Orvosi Hetilap, 1924. július (68. évfolyam, 27-30. szám)
1924-07-06 / 27. szám
416 ORVOSI HETILAP 1924. 27. sz. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. m. Pázmány Péter A tudományegyetem III. számú belklinikájának közleménye (igazgató: báró Korányi Sándor dr. egyet. ny. r. tanár). A gyógyszeres pupillareactiók jelentősége belső megbetegedéseknél. Irta : Baráth Jenő dr. A vegetatív idegrendszernek a pathologia majdnem minden ágában fontos szerepe van azáltal, hogy az összes életfontosságú szerveket innerválja, valamint azon kapcsolatok révén, amelyek közötte, a centrális idegrendszer és az endokrin apparátus között fennállanak. Működésbeli zavarai nyomon kísérik, de elő is idézhetik legtöbb szerv megbetegedéseit s így e finom reguláré apparatus pathologiája a szoros értelemben vett polyorganopathologiát testesíti meg. Jelentősége még jobban kidomborodik azon újabb munkálatok nyomán, amelyek a közti agyban lévő vegetativ centrumoknak a szervezet életében való fontos szabályozó szerepét világítják meg. (Brugsch,berg, Diesel stb.) E munkálatoknak még csupán a kezdetén vagyunk s így nagy jelentőségük egészében egyelőre nem tekinthető át. A vegetativ idegrendszerre vonatkozó anatómiai és főleg physiológiai ismereteink még hiányosak; ennek megfelelőleg kevéssé vagyunk tájékozottak e rendszer önálló megbetegedéseiről. Kevés olyan jól körülhatárolt belgyógyászati kórképet ismerünk, amelyet csupán a vegetatív idegrendszer működésbeli zavaraira vezethetünk vissza. Francia szerzőik, mint Laignel-Lavastine, Loeper és mások számos önálló visceralis idegrendszerbeli kórképet írnak le (neurose poeliaque, crise selaire stb.); ezek azonban klinikailag és kórbonctanilag közelebbről alig jellemezhetők és valószínű, hogy az Eppinger és Hess által leírt vegetatív neurosisok töredékképeit jelentik. Minthogy a vegetatív idegrendszer működésbeli zavarainál jelentkező kórképeknél kórbonctani elváltozást nem tudunk találni, a functiós vizsgálatok — különösen a gyógyszeres functiós vizsgálatok — pedig kevéssé megbízhatók, kórbonctani és functionális diagnostika híján a symptoanatologiai diagnostikára szorulunk. E téren a reflexes távolhatások vizsgálata nyújthat bizonyos felvilágosításokat, amelyeket azonban csak óvatossággal értékelhetünk. A francia irodalomban különösen az Aschner-féle bulbusnyomási reflexnek tulajdonítanak nagy jelentőséget. Belgyógyászati megbetegedéseknél gyakran észlelünk olyan tüneteket, amelyek a vegetatív idegrendszer működésbeli zavaraira vezethetők vissza. E tüneteknek gyakran lehet diagnostikus jelentőségük. Könynyen megfigyelhető, feltűnő elváltozások találhatók sokszor a szemeken (exophthalmus, enophthalmus, a szemrés és a pupillák tágasságának különbségei stb.). Különösen feltűnő jelek kísérhetik asympaticus-rendszernek, főleg a nyaki sympathicusnak concomitáló működés zavarait. Régen ismeretes, például a pupillaegyenlőtlenség, amely a mellkasi szervek olyan megbetegedéseit kíséri, amelyeknél a nyaki sympathicusra gyakorolt nyomást kell felvennünk (tüdőtuberculosis, aortaaneurysma, daganatok stb.). Az ilyen concommitáló pupillakülönbségeknek két csoportját különböztetem meg: a manifest és latens pupillakülönbséget. Ez utóbbi bizonyos vegetatív mérgekkel manifestté tehető (például adrenalin, atropin stb. szembecsepegtetésével). Természetes, hogy ily irányú vizsgálatoknál ki kell küszöbölnünk minden egyéb olyan megbetegedést, amely pupillakülönbséget okozhat, elsősorban a szem és az idegrendszer megbetegedéseit. Fontos előfeltétele a gyógyszeres pupillavizsgálatoknak a kötőhártya és szaruhártya épsége is. A latens, gyógyszerekkel előidézhető pupillakülönbség jelentősége abban áll, hogy jóval koraibb stádiumban megvan, mint a manifest pupilladifferentia s így fontos diagnostikus tünet lehet. Egyik régen ismert alakja az adrenalinnal provokálható mydriasis, amelyet először Loewi írt le diabetesnél. Jóval gyakrabban figyelhető meg azonban e tünet — mint ezt két év előtt leírtam — olyan mellkasi megebetegedéseknél, amelyeknél a nyaki sympathicus nyomást szenved. Ilyenkor a laesio oldalának megfelelő pupillán adrenalinbecsepegtetésre mydriasis jelentkezik. Gyakori e jelenség tüdőtuberculosisnál, adhaesiv pleuritiseknél, aortaaneurysmánál, tumoroknál stb. A reactio kivitelénél Curschmann módosítását ajánlottam, amelynél csupán egy ízben csepegtetünk 3 csepp friss adrenalinoldatot akötőhártyatasakba. A vegetatív mérgek szembecseppentésével provokálható pupillakülönbséget újabban Sergent, Perin és Alibert ajánlják, főleg az initiális tüdőtuberculosis diagnostikájában. Régen ismeretesek azok a szemtünetek is, amelyek a hasűri szervek megbetegedéseivel járnak együtt. E könnyen megfigyelhető — eléggé elhanyagolt — tünetek jelentőségére ismételten rámutatott nemrégiben Curschmann. E csoportba sorozhatók az appendicitisnél gyakran megfigyelhető mydriasis, a mellkasi betegségeken kívül az epehólyag megbetegedéseinél is előforduló krisheterochromia (Kaufmann), exophthalmus, a szemrés tágasságának különbségei és pupilladifferentia (Thies). Pupilladifferentiát hasi megbetegedéseknél már régebben leírt Schaumann és Felten is. Rendszeres vizsgálatokat előfordulásuk gyakoriságára vonatkozólag azonban először Thies végzett a Poppert-klinikán. Gondos, műtétekkel ellenőrzött vizsgálataiban kimutatta azt, hogy a hasi szervek megbetegedéseinél igen gyakori a különbség a pupillák és a szemrések tágassága között, eléggé gyakran található exopthialmus is. E tünetek szerinte a sacral-autonóm idegrendszer postganglionaris rostjainak ingerlése által reflexes úton jönnek létre. Ilyen reflexet kiváltó mechanikus ingereket előidézhetnek különböző gyulladásos hasi megbetegedések, valamint peritonealis adhaesiók. Minthogy a pupillakülönbség mellett, mint említettem, szemrészágasságbeli különbségek és exophthalmus — tehát sympathicusizgalmi tünetek is — megfigyelhetők, azt hiszi, hogy a sacral-autonóm idegrendszer tónusváltozásai a hasi sympathicusban is hasonló változásokat hoznak létre. Feltűnő az a körülmény, hogy a fenti szemtünetek legtöbbször a laesiónak megfelelő oldali szemen találhatók. A pupillatünetek és a hasüreg laesiói közötti összefüggést érdekes megvilágításba helyezik Zak kísérletei is: ő kutyáknál positív Loewinféle reactiót figyelt meg hasműtétek és a hashártya sérülései nyomán. Hasonló észleleteket tett hasműtéten átesett embereknél is. Szerinte a hasüreg megnyitása és a peritoneum sérülései sensibilizálják a pupillákat adrenalinnal szemben. A hasűri megbetegedések e távoli symptomáinak közelebbi analizálása céljából klinikánkon több mint 200 esetben végeztem vizsgálatokat a gyógyszerekkel előidézhető latens pupillakülönbségre vonatkozólag. Ezenkívül Verebély Tibor dr. egyetemi íng. r. tanár úr szíves engedélyével az I. sz. sebészeti klinika hasműtéten átesett betegein is alkalmam nyílott e vizsgálatok elvégzésére. A methodika részletesen a Med. Klinik 1922. évi 37. számában megjelent és a Zeitschr. f. d. ges. exp. Med.-ben megjelenő közleményeimben olvasható. Itt csak röviden vázolom a követett eljárást, amely abban állott, hogy a vizsgált betegeknél mindkét szem kötőhártyatasakjába a következő oldatokat csepegtettem 2—3—5 napos időközökben: 1. 3 csepp fonogen suprarenale Richter friss oldatából; 2. 2%-os cocainoldat cseppje; 3. l°/o-os pilocarpinoldat 1 cseppje; 4. 05%-os atropinoldat 1 cseppje. Ezeket az oldatokat intramuscularis injectióban is alkalmaztam, azonban azt tapasztaltam, hogy helyes technika mellett a fenti egyszerű eljárás is megbízható eredményt ad. Természetesen kizárandó minden olyan megbetegedés, amelynél gyógyszeres pupillakülönbségek jöhetnek létre, így az idegrendszer, a szem és a mellkasi szervek fentebb említett betegségei. Ha ezeket az oldatokat a kötőhártyatasakokba csepegtetjük, akkor helyes technika mellett a pupillák egyenlő tágulását vagy szűkülését figyelhetjük meg. A manifest pupillakülönbségek, amelyeknek fájdalmas