Orvosi Hetilap, 1923. június (67. évfolyam, 21-24. szám)
1923-06-03 / 21. szám
1923. 21. sz. ORVOSI HETILAP építésében állott; nagy szerencse volt, hogy a véletlen egy Helmholtz- ot, Du Bois Reymond-ot és Brücke-t vezetett körébe, kik a nagy úttörő munkájának alapján felépítették az újkori physiologiát és átalakították a gondolkozást, mely a nem mérhető és nem definiálható „életerő“ tanát, mint az életműködések magyarázóját, megdöntötte. Ez időben született meg Robert Mayer nagy gondolata az erő fennmaradásáról, mely, úgy mint Newton felfedezése a gravitatióról, korszakosan és minden természeti jelenséget magyarázó tételként termékenyítette meg a természettudományi gondolkozást. Bischoff és Beer az embryologiában nyitott új utakat a tudománynak, Henle egy új tudományt, a hystologiát vezette be az ismeretek körébe, Charles Bell és Magendie személyében az experimentális pathologia találta megalapítóját és ezek általános befolyáson túl mint közvetetlen irányítói: Rokitanszky, Skoda és Hebra állottak Semmelweis szemei előtt; intimus barátja, lakótársa és gondolatainak részese azoknak „ébredésétől“ kezdve pedig Markusovszky Lajos volt. Erre a korra tekintve vissza, ma, amikor az orvosi tudományos műhelyekben világszerte nyüzsög és bámulatos eredményeit termeli az aetiologiés irányú búvárlat — csak ma tudjuk igazán méltányolni a ma letűnt kor fiai munkájának epochális jelentőségét, melyben Semmelweis gondolkozása fejlődött, búvárlati iránya szárnyakat kapott és végül oly nagyszerű eredményekhez vezetett. De mindez letört, valószínűleg elsenyvedett volna, ha Bécsből való elüldöztetése idején nem fogadja őt hazájában barátainak szeretete, igazéba vetett törhetetlen hite és Markusowszkyban az azokért való síkraszállás készsége; ez a ragaszkodás táplálta Semmelweis szívét és erkölcsi erejét küzdelmében. Korányi Frigyes 1902. évi október 14-ikén, itt az Orvosegyesület színe előtt, Markusovszky felett tartott emlékbeszédében szívéből fakadó melegséggel tárgyalta azt az időt és annak az időnek szellemét, mely Semmelweis-t hazatértekor fogadta. A „Balassa Társaság“ nevén ismerjük az együttgondolkozóknak azt a kicsiny körét, mely utóbb, Balassa halála után, Markusovszky körül csoportosulva maradt fenn évtizedeken át és ma, immár 70 esztendő múltán, még máig is élő valóság közöttünk, kik a magunkkal hozott traditiókat ápolni s ha lehet, az utánunk jövőkbe átültetni igyekszünk. A magyar orvostudomány és tudományművelés a világirodalomba tulajdonképen Semmelweis síkraszállásával lépett be, ki mint felfedező, mint író, mint agitátor követelt helyet igazságának a tudományok mezején a nagyvilágban, a legvégső eszközöktől, a személyes felelősségrevonástól sem rettenve vissza „Nyílt leveleiben“ azokkal szemben, akik a tekintély és hatalom birtokában, véleménye szerint, pusztán hiúság és személyes sértődöttségből nem voltak hajlandók igazságának elfogadására és ezzel kárt okoztak az emberek életében. Ma, 58 évvel halála után fokozott mértékben érezzük az ő nagy elméjéből fakadott dicsőségünk nagyságát, ma, amikor elült az irigység, elnémult a szenvedély és az egész tudományos világ osztatlanul hódol a nagy magyar orvos szellemének. Semmelweis szelleme csaknem félszázaddal halála után érte el az egyetemes elismertetést a legszigorúbb testületben, az orvosi világban, hol kutató bírálattal néznek és a tényeknek szigorú sorakoztatásával állapítják meg az igazságot. Végre átérezte az orvosi világ, hogy a nagy szellemnek igazságtalan megbántása történt, hogy Semmelweis jóhiszeműségében, az emberiség szolgálatában halt mártírhalált, hogy az erkölcsi világ elégtétellel tartozik szellemének. Ez elégtétel napja 1906. szeptember hó 30-én érkezett el az Ő számára, amikor szobrát az Erzsébet-téren, az egész művelt világ küldötteinek jelenlétében lelepleztük. Napjainkban, amikor az erkölcsi elvadulás, a háború és a kommunizmus az emberi természet legaljasabb salakját hozta felszínre, amikor a becstelenség és jellemtelenség kérkedik, sőt nem egyszer érdemnek és ügyességnek tartatik, most, amikor a félműveltek a harácsolt vagyonban dőzsölnek, míg a tudomány művelőinek az élet fenntartása és a hivatásszerű tudományművelés elemi szükségeire sem telik, amikor kultúránknak visszafejlődése fenyeget, e szomorú és siralmas időben jól esik lelkünknek a visszatekintés azokra a napokra is, amikor orvosi rendünk, a nagyvilág összes orvosainak illetékes bírálata szerint, fénykorát élte a nemzetközi orvosi kongresszus alkalmával 1909-ben, mikor az Erzsébet-téren minden kultúrnemzetnek egy-egy leghivatottabb képviselője hajtotta meg zászlóját Semmelweis szobra előtt, az előtt a szobor előtt, amelyet a világ összes orvosai állítottak az Ő emlékezetére.* Ha egy világraszóló, az emberiség sorsát elhatározó nagy felfedezésnek embere, küzdelmek útján bár, de eredménnyel vívta meg az élet harcát és az erkölcsi elégtételnek nagy érzésével halt meg az élet fáradalmai után, úgy az igazságos kiegyenlítődés megnyugtató érzésével kísérjük sírjához, hiszen az élet nem maradt neki adós, hisz sírba szállva a megértő utókor háláját viszi magéval; ellenben az, ki milliók életmentésének nemes tudatában a világ gáncsát, üldözését kell elszenvedje, kit a lelkitusa állandóan megrabol éjjele s nappal a nyugalmától, ki hála helyett kortársainak gúnyos lebecsülését kell elszenvedje, ki fájdalmas küzdelmében elméjének elborulását érzi elkövetkezni, ki végre még testi kínokat is szenvedve esik át halálküzdelmén , az mártírként hal meg; azzal szemben a világ, az emberiség, az utókor soha le nem róható adós marad és ez adósság nőttön nő, azon mértékben, amint az ő nagy cselekedete által a megmentett emberéletek száma a milliók és milliókban növekszik. Semmelweis-nak ez a mártíromság jutott ki életében, és szenvedései nagyságáért csak a szellemének adózó örök elismerés jutott osztályrészül, mely kísérni fogja mindig, addig, míg tudomány lesz, mely az emberiség legnagyobb jóltevőinek emlékét számontartja. Ha Önök tisztelt Kortársaim és az utókor ifjú orvosnemzedéke e falak között korunk egykori nagyjainak képsorozatában Semmelweis-re feltekintenek, gondolják meg, hogy e nagyok mindenike a legszerényebb polgári család köréből emelkedett oda fel, hol őket mint követendő példáinkat tiszteljük és hogy az út az ők magasságába mindenkinek nyitva áll. Mi, öreg orvosok, előhaladott korunk előnyének tekintjük, hogy elköltözött jeleseink viselt dolgait, melyeket jórészt ővelük éltünk át, veszendőbe, feledésbe menni ne engedjük és ez emlékkincseket a megértő utódoknak átadjuk, hogy reámutassunk az ő példájukban arra, hogy utánuk haladva, szilárd etnikával, józan ésszel, elfogulatlan megfigyeléssel, tárgyilagos következetességgel és emberszeretettel mindnyájunknak sikerülhet olyan szilárd ismereteket és erkölcsi alapot megszerezni, melynek birtokában a szenvedő emberiségnek jótevőjévé válhatunk. Ez a megismerés legyen minekünk orvosoknak nehéz hivatásunkban lélekemelő osztályrészünk, Semmelweis emlékezetében, a nemzedékeken át, most és a jövőben, mindenha ! EREDETI KÖZLEMÉNYEK A bárányhimlős bőrelváltozások alaki kóreredetére vonatkozó vizsgálódásokról. írta : Balogh Ernő dr., a székesfőv. Szt. László és Szt. Gellért közkórházak boncoló főorvosa s a Pázmány Péter tud. egyet. 1. sz. Kórbonctani Intézetének 1. tanársegédje. (Előzetes közlemény.) Bókay János professor három decenniumra visszamenő 14 megfigyelése alapján bebizonyította volt, hogy a varicellás bőrelváltozások bizonyos esetekben éppúgy egyes segmentalis bőrzónákra lokalizálódhatnak, mint a herpes zoster hólyagcsái. (1919.) Az övsömör hólyagcsáinak ezt a szabványos elhelyeződését felderített okok mérik ki, méltán érdekelhet 245