Orvosi Hetilap, 1923. november (67. évfolyam, 43-46. szám)

1923-11-04 / 43. szám

548 ORVOSI HETILAP 1923. 43. sz. Castro Freire és Menezes, Hull és Faught, Levinson). Vizsgálataik főleg a SGR.-ra vonatkoznak s több tekintet­ben egymással ellentmondó eredményekhez vezettek. Összehasonlító vizsgálatainknál különösen a követ­kező kérdéseket tartottuk szem előtt: 1. Mennyiben ész­lelhetők lues congenitánál kétes, vagy a klinikai lelettel és a további lefolyással nem egyező Wassermann-reactiók ? Mennyiben befolyásolják ezek a WaR. klinikai jelentő­ségét? 2. Ugyanezen tekintetben hogyan viselkednek az újabb eljárások ? Mennyiben képesek a WaR.-t helyettesíteni, esetleg hiányait pótolni ? 3. A lueses gyermeket szült anyáknál, tehát mai felfogásunk szerint biztosan luessel fertőzött, de nagy többségükben tünetmentes egyéneknél talált eredmények alapján mennyiben értékesek az újabb eljárások a lues latens felismerésénél ? A WaR.-t 2—3 marhaszív- vagy emberszív-kivonattal végeztük, egyébként teljesen az eredeti methodika szerint. SGR.-val* elérhető eredmények jórészt a használt szervkivonat minőségétől függenek ; a kifogástalan extractumok készítésénél tapasztalható nehézségekre mér többen utaltak. (Pl. Vágó, Lessko.) Vizsgálatainknál aránylag legjobban a Behring-művek által forgalomba hozott kivonatok váltak be, de e reactiót 48 órai thermoszatban tartás után olvasva le, l'5°/o NaCl-t használva és a kivonathigítást igen lassan, két szakaszban vévén ki, úgy az érzékenység, mint a biztos leolvasás tekintetében kevésbbé jó eredményeket kaptunk, mint a Meinicke-reactio harmadik módosításával. E reactiót és a Meinicke-féle zavarodási reactiót (Trübungsreaction, MTR.) a hageni Adler-gyógyszertár eredeti kivonataival végeztük.** A Meinicke-reactióra vonatkozólag meg­erősíthetjük azok nézetét, kik ezen eljárást egyszerűsége, érzé­kenysége, specifikus volta, könnyű leolvashatósága miatt a SGR.-val szemben előnyben részesítik. (Ruete, Bering, Strempel stb.) A MTR.-nál a leolvasás egy-, illetve háromórai thermostatban való tartás után controllcsövek beállítása nélkül is többnyire könnyen eszközölhető, ha az extractumot és a hígító folyadékot a pipettákkal együtt összeöntés előtt 37°-ra felmelegítjük. Miután azonban kivételesen mégis előfordul, hogy a positiv reactio későbben áll be, szükségesnek tartjuk a leolvasást 24 óra múlva megismételni, mikor is az összes positiv savokban csapadék­képződés áll be. Bár a MTR, ily módon igazi célját, a gyors leolvasást nem teljesíti egészen, alkalmazása értékesnek bizo­nyult, mert igen érzékenynek és amellett specifikusnak találtuk. A Cold-reactiót kisebb számú vizsgálat után elejtettük, mert sokkal kevésbbé érzékeny, mint a MTR., a leolvasás úgy a zavarodás, mint a csapadékképződés stádiumában sokszor bizonytalan. Összehasonlító vizsgálatokat összesen 861 savóval végeztünk, kellő savómennyiség hiányában azonban nem minden esetben állott módunkban valamennyi reactiót elvégezni. Vizsgálataink eredményeit a következő össze­állítás mutatja : Az összeállításból kitűnik, hogy legérzékenyebbnek a WaR. bizonyult, azután következik a MTR., utána a D. M. és végül a SGR. A WaR. adta a legtöbb pos. de a leg­több határozatban (kétes vagy önkötő) eredményt is. A csapadékos eljárások eredményeinek figyelembevétele által a kétes serológiai leletek száma lényegesen csök­kent ; kétes vagy önkötő WaR. mellett e reactiók pos. volta biztosan lues mellett szól. Ami a reactiók egymás közötti egyezését illeti, a WaR. a D. M.-val 88'3%­-ban, a MTR.-val 87'3%-ban, a SGR.-val 80'4°/°-ban egyezett; a D. M.és MTR. egyezése 93'50/°,a D. M. és SGR. egyezése 89'2°/°, a MTR. és SGR. egyezése 86’8°/°. Vizsgálatainkat az esetek klinikai jellege szerint cso­portosítva, a részletesebb eredmények a következők: 1. Lues congenita. A) Nem kezelt esetek. Jelen vizs­gálatok tartama alatt 75 csecsemőnél és 26 gyermeknél végeztünk klinikailag kétségtelen és kezelésben nem részesült l­es miatt vérvizsgálatot. Ezek közül négy cse­csemőnél önkötő volt a WaR., míg az összes többi eset­nél a WaR. positiv, és pedig úgyszólván mindig + + + + * Med. Kiin. 1918. 33.; M. m. W. 1919, 46. sz. ** M. m. W. 1919. 33; D. m. W. 1922, 12.. 1923, 19. positiv volt. Ezen igen kedvező eredmény ellenére sem mondhatjuk azonban, hogy nem kezelt 1. c.-nál 100°/o-ban positivnak találtuk volna a WaR.-t. Az 1922 jan. 1 óta e vizsgálatok befejeztéig a klinika luel­rendelésén megfor­dult 248 beteg közül ugyanis 14 vézetett negatív WaR, három pedig kétes WaR. mellett luesra gyanús tünetek miatt kezelésbe. Ezek közül 10-nél, a hol rövidebb, hol hosszabb ideig tartó további észlelés a lues gyanúját nem erősí­tette meg. Egy eset nem tekinthető tisztázottnak. Négy negatív és két kétes reactiójú betegnél azonban kétségte­lenül luesról volt szó. Ez esetek azt mutatták, hogy kivé­telesen és főleg egészen fiatal csecsemőknél (a fenti hat eset mind három hónapnál fiatalabb) különösen a tüne­tek teljes kifejlődése előtt a WaR. negativ lehet luesnél is. Ezért a 1. c. gyanúja egyszeri negatív vagy kétes WaR­ miatt nem ejthető el végkép, sőt adott esetben az ismé­telten negatív serológiai leletnél is mérvadóbbnak kell tekin­teni a klinikai megfigyelést. Ami a csapadékos eljáráso­kat illeti, a fentebb említett 71 csecsemő közül 65-nél minden reactio positiv volt, míg a többi hat eset (vala­mennyi három hónapnál fiatalabb) azt mutatta, hogy egy­­szer-másszor ezen eljárások is negatívek lehetnek 1. c.-nál, és pedig a D. M. és a MTR. egy-egy ízben, a SGR. pedig négy ízben volt negatív. Azon négy csecsemő közül, kik­nél a WaR. önkötő volt, háromnál a D. M. positiv volt, míg a negyedik eset azt bizonyította be, hogy ilyenkor a csa­padékos reactiók negatív volta még nem zárja ki a luest. A 26 egy évnél idősebb gyermeknél valamennyi reactio positiv volt. Lues congenita gyanúja miatt csecsemőknél 95, gyermekeknél 61 vérvizsgálat történt. A csecsemőknél 6-szor egybehangzóan positiv és 82-szer egybehangzóan negatív, a gyermekeknél pedig 3-szor positiv és 53-szor negatív volt a serologiai lelet. E ne­gatív eseteket különösen figyeltük s bár nagy részüket ismé­telten és elég hosszú időn át volt módunkban észlelni, nem akadt köztük olyan, kinél később akár a klinikai lelet, akár az újabb vérvizsgálat a negativ eredmény he­lyességét megcáfolta volna. A divergáló eredmények közül két csecsemőnél a WaR. positiv volt s az eseteket luese­­seknek lehetett tekintenünk. Nem olyan világos a helyzet az alábbi három esetnél, amelyeknél a WaR. kevésbbé érzékenynek látszott, mint a csapadékos eljárások. 1. A J. négyhónapos, II. terhesség, I. halvaszülött, anya egy év előtt luest acquirált, graviditás alatt kezelték, jelenleg is kezelés alatt áll. Beesett orrgyök, magas homlok, fakó arcszín, kétujjnyi lép, 1923. V/17. WaR. negativ, MTR., SGR. negativ, D. M. erősen positiv. V/29. WaR., D. M., MTR., SGR. negativ. Antilueses kezelés után VII/2. WaR., D. M. MTR. negativ. 2. M. R. háromhetes, időre született, teljesen tünetmentes. Anyjánál a szüléskor positiv WaR.-t állapítottak meg, atyjánál IV/6. WaR. H—(--j—, D. M., MTR. positiv; a gyermeknél IV/13. WaR. negativ, D.M., SGR. gyengén positiv IV/27. WaR., D. M., MTR., SGR. negativ. Május végéig a gyermek jól gyarap­szik, lueses tünetek nincsenek. Azóta észlelésre nem járt be. 3. J. E., 13 éves, I. gyermek, a II. gyermeket, ki két évvel fiatalabb, kifejezett lues congenita miatt kezeljük. II. gyermek után két abortus, az apa luest bevall, az infectio időpontja ismeretlen, az anyánál WaR. -j—b + T". a gyermeknél soha semmi lueses tünet nem mutatkozott, jelenleg is teljesen tünet­mentes. 1923. 1/30. WaR., D. M. negativ, MTR. positiv, VII8. WaR., D. M., MTR., SGR. negativ. Steigert és Flusser megemlítik, hogy lueses anyák klinikailag tünetmentes gyermekeinél a WaR. gyakran ingadozó, hol positiv, hol negatív eredményeket ad. A fenti három eset midegyikénél is az anya lueses; a gyermekeknél a WaR. negatív, de a csapadékos eljárások egyike-másika időnként positiv; tekintettel a reactiók nagy specificitására, melyről magunk is meggyőződtünk, a positiv eredményeket ingadozó voltuk mellett sem tarthattuk el­­hanyagolhatóknak. Antilueses kezelés megkezdését azon­ban a harmadik esetnél, kinél 13 éven át semmiféle kli­nikai jele a megbetegedésnek nem mutatkozott, nem tar­tottuk indokoltnak. Keratitis parenchymatosa és periostitis tibiae egy-egy esetében a WaR. kétes (+), a D. M. pedig kifejezetten positív volt. A specifikus kezelés eredménye mindkét esetben lues mellett bizonyított. B) Kezelt eseteknél 159 vizsgálat alapján mi is, mint már sokan mások, azt állapíthattuk meg, hogy a kezelés Vizsgálatok száma WaR. 861 Positiv ............... ... 32'5% Negativ..........­............ 61­2°/o Kétes (+ vagy­­) 44% Önkötő (önpelyhesedő) 1 '9°/o DM. MTR. SGR. 843 577 595 28 7% 29'8°/o 20'8°/o 70'6% 692%, 75 '2% 07% 16% 27%­­30 P3°/o

Next