezzük és a hő­fokot 1—2 percenként l°-kal emeljük. Pelyhes csapadék jelent­kezésekor a reactio positiv. Opaleskálás, nyálkaszerű fonalak figyelembe nem veendők. Ha 60°ig emelkedőleg pelyheket nem kapunk, a reactio negativ. Tekintve, hogy Gerlóczy reactiójában nem szükséges a pelyhek tömegének, nagyságának felbecsülése — amennyiben csak az döntendő el, hogy van-e egyáltalán csapadék, vagy sem, s ha van, mely activitású sóoldat hozta azt létre­­, a leolvasások sokkal objectívebben történhetnek. Miután hat só­oldatot használunk, hatféle combinatio lehetősége adódik, míg hetedik gyanánt az ép ember plasmáját jellemző, teljesen csapa­dékmentesen maradó sorozatot tekinthetjük. A vizsgált 10 ép szervezetű egyén plasmái közül nyolc esetben a sor valamennyi tagjával csapadékmen­tes maradt a reactio, két esetben a sor két első tagjával (SO4, Cl) positív. E két eset oly egyénekre vonatkozott, akik erős sporttréningben állottak.­ A vizsgált 62 eset zömét (23 eset) tüdőgümőkóros beteganyag képezte. A reactióval ez esetek lefolyását is ellenőriztük avégből, hogy meggyőződhessünk, váljon a folyamat súlyosbodása vagy javuló hajlama mennyiben tükröződik vissza a plasma phisico-chemiai szerkezeté­ben. Ennek jellemzéséül szolgáljon az alábbi eset: Sz. P. 28 éves nőbeteg. 1921 június óta beteg, lázas, köhög, öt kg-ot fogyott. Éjjel erősen izzad, háta-melle fáj. Kog- te habos-nyákos. Koch negatív. Felvétetik a klinikára 1921 október 3. Felvételkor a b. kulcscsont feletti és alatti árokban a lapoc feletti területen 111. b.-ig tompult k. h. B. csúcson érdes légzés, hangos kilégzés, ki­légzés végén néhány ropogás. Röntgen: a b. csúcs erősen árnyékolt, a j. alig homályos. Hőmérsék : 37'5°—38 0°. 1922 1. 30; a b. kulcs­csont feletti és alatti árokban IV. b.-ig, j. kulcs feletti és alatti­ árokban II. b.-ig Tom­pult k. h. Mindkét csúcs felett érdes légzés, belégzés végén kis-, közép­hólyagú — rész­ben csengő — szörcsölés. Koch positiv. Hőmérsék : 37‘5° —38'9°. 1922 II. 13. A folyamat terjedése állapítható meg. Röntgen: b. oldalt a lapok 1922 1/10 1/30 11/12 11/25 111/10 csúcsának megfelelően diónyi­­—be jelzi a positív ragsort. kaverna. 1­­ébra. Jelen esetben a folyamat súlyosbodását a plasma phi­sico-chemiai szerkezetében lefolyó eltolódás jól demonstrálja. A következő eset szolgáljon jellemzésül a folyamat javulását illetőleg: N. M- 17 éves nőbeteg. 1922 májusától éjjeli izzadás, gyengeség, hátszúrások, köhécselés, két kg testsúlycsökkenés és 1922 V. 20-án kisfokú vérköpés panaszával keresi fel a klinikát. 1922 VI. 1. Tüdők felett biztos kopogtatási eltérés nincs; 1. csúcson érdes légzés, hangos kilégzéssel. Köpet, hőemelkedés nincs. Röntgen: 1. csúcs áttűnősége csökkent. 1922 VI. 10. Hátszúrásai nincsenek. Jó közérzet, egy kg-ot hízott. Éjjel nem izzad , nem köhög. Jobb csúcson kissé érdes légzés. 1922 VI. 15. újabb 0,5 kg-ot hízott. Palmostatus idem. 1922 VI. 20. Teljesen jól érzi magát, 0,60 kg-ot hízott. Rendkívül jellegzetes volt egy sero-pneumothorax lefolyása.­­ Ily irányú vizsgálataink folyamatban vannak. K. A. 29 éves férfibeteg. 1921 okt. közepén betegedett meg borzongással, magas lázzal, oldalszúrásokkal. Mellhártya­­izzadmány miatt két hónap leforgása alatt öt ízben csapolták. Az első csapolás óta (1921 XI. 8) mell­kasában mozgásnál lötyögést érez. 1922 I. 23-ikán járóbeteg-rendelésün­kön jelentkezett. 1. oldali seropneumo­thorax diagnosissal punctiót végeztünk, a nyert folyadék exsudatumnak bizo­nyult. Klinikára való felvétele csak 1922 ápr. 24-én történt meg. Felvétel­kor tüdőlelet : b. o. elől, oldalt, hátul V. bordánál egyenes felszínű tompu­­lat, mi oldalfordulásnál feltisztul. III. IV. bordáknak megfelelően dobos szí­nezetű köp. hang (légzés nem hallható), hypokratesi loccsanás. Jobb mellkasfél tágabb, légzéskor visszamarad. Rönt­gen : A t. o. rekeszt két bordaköz vas­tagon hullámzó folyadék borítja; e fölött II. bordáig érő pneumothorax; a tüdő összenyomva, a szív minimálisan balra helyezett. Láztalan­­ köpete nin­csen. Klinikai megfigyelése alatt két ízben punctióval összesen 1000 cm3 exsudatumot bocsátottunk le. 1922 VI/1 VI. 10 VI/15 VI/20-tól végig negatív sor (6 taggal.) a—h­e jelzi a positiv tagsort. 2. ábra. 1922 V. 1. 500 cm3 exsudatumot punctióval lebocsátottunk. „ „ 10. „ „ „ 13-án elhagyja a klinikát: pulmostatus, hátul i. o. IX. k.-ból tompulát, egyebütt t. é. n. d. Hypokratesi loccsanás nincs. Láztalan, nem köhög. Kísérleteket végeztünk Gráfé nyomán annak meg­állapítására, vájjon latens gümőkór alapos gyanúja esetén adott minimális tuberculin-injectiót követi-e a plasma­­fehérjék arányának eltolódása? Bár a Gerlóczy-reactio érzékenysége ilyen eltolódás felismerésére alkalmas lett volna, öt esetben O'Ol 20­05 mgr­al­tuberculin inficiálása után is változatlan maradt a reactio. Ezen esetekből korántsem érezzük magunkat jogosultak­nak arra, hogy a Graefe ajánlotta eljárás klinikai jelentőségét kétségbevonjuk, mert hiszen kérdéses, vájjon a fenti hat eset­ben gümőkóros folyamat fennállott-e ? Mint az irodalmi adatokból ismeretes, különösen labilis vérszerkezettel járnak a malignus tumorok esetei, még­pedig bizonnyal annál kifejezettebben, minél nagyobb kiterjedésű, minél inkább szétesésre hajlamos a daganat. Solid tumornál a fehérje-quotiens egyensúlyzavara több­nyire alig kifejezett; ily értelemben véve akár tüdőtuber­­culosisban, úgy tumorok eseteiben is a labilitásra való hajlam a plasmalabilitési reactióban nyerhet kifejezést, ami talán az operabilités szempontjából is értékesíthető volna. Az exstirpált daganat után helyreálló plasmaszer­­kezet viszont a gyógyulás, a kifejezett reactio pedig az áttételek szempontjából volna értékesíthető. Nyolc vizsgált esetünk közül közöljük az alábbit: M. K. 56 éves férfi­beteg. 1919 IX. 25-én urcus ventriculi diagnosisa mellett gastroentroanasto­­mosis történt. A műtét után két éven át teljesen jól érezte magát, 1921 nyarán újból jelentkeztek gyomorpanaszai, s állapota gyorsan romlott. Klinikára való felvételekor 1922 I. 10. testsúly : 54 kg, Hmgb : 88%, v. v. s. = 4,250.000; f. v. s. = 8700, HCl = c. ac. 24; tejsav = +• Ép mellkasi szervek. A bal hypochondriumban kis ökölnyi, sima, a légzést alig követő fixálható tumor. Röntgen: a gyomor leg­mélyebb pontjáról jól mű­ködő széles anastomosis nyílik. Gyorsan ürül. A pylorust kirekesztették. Az antrum csonkja szakadozott, kirágott szélű, itt resistentia (kis ökölnyi) és fájdal­masság. Öt óra múlva a gyomor üres (cc pylori). 1922 I. 14. műtét. 1922 II. 10—III. 10-ig kontrollvizsgálat. Közérzete jó, négy kg-ot hízott, étvágya, táplálkozása jó. a-^-b s* jelzi a positiv tagsort. 3. ábra. 1923. 8. sz.

Next